A Master Good Magyarország, sőt Közép-Európa egyik vezető cégcsoportja a baromfiágazatban, amely a teljes integráció megvalósításával, a termőföldtől a fogyasztó asztaláig terjedő teljes vertikumot házon belül tartja kézben. Technológiai és termelékenységi szempontból bármely nyugat-európai vállalattal felveszi a versenyt, folyamatosan terjeszkedik, fejleszt, sikeres az exportpiacokon, és egyaránt népszerű a hazai fogyasztók körében. E sikerek hátterében azonban nem csupán a kiváló üzleti stratégia, hanem egy sikeres generációváltás is áll, amelynek kulcsszereplője Bárány Péter, a cégcsoport egyik fiatal vezetője, aki amellett, hogy apja nyomdokaiba lépett a baromfiiparban, új kihívásokat is keresett magának, többek között a pezsgőkultúra hazai meghonosításában.
A generációváltás mint stratégiai fegyvertény
A magyar családi vállalkozások egyik legégetőbb problémája a generációváltás sikeres lebonyolítása. A Master Good cégcsoport alapítója, Bárány László nagy büszkeséggel tekint két fiára, Lászlóra és Péterre, akik sikeresen átvették a vállalat irányítását, és édesapjuk nyomdokaiba lépve vezetik tovább a céget. Ez a folyamat nem volt zökkenőmentes, tizenkét évvel ezelőtt, minden nehézség ellenére indult el ezen a hosszú úton.
A kezdeti szakasz a "nagy beszélgetések" ideje volt, amely hetekig, hónapokig is eltarthatott, és során mindent az asztalra kellett tenni. Fontos szempont volt, hogy a gyermekek nem kaptak azonnal vezetői pozíciót. Bárány László szerint az utód olyan, mint egy termék: meg kell tervezni, folyamatosan fejleszteni kell. A jó iskola és a diploma megszerzése után szükség volt további három évre, hogy felmérjék a dimenziókat. Minőségi változás következett be a fiak esetében, amihez hozzájárult a házasság és a gyermekek születése is, növelve a felelősségérzetet. Ez a szakasz 5-6 évvel a diplomaosztást követően értek el. Végül a feleségével fokozatosan átadták a cégvagyont a fiúk részére, miután azok kis-közép-, majd felsővezetői pozíciókba kerültek a vállalatnál. Ezt nagyban megkönnyítette, hogy az üzletrész-átruházás családon belül illetékmentes Magyarországon, ami óriási előnyt jelent a nemzetközi partnerekkel szemben, ahol sok családi vállalkozás súlyos adósságokat görget maga előtt az átadás terhének kifizetése miatt.
A cégvagyon átruházása egy újabb fontos lépés a generációváltásban és az utód szemléletformálásában. Ahhoz, hogy osztalékot lehessen kivenni, a vállalatnak is el kell érnie egy bizonyos fejlettségi szintet. Ma már a cégvagyon 95 százalékát átadta a fiának, és neki egyre kevesebbet kell dolgoznia. A cégcsoport két pillére - a mezőgazdasági termelés és termeltetés, illetve az élelmiszeripar (vágás, feldolgozás) - két fiú között lett felosztva, akik tehetségüknek megfelelően különböző területeken jeleskednek. A két testvér úgy dolgozik együtt, mint két fogaskerék, minden komoly döntést közösen hoznak meg, véleményüket kikérve.
Egy vitarendezési módszert is kidolgoztak, egyfajta családi "board" gyűlést, amely nem az irodában, hanem otthon, a családi házban zajlik. Rendes napirendek, előterjesztések mentén haladnak, és ha nem tudnak dönteni, szavaznak. Vétójoga senkinek sincs, így szavazategyenlőségre sem kerülhet sor, mindenféleképpen döntésre jutnak. Egy ilyen alkalommal hozták meg a SÁGA megvásárlásáról szóló, kezdetben ellentmondásosnak tűnő, de végül sikeresnek bizonyuló döntést.
