Az alkoholizmus, mint összetett betegség, régóta foglalkoztatja a tudósokat, akik igyekeznek feltárni annak gyökereit. A genetika szerepe ebben a folyamatban egyre hangsúlyosabbá válik, ahogy az új kutatások egyre mélyebbre ásnak az emberi genom rejtelmeibe. Korábban csupán tizenhárom olyan gént azonosítottak a kutatók, amelyek szoros kapcsolatban állnak a túlzott alkoholfogyasztással. Azonban egy friss, nagyszabású tanulmány szerint ez a szám jóval magasabb lehet, és az eddig véltnél majdnem háromszor több olyan genetikai variáns van, amely összefügg az alkoholproblémák kialakulásának kockázatával.
A genetikai kutatások fejlődése az alkoholizmus megértésében
Az alkoholizmus genetikai okainak vizsgálata emberi körülmények között nem könnyű feladat, annak ellenére, hogy fontos kutatási területet jelent az alkoholizmus kezelésében. A Yale Orvostudományi Egyetem nemrégiben egy viszonylag nagy, 435 000 emberből álló mintában vizsgálta a jelenséget. Ez az átfogó kutatás jelentős előrelépést jelentett a korábbi eredményekhez képest, megduplázva a problémás alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó ismert genetikai kockázati lokuszok számát. Joel Gelernter professzor, a tanulmány vezető szerzője kiemelte, hogy az új adatok alapján immár 29 génről tudjuk, hogy összefüggésben állhat az alkoholizmus kialakulásával.
A lokusz vagy génhely a biológiában a gén vagy egyéb fontos szekvencia elfoglalt helyét jelenti a kromoszómán vagy a genetikai térképen. A Yale kutatói négy különálló biobankban és adatkészletben vizsgálták a tesztalanyok elődeinek genomjait. Azonosították azokat az egyéneket, akik megfeleltek a problémás alkoholfogyasztás kritériumainak, beleértve az alkoholfogyasztási rendellenességeket és az alkoholfogyasztás orvosi következményeit. Ezt követően megkeresték azokat a genetikai variánsokat, amelyekben osztoztak, és így összesen tizenkilenc, eddig azonosítatlan génre bukkantak.
Az ok-okozati összefüggések feltárása
A kutatás nem állt meg az alkoholproblémákhoz köthető gének azonosításánál. Megvizsgálták továbbá számos pszichiátriai rendellenesség, például a szorongásos rendellenességek vagy éppen a depresszió genetikai kockázati tényezőit is. Az elemzés során a súlyos depressziós rendellenesség mutatta a legnagyobb összefüggést a problémás alkoholfogyasztással, de a kockázatvállaló magatartás és az álmatlanság szintén pozitívan korrelált ezzel. A Nature Neuroscience tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint ezek a gének stabilabbak az egyes generációk között, ami lehetőséget ad az ok-okozati összefüggések mélyebb megértésére a problémás alkoholfogyasztási tulajdonságok, mint például a pszichiátriai problémák, a kockázatvállalási magatartás és a kognitív teljesítmény között.
Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet az ELTE és a Semmelweis Egyetem vezetett, tovább bővítette a képünket az addikciók genetikai hátteréről. Azonosítottak olyan géneket és génvariánsokat, amelyek nemcsak az alkoholfogyasztásra, hanem a szerhasználatra és általánosabban az addiktív viselkedésre is hajlamosíthatnak. Ez a kutatás a "Psychological and Genetic Factors of Addictions" (PGA) projekt részeként zajlott, és 3003 fiatal felnőtt potenciálisan addiktív viselkedési mintáit elemezte, többféle függőséget vizsgálva. A kutatók magyar középiskolákban, kollégiumokban és egyetemeken gyűjtöttek adatokat, kérdezve a fiatalokat alkoholfogyasztási, dohányzási szokásaikról, valamint kannabisz vagy más drogok rendszeres használatáról.
Barta Csaba, a Semmelweis Egyetem Molekuláris Biológiai Tanszékének egyetemi docense kiemelte, hogy már korábban bebizonyosodott a genetika jelentős szerepe a különböző függőségek kialakulásában, az örökletesség akár 50-70 százalékra is tehető, a többi pedig a környezeti hatásokon múlik. Jelenlegi tudásunk szerint ez több száz génváltozat együttes konstellációját jelenti, azonban a legtöbb specifikus genetikai variáns és azok neurobiológiai szerepe még nem, vagy alig ismert. A PGA-kutatásban 29 összefüggést találtak, melyek közül 9 maradt szignifikáns a statisztikai korrekció után is.
