A neuropátiák, azaz az idegkárosodással járó állapotok, világszerte emberek millióinak életét nehezítik meg, zsibbadást, fájdalmat, izomgyengeséget és egyéb zavaró tüneteket okozva. Az idegek feladata, hogy összeköttetést biztosítsanak az agy és a test legtávolabbi pontjai között, mindkét irányba információkat hordozva. A perifériás szervektől ingereket továbbítanak az agy felé, míg az agyból parancsokat küldenek a szerveknek. A neuropátiák többféle típusba sorolhatók, attól függően, hogy pontosan mely idegeket érintik és milyen tüneteket okoznak. A leggyakoribb forma a perifériás neuropátia, amely a perifériás idegeket érinti, így gyakran a kezekben és a lábakban okoz érzészavart.
A neuropátia definíciója és csoportosítása
Az idegkárosodással és funkcióvesztéssel járó kórképek tartoznak a neuropátiák fogalomkörébe. Ezek nagy számukból fakadóan többféleképpen is csoportosíthatóak. Egyik lehetséges csoportosítás az anatómiai elhelyezkedésük alapján történik, megkülönböztetve a gerincvelőhöz közel fekvő (proximális) és a távolabbi, perifériás idegeket érintő típusokat. A gerincvelőhöz közel vastagabb idegkötegeket találunk. Ha itt éri sérülés vagy károsodás az ideget, akkor a belőle kiinduló összes többi kisebb ág is érintett lesz, vagyis nagyobb területen jelentkeznek a neuropátiák tünetei. Ezzel szemben a perifériás neuropátiák a gerincvelőből kilépett kisebb idegágakat érintik. A perifériás neuropátia a távolabbi idegeknél, vagyis a kézfejben és lábfejben okoz általában tüneteket.
Egy másik fontos csoportosítás az érintett idegek típusán alapul: megkülönböztetünk szenzoros, motoros és autonóm neuropátiákat. A szenzoros idegek az érzékelésért felelősek, az ingereket (például fájdalom, hő, érintés) továbbítják az agyba. A motoros idegek az izmok mozgását szabályozzák, parancsokat küldenek az agyból az izmokhoz az összehúzódásra. Az autonóm idegek pedig a belső szervek, például a szív, a tüdő, az emésztőrendszer és a vérerek működését szabályozzák. Az autonóm neuropátiák éppen ezért hatással lehetnek a szívritmusra, a vérnyomásra, az emésztésre és más automatikus testi funkciókra.
A károsodás kiterjedése szerint beszélhetünk mono- vagy fokális neuropátiáról, amikor egyetlen perifériás ideg érintett, vagy polineuropátiáról, ha több, vagy többféle ideg is érintett. A legtöbb ember esetében polineuropátia áll fenn. A fokális neuropátiák gyakran a fej, a törzs vagy a lábak területén jelentkeznek.
Az alkoholos polineuropátia specifikumai
Az alkoholos polineuropátia egy súlyos, gyakran már nem visszafordítható állapot, amely a tartós, túlzott alkoholfogyasztás következtében jöhet létre. A krónikus alkoholisták mintegy 20%-ában klinikailag igazolható, további mintegy 30%-ában pedig szubklinikai, vagyis ideg-elektrofiziológiai vizsgálattal kimutatható. A polineuropátia kialakulásában az alkohol toxikus hatása mellett (myelin- és axonkárosodás, Waller-féle degeneráció) táplálkozási tényezők is szerepet játszanak, mint például a felszívódási zavarok, a B1-vitamin hiánya és a májkárosodás.
Az alkohol közvetlenül is károsítja az idegsejteket, különösen a mielinhüvelyt, amely az idegrostok szigeteléséért felelős. Emellett az alkohol gátolja bizonyos vitaminok, különösen a B-vitaminok felszívódását és hasznosulását a szervezetben. A B-vitaminok, mint a B1 (tiamin), B6 és B12, elengedhetetlenek az idegrendszer megfelelő működéséhez.