A baromfiágazat és a Master Good globális szerepe
A Master Good cégcsoport a világ húsiparának egyik meghatározó szereplője. A globális élelmiszeripar legnagyobb vásárán, az ANUGA-n a cég standja Ausztráliától Afrikán, Dél-Amerikán át Észak-Amerikáig, Európáig és Ázsiáig fogadta a látogatókat. Ez is azt mutatja, hogy a Master Good mára világcéggé nőtte ki magát. A cégcsoport igazi értéke a teljes termékpálya kézben tartásában rejlik, a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig. Ebben a gyorsan változó világban, ahol a fogyasztói trendek akár egy év alatt is óriásit fordulhatnak, a Master Good képes azonnal reagálni. Gyakorlatilag Ausztrálián és az Antarktiszon kívül minden kontinensen jelen vannak. A cégcsoport 2025-ben 360 milliárd forintos árbevétellel számol, ami több mint 1,1 milliárd dollárnak felel meg.
Az infláció hatására minden kontinensen érezhetően megrázta a vásárlóerőt, ami downtradinghez vezetett, az emberek olcsóbb termékeket keresnek. A csirkehús globálisan a legolcsóbb fehérjeforrás, ezért soha nem látott mértékű, robbanásszerű keresletnövekedés figyelhető meg. A fejlődő országokban az életszínvonal növekedése együtt jár a húsfogyasztás emelkedésével, a húsfogyasztás pedig a luxus megélésének első pontja. A csirkehús térnyerése nemcsak mennyiségi, hanem minőségi értelemben is látványos, mindaz, ami korábban vöröshúsból készült, ma már megjelenik csirkéből. A cég teljes kapacitással működik, de a kereslet messze meghaladja a kínálatot.
A korábbi vegán trend mostanra alábbhagyott, a piac megtalálta az egyensúlyt: az emberek nem a húsról akarnak lemondani, hanem tudni akarják, hogy amit fogyasztanak, az felelősen, átlátható módon készült. A csirke ebben verhetetlen, hiszen az ár, az íz és az eredet szempontjából is nyerő. A Rabobank képviselői mesélték, hogy néhány nyugat-európai bank kivonult a húsipar finanszírozásából, de 2025-ben szó szerint visszakúsznának ebbe az ágazatba, mert a hadipar mellett a húsipar az egyike azon kevés ágazatoknak, amely növekedésben van és húzza a gazdaságot.
A Master Good nemcsak csirkét tenyészt, hanem rendszert épít, a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig minden folyamat a kezükben van. Soha nem fékeztek, amikor mások kivártak. Aki a nehéz években is fejleszt, az később nemcsak talpon marad, hanem vezető szerepbe kerül. A cégcsoport stratégiája a jövőre is egyértelmű: fenntarthatóság, hatékonyság és nemzetközi növekedés.
Bárány Péter és a pezsgőkultúra reformálása
Bárány Péter, a Master Good egyik vezetője, amellett, hogy sikeresen veszi ki részét a családi vállalkozás vezetéséből, új területeken is kipróbálja magát. Már a Rézangyal pálinka márka születésénél is bábáskodott, segítve a hazai pálinkakultúra színvonalának emelését. Néhány éve pedig még nagyobb fába vágta a fejszéjét: a palackban érlelt pezsgők népszerűsítését tűzte ki célul.
A magyarországi prémiumpezsgő-fogyasztás nagy változáson megy keresztül. A fogyasztókat két csoportra lehet bontani: azokra, akik a szilveszteri pezsgőn szocializálódtak, és a tartályos erjesztésű vagy tankpezsgőket keresik (ezek vannak többen, a mintegy 22-24 millió palackos éves fogyasztásból több mint 80 százalék), illetve azokra, akik a tradicionális champagne-i eljárással készült pezsgőt fogyasztják. Ez utóbbiak kevesen vannak, és nekik nem kell hozzá szilveszter vagy születésnap, hogy kibontsanak egy palack pezsgőt.
Bárány Péter küldetése, hogy a pálinka után új szerelmet találva a pezsgőben, a tankpezsgőfogyasztókból minőségi pezsgőfogyasztót varázsoljon. Ez egy nehéz piac, legalább olyan nehéz, mint tizenhárom éve a pálinkafogyasztás átalakítása volt, amikor az emberek aromás égetett szeszes italokat ittak, mert azt hitték, az a pálinka. Akkoriban hihetetlenül sok munkával próbálták a fogyasztókat a valódi pálinka felé terelni. Most úgy érzi, a pezsgőkultúra is ezen a ponton tart. Bízik abban, hogy akit most megismertetnek a pezsgőkkel, az három-négy év múlva eljut oda, hogy a száraz, palackban érlelt pezsgőket fogja majd keresni. Hatalmas edukációs igényt lát a piacon, aminek igyekszik oszlopos szereplője lenni, nem csak a Brebis márkával. Olyan rendezvényeket szerveznek, ahol a legnagyobb champagne-márkákat mutatják be együtt a fogyasztóknak.
