A vörösbor kettős természete: Egészségügyi mítoszok és valóság

Korunkat számos hamis mítosz szövi át, különösen az egészségesnek kikiáltott élelmiszerek és italok kapcsán. Az emberek hajlamosak mindent elfogadni, amit a "egészséges" címkével illetnek, főleg, ha korábban károsnak tartott élvezeti szerekről állítják tudósok, hogy kifejezetten véd a kor két nagy mumusa, a rák és a szívhalál ellen. Azonban a gyanakvás nem árt, hiszen a média gyakran hajlamos kiragadni és felnagyítani részinformációkat, így elvész a lényeg.

A francia paradoxon eredete és kérdőjelei

Már 1819-ben, Samul Black orvos észrevette, hogy nagyjából azonos táplálkozás mellett az angolok ötször gyakrabban halnak meg szív- és érrendszeri eredetű halálban, mint a franciák. Ezt a jelenséget francia paradoxonnak nevezte el. 160 évvel később, a francia paradoxon modern megfogalmazása így hangzott: azonos koleszterinszint mellett miért halnak meg szívbetegségben ötször gyakrabban az angolok a franciákhoz képest? A gyorsan kialakult válasz: mert a franciák sok vörösbort fogyasztanak. A statisztika látszólag igazolta ezt, hiszen a franciák valóban sok vörösbort isznak.

Ez a megfigyelés rengeteg kutatót inspirált, akik elhitték, hogy a vörösbor csökkenti a franciák szív eredetű halálozását. Azonban a kutatók figyelmét elkerülte egy fontos szempont: mi van, ha nincs is francia paradoxon? A francia paradoxon arra a tudományos közhiedelemre épült, hogy a sok koleszterin tartalmú étel fogyasztása szívbetegséget okoz. Uffe Ravnskov svéd kutató évtizedek óta vitatja a koleszterinhipotézist, és 2000-ben megjelent "Koleszterin mítosz" című könyvében számos vizsgálatra hivatkozva cáfolja azt az állítást, hogy az elfogyasztott ételek koleszterin tartalma befolyással lenne a szívbetegség kialakulására. Dr. Légrády Péter "Tojás, táplálkozás, egészség" című könyvében is hasonló következtetésre jutott.

A francia paradoxon megdőlése

Valóban, két angol kutató alaposabban utánajárt a francia paradoxonnak, és bizonyították, hogy a franciáknál az érelmeszesedésből fakadó halálozást gyakran félrediagnosztizálják, és tisztázatlan eredetű halálnak könyvelik el. Ez önmagában is felelős lehetett a 20% különbségért. Emellett kiderült, hogy a francia nők harmad annyian dohányoznak, ami szintén jelentősen javítja a nemzeti szívhalálozási átlagot.

Felmerült az is, hogy vajon nincs-e különbség a két nemzet egészségvédő magatartásában? Kimutatták, hogy a francia szívbetegek közt kétszer annyian szednek aszpirint, négyszer annyian véralvadás gátlókat, és több mint kétszer annyian szívritmus szabályozó gyógyszereket, ami arra utal, hogy a franciák tudatosabban vigyáznak magukra.

Egy 10 000 nőt 11 éven át követő vizsgálatból kiderült, hogy a D-vitamin szedése 30%-kal csökkenti a szívbetegség kockázatát. Anglia, mint az angolkór hazája, jóval kevesebb napfénynek van kitéve, így a lakosság kevesebb D-vitamint szintetizál. Az angolok kevesebb D-vitaminnal indulnak neki a télnek, így nem meglepő, hogy Angliában télen 20%-kal több szívhalál fordul elő, mint Franciaországban.

A vörösborfogyasztók és az életmód összefüggései

Ha a francia paradoxon meg is dőlt, sok vizsgálat látszólag mégis igazolta, hogy aki mérsékelt vörösborfogyasztó, az védettebb a szívbetegséggel szemben. De kik is ezek a "vörösborfogyasztók"? Az emberek nem véletlenszerűen választanak italokat, hanem gyakran társadalmi hovatartozásuk szerint.

