Az üröm, amelynek latin neve Artemisia Absinthium, egy lenyűgöző évelő növény. Alsó része elfásodó, míg felső része elágazó szerkezetű. Az üröm története messzire nyúlik vissza, egészen a természetben otthonosan mozgó görög istennőhöz, Artemiszhez köthető. Mivel nem tudott beilleszkedni az istenek merev égi városába, Olümposz kultúrájába, szabadon vadászhatott és élhetett az erdők-mezők szívében. A fehér üröm, vagy más néven abszint-üröm, az ősi időkben Artemisz csodás adományának számított. Az üröm nem csupán az abszintok aromatikájának megteremtésében játszik szerepet, melyek a művészeket és a minőségi italkedvelőket extázisba hozzák, hanem gyógyászati és fűszerként is jelentős szerepet töltött be.
Az Üröm Gyógyászati és Kulináris Hagyományai
Magyarországon már a középkorban felkapott gyógynövénynek számított az üröm, és fűszerként is igen gyakran használták a gyógynövényes ízek ismerői. Korábban sokan úgy vélték, hogy a fehér üröm a világ legkeserűbb gyógynövénye, és már az egyiptomiak, a görögök és a sumérok egyaránt gyógyításra használták. A betegségek leküzdésében játszott szerepe a középkori Magyarországon is ismert volt. A középkori kolostorok kertjében rendszeresen felbukkant, a szerzetesek jobbnál jobb elixíreket készítettek belőle.
A görögök az „absinthion” szóból eredeztetik az abszint jelentését, amit gyógyszerként használtak. Az ősi abszint előfutárát az üröm leveleinek (Artemisia Absinthium) borba vagy szeszes italba áztatásával készítették, és voltak olyan legendák, miszerint az üröm segítette a szülést. Hippokratész, világunk első nagy ókori doktora ürmöt írt fel a menstruációs fájdalom, a sárgaság, a vérszegénység és reuma ellen. Plinius, a római történetíró megemlítette: a kocsiversenyek bajnokai rendszeresen absztintiumot kortyolgattak, mert íze emlékeztette őket arra, hogy minden győzelemnek megvan a maga keserű oldala. Egy másik nagy orvos, Galenus az időszámításunk szerinti második században gyomorlazításra és ájulás elleni szerként használta.
Az Abszint Megjelenése és Elterjedése
Amikor a 17. és 18. században a franciák Algériát hódították meg, 1830-tól kezdve, a hőség és a rossz víz miatt láz gyilkolta a francia sereg katonáit. A láz csillapítására, a vérhas megelőzésére és a szemtelen rovarok elűzésére ekkoriban ürmöt használtak. Az ürmöt borral keverték, hogy egyszerre élvezhessék a keserűséget és az alkoholos hatást. Franciaországba visszatérve a hősies katonák ízelítőt hoztak ebből a jellegzetesen zöld italból, amit „une vertének” neveztek.
Az üröm íze és illata meglehetősen hasonlít a citroméra, annál viszont lényegesen fűszeresebb benyomást kelt az orrban és a szájban. Az ánizs és az édeskömény mellett ez a különleges növény az esszenciális összetevője az abszintnak, amely hihetetlen népszerűségnek örvendett a 19. és 20. század fordulóján. Főként a művészlelkek, az írók és festők világában számított nagy divatnak a fogyasztása. Egészen addig, amíg közel 90 évre be nem tiltották, mivel rengeteg országban úgy vélték, hogy intenzitása miatt epilepsziát, elmebajt és más súlyos betegségeket okoz.
Az Üröm Tollforgatói: Az Abszint és a Művészek Kapcsolata
Az abszint eleinte csak a legelsőbb osztályok ikonikus itala volt, mégis rendelkezett egy egzotikus vonzerővel. Legendákat szőttek állítólagos hallucinogén hatásairól, és a jólét terjedésével egyre többen vettek részt a l’heure vertben, a korai esti „zöld órában”, amikor az abszint egyedülálló, keserédes illata áradt a levegőben Párizsban. A művészek és a nagy költők lassan de biztosan a Zöld Tündér szerelmesei és evangélistái lettek, akik messzire vitték a hírét.