Lát némi hasonlóságot a Rézangyal és a Brebis sztorija között: annak idején néhány termelő ráállt a minőségi pálinkára, most pedig a minőségi pezsgőre, és ők mintegy másfél hullámként, erős marketinggel, sok eseménnyel csatlakoznak ehhez a folyamathoz. Ez tudatos márkaépítés. Tíz évvel ezelőtt volt körülbelül tíz pálinkamárka, amelyet a fogyasztók ismertek. A Rézangyal 2005 végén indult, és azt látták, hogy a formabontó üzenetére nagyon fogékony az a generáció, amelyet korábban egyetlen főzde sem célzott meg. A pezsgők esetében is tiszteletben tartják a tradicionális pezsgőket készítő borászokat, de nekik gyökeresen más a kommunikációjuk, amellyel más-más korosztályt és szegmenset fednek le. Bárány Péter teljesen mást gondol a pezsgőről és a pozicionálásáról. Szerinte a pezsgő a mindennapok itala, és amíg a forgalmazók abban látják a kiutat, hogy a pezsgőfogyasztást minél feljebb pozicionálják, és úri huncutságnak állítják be, ő odamegy a fesztiválokra, és kitölt egy pohárral, hogy bárki találkozhasson vele. Szerinte az első megközelítés lassítja a pezsgőkultúra elterjedését, míg a második hatalmas lehetőséget nyit meg. Építi a pezsgőkultúrát azzal, hogy kipukkantja a pezsgő körüli lufit, és mindenki számára elérhetővé teszi.
Mindig is a vendéglátásban volt a kapcsolati tőkéje. Ahhoz, hogy az emberek elkezdjenek pezsgőzni, egy impulzus kell. Jelenleg kevés helyen van arra lehetőség, hogy az ember megigyon egy pohár pezsgőt, ha megkívánja. Többnyire csak palackban lehet rendelni, mint körülbelül tíz éve a minőségi bort. Bárány Péter inkább venne ötvenezer pezsgőzárót, és adna mindenkinek, a vendéglátósoknak és a fesztiválon szórakozóknak is. Még az éttermekben sem volt evidens, hogy a pezsgő lezárható úgy, hogy egy héten belül semmit nem veszít az élvezeti értékéből. A fesztiválokon is bemutatják, hogyan kell lezárni, és elmondják, hogy a kiskanál nem működik.
A Brebis elsősorban a 35 év feletti korosztályt célozza meg, mivel ez nem egy olcsó ital. A tradicionális pezsgőnél a szürettől számított két-három év, mire az ember le tudja venni a polcról. A nyár ideális pezsgős alkalom, amikor az emberek a vízparton ülve kérnek egy pohár hideg pezsgőt. Ezzel szemben télen, hidegben nem annyira kívánja a jéghideg, buborékos italt. Ezért, ha tehetné, betiltaná a szilveszteri pezsgőzést, mert az a legarcátlanabb dolog, amit a pezsgővel művelni lehet. December közepétől január elejéig nem adnak el Brebis pezsgőt, hogy ne erősítsék azt a megszokást, hogy a pezsgő az ünnepek itala.
2015-től tanultak, fejlődtek, felvették a fonalat, megismerték a „magyar pezsgőkultúrát”, és meghatározták, hogyan szeretnék megreformálni, hol vannak azok a pontok, amelyekre építkezni lehet. Látták, hogy a legszofisztikáltabb éttermektől kezdve a delikátokig mindenhol van igény valami újra. A prosecco ismertsége szépen lassan emelkedik, ami jó dolog, mert a pezsgőzés melegágya. Az Aperol-őrület lassan lecseng. Két évvel ezelőtt üzlettársával nyugatra mentek egy tanulmányútra, és olyan pezsgőbárt kerestek, ahol nem csak a borbeszállító kétféle pezsgőjéből lehet választani. Ehhez Berlinig kellett menniük, ahol viszont negyvenkettő ilyen hely működött, hatvanféle champagne-ból lehetett választani. Itthon is hasonlót szeretnének megvalósítani, ezt a koncepciót egyelőre rendezvényekre viszik, hogy megismertessék az emberekkel. Egy háromkerekű kis Piaggio és egy vintage lakókocsi funkcionál champagne-bárként, amelyben minimum tizennyolc féle champagne-val találkozhatnak az érdeklődők. Ezenkívül egy tíz méter fesztávolságú, óriási lakókocsival a nagyobb zenei fesztiválokra települnek ki.