Példaként említette a FOXN3 gén és annak rs759364 A alléljét, amely rendszeresebb alkoholfogyasztással, problémás internethasználattal és online játékokkal párosult. Ezzel szemben ugyanez a gén G allélje inkább testmozgás-függőségre hajlamosított. Jelentős összefüggéseket találtak a DRD2/ANKK1 gén és az rs1800497 A allélja, valamint a kannabiszhasználat között is.
A genetika és a környezet kölcsönhatása
Demetrovics Zsolt professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Gibraltári Egyetem Centre of Excellence in Responsible Gaming intézetének elnöke hozzátette, hogy ezek az eredmények jelentősen hozzájárulhatnak a tudományos ismereteinkhez az addikció terén. A PGA-kutatás újdonsága abban rejlik, hogy a szerhasználat és a nem szerhez köthető egyéb addikciók közötti kapcsolatot próbálja részleteiben feltárni, ami közelebb hozhat minket a különböző függőségek közötti átfedések megértéséhez. Például a problémás alkoholfogyasztásra való hajlam magasabb kockázatot jelenthet a szerencsejáték-, videójáték- vagy éppen a munkafüggőség kialakulásában. A PGA projekt keretében korábban publikált epidemiológiai tanulmányok már kimutattak összefüggéseket a dohányzás és a problémás internethasználat, a testmozgás-függőség, az evészavarok és a szerencsejátékozás között.
A génektől a függőségig: Hogyan bontakozik ki a kockázat az élet során | Dr. Danielle Dick | TEDxRVA
Tíz évvel ezelőtt a tudósok még abban a hitben éltek, hogy hamarosan megtalálják az alkoholizmusért felelős "egyetlen" gént. Ma már tudjuk, hogy ez a nézet elavult. A kutatók napjainkig több mint ezer olyan gént azonosítottak, amelyek mindegyike köthető az alkoholizmus kialakulásához. Az alkoholizmus genetikája azt tükrözi, ami egyre nyilvánvalóbbá válik a genetikai kutatások előrehaladtával: az élet bonyolult dolog. Az általunk választott cselekvési módot vagy az egészségi állapotunk alakulását valószínűleg számos gén befolyásolja, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással és még számos környezeti tényezővel. Az a felfogás, miszerint gének egy kis csoportja felelős egy betegség vagy magatartásformáért, nem állja meg a helyét.
Dr. Elizabeth Simpson, a brit kolumbiai UBC egyetem orvosi karának genetika professzora hangsúlyozza, hogy "Szinte egyáltalán nem tudunk példát arra, hogy a genetika a környezet kizárásával működne." A jelenlegi kutatások megtalálták annak a módját, hogy megállapítsák a környezeti tényezők szerepét a laboratóriumi patkányok droghasználatának alakulásában. A kísérletek kimutatták, hogy a stresszes környezet jelentősen befolyásolhatja a genetikai hajlamot, akár vissza is fordítva azt. Ha a droghasználatot csupán egyetlen esemény ilyen komolyan befolyásolja, akkor elképzelni is nehéz, milyen befolyásoló szereppel bírhat a kaotikus, stresszes életforma az emberek drog- és alkoholhasználatának alakulásában.
A "csekély hatással rendelkező poligének" az elmúlt évtized egyik nagy tudományos felfedezésének számítanak, kihívást jelentenek a genetikáról való gondolkodásunk számára, és ellentmondanak a közvéleményben a genetikáról élő képnek. Több ezer gént hoztak kapcsolatba a függőség kialakulásával, a legtöbb azt a módot befolyásolja, ahogyan a droghasználat az agyra hat. Más gének azokat a jellemvonásokat befolyásolják, amelyek hozzájárulnak az "addiktív személyiség" kialakulásához, mint például az impulzivitás, a kockázatvállalás és az élménykeresés.
A genetikai információ etikai és társadalmi vonatkozásai
A genetika nem tudja megjósolni, hogy valakiből függő lesz-e; a legtöbb, amire képes, az a kockázati tényezők azonosítása. Azonban a genetika hasznos lehet annak megállapítására, hogy az egyes egyéneknél milyen terápia működhet a legnagyobb valószínűséggel. A betegség genetikai bázisának ismerete megnyitja a kezelés lehetőségét és megelőzi az olyan kezelési formák alkalmazását, amelyek nem működnek.
A biomedikai etika szakértői arra figyelmeztetnek, hogy ha a politikai közfelfogás nem éri utol a tudomány fejlődését, akkor az a veszély fenyeget, hogy a függőséget még jobban stigmatizálják, mint ma. A genetikai "kockázatnak" kitett emberektől még azelőtt megtagadhatják az életbiztosítást vagy a munkaviszonyt, mielőtt megszülettek volna. A genetikai információ félreértelmezésének eredményeként jelentkező diszkriminációra már napjainkban is van példa.