Anne Tjønneland és munkatársai 2001-ben 48 763 dán személy táplálkozását és alkoholfogyasztását elemezve bizonyították, hogy a vörösbort kedvelők kétszer gyakrabban ettek salátákat, zöldséget, halat és olívaolajat, mint a sörivók vagy a töményet fogyasztók. John C. Barefoot és munkatársai 2002-es vizsgálata pedig azt mutatta, hogy akik vörösbort fogyasztanak, azok kevesebbet dohányoznak, több zöldséget és gyümölcsöt, és kevesebb vörös húst esznek. Magyarán, a vörösborfogyasztók, legalábbis Európában, gyakran azok a rétegek, akik egészségesebb életmódot folytatnak.

Nem meglepő módon, Naja R. Nielsen és munkatársai 2004-es vizsgálata szerint a borfogyasztók iskolázottabbak és vagyonosabbak a sör és tömény alkoholt fogyasztókhoz képest. Az angol köztisztviselők körében végzett hasonló vizsgálat is ugyanezt az összefüggést tárta fel: a vörösbor-ivók iskolázottabbak, magasabb jövedelműek és egészségesebben táplálkoznak.

A mérsékelt alkoholfogyasztás és a szív egészsége

A vörösbor védőhatását más oldalról is megvizsgálták. Eric B. Rimm és munkatársai 1996-ban 10 követéses vizsgálatot áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy akár vörösbort, akár fehéret, akár sört iszik valaki, ha azt mértékkel teszi - ami az adott országban szokásos -, akkor kisebb a kockázata a szívhalálra, mint az absztinenseknek vagy az erősen ivóknak.

Amerikában Giovanni Corrao és munkatársai 2000-ben 51 vizsgálat átfogó elemzése alapján arra következtettek, hogy a bármilyen könnyű alkoholos italt mértékkel (napi 25 g alkohol) fogyasztóknak 25%-kal alacsonyabb a szívbetegségre való kockázata az absztinensekhez képest. Ez jól hangzik annak, aki szeret időnként elfogyasztani egy pohárkát.

Az absztinencia és a mérsékelt ivászat valósága

Azonban egy 115 000 személyre kiterjedő elemzés kimutatta, hogy már ez a mérsékelt alkoholfogyasztás is megkétszerezheti a nyelőcsőben, illetve a szájban kialakuló rák kockázatát. A kérdés persze megmarad: mennyire hihető a mérsékelt alkoholfogyasztás és a csökkent kardiovaszkuláris kockázat közti kapcsolat? Talán annyira, amennyire szeretnénk továbbra is inni? A válasz megint arra mutat rá, hogy sok költséges vizsgálat mennyire légből kapott és átgondolatlan.

Makacsul idézik azt az összefüggést, hogy az absztinencia egészségkárosító, ami egyeseket szinte arra ragadtat, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére az alkoholfogyasztást ajánlják. De kik is az absztinensek, és mi jellemzi őket? Az absztinenciának számos oka lehet, és nem szerencsés a különböző okokból "nem ivókat" egy kategóriába sorolni.

Például van, aki erkölcsi és vallási meggyőződésből nem iszik. Amerikában vizsgálták az absztinens mormonok és az adventisták halálozási arányát, és mind a szív-, mind a rákhalálozás alacsonyabb volt köztük az átlagnépességhez viszonyítva. Dániában szintén az adventistákat vizsgálták, és ugyanezt az eredményt kapták. Annak érdekében, hogy a vallás hatását kiszűrjék, egy további vizsgálatban összehasonlítottak absztinens mormonokat mérsékelten alkoholizáló egyéb vallásúakkal: a mormonok ismét "győztek". A normál absztinencia tehát kifejezetten előnyös.

Honnan származik tehát az a tudományos hiedelem, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás jobb, mint az absztinencia? Az "absztinens kontra moderált ivó" összehasonlításban a félrevezető következtetéseket az eredményezi, hogy az egy kortyot sem ivók közé sorolják azokat is, akik absztinensek, és azokat is, akik korábban mértéktelenül ittak, majd leszoktak, mert májuk, szívük már tönkrement, s esetleg bőrük alatt már kapszulát hordanak, mely italfogyasztásra hányingert okoz.