1859-ben Edouard Monet megfestette Az abszintivót. Konkrétabban egy rongyokba öltözött, göcsörtös cilindert viselő utcalakó valósághű portréját, mellette egy smaragd pohárral. Monet újszerűsége abban rejlett, hogy festményén merte realistán, fájó valósághűséggel ábrázolni az abszintivás mámorát, és alkotása szemtelen nagyságot kölcsönzött a témájának.
Charles Baudelaire még messzebbre ment a különös italfajta dicséretében. Baudelaire megjegyezte: az embernek mindig részegnek kell lennie! Borral, költészettel vagy erénnyel, ezt mindig te döntöd el. Tudjuk, hogy Hemingway, Az öreg halász és a tenger írója imádta a rumot és a whiskyt, ám az abszintet sem vetette meg. Minden idők egyik leghíresebb tollforgatója és vadásza, két nagy világháború és a spanyol polgárháború túlélője még akkor is abszintot iszogatott, miután azt Franciaországban betiltották. Egészen odáig ment, hogy 1935-ben feltalálta a Death In The Noon abszint cocktailt, amelyet megemlített az Akiért a harang szól című regényében. Ez azért nagy szó, mert Hemingway nem a dekadenciáról és a dandy stílusról vált ismertté, és mégis beszállt a buliba, rendszeresen abszintot kortyolgatott a mámor-kultusz jegyében. Nem is ő lett volna, ha nem formál a maga ironikus módján véleményt a Zöld Tündérről: „Átlátszatlan gyomormelegítő és keserű, nyelvzsibbasztó, minden ötletet megváltoztató folyékony alkímia. Azt mondják, elpusztítja az agyad, de én ezt nem hiszem el. Csak az elképzeléseidet változtatja meg”. Hemingway rettentő tömören és lényeglátóan ragadta meg az ürmös aromákból építkező halványzöld ital veszélyét és vonzerejét.
Lord Byron, a romantikus költő olyan kultikus alakokat álmodott a valóság vásznára, mint Don Juan, vagy Childe Harold, aki zarándokútjával kora ikonjává vált. Akárcsak Lord Byron, aki rendre abszinttal hozta magát alkotói állapotba. Shelley legjobb barátja harcolt a görögök függetlenségi háborújában az Oszmán Birodalom ellen, és 36 évesen halt meg a küzdelmekben, amiért a görögök nemzeti hősként tisztelik.
Guy de Maupassant szintén egy olyan író volt, aki rendszeresen táncra perdült a Zöld Tündérrel! Szemlélete miatt annyira talán nem is véletlen, hogy a zöld határvidékre merészkedett! Mivel a novellaforma mestereként, a naturalista iskola képviselőjeként a maga kőkemény természetességében akarta bemutatni a valóság természetét. Maupassant gyakran kiábrándult és pesszimista módon ábrázolta az emberi életeket, a sorsot és a társadalmi erők kölcsönhatásait. A neves francia költő, Arthur Rimbaud rengeteg abszintot kortyolgatott Paul Verlaine-nel. Rimbaud azonban túlzásba vitte a Zöld Tündérrel való randevúzást: egy elszállt alkalommal kézen lőtte Verlaine-t.
Oscar Wilde saját bevallása szerint rajongott a minőségi italokért. Papírra vetette: az abszintot rendszeresen arra használta, hogy lendületet adjon a képzeletének. Wilde szerint az ember az első pohár abszint után úgy látja a dolgokat, ahogyan szeretné. A második pohár után teljesen másként látjuk a dolgokat.
Abszint - Nem az, amire gondolsz!