Kanadában például nem léteznek olyan jogszabályok, amelyek tiltanák a genetikai diszkriminációt. A biztosítótársaságok szabadon kérhetnek genetikai tesztet és felhasználhatják annak eredményeit a biztosítás elutasításának indoklásában. A genetikai tesztelés előrevetíti azt a képességet is, hogy kiszűrjük a nem kívánatos genetikai jellemvonásokat a népességből. Dr. Tom Koch bioetika professzor szerint az addikcióval kapcsolatos genetikai tesztek kidolgozása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a függőségre genetikailag hajlamos magzatokat elvetetik, mivel csakis a "deviáns" génektől mentes embriókat tartják meg. Dr. Koch azt állítja, hogy a nem kívánatos gének szkennelésének bevezetése egyet jelent azzal a döntéssel, hogy a világ jobbá tehető ezen gének megsemmisítésével. Vajon valóban jobbá válik a világ azok nélkül az emberek nélkül, akik hajlamosak a függővé válásra? Ha a válasz igen, akkor az olyan emberek, mint Dylan Thomas, William S. Burroughs és Miles Davis, akik mindannyian drogfüggőséggel küzdő művészek voltak, soha nem léteztek volna és nem gazdagították volna a világot művészetükkel és zenéjükkel.
Az Asszisztált Emberi Reprodukciós Törvény (Assisted Human Reproduction Act) Kanadában gondoskodik az emberi embriók és magzatok genetikai szkennelésének ellenőrzéséről. Bár ez a szabályozás sok dicséretben részesült, a fogyatékkal élők jogait védő szervezetek a genetikai szkennelés szigorúbb szabályozását szorgalmazzák. Ugyanezen aggodalmak merülnek fel, mint Dr. Koch esetében: a "deviáns" gének kigyomlálása az olyan emberek hozzájárulását is kigyomlálná és leértékelné, akik fogyatékkal élnek, vagy a függőség nagyobb kockázatának vannak kitéve.
A függőség kezelése és a jövő lehetőségei
A függőséget mintegy 40-60 százalékban határozzák meg genetikai tényezők. A genetika által tehát elsősorban érzékenyebbé válhatunk a különböző szerekkel vagy tevékenységekkel kapcsolatos függőség kialakulására, ugyanakkor ez nem jelent ok-okozati összefüggést. Habár a genetika jelentős szerepet játszik az addikciók kialakulásában, a környezeti hatások sem elhanyagolhatók. Könnyű hozzáférhetőség, társas befolyásolás, trauma és stressz mind befolyásolhatják a függőség létrejöttét.
A függőségben szerepet játszó gének feltárása fontos első lépés a megoldások megtalálásához. Annak megértése, hogy a gének hogyan okozzák a biológiai elváltozásokat, elősegítheti a függőségek kezelésének fejlődését. Minden egyes felfedezett új, függőséggel kapcsolatos gén potenciális "gyógyszercélpont". A kutatók a géntermékre (fehérjére) összpontosíthatnak, és olyan gyógyszert fejleszthetnek ki, amely módosítja annak aktivitását, a cél ezáltal a megfelelő agyműködés helyreállítása. A függőség kezelésére génterápiák kifejlesztése is lehetséges megoldást jelenthet a jövőben.
Az epigenetika, a gének kifejeződésében bekövetkező funkcionális és öröklött változások tanulmányozása, azt mutatja, hogy az életmódbeli döntéseink és a környezeti tényezők befolyásolhatják genetikai állományunkat. A környezetünk és az életmódunk megváltoztathatja a gének kifejeződését. Ez azt jelenti, hogy a genetikai adottságainktól függetlenül az életmódbeli döntéseink és az, ahogyan gondoskodunk magunkról, valójában segíthetnek a függőség elleni küzdelemben.
Az egészséges megküzdési készségek gyakorlása, a stressz csökkentése, a megfelelő táplálkozás, a hatékony kommunikációs készségek fejlesztése és a támogató környezet segíthet a függőségre való genetikai hajlam leküzdésében. A szerhasználatra való genetikai hajlam nem jelenti azt, hogy nem tudunk küzdeni a függőség ellen, és nem tudjuk legyőzni azt. Az alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességek megelőzhető halálokok, mégis rendkívül sok halálesetért felelősek. A kutatások azt mutatják, hogy a függőségek kialakulásának erős neuróbiológiai és genetikai alapja van, de az életmód és a környezeti tényezők jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban.
tags: #alkoholizmusert #felelos #gen