Yoshitaka Tsubono és munkatársai 2001-ben 25 279 személy hét éves követéses vizsgálata során először hasonlították össze az absztinensek és a mérsékelten ivók halálozását. Ekkor úgy tűnt, a mérsékelten ivók 30%-kal kisebb eséllyel halnak meg. Amikor azonban az absztinensek közül kiszelektálták a korábban erősen ivókat, akik igencsak rossz életkilátásokkal bírtak, kiderült, hogy az absztinensek összhalálozás tekintetében semmivel nincsenek rosszabb helyzetben, mint a mérsékelt ivók. Ráadásul sok ember azért absztinens élethossziglan, mert eleve gyenge és beteges, ők statisztikai értelemben lerontják az absztinensek életkilátásait.

A vörösbor egészségvédő hatásának jelenlegi kutatása

A vörösbor egészségvédő mítosza még sokáig kiirthatatlan lesz az emberek fejéből. A kutatás is még gőzerővel folyik, a vörösborban különféle rákellenes anyagokat mutatnak ki, amelyek lombikban vagy állatkísérletekben gátolják a daganatok kifejlődését, de humán vizsgálatokban éppenséggel fokozott mellrák kockázatot mutattak ki vörösborfogyasztók körében.

A vörösborban található antioxidánsok, különösen a rezveratrol, valóban ígéretesek lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek, valamint bizonyos daganatos megbetegedések megelőzésében. A polifenolok, mint a rezveratrol, a flavonoidok és a tanninok, antioxidáns és gyulladásgátló hatásuk révén védhetik a sejteket a káros szabad gyökökkel szemben, csökkenthetik az LDL-koleszterin oxidációját, ezáltal gátolva az érelmeszesedést és a vérrögképződést.

A vörösbor jótékony hatásai azonban nem csak az erekre terjednek ki. Kutatások szerint a vörösbor fogyasztása javíthatja a bélflóra összetételét, ami pozitív hatással lehet az általános egészségre. Ezen kívül a rezveratrolnak ösztrogénszerű hatása is lehet, ami menopauza idején vagy csontritkulás esetén nyújthat segítséget.

A mértékletesség fontossága és a kockázatok

Azonban rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ezek az előnyök csak a mértékletes fogyasztásra vonatkoznak. Mi tekinthető mértékletesnek? Nők esetében maximum 1, férfiaknál pedig maximum 2 adag (1 adag kb. 150 ml) naponta. Fontos figyelembe venni az egyéni jellemzőket, az egészségügyi állapotot, és hogy gyermekek, várandós nők számára az alkoholfogyasztás egyáltalán nem javasolt.

A vörösborban található polifenolok, mint a rezveratrol, megtalálhatók más forrásokban is, például a szőlőben, az áfonyában, a szőlőlében és a szőlőmagban. Így nem feltétlenül szükséges alkoholt fogyasztani ezeknek a jótékony vegyületeknek a beviteléhez.

Ugyanakkor, a mértéktelen alkoholfogyasztás súlyos következményekkel járhat, mint például függőség, depresszió, májkárosodás, és számos betegség kockázatának növekedése, beleértve bizonyos daganatos megbetegedéseket. A vörösbor fogyasztásával kapcsolatban is felmerültek aggályok, például a mellrák kockázatának növekedése. Hisztamin-intolerancia esetén pedig a vörösbort érdemes kerülni, mivel magas hisztamintartalma kellemetlen tüneteket okozhat.

Konklúzió

A vörösbor egészségügyi hatásai összetettek és sokrétűek. Bár számos kutatás utal a mérsékelt fogyasztás kardiovaszkuláris és más előnyeire, fontos megérteni, hogy ezek az eredmények gyakran életmódbeli tényezőkkel is összefüggnek. A "francia paradoxon" magyarázata valószínűleg nem csupán a vörösborban rejlik, hanem a francia életmód, az egészségtudatosabb magatartás és a jobb diagnosztikai gyakorlatok együttes hatásában.

Amíg a bortermelők és a borfogyasztók érdekei egybevágnak, és amíg hiszünk a meséknek, addig biztosan újabb és újabb vizsgálatok fognak megjelenni arról, milyen jótékony hatásai is vannak az "idegméregnek". A legfontosabb, hogy mindig az egyéni egészségi állapotot, az orvosi ajánlásokat vegyük figyelembe, és a mértékletesség legyen az elsődleges szempont minden élvezeti szer fogyasztásakor. A tudomány folyamatosan kutat, és a jövőben talán még többet tudunk majd a vörösbor és az egészség kapcsolatáról.