A pezsgőkultúra hirdetéséhez az országot három részre osztják: Dunántúl, Budapest és Kelet-Magyarország, mivel már a pálinkánál is látták, hogy ezek az országrészek teljesen másképpen működnek, mást fogyasztanak, és más üzenetekre reagálnak. Egy szegedi zenei rendezvényen a champagne-bárral mentek, és a négynapos rendezvény első napján mindent eladtak, amivel készültek. Ezzel szemben egy többnapos budapesti rendezvényen ugyanezzel az installációval, választékkal és árakkal tizedannyit sem adtak el.
Az A38 hajó tetőteraszán megnyílt az első champagne- és pezsgőterasz, ahol a Mumm, a Veuve Cliquot és a Moët is megtalálható, ráadásul pohárra is lehet kapni. Ezeknek a márkáknak mindenhol ott kell lenniük, mert ezeket mindenki ismeri, aki találkozott már champagne-nyal. A magyarországi prémium pezsgőkről a többségnek elsőre a Dom Pérignon jut eszébe. A Dom Pérignon és a Moët ugyanahhoz a házhoz tartozik. Világszerte a legtöbbet a Moët-ból értékesítenek, így az nemzetközileg lényegesen ismertebb. A második a Veuve Cliquot, amit brutális és innovatív márkaépítéssel támogatnak. A harmadik pedig a Mumm, amelynek a tizenöt évnyi közreműködés a Forma-1-gyel hozta meg a hazai ismertséget. Ott van például a Crystal is, amelyet valószínűleg kevesebben ismernek, mint a többi champagne-t, ráadásul tízszer annyiba kerül, mint egy Mumm.
Néhány éve voltak próbálkozások Budapesten, mint a Buborék Fesztivál vagy a belvárosi champagne-bár, de ezek mintha nem élték volna túl az elmúlt időszakot. Túl korai próbálkozások voltak, mert a piac még nem volt felkészülve rájuk. Bárány Péter personally örül annak, hogy amikor a pálinka érezhetően kezdett lecsengeni, és új területet keresett, egy kedves barátja hozott magával egy pezsgőt. Akkor még ő sem értette, hogy mit ünneplenek. A gyerekkora pezsgőíze az volt, amit a nagyanyja a hűtő tetején tartott, és talán behűtötte, mielőtt egy jeles napon kibontotta. De megkóstolta, amit hozott, és nagyon sok minden megváltozott benne abban a pillanatban. Úgy gondolta, hogy ezt az élményt szeretné átadni az embereknek. Elkezdett pezsgőket vásárolni, és azzal ment házibulikba, vagy a kocsmatúrákon pezsgős helyeket kerestek. A Belvárosban akkor talán hat olyan hely volt, ahol minőségi pezsgőt lehetett pohárra fogyasztani.
Eddig az eladás 99,9 százaléka vendéglátásban történt. A kiskereskedelem pedig várhatóan most fog nagyot ugrani. Most jött el az ideje, hogy egy-két nemzetközi láncolattal megállapodjanak. Már biztosítani tudják a mennyiséget, de ehhez fel kellett nőnie a piacnak is, és nekik is a piachoz. Bárány Péter pezsgője könnyedebb, gyümölcsös, nem élesztős. Ahhoz, hogy levegyék a polcról, a fogyasztóknak sokszor kell találkozniuk a márkával. Ha nem így történik, a lánc elkezdi leárazni a terméket, végül negyedáron kifutó termék lesz belőle, és tönkreteszi, amit addig felépítettek.
Hogyan készülnek a hagyományos eljárással készült pezsgők?
A magyar konyhaművészet és a baromfiágazat történelmi gyökerei
A magyar konyhaművészet a magyar kultúra egyik kiemelkedő eleme, amely változatos, kreatív ételféleségekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. Konyhakultúránk több mint ezeréves történelmi fejlődés eredménye, amely Magyarország jó természeti adottságain, valamint az évszázados tradicionális állattartás, növénytermesztés és a manufakturális élelmiszer-előállítás örökségén alapul. A magyar ételkészítési szokásokat alapvetően jellemző sertéshús és zsír használatának oka a török időkre vezethető vissza. A hódoltság évszázadai alatt a portyázó törökök ugyanis minden háziállatot elvittek, kivéve a sertést, mert azt a muzulmán hitük miatt nem ehették. A hagyományos magyar fogások alapanyagai a húsok, a friss zöldségfélék, gyümölcsök, a friss kenyér, a tejtermékek és a méz.
