Magyarország szőlészeti és borászati kutatásának egyik jelentős központja a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, melynek kőbányai telephelye egykoron a hazai borászat fejlődésének fontos állomása volt. Bár az intézet ma már a Pécsi Tudományegyetem részeként működik Pécsett, kőbányai múltja számos értéket és tanulságot hordoz magában mind a kutatás, mind a helyi építészeti örökség szempontjából. Ez a cikk a kőbányai kutatóintézet múltját, a kapcsolódó építészeti emlékeket, valamint a helyi közösség és az önkormányzat erőfeszítéseit mutatja be a városrész értékeinek megőrzése és megismertetése érdekében.
A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Története és Jelentősége
A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 1949-ben jött létre, egy több évszázados egyházi birtok alapjaira építve. Fő feladatai közé tartozott a kutatás, az oktatás és a szaktanácsadás. Ez a tevékenység nem csak Magyarország, hanem Európa bortermelő régiói számára is kiemelkedő fontosságú volt. Az intézet 35 hektár szőlőültetvénnyel, egy 300 éves, 1600 m² alapterületű pincével és egy akkreditált laboratóriummal rendelkezett, melyek mind a korszerű kutatómunka feltételeit biztosították.
A kutatóintézet egyik legjelentősebb gyűjteménye a szőlőfajta-gyűjtemény volt, amely mára több mint 1800 tételt számlál. Ez a hatalmas genetikai bank Európa második legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye, amely a régi, őshonos szőlőfajták megőrzése mellett az új hibridek és fajták kutatásának alapját is képezte. A kutatómunka nem csupán a hagyományos értékek megőrzésére összpontosított, hanem az innovatív fejlesztésekre is, amelyek célja a szőlőtermesztés és a borkészítés hatékonyságának növelése, valamint a borok minőségének javítása volt.
Bár a kutatóintézet ma már Pécsett, a Pécsi Tudományegyetem részeként működik, melynek a borrégió központjában, kulturális, gazdasági és szellemi értékekkel gazdag környezetben van a székhelye, kőbányai öröksége tovább él. A kísérleti pince és a kapcsolódó létesítmények egykoron a hazai borászat fejlődésének fontos színterei voltak.
Kőbánya Építészeti Értékei és a Kutatóintézet Nyomai
Kőbánya, bár nem mindig első számú célpont az építészeti sétákra, számos figyelemre méltó épülettel büszkélkedhet, melyek a kerület történelmének és ipari múltjának tanúi. A volt Szőlészeti Kutatóintézet telephelye a Kőbányai Élessaroknál található, a Kőrösi Csoma Sándor út és az ipartelepi Dreher Antal út találkozásánál. Hosszú kerítés és elburjánzott növényzet takarja az egykori létesítményt, melynek története szorosan összefonódik a kerület fejlesztési törekvéseivel.
A kutatóintézet telephelyén egykoron a Kísérleti Pincészet járatai a telek északnyugati sarkában található, négyszög alakú mélyített udvarból nyíltak. Itt helyezték el a muzeális értékű borgyűjteményt és borászati eszközöket, amelyekből reprezentatív múzeumot terveztek kialakítani. Ennek első lépése volt a mélyített udvar lefedése, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. A fedés egyedi szerkezet volt: két T szelvénnyel készült, 32 méteres fesztávolságú ív, melynek álló parabolája és fekvő kosárgörbe alakja különleges megjelenést kölcsönzött az építménynek. A hazai gyártású sodronykötelekből készült kötélrendszerre eloxált, trapéz szelvényű alumínium hullámlemez fedés került.
Az 1950-es évek szocialista realista építészetének egyik monumentális emléke a Kőrösi Csoma Sándor út 43-51. szám alatti épület is, amely szintén a kerület építészeti örökségének része. A volt sörgyár, melyet 1912 és 1914 között építettek, és később, 1958-tól 2009-ig a Globus konzervgyárként működött, szintén a kerület ipari múltjának fontos darabja.
