Az emberi élet tele van kihívásokkal, és ezek közül az egyik legnehezebb az alkoholizmus elleni küzdelem. Két ismert személyiség, Borbás Marcsi és Király Viktor is szembesült ezzel a problémával, és őszintén megosztották tapasztalataikat, hogy másoknak is segítsenek. Bár karrierjük és életútjuk eltérő, mindketten a függőség sötét árnyékával küzdöttek, és kiutat kerestek belőle.
Király Viktor: A szakadék szélén
Király Viktor, a népszerű énekes a „Sztárbox” című műsorban vallotta be őszintén, hogy nemrég még a szakadék szélén állt. Mint fogalmazott, „kőkeményen alkoholista volt”, és döntenie kellett: vagy rehabilitációra megy, vagy bokszolni. Ez a drámai vallomás rávilágított arra, hogy a reflektorfényben élő emberek is ugyanolyan sebezhetőek az élet nehézségeivel szemben, mint bárki más.
Az énekes nem először küzdött meg az alkoholfüggőséggel. Már huszonéves korában is megkeserítette az életét az italozás. „Egy időben az alkohol volt a barátnőm” - fogalmazott a Blikknek annak idején. „Mások sem járt az eszem, csak a bulizáson, ami nem azt jelentette, mint ma, hogy jól érzem magam az ital nélkül is, hanem ha elindultam, akkor csak nagy mennyiségű piával tudtam mulatni. Azt hittem, én vagyok a jó fej srác, aki szinte minden partin részeg. Mai énemmel visszanézve, nagyon szánalmasnak tartom az akkorit. Nem tudom, meddig ment volna ez az életvitel, az önpusztítás, az alkohol felbátorított, kemény helyzetekbe keveredtem, amit nem szeretnék részletezni.”
Király Viktor akkoriban a „Ha Arra Indulsz” című számában dolgozta fel az alkohollal vívott küzdelmét. „Most forgattuk a klipet, komoly a téma, ehhez illik a klip is, amelyben komoly szerepet játszik egy whiskyspohár. A dal végén összetöröm a poharat, ez jelzi az italozós korszak végét” - nyilatkozta akkoriban Viktor, aki akkor még nem sejtette, hogy egy nap ismét majdnem romba dönti az életét az alkohol.
A múltbeli küzdelmek ellenére az alkohol visszatért az énekes életébe, és ezúttal talán még súlyosabb formában. „Küzdök. Rettenetesen küzdök. Ezt persze nem látja senki” - vallja. „Nem látja az, aki nem tud a problémámról, de még az sem, aki talán tud róla, és elítél miatta. Én is elítélem magam, mélyebben, mint ahogy bárki más el tud ítélni. Mert zugivó vagyok. Zugivó vagyok. Nem mindennap iszom, és nem is kihívás nem innom. De amikor iszom, akkor szeretek elbújni a világ elől, méginkább: kikerülni a világból. A vodka pedig kivesz belőle, legalábbis elhiteti velem, hogy a világ és én messze vagyunk. Ez pedig olykor nagyon-nagyon jó.”
Király Viktor tapasztalatai rávilágítanak az alkoholizmus komplexitására. Nem mindig nyilvánvaló a probléma, és az érintett gyakran tökéletesen képes funkcionálni bizonyos ideig. „Nekem nem kunszt józannak lenni. Józan vagyok én hetekig, két-három hónapig is. Egy kortyot sem iszom, mert ha én inni kezdek, annak nagyon rossz vége van, és ezt jól tudom. Nem is kerül erőfeszítésbe, hogy ne igyak, mert a másik oldala is igaz a dolognak: ha én nem kezdek inni, akkor nem is akarok inni, meg sem fordul a fejemben, még csak el sem bírom képzelni, hogy alkohol gördüljön le a torkomon.”
A probléma akkor jelentkezik, amikor a józan időszakok után valami megváltozik. „Aztán a józan hetek, hónapok után valami történik, és már kezemben a pohár. Ezt a „valami történik”-et nem úgy kell venni, hogy valamilyen probléma miatt nyúlok az alkoholhoz. Nem. Semmi nagy dolog nem esik ilyenkor, csak - számomra egyelőre megmagyarázhatatlan módon - megszólal bennem egy hang, és azt kéri, igyak. Először csak duruzsol, aztán kiabál.”
Ez a belső hang, amely az ivásra ösztönöz, sokféle kiváltó okból eredhet. Lehet, hogy túl sok a nyűg a két kisgyerekkel, vagy egy zene idéz fel régi emlékeket a füstös, alkoholos bulikból. „Jó és rossz emlék, kellemes és kínos jelenkori élmény egyaránt löködhet az első pohár felé.” Ha pedig ez a vágy erőre kap, bekapcsol a „robotpilóta”: boltba megy, vodkát vesz.
Aztán jön a kontroll illúziója: „Ilyenkor elhitetem magammal, hogy most igenis kontrollálni fogom majd, csak egy-két feles… miközben mélyen tudom, hogy nem így lesz. Egy üveg nem is lesz elég. Hamarosan ott állok megint a bolt, ezúttal egy másik bolt ajtajában, erre még van eszem, ne lássa a boltos, hogy milyen hamar elfogyott, és mennyire kell az újabb adag.”
A család is érintett a küzdelemben. Király Viktor két gyermeket nevel, és az ivás gyakran befolyásolja a mindennapokat. „Amíg a két gyerek le nem fekszik, tartom magam, utána addig iszom, amíg bele nem alszom.” A reggelek pedig mindig nehezek: „Bűntudattal, szorongással ébredek. Jó volna azt mondjam, a reggeli fényben magamhoz térek, de a múltban sajnos a legritkább esetben álltam meg egy nap után. Rendszerint meggyőztem magam, hogy a „kutyaharapást szőrivel” jó gyógyítani, és legurult egy feles.”