A honfoglalás kori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Az ősi magyar ételkultúra az életfa szimbólumrendszerében és az öt elem (tűz, víz, a föld, fa, fém) tiszteletén alapult. A világfa hármas jelképrendszere az ételek alapanyagaiban fejeződött ki: az égi világot a fán termett gyümölcsök (szőlő és alma), levelek, virágok és a méz; a földi világot a föláldozott állat és a földön összegyűjtött növények és fűszerfüvek (a tárkony és a borsfű); a föld alatti világot a földben megtermett gyökerek, gumók és hagymák jelenítették meg.
A leggyakrabban fogyasztott húsféle a birka és a baromfi volt, ünnepi alkalmakkor ló- és marhahúsból készültek az ételek, de fogyasztottak szarvas-, jak-, sertés- és kecskehúst is. A gabonákból (búzából, kölesből, árpából) tejben, vízben főtt kásákat készítettek. A belső-ázsiai konyha jellegzetes étele a „laska”, a kézzel nyújtott tészta, a korabeli magyar ételek között is jelen volt. Kedvelték a mézet és számos egzotikus fűszert is (szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, vanília stb.) ismertek. Legjellemzőbb italuk a víz volt, emellett kumiszt, méhsört, és ünnepek vagy áldozati szertartások alkalmával bort is fogyasztottak. Az élelmiszerek tartósításában az aromás füvekkel - kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal - való pácolás dominált; a húsféléket sózással és szárítással is tartósították, majd gyakran porrá őrölték.
A szláv népek ismertették meg a magyarokkal a zabot, a kölest, a rozsot és a hajdinát, a növényi ételek közül a káposztát, a tormát, a zöldborsót, és a különféle salátákat. Kialakultak a kolostorok, melyek szomszédságába falvak telepedtek és rendszeressé vált a földművelés, a gyümölcstermesztés, a méhészet, az állattartás. A konyhakerti zöldségtermesztés módszereit is a kolostorok szláv szolgáitól vették át a magyarok. Szent István király bajor felesége, Gizella révén a bajor és szász szokások, a német sütési-főzési módok is terjedni kezdtek. A házakban kialakult a konyha, és a szakácsmesterség önálló foglalkozássá vált.
A 15. században jelentős felvirágzást hozott az olasz gasztronómiai ismeretek beáramlása, amelyet Mátyás király második felesége, Beatrix honosított meg. Az ekkor betelepülő olasz szakácsoknak köszönhetjük a sáfrányt, a vöröshagymát, a gesztenyét, a pulykát, a zsemleféléket, a száraztészták használatát, és a sajtokat. Az olasz metélt már a középkorban összeforrt a reszelt sajttal. A tejfeldolgozási rendszerekből következően Itáliában a sajt, Magyarországon viszont a túró volt a feltétként legelterjedtebben rendelkezésre álló tejtermék. Így Magyarországon megjelent a túrós metélt, ami Itáliában teljesen hiányzott.
A török hódoltság alá hajtott területeken, a török konyha jellegzetességei kerültek előtérbe; ezek közül került át a magyar gasztronómiába a pogácsa, a lángos, a bejgli és a töltött káposzta, amely fokozatosan háttérbe szorította a leghíresebb korabeli magyar fogásként ismert húsos káposztát. Megsokasodtak a kukoricából és rizsből készült ételek. Ekkor jelent meg először a mák, a paradicsom és a padlizsán. Török hatásra kezdődött el a dió, a mandula, vékony héjú szőlő, a barack, a cseresznye, a meggy és a füge termesztése. A török kézen lévő területek magyar lakossága körében ekkor vált jellemzővé a sertéshús fogyasztása és a sertészsír használata. Ez időben jelent meg hazánkban a Közép-Amerikában őshonos paprika és a burgonya.