A Festők és a Zöld Tündér: Az Abszint Vizuális Kultúrája
A 19. század bohém festői valósággal megőrültek az ürömből készített abszintért! A francia festőknek már-már egyfajta szerelmi viszonya volt a la fee verte-el, vagyis a Zöld Hölggyel. A Zöld Tündér szabadon szárnyalt Párizs kacskaringós, macskaköves utcáin, főként az ecsetforgatók körében, akik a legbohémabb karaktereket vonultatták fel a korszak társadalmában. A festők igen gyakran hallucinogénként, képzeletet felbizsergető szerként ábrázolták az abszintot. Mígnem az ürömből konstruált italt Európa tekintélyes részén betiltották bivalyereje és bizarr hatásai miatt. A festők körében kultstátuszba emelkedett az abszint.
A nagy rajongás első fecskéje Edgar Degas volt az L’ Absinthe-tal (1876). Az ürömből születő párlat, az abszint felkorbácsolja a fantáziát, és szürreálisan szenzációs festmények keletkezését ösztönözte! Olyan festőket hangolt alkotásra, mint a Zöld Tündérrel igen közeli barátságot ápoló Vincent Van Gogh, aki az abszintot a kreativitás és az esztétikai értelemben vett megvilágosodás múzsájának tekintette. Az ő korában az ürömből készített abszint áthatotta a 19. századi művészeti életet. Vincent Van Gogh egészen biztosan rajongott az üröm zamatáért, hiszen saját kora legnagyobb abszintfogyasztójának tartották a korabeli krónikák. Vitathatatlan, hogy a Van Gogh Zöld Tündérrel élénkítette a képzelőerejét virtuózszámba menő alkotásaihoz, viszont sajnos olyan bipoláris zavarokkal és skizofréniával küzdött, hogy nem lehetett megmenteni a lefelé vivő spirálból szomorú szellemi hanyatlásából.
Pablo Picasso annyira lelkesedett az abszintért, hogy számos festményén megnyilvánul ez a sötéten kavargó életelixír. A Zöld Tündér felbukkan a Nő abszintot iszik (1901) és az Abszintos Üveg szobor (1914) című alkotásain. Noha a festő spanyol származású, élete tekintélyes részét francia földön töltötte. Ő volt a saját kora egyik legismertebb abszintfogyasztója a 19. század elején.
Henri de Toulouse Lautrec a posztimpresszionalista időszak egyik top festője, aki imádta a Zöld Tündért, az ürmös áramlások sodrását. Nemcsak Toulouse-Lautrec, de mellette még számos impresszionalista az abszintfogyasztás közben vagy után festett, ez volt a párizsi Montmartre éjszakai életének első számú itala. Aki valósággal odáig volt a 19. századi Montmartre bordélyházaiért, éjszakai helyszíneiért. Toulouse-Lautrec ezeket impresszionalista jelenetbe öltöztette a vásznon. Óriási hatást gyakorolt a zenére.
Modern Abszintok és Fogyasztási Kultúrák
A kissé horrorisztikus küllemű Marilyn Mansonnak például annyira bejött az abszint, hogy a Holy Wood album felvétele során kifejlesztette a saját abszint márkáját is, Mansinthe néven.
Milyen abszintokkal fedezzük fel az üröm aromatikus hullámait? Mi az Abszint Tunel Black? Maga a félhomályos párizsi Montmartre-i éjszaka bohém hangulata, abszintos palackba zárva! A feketeség mindig misztikumot rejt magában, egyfajta megmagyarázhatatlan bűvöletet. Hasonló a helyzet a Tunel Abszint Blackkel, ám itt tudjuk, milyen finomságokból áll az abszint aromakaraktere. A Zöld Tündér fekete fenegyerek változatában táncol az ánizs és a fehér ürömfű, a testet-lelket felébresztő borsmenta, az érzékszerveket bizsergető fahéj és a szegfűszeg. A megkapó feketeség palástját az abszint annak köszönheti, hogy 8-10 napig áztak a gyógynövények a szeszben. A Tunel Black a hatalom és az erő megtestesült itala, amely már sötét színével tekintélyt parancsoló, egyfajta visszatérés a régi idők nagy abszintjaihoz, amiért odáig voltak a nagy festők és írók. Nemcsak az abszintoknál megszokott mentás ízeket élvezhetjük benne, mert a nagy összképet árnyalja az erdei gyümölcsök üdesége, főszerepben a málnával.