- B1-vitamin (tiamin): Hiánya szenzoros és motoros környéki idegrendszeri károsodást, fájdalmat okozhat. Rontja a kognitív funkciókat (gondolkodás, memória), hozzájárulhat az Alzheimer-kórhoz és a Korsakoff-szindrómához. Az arc idegeit is érintheti, például a nyelv és a gége izmainak gyengeségét okozva.
- B6-vitamin: Hiánya önmagában is a környéki idegek bántalmát okozza. A B6 vitamin az előanyaga a hírvivő neurotranszmitter molekuláknak. Alacsony szintje hajlamosít depresszióra, tovább rontva az alkoholfogyasztási szokásokat.
- B12-vitamin: A gerincvelő károsodását is okozhatja, illetve az ún. funicularis myelosist (gerincvelő hátsó szarvának károsodása), ami alsó végtagi gyengeséget és bénulást eredményezhet. Panaszokat a kéz és láb területén is kialakít. Csökken a motoros működés, izomsorvadást, széles alapú járást eredményezve, kóros reflexek jelennek meg.
- Niacin (B3-vitamin): Elsősorban más vitaminok hiányával együtt okoz idegrendszeri károsodást és bőrtüneteket.
- E-vitamin: Alultápláltság, a zsírszövet hiányossága vagy elégtelen vitaminbevitel esetén igazoltan önmagában is szenzoros idegi károsodást okozhat.
2 perces idegtudomány: Alkohol
Tünetek és felismerés
Az alkoholos polineuropátia különféle módon mutatkozhat meg. Jellemző tünet a végtagokat érintő érzészavar, amely jelenthet zsibbadást, szúrást, bizsergést, égő érzést, de érzéskiesést is. Ha érzéskiesésről van szó, akkor a végtag érzéketlen lesz, nem érzi sem a meleget, sem a hideget, sem a fájdalmat. Emellett a beteg kevésbé érzékeli az ízületek helyzetét.
Az izmokra is hatással van a polineuropátia, mert azokat az idegek mozgatják. Emiatt, ha károsodnak, idővel az izmok is gyengülnek, izomgyengeség alakul ki. Az izomgyengeség a betegség előrehaladtával egyre erőteljesebbé válik, a járás egyre ügyetlenebb lesz. Súlyos esetekben akár bénulás is jelentkezhet. Egy idő után az izmok el is sorvadnak, a végtagok elvékonyodnak.
Jellemző tünet az alkoholos polineuropátiában a neuropátiás fájdalom is, amely lehet állandó és tartós, vagy olyan, amely csak időszakosan jelentkezik. A fájdalom kialakulhat spontán, lehet nagyon kellemetlen és kínzó, de olyan is, amely csak egyes ingerekre jön elő, egyfajta túlérzékenységként. Ilyenkor olyan érzetek okoznak fájdalmat (például a hideg vagy a meleg), amelyek alapesetben nem lennének fájdalmasak.
Bizonyos esetekben az autonóm idegek is érintettek lehetnek, ami a vegetatív működés, így a hőszabályozás károsodásához, illetve az izzadás vagy a vizeletürítés zavarához vezethet. Ilyenkor emésztő-szervrendszeri problémák, szív- és érrendszeri gondok is jelentkezhetnek, kialakulhatnak szívritmuszavarok és vérnyomás-ingadozás is.
Az orvosok akkor gondolnak polineuropátiára, ha a problémára jellemző panaszok szimmetrikusan, főképp a lábfejeken és a kezeken alakulnak ki. A diagnózis felállításának első lépése a fizikális vizsgálat, amelynek része a reflexvizsgálat, az érzésvizsgálat és az izomerő vizsgálata. Gyakori vizsgálómódszer az úgynevezett hangvillavizsgálat is, amellyel a betegek vibrációérzését ellenőrzik, és amellyel az érzészavar jól kimutatható. Ha a betegnek nincs ismert, polineuropátiát okozó betegsége, akkor feltétlenül szükség van laborvizsgálatokra is. Ennek során az orvosok nézik a teljes vérképet, a vércukorszintet, a B12-vitamin szintjét, a pajzsmirigy miatt a TSH szintjét, és a laboreredményekből következtetnek a veseműködésre is. Ha fölmerül mérgezés gyanúja, akkor külön vizsgálattal (toxikológiai vizsgálatokkal) próbálják igazolni meglétét. Az EMG (elektromiográfia) és ENG (elektroneurográfia) vizsgálatok az idegek károsodását képesek kimutatni.