A török hatással egy időben a Királyi Magyarország területén a magyar konyha szokásaiba az erősen franciás jellegű osztrák gasztronómia keveredett, ezen belül a bécsi udvari konyha hatása érvényesült. Így a francia konyha fogásainak elemei az osztrák gasztronómia közvetítésével épültek be a magyar ételkultúrába. A 17. század második felében e területen zajló fontos változás volt a leves mint bevezető fogás megjelenése: erőleves, borleves - már francia hatás. Talán még fontosabb, hogy az ételsűrítő eljárások között megjelent a lisztes rántás - vitatott, hogy tisztán magyar találmány, vagy esetleg a francia roux volt az ötletadó. Az viszont vitathatatlan, hogy a rántás gyakori használatának tipikusan magyar divatja hívta életre a ma már hungarikumnak tekinthető új ételcsoportot, a főzeléket. Szintén a korszak magyar újítása, hogy a kemencében sült kalácsok mellett megjelent, a parázson sült kürtőskalács.
A 19. század derekáig az úri-, a polgári- és a paraszti rétegek étkezési szokásai és ételei jellegzetesen eltértek egymástól, a korszak összességében a magyar táplálkozáskultúra társadalmi kiegyenlítődését eredményezte. A hosszú Habsburg uralom, illetve a 18-19. századi magyar nemesség körében egyre gyakoribbá váló utazások hatására francia és angol ételek kerültek át a magyar gasztronómiába. A 19. század első felére a hazai vendéglők rendszeresen ötfogásos menüt kínáltak. Az étlapokon az európai konyha fogásai domináltak.
„1790 táján a nemzeti sajátosságokkal érvelő nemzeti politikai ellenállás egyik jelképéül választotta a gulyás/pörkölt/paprikást, ami az étel gyors közép-európai megismertetéséhez vezetett az elit kultúrában.” A magyar konyhát forradalmasította a zsíron enyhén pirított hagyma és fűszerpaprika felhasználása, a lisztes-rántásos főzelék, illetve maga a sertészsírral készült rántás. A vajban pirított liszttel való sűrítés már régebben ismert és használatos volt a magyarországi konyhákon, de a zsírral készült rántás francia módja (roux) bécsi közvetítéssel jutott el hozzánk. A magyar konyha kétféle osztrák rántást vett át, a világos rántást és a barna rántást. A másság kihangsúlyozása miatt majdnem minden magyar ételt paprikáztak: volt paprikás hal, paprikás hús, paprikás csirke. Szintén az „ellenállás” eredményének tekinthető az egytálétel jellegű, laktató levesek, pl. a halászlé.
A vendéglátóipar erősödése hívta életre a magyar ételek választékának bővítése, valamint a hazai fogások európai illetve nemzetközi gasztronómiai ízléshez igazítása iránti igényt, mint például a Fatányéros. A magyar szakácsművészet korabeli kiválóságai Gundel János és fia Gundel Károly, Marenchich Ottó, Marchal József, Csáky Sándor, Gerbeaud Emil, Dobos C. Albert. A polgári gasztronómia és vendéglátás koporsójába az első szöget az államosítás verte, hiszen a kifőzdéket, kisvendéglőket jellemzően családi vállalkozások működtették és a jó gazda szemével, sokszor generációk óta működtetett konyhák egyedi arculata is elveszett a családi recepteket őrző tulajdonosok elűzésével. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaságot is kollektivizálták és a nagyüzemek a gyenge minőségű termékeket állítottak elő.
A Master Good sikereinek alapjait Bárány László alapozta meg, aki kockáztatva és a szocializmusban neki munkát adó baromfi-óriás tsz-től is tanulva építette fel a multinacionális kereskedőknek beszállító és világpiacra lépő vállalkozását. A keltetők üzemeltetésével indult vállalkozás a csirketenyésztési ágazat széles integrációját valósította meg, majd nagynevű ügyfeleket szereztek, és rajtuk keresztül az európai és az ázsiai piacra léptek. A családi vállalkozásban az elmúlt években kezdődött meg a generációváltás, az alapító idősebbik fia három éve, a fiatalabbik januártól vette át a csoport egy-egy cégének irányítását, és elkezdték átalakítani, modernizálni a vállalkozást.
