Rohanó korunk ízlésének megfelelő borászati újdonságokat mutattak be a MATE Budai Campusán. Nemcsak a megváltozott fogyasztói igényekkel, hanem a klímaváltozással is összefügg, hogy csökkentett alkoholtartalmú borokat keresnek a vásárlók. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem törekszik arra, hogy rendszerbe foglalja a szakmai és üzleti partnerekkel folyó együttműködést, csakúgy, mint az egyetemen folyó oktatást és kutatást, derült ki Gyuricza Csaba rektor köszöntőjéből. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsával tavaly szeptemberben kötöttek stratégiai együttműködési megállapodást, ami a már régóta folyó közös munkán alapul. Ez a megállapodás kiterjed a Magyar Mezőgazdaság Kiadó gondozásában megjelenő Borászati Füzetek támogatására is, amiben az egyetemi kutatási eredményeket először publikálják a szőlészet-borászat területén (Fizessen elő).
Az egyetem Szőlészeti és Borászati Intézete az egyetlen hazai intézmény, amely új borászati termékkel jelent meg, amire különösen büszkék. Két bejelentést is tett az eseményen Gyuricza Csaba. Megkapta az akkreditációt a badacsonyi kutatóállomáson működő laboratórium, így továbbra is elvégezhetők ott a borok forgalomba hozatalához szükséges vizsgálatok. A másik bejelentés egy új egyedülálló oktatási formáról szólt: szeptemberben indul a másfél éves pezsgőkészítő mester szakirányú továbbképzés. Elismerésre méltó a MATE megoldásorientált megközelítése, hangsúlyozta köszöntőjében Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium államtitkára.
Európában az utóbbi években negyedével csökkent a borfogyasztás, amivel csak innovációk, a fogyasztói igények megismerése és annak megfelelő új termékek révén tudjuk felvenni a harcot. Olyan termékekre van szükség, amelyekkel nem sértjük meg a hagyományainkat, mégis megújulva tudunk a piacon maradni. Ehhez a MATE tapossa az utat, kutatásaival gyorsítani tudja a termékfejlesztést, mondta az államtitkár.
A MGSZH Központ Borminősítési Igazgatóság - külön jogszabályban (65/1994. (XII. 24.) FM rendelet) meghatározott körben és módon - a must, bor, [borpárlat]? és egyéb borgazdasági termékek előállításával, kezelésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos állami, hatósági és egyéb szakfeladatokat lát el. Tevékenységét a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. sz. törvény és annak végrehajtására kiadott rendeletek határozzák meg.
Az igazgatóság egy jogi személy, budapesti székhelyű, mely a 7423 szakágazati besorolásban működik. Az hivatal önálló gazdálkodási jogkörrel reendelkezik. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter látja el az intézet irányításását. Az intézetet igazgató vezeti. Az Intézet feladatait központi szerve és a borászati főfelügyelők, illetve felügyelők útján látja el. Az Igazgatóság hatósági feladatait első fokon a felügyelők és főfelügyelők látják el, felettes szervként pedig az Intézet igazgatója jár el.
Közel harmincöt éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és bortermeléssel. A Kertészeti Egyetemen végzett élelmiszeripari mérnök-borászként. A Gál Szőlőbirtok és Pincészet alapítója, cégvezetője és borásza. Nyúlné dr. Borászat iránti érdeklődése már gyerekkorától meghatározta életét, azonban a pálya iránt a szakközépiskolai évek alatt köteleződött el. Innen egyenes út vezetett az egyetemig, utána pedig a Ph.D. fokozat megszerzéséig. 2001-ben a Badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrend ütötte borlovaggá, a borlovagrend életében azóta is aktívan részt vesz.
Id. Gál Tibor 1989-ben borászati ágazatvezetőként dolgozott az Egervinben. 1992 végén tért haza a család Olaszországból, hogy id. Gál Tibor megalapítsa a Gál Tibor Pincészetet. Dr. 1991-ben szerzett diplomát a MATE jogelődjénél, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, majd 1998-ban szintén itt doktorált. 1994-ig az Egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borásza volt, majd 1995-2002 között az EGERVIN technológiai vezetője lett. 2008-ban megkapta a Borászok borásza, 2009-ben pedig Az Év Bortermelője díjat.