Kezelési lehetőségek és megelőzés
Az alkoholos polineuropátia kezelésének legfontosabb lépése az alkoholfogyasztás teljes elhagyása, vagyis az absztinencia. Valószínűleg ez lesz az első dolog, amelyet az orvosa javasol. Az alkoholfogyasztás jelentős korlátozása mellett a folyamatos támogatás megszerzése alapvető fontosságú. Sokan keresnek fel támogató csoportokat, vagy vesznek részt terápiás programokban a leszokás támogatására.
A táplálkozás javítása és a B-vitaminok pótlása is kulcsfontosságú a gyógyulási folyamatban. A B1-vitamin hiányának pótlása különösen fontos, mivel ez a vitamin alapvető az idegrendszer egészségéhez. Más vitaminok, mint a B6 és B12, szintén hozzájárulhatnak az idegek regenerálódásához.
A polineuropátiával járó panaszokat csak tünetileg lehet kezelni, oki terápia, ami teljesen meggyógyítaná az idegeket, sajnos nem létezik, mivel az idegek nehezen regenerálódnak. A kezelés legfontosabb része a torna és a megfelelő testmozgás, az izmok folyamatos erősítése. Ez segít megőrizni az izomerőt és javítani a mozgásképességet.
Ha már fájdalmak is jelentkeznek, akkor speciális fájdalomcsillapító gyógyszerekre is szükség van. Ilyen esetekben a szokásos nem-szteroid fájdalomcsillapítók általában nem segítenek, alkalmazásuk fölösleges. A szaggató fájdalmakat szintén speciális gyógyszerekkel kell enyhíteni, ilyenek például egyes antiepilepsziás készítmények. Vannak olyan antidepresszánsok is, amelyek használhatóak a neuropátiás fájdalom csillapítására. Ezek úgy enyhítik a tüneteket, hogy áthangolják az agy fájdalomérző területét. Egészen súlyos esetekben kábító hatású fájdalomcsillapítók használata is indokolt lehet. Egyes esetekben alkalmazható úgynevezett transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) is. Ennél a módszernél vékony elektródák segítségével elektromos jeleket juttatnak az idegpályákra, és akkor javasolható, ha már azt kell meggátolni, hogy a fájdalomérzet eljusson az agyba.
Az alkoholos polineuropátia kialakulásának megelőzése érdekében a legfontosabb a mértékletes alkoholfogyasztás. Amennyiben valaki már tapasztal tüneteket, fontos, hogy minél előbb forduljon orvoshoz. A korai felismerés és a megfelelő kezelés megkezdése lassíthatja a betegség progresszióját és javíthatja az életminőséget. Súlyos polineuropátiánál már annyira romlik az érzőképesség, hogy a végtagok könnyen sérülnek, illetve fekélyessé válnak. Gond az is, hogy a sebek a beidegzési zavar miatt nem gyógyulnak kellő mértékben. Ha a háttérben cukorbetegség áll, akkor a sebgyógyulás alapból problémás.
Az alkoholos polineuropátia javulása és romlása is lassú folyamat. Megfelelően hosszú alkoholmentes időszak (általában 6 hónap) után a polineuropátia tünetei javulhatnak. A betegség előrehaladása, de javulása is lassú. A legfontosabb, hogy az érintett személy elkötelezze magát az alkoholfogyasztás elhagyása mellett, és kérjen segítséget szakemberektől.
tags: #alkohol #idegvegzodes #megoli