A klasszikus alapvetésű abszintokat rendre Zöld Tündérként emlegették a legnagyobb fanok. Ez az életteli, egyúttal sejtelmes szín villan fel a boltok polcain, amikor meglátjuk az Abszint Tunel Greent, a természetes frissesség megtestesült itala. Kőkemény abszinthoz méltó módon e párlat is a masszív alkoholtartalom bevetésével hódít, esetünkben ez 70%-ot jelent. Íme egy abszint, amely költőien szólva „kékítőt old az ég vizében!” Az Abszint Tunel Blue vizualitása egyenesen delejezi a tekintetet: mintha egy tengert látnánk, vagy magát az égboltot! A misztikus kékség végtelen élményének tisztaságát egy extravagáns, 80%-os alkoholtartalom teszi izgalmasabbá, mi pedig megmártózhatunk egy olyan abszintban, ami gyümölcsössége által mutat teljesen újat az abszint műfajában.
A spanyol Rodnik Black Abszint kicsit más, mint a francia abszintok. Rejlik benne egy kis lágy ánizsosság, a mediterrán növények és gyógynövények buja sokasága. 3.92 / 5.0 (88 szavazat alapján)
Űrtartalom:Alkoholtartalom:
Ürömkivonat felhasználásával készült ez a Slauer Chauvet Pére Kermann's Abszint. Egy palack halvány zöld abszint, amely egyenesen Franciaországból származik a Slauer Chauvet lepárlóból. Az ánizs és ürömfű egyedülálló aromáit rejti ez a halvány zöld Pére Kermann's abszint. Ízében enyhén kesernyés, édeskés. Fogyasztása vízzel higítva ajánlott.
Az Abszint az iparszerű szeszgyártás történetének legmagasabb (60-80 százalékos) alkoholtartalommal előállított, zöld, vagy színtelen itala. Ürömfű és egyéb fűszernövények, valamint desztillált alkohol keveréke. Az 1920-as években (főleg kábítószer-jellegű és függőséget okozó káros hatása miatt) szinte az egész világon betiltották. Az abszint elnevezés több mint két évszázados hagyományokra tekint vissza. A történelem folyamán olyan kiemelkedően jeles személyiségek kerültek közvetlen fogyasztói kapcsolatba valamilyen formában az abszinttal, mint Verlaine, Baudelaire, Van Gogh, Hemingway, Oscar Wilde, Manet és Picasso.
A Tradicionális Abszint Fogyasztás Művészete
A tradicionális abszint fogyasztás egy rituálé, amelynek hozzávalói: abszint, egy fém teáskanál, cukor, öngyújtó. Az abszintot pohárba öntjük. A kávéskanálnyi cukrot óvatosan megmerítjük a zöld folyadékban, majd a pohár fölött tartva meggyújtjuk. A cukron az abszint kigyullad, szép nagy lánggal ég, közben megolvasztja a cukrot. Óvatosan tartsuk a kanalat, mert a lecsöppenő, égő alkohol felgyújtja a poharunkban feszülten várakozó italt, és akkor lángolni kezd az egész pohár. Szép jelenség, csak úgy elég a mennyei nedű! Mikor már jól megolvadt a cukor, elaludt a láng, az egészet beleöntjük a pohárba. A karamellát elkeverjük és megisszuk az egészet!
Koktél Ajánló:
St. Brendans ír krémlikőr, abszint, konyak vagy brandy, egy rövid szívószál, öngyújtó. A pohárba először a St. Brendans-t öntjük, rá a konyakot, erre kerül koronaként az abszint. Ismét kedvenc tűzcsiholó eszközünkhöz folyamodunk, az abszint lángolni kezd. Nincs idő gyönyörködni a látványban, a rövid szívószállal módszeres alapossággal rábukunk a pohárra; és egy hatalmas szippantással kiszívjuk a tartalmát. Az íze remek, de nem szabad sokat hezitálni az ivással, az olvadt műanyag aromája nem harmonizál a koktéllal!