A hatékonyságra koncentráló szemléletváltás 2008-ra tehető, aminek felvezetője ifjabb Bárány László szerint a 2006-os madárinfluenza-pánik volt, amely során a legsúlyosabb három hónap alatt 25 százalékos forgalomcsökkenést kellett elkönyvelni a visszaeső baromfifogyasztás miatt. Az ekkor felhalmozódott készleteket 7-8 hónap alatt tudták csak leépíteni súlyos veszteségekkel. Az egész ágazatot érintő válság után pedig a sok beragadt termék leszorította az árakat, késleltetve ezzel a fellendülést. A 2008-ban vezető pozícióba kerülő fiatalabb Bárány László szerint "földhöz vágta" őket a madárinfluenza, és felvezette a későbbi gondolkodást.
Az előremenekülést a madárinfluenza és a veszteséges 2008-as év mellett a mezőgazdasági áremelkedés is kikényszerítette. 2007-ben kezdődött az árrobbanás, amely a 65 százalékban búzából és kukoricából álló takarmányon keresztül emelte meg a költségeket. A magyar piac nem tesz lehetővé komoly fejlődést, fejlesztést.
Az elmúlt évek sikereiben szintén fontos szerepet játszó belső átalakítás külső nyomásra kezdődött el 2008-ban, miután az egyik legjelentősebb vásárló ultimátumot adott a szervezetfejlesztésre. Az amerikai hátterű OSI Food Solutions Kft., amely a McDonald's húsipari beszállítója, 2006 óta partnere a Master Goodnak. Az OSI kérte a Master Good szervezetfejlesztését, és az ajánlásokat Bárány László szerint szinte kötelező jelleggel végre kellett hajtani. Amikor pénzügyi nehézség merült fel az átalakítás miatt, 1,5 millió eurós kölcsönnel támogatták a céget, hogy befejezze a modernizálási folyamatot.
A Master Good 2008-ban jelentős veszteséget, közel 400 millió forint mínuszt halmozott fel, többek közt a gabonaár-emelkedés és a válság miatt megdráguló hitelköltségek miatt. A veszteséget hamar leküzdötték, és már 2009-ben nyereségesre tudták fordítani a működést.
A két cégből álló csoport anyavállalata, a Baromfi-Coop tavaly 14,8 milliárd forintos árbevételt ért el 803 millió forintos nyereség mellett. Ez némileg visszaesésnek számít, mivel egy évvel korábban 16,3 milliárdos árbevételt és 851 milliós nyereséget értek el, viszont a megtorpanást nagyrészt az magyarázza, hogy közben a baromfiágazat fogyasztói árai csökkentek. Az újabb növekedés beindulását a következő évekre várják a cég vezetői, mivel idén fejezték be a kisvárdai baromfi-feldolgozó fejlesztését, amellyel jelentősen növelhetik értékesítésüket.
Az OSI mellett a legnagyobb vevők között van a Tesco, amely 2,4 milliárd forintért vásárolt tavaly a Master Goodtól. Az együttműködést a jövőben bővítenék, a cég jelenleg is tárgyal a Tescóval a kelet-európai szállítói lehetőségekről. A nagyobb vevők közt van még az Aldi és a Spar üzletlánc is. Az exportbevétel egyre nagyobb szerepet tölt be a cég eredményében, 2006-ban még a teljes bevétel 25-30 százalékát tette ki, mára már 47 százalékra növekedett a cég belső adatai szerint. Bár Kínában 4-5 éve van jelen a Master Good, a dél-koreai piac meghódítása pedig jelenleg is zajlik, az exportnak kevesebb mint 5 százaléka származik az EU-n kívüli piacokról.
Az óriás ügyfelek kiszolgálását támogatja a kibővített kisvárdai üzem. A másfél milliárdos bővítési beruházást májusban zárták le, a kisvárdai feldolgozóüzem kapacitását óránként hatezer darabról tízezer darabra növelték. Ezáltal a saját adataik szerint a magyar piacon már az összes csirkevágás negyedét végzik a heti félmilliós darabszámmal. A következő fejlesztés az a 4,4 milliárd forintos beruházás, amelyet az agrárterület javítására fordítanak, többek közt egy évi negyvenmillió tojást nevelő keltető építésével.
A Bárány-család tagjai régóta a baromfitenyésztés területén dolgoztak. A nagyszülők sikeres baromfitenyésztők voltak a két világháború között, az apa pedig ismert szakértő volt az ágazatban. Bárány László az ágazati integráció előnyeit a tizenhárom termelőszövetkezetből és egy állami gazdaságból álló szocialista közös vállalatban, a Hunnia Coopban ismerte meg, ahol hamar vezető pozíciót szerzett. 1988-ban átlépve a tsz "feszes keretein" vállalkozni kezdett. A két kisebb keltetőt működtető vállalkozás az 1990-es évek közepén a szektort sújtó válságot tudta a maga javára fordítani és tőkét felhalmozni a következő időszak bővüléséhez.