A Kőbányai Önkormányzat évek óta kiemelt figyelmet fordít a kerület értékeinek megőrzésére és megismertetésére. Ennek részeként alapították meg a Kőbánya Építészeti Díjat, amellyel a kerületi felújítások és új építmények alkotóit kívánják elismerni. A díj célja, hogy növelje a helyi építészet iránti figyelmet, és hozzájáruljon a kerület vonzerejének és márkaértékének javításához a minőségi környezetalakítás és az épített környezet megújítása révén. A 2024-es Kőbánya Építészeti Díjra összesen 24 pályamű érkezett, melyek közül több épület is elismerésben részesült, mint például a Márga utca, a Hölgy utca 11., a Gyömrői út 8-48. és a Kőbányai út 30. szám alatti ingatlanok. A Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testülete további 8 épület létrehozásában vagy felújításában közreműködőket is dicséret elismerésben részesített, kiemelve olyan projekteket, mint a Hölgy utca 32.
Tarcal és a Tokaji Borvidék: Helyi Összefogás és Turisztikai Fejlődés
A kőbányai kutatóintézet mellett érdemes megemlíteni a Tokaji Borvidék hasonló törekvéseit is, ahol a helyi közösség és a borászat szereplői összefogtak a turizmus fellendítése és a helyi értékek megőrzése érdekében. Tarcalon jött létre a Tarcal Kulturális Egyesület, melynek motorja Berecz Stéphanie és Palásthy Katalin, és amelyhez szépen lassan a település többi borásza, fogadósa, sőt, a helyi önkormányzat is csatlakozott.
Ez a projekt nem csupán rendezvényeket és pályázatokat hoz tető alá, hanem egymás számára is üzleti lehetőségeket teremt. A szállóvendégek kedvezményeket kapnak a helyi borászatoknál vagy a helyi sajtmesternél, ami hozzájárul a turisták helyben tartásához. A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet is tagja ennek a társulásnak, ahogy olyan neves borászok is, mint Szavercsenkó Jelena, Berecz Stéphanie, Károlyi Gabriella, Basa Richárd és Kanczler András (Basilikus Borkultúra Központ és Szőlőbirtok), Keresztes Ákos (Myrtus Pince), valamint Dorogi István remete borász.
Az ilyen jellegű összefogás unikum, hiszen nemcsak a helyi szereplők közötti sikeres együttműködést mutatja, hanem azt is, hogy békésen megfér egymás mellett többféle érték: a vallásos üzenetet képviselő Krisztus-szobor, a mámorító borok, a kikapcsolódásra is alkalmas bányató és a "magas" kultúra, mint a Tarcal Akusztik koncertsorozat, melyet a régi kőbánya helyén kialakított Arénában tartanak.
Palásthy Katalin tájékoztatása szerint a Tarcal határában magasodó Nagy-Kopasz-hegy gazdag volt obszidiánban, ami arra utalhat, hogy a népmesei fordulat („az üveghegyen is túl”) talán épp ide vezethető vissza. A hegyen tartott országgyűlésen Könyves Kálmán törvénybe foglalta, hogy „a strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék”, ami a boszorkányüldözésekkel szembeni bölcs hozzáállást tükrözi. A Szent kereszt-dűlő, mely a Tokaji Borvidék legdélebbi parcellái közé tartozik, filológusok szerint Hegyalja legrégebbi szőlőhegye lehet.
Az Andrássy Rezidencia, Hegyalja egyetlen ötcsillagos szállodája, valamint a Katica vendégház is hozzájárul a térség turisztikai vonzerejéhez. A csodás, fürdésre is alkalmas bányató és az első osztályú dűlők felfedezése felejthetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak. A Borászok borásza Berecz Stéphanie hangulatos pincéje, valamint Majoros László családi pincéje, melynek borai az amerikai kontinensen is népszerűek, tovább gazdagítják a gasztronómiai és kulturális kínálatot.
A Kőbányai Önkormányzat, akárcsak a tarcali közösség, elkötelezett a helyi értékek megőrzése és népszerűsítése iránt. A Kőbánya Építészeti Díj és az ehhez hasonló kezdeményezések mind azt a célt szolgálják, hogy felhívják a figyelmet a kerület építészeti és kulturális örökségére, és ösztönözzék a minőségi környezetalakítást. Bár Kőbánya építészeti séták szempontjából talán nem a leggyakoribb úti cél, az olyan épületek, mint a Maglódi úti volt sörgyár, vagy a Kőrösi Csoma Sándor út 43-51. alatti épület, valamint a Kőbánya Építészeti Díjjal elismert új és felújított épületek, mind azt mutatják, hogy a kerület is rejt magában építészeti csodákat és értékes történelmi emlékeket.