Húsvéti tipp: A tökéletes Wellington beszerzése

A húsvéti készülődés gyakran jár együtt a bevásárlólista összeállításával és a hozzávalók beszerzésének kihívásaival. Ha egy igazán különleges menüt szeretnénk az asztalra tenni, mint például egy Wellington bélszín, amelyhez speciális alapanyagok szükségesek, érdemes megfontolni az Auchan kínálatát. Az Auchanban egy helyen beszerezhetők a friss húsoktól és zöldségektől kezdve a különlegesebb alapanyagokig minden, ami egy összetett menü elkészítéséhez szükséges. Ez jelentősen megkönnyíti a vásárlást, időt takarít meg, és biztosítja a minőségi hozzávalók elérhetőségét.

Húsvéti Wellington bélszín recept

Hús:

• 66,5 dkg marhabélszín
• ízlés szerint só, bors
• 1,3 ek. olívaolaj
• 1,3 ek. dijoni mustár

Gombapüré:

• 33,5 dkg gomba (vegyes)
• 1,3 fej salottahagyma
• 2,7 gerezd fokhagyma
• 1,3 ek. vaj
• 1,3 ek. olívaolaj
• kétharmad tk. kakukkfű
• ízlés szerint só, bors
• 1,3 ek. petrezselyem (friss)

Összeállítás:

• 8 szelet főtt kötözött sonka
• 26,5 dkg leveles tészta
• kétharmad darab tojás
• tengeri só

Elkészítés:

1. A bélszínről távolítsuk el a hártyát és a zsíros részeket. Bátran sózzuk, borsozzuk minden oldalán.
2. Forrósítsunk olajat egy serpenyőben, majd pirítsuk körbe a bélszínt, oldalanként kb. másfél percig. Ha szép kérget kapott kívülről, vegyük ki a serpenyőből, majd még melegen kenjük le a dijoni mustárral. Tegyük félre.
3. A gombát tisztítsuk meg, vágjuk nagyobb darabokra, a hagymákat pucoljuk meg, vágjuk durvára. Tegyük a gombát és a hagymákat aprítógépbe, majd vágjuk őket egészen finomra.
4. A serpenyőben, amelyikben a hús pirult, forrósítsuk fel a vajat az olívaolajjal együtt. Tegyük rá a gombás-hagymás keveréket, sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel ízesítsük. Dinszteljük addig, míg a gombából kiengedett folyadék elpárolog, és picit megpirul. Keverjük bele az összeaprított, friss petrezselymet is, tegyük félre.
5. Terítsünk ki egy darab frissentartó fóliát, majd rendezzük el rajta a sonkaszeleteket úgy, hogy picit fedjék egymást, egy akkora négyzetet képezzenek, amely befedi majd a húst.
6. Oszlassuk el a sonkán a gombás keveréket, majd helyezzük a közepébe a bélszínt.
7. A fólia segítségével borítsuk be a húst a sonkával és gombás pástétommal, tekerjük bele, csomagoljuk be, majd a végeknél dugdozzuk be a sonkát. A fóliát tekerjük össze a két végén, mintha szaloncukrot csomagolnánk, majd tegyük az előkészített húst a hűtőbe 30 percre.
8. Melegítsük elő a sütőt 220 fokra.
9. Enyhén lisztezett felületen nyújtsuk akkorára a leveles tésztát, hogy bele tudjuk majd csomagolni a húst.
10. A betekert bélszínt vegyük ki a hűtőből, majd csomagoljuk a tésztába, tekerjük bele. A végeket hajtsuk vissza.
11. Tegyük az előkészített Wellingtont egy sütőpapírral bélelt tepsire, majd kenjük le tojással. A tészta szélét is fixáljuk a tojással, nehogy szétnyíljon sütés közben. Szórjuk meg a tetejét tengeri sóval.
12. A tésztát szurkáljuk meg pár helyen villával, hogy a keletkező gőz távozni tudjon.
13. Toljuk a sütőbe 40-45 percre, akkor lesz nagyjából medium rare a hús. Hagyjuk 10 percig hűlni, mielőtt szeletelnénk.

Jó étvágyat!

tags: #a #vorosbor #sok #vorosverselyt