A zugivás és a rejtegetés komoly terhet ró az emberre. Király Viktor anyukája is észrevette a problémát, bár nem mondta ki hangosan. „Anyám nem szólt semmit, de a szemében láttam, hogy érti, mi történik. Nem tudom, mi fájt volna jobban, ha mond valamit, vagy az, hogy nem mondott.” A munkahelyen is előfordultak nehézségek, de a kiváló teljesítménye sokszor elfedte a problémát. „Az egyetlen szerencsém, hogy amikor nem iszom, nagyon jól dolgozom, és ezt látják: az igáslovat, aki helyt áll.”
A küzdelem intenzitása változó. Volt, hogy öt napig tartott az ivás. „Minden egyes ivással töltött órában nőtt bennem a bűntudat, amit persze egy ideig vodkával enyhítettem.” Végül az anyja üzent, hogy nem lehetnek nála tovább a gyerekek, és ez volt az a pont, ami arra kényszerítette, hogy abbahagyja. A felépülés nehéz volt, fizikailag és lelkileg is megviselte. „Nem bírtam tükörbe nézni, sírtam, közben húztam magam egyik szobából a másikig, próbáltam takarítani, aztán magamat összetakarítani.”
Jelenleg nem iszik, de óvatosan fogalmaz a jövőt illetően. „Bátortalan vagyok, mert több ilyen szüneten túl vagyok már, nem bízom el magam (nem bízom magamban?) csak azért, mert ilyenkor azt hiszem, mindörökre józan maradok. Túl sokszor buktam el ahhoz, hogy kritikus napjaimon higgyek magamnak.” Bízik abban, hogy józanul felméri, semmi szükség az italra, és hogy a bódultság nem boldogság.
Borbás Marcsi: Az alkohol és a hétköznapok
Borbás Marcsi, az ismert műsorvezető is szembesült az alkoholizmus árnyékával, bár az ő története másképp bontakozott ki. Az ő esetében nem volt szó nyilvános, drámai vallomásról, mint Király Viktor esetében, hanem egy mélyen személyes, belső küzdelemről, amely a hétköznapokba fonódott bele.
A bulvársajtóban megjelent hírek szerint Borbás Marcsi vagyonát tekintve az alsó középosztályba sorolja magát, annak ellenére, hogy saját céggel, pazar otthonnal és egy háromhektáros földdel rendelkezik. Ezt azzal indokolta, hogy őt nem a pénz, hanem a nagy, költséges alkotások létrehozása hajtja, és úgy érzi, rosszabbul él, mint pár évvel ezelőtt, mert ugyanannyi pénzért kétszer többet kell dolgoznia.
Az ő esetében az alkohol nem egy hirtelen jött katasztrófát jelentett, hanem egy fokozatosan kialakuló függőséget, amely a mindennapok részévé vált. „Nem mindennap iszom, és nem is kihívás nem innom. De amikor iszom, akkor szeretek elbújni a világ elől, méginkább: kikerülni a világból” - ez a gondolat Király Viktoré, de Borbás Marcsi életére is igaz lehetett volna, hiszen ő is anya, és az otthonról dolgozás, valamint a férjével való különélés is súlyosbította a helyzetet.
Az ő történetében az alkohol nem feltétlenül a „bulizás” eszköze volt, hanem inkább egyfajta menekülés a mindennapi nyomás alól. „Lehet csak annyi, hogy túl sok a nyűg a két kicsivel (mert igen, anya is vagyok, ami még tovább súlyosbítja az elítélést önmagammal szemben), vagy hogy meghallok egy zenét, amire annak idején nagyokat táncoltunk a füstös-alkoholos bulikban.”
A problémát súlyosbította, hogy otthonról dolgozott, és a férjével külön éltek. „Sajnos volt már rá példa, hogy a reggeli felest újabb ital követett, úgyse látja senki alapon.” Ezeken a napokon fontos pont volt dél körül felhívni a nagymamát, hogy elhavazott a munka, hadd maradjanak nála a gyerekek. „Ő beugrott pár ruháért a lányoknak, utána tudtam, van pár napom.”
Az anyja is észrevette a problémát, bár nem beszélt róla. „Anyám nem szólt semmit, de a szemében láttam, hogy érti, mi történik.” A munkában is előfordultak nehézségek, de itt is a kiváló teljesítmény segítette át a kritikus időszakokon. „Az egyetlen szerencsém, hogy amikor nem iszom, nagyon jól dolgozom, és ezt látják: az igáslovat, aki helyt áll.”
A küzdelem Borbás Marcsi esetében is hullámzó volt. „Utálom magam, amikor iszom. Természetesen soha nem az van bennem, hogy három napig egyvégtében inni akarok. Minden alkohollal indított reggelen csak délutánig akarok inni, hogy kipörgessem az előző napi részegséget, csak valahogy estére mégis teljesen fejre állok, kiesnek az órák, fogalmam sincs, hogy kerülök ágyba.”
Végül, akárcsak Király Viktor esetében, itt is egy külső kényszer segített a fordulópont elérésében. „Végül anyám üzent, hogy már nem lehetnek nála tovább a gyerekek, nem volt apelláta, le kellett állnom.” Az ötödik nap délutánjától nem ivott, és a szervezetéből kiürülő alkohol komoly fizikai és lelki tüneteket okozott. „Az éjszakát alig viseltem el, vert a víz, forgolódtam, rázott a hideg