Az uniós csatlakozásig védővámok is segítették a baromfiágazatot, vagyis az üzleti környezet alkalmas volt a megerősödésre. A kezdeti időkben 9-10 millió forintot tudott felhalmozni Bárány László, ami elég kezdőtőke volt ahhoz, hogy a széthulló nagyvállalatok darabjaiból vásárolhasson. 1994-ben Nyírkércsen vásárolt keltetőtelephelyet, majd elindította az új keltetőt, amely már évi 8,5 millió csirke felnevelésére adott lehetőséget az egyéni vállalkozása korábbi néhány százezres kapacitásához képest. A következő évben pedig már céget alapított a vállalkozásához, ekkor indult a Baromfi-Coop.
Az évek során újabb tevékenységekkel és társaságokkal bővült a portfólió. Bankhitel segítségével megvásárolták a 2004-ben csődbe jutott baromfifeldolgozó Hajdú-Bét csirkeüzletágát. A cégcsoport erősségének tartja, hogy az alapanyagoktól a félkész ételek elkészítéséig integrálni tudták a folyamatokat. A hatékonysági, irányítási, pénzügyi és adózási szempontok mellett azért is két cégre csökkentették a csoportot, mert így Bárány László két fia egy-egy cég irányítását vehette át.
Ifjabb Bárány László három éve vezeti a Master Goodot, öccse, Bárány Péter pedig januárban kezdte a Baromfi-Coop irányítását. Az 58 éves idősebb Bárány László nem kíván teljesen kivonulni a cég életéből, fiaitól azt kérte, hogy hagyjanak neki egy "homokozót". Jelenlegi feladata a fejlesztendő mezőgazdasági terület, az évi 20-22 ezer tonna szerves hulladékkal való gazdálkodás, illetve a beruházások banki háttere. Mindezeket úgy kívánja végezni, hogy közben fiatalabb fiát is edzi a cégvezetésre.
Az UBM takarmánycég ügyvezetője, Varga Ákos az ágazat legmeghatározóbb társaságcsoportjának nevezte a Master Goodot. Szerinte az apa emblematikus szereplője a baromfitenyésztésnek, a fiúk pedig tudatosan modernizálják a vállalkozást. Az öreg Bárány nem tudta volna megcsinálni, és a cég jól ötvözi a tradíciót és a modern szemléletet. A cégvezetést a fiaira bízó Bárány László tudatosan készítette elő a generációváltást. A két fiú a felsőfokú tanulmányok mellett élőben követhette nyomon a cég működését, ráadásul nyugati útjaik során külföldi ügyfeleiknél a fejlett gazdaságok legújabb módszereit, technológiáit, ágazati eljárásait is elleshették. Az új módszerek meghonosításához a vásárlások után megörökölt vezetői réteg szinte egészét lecserélték.
Bárány László, akinek családi vállalkozása a Napi Gazdaság rangsora szerint Magyarország 48. legnagyobb becsült vagyonával rendelkezik, befolyásos szereplője a hazai mezőgazdaságnak. Négy éve a Baromfi Terméktanács elnöki posztját is ellátja, az egyik célja a mezőgazdaságot érintő áfacsalások felszámolása. Szerinte a magyar piacon azért nem zajlott le a baromfiágazatra világszerte jellemző vállalati koncentráció, mert erős a szürke- és feketegazdaság, amelyben egyébként versenyképtelen cégek is megkapaszkodhatnak. Szerinte Magyarországon százötvenmillió naposcsibét keltetnek ki, amelyből legfeljebb tízmillió hullik el természetes módon. A terméktanács statisztikái azonban eddig soha nem mértek 105-106 milliónál több vágást, vagyis 34-35 millió csirke egyszerűen eltűnik a papírokról. Magyarázata szerint ezek számla nélkül kerülnek forgalomba, a 25 százalékos áfát pedig a szállító és a vevő elosztja egymás közt. "A 25 százalék áfát ellopni guszta falat, ami profitnak is csodálatos" - mondta, és hozzátette, hogy Nagy-Britanniában 0, Németországban 7 százalék egyes élelmiszereken az áfakulcs, és ezek az adószintek Magyarországot is segítenék a piac tisztulásában.