1960-ban szerezte meg diplomáját jogelőd intézményünél, a Kertészeti Főiskolán, ahol is megszerette a szőlészetet. Frissen végzett szakemberként először a Szigetcsépi tangazdaságban kezdett dolgozni, majd Kiskunhalason, azután újra Szigetcsépen, végül pedig 1994-től nyugdíjba vonulásáig Tök községben, a Nyakas Pince főborászaként. Mérnökien precíz és alázatos bormester, azok közé tartozott, akik képesek voltak felvenni az új idők diktálta tempót, mesteri szinten űzve a reduktív technológiát.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, valamint az Agrárminisztérium Herman Ottó Intézete által kiadott tudományos folyóiratunk, a KERTGAZDASÁG jubileumi, 50. évfolyama jelent meg 2018-ban. A folyóirat alapítója 1968-ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium volt. A MÉM által alapított folyóirat jövője 1992 után bizonytalaná vált, de a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészettudományi Kara segítségére sietett.
1992-97 között Új Kertgazdaság címmel a Kar illetve a Magyar Kertészeti Tanács tartotta fenn a lapot, majd 1998-tól ismét megkaptuk a minisztérium (VM) támogatását. A kiadói jogok a minisztérium agrártudományi lapjaival együtt 2008 elejétől a Vidékfejlesztsi, Képzési és Szaktanácsadási Intézethez kerültek, majd az intézmény átszervezésével a Nemzeti Agrár-szaktanácsadási Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) lett a lapok gazdája.
A kiadói feladatokat ma a minisztérium agrártudományi lapjaival együtt a Herman Ottó Intézethez kapta, melynek köszönhetően biztos a kiadói hátterünk. A laptulajdonon osztozik a szaktárca és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem. Fél évszázados történetünk nagy vonalakban három korszakra osztható, a főszerkesztők személyét is figyelembe véve.
Az első évtized Dr. Mészöly Gyula, akadémikus irányításával hűen követte az 1969-es előszóban megfogalmazott célkitűzéseket, de a magas szakmai és tudományos igényű írások mellett megjelentették a tudományos eredményekről szóló beszámolókat is. Dr. Cselőtei László akadémikus főszerkesztői működése alatt ez a tendencia nem változott, a korszellemnek megfelelően erősödött a tudományos közlemények aránya és színvonala, a szerkesztő bizottság pedig bővült, fiatalodott: bekerültek az akkori „fiatalok”, Dr. Balázs Sándor, Dr. Gyuró Ferenc, Dr. Herpay Balázs, Dr. Kováts Zoltán.
Később, a múlt század 80-as éveiben ismét új szerkesztőbizottsági tagok tűnnek fel, többek között Dr. Diófási Lajos, Dr. Filius István, Dr. Hódossy Sándor, Dr. Kokas György, Dr. Pethő Ferenc, Dr. Porpáczy Aladár, Dr. Sass Pál, Dr. Kritikus időszakot éltünk át az 1990-es évek elején, amikor a lapot szinte a megszűnés fenyegette, de a kertész összefogás végül is segített, a Kertészettudományi Kar és a Magyar Kertészeti Tanács vállalta a folyóirat megjelentetését, szakmai gondozását, hivatalos fórumot teremtve a szakma egészének.
Folyóiratunk 1995-től a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Magyar Kertészeti Tanács és a Magyar Kertészeti Tudományos Társaság lapjaként Új Kertgazdaság néven jelent meg. A Kertészettudományi Kar akkori dékánjának Dr. Bálint Jánosnak a bátorsága és a kar anyagi támogatása mentette meg a folyóiratot a megszűnéstől. Újabb váltást hozott 1998, amikor a lap visszakapta régi nevét, s azóta ismét KERTGAZDASÁG néven adjuk ki az FVM, ma új nevén Agrárminisztérium támogatásával.
Igaz ugyan, hogy a lap szakmai hátterét és a szerkesztőbizottság működését biztosító Kertészettudományi Kar hovatartozása többször változott, a lap szellemiségében azóta is a magyar kertész szakmát szolgálja. Ebben az időszakban Dr. Balázs Sándor akadémikus és Dr. A szerkesztőbizottság ma önkéntes munkával, fizetség nélkül, pusztán szakmai lelkesedésből végzi a munkáját, amiért köszönettel tartozunk minden munkatársunknak, akik a lap szerkesztésében részt vesznek.
A folyóirat negyedévente jelenik meg, tudományos dolgozatokat, kutatási eredményeket bemutató publikációkat és elemző szakcikkeket közöl a kertészethez köthető valamennyi szakterületről, és hírt ad, megemlékezik a magyar kertészeti tudományos közélet legfontosabb eseményeiről. Publikációs lehetőséget kívánunk nyújtani a hazai és a környező országokban élő, magyar nyelven is publikáló kutatóknak, fejlesztőknek, de folyóiratunk a tudományos fokozat megszerzésére készülő fiatal kutatóknak is fontos megjelenési lehetőséget ad.
Ezt a sokrétű tevékenységet magában foglaló kertészeti ágazatot, kertészeti tudományt szolgáljuk immáron ötven éve. Úgy bővítettük a szerkesztő bizottságot, hogy a társegyetemek kertész képviselői is helyet kapjanak. Nagy jelentősége van annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya folyóiratunkat elfogadta minősített tudományos folyóiratként, az itt közölt tanulmányok megfelelnek az akadémiai követelményeknek, s a minősítéseknél tudományos közleményként értékelik azokat.
A szakcikkeket, tudományos eredményeket bemutató publikációkat két bíráló véleményezi, s a közlésről nemzetközi tekintélyű magyar szakemberekből, tudósokból álló szerkesztőbizottság dönt. Összhangban a Magyar Tudományos Akadémia alapítójának, Széchenyi Istvánnak a szándékával ma is fontos küldetésünknek tekintjük a magyar szakmai nyelv ápolását, fejlesztését.
Számos területen elterjedtek az angol tudományos kifejezések, s fennáll a veszélye, hogy a tudományban a magyar a konyhanyelv szintjére süllyed, ami nem lehet a célunk. Kiemelt küldetésünknek tekintjük a magyar kertészeti szaknyelv fenntartását, ápolását és fejlesztését, nemcsak itthon, hanem a környező országok magyar kutató-fejlesztő szakemberei között is.
Meggyőződésünk, hogy az általánossá váló angol nyelvű tudományos közlemények, közlési szokások mellett fontos feladat a magyar szaknyelv ápolása, fenntartása, az új fogalmak, felfedezések, tudományos kifejezések helyes magyar megnevezése, befogadása, magyar szaknyelvi környezetbe illesztése.
Nem könnyű feladatot vállaltunk, hiszen egyensúlyt kell tartani a szerteágazó szakterületünk új ismeretek iránti igénye, a kertészeti tudományos élet szereplőinek mára már kialakult angol nyelvű publikációs szokásai, valamint a magyar nyelvű cikkek tudományos színvonalának megtartása között.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a folyóiratot öt évtizeden keresztül szolgáló főszerkesztőknek, szerkesztőknek, szerkesztőbizottsági elnököknek, tagoknak, rovatvezetőknek áldozatos és önzetlenül végzett munkájukért.
Példaként a Kertgazdaság szerkesztésében is jeles szerepet vállaló három nagy akadémikust Dr. Mészöly Gyulát, Dr. Cselőtei Lászlót és Dr. Balázs Sándort állathatjuk magunk elé. Köszönet illeti az Agrárminisztériumot és a folyóiratok gondozásával megbízott Herman Ottó Intézetet a lap támogatásáért és kiadói gondozásáért. Nem utolsó sorban köszönjük olvasóinknak, előfizetőinknek, hogy érdeklődésükkel hozzájárultak a lapban megjelenő szakmai és tudományos információk terjesztéséhez, s végső soron ezzel segítették a magyar kertészeti szaknyelv fennmaradását és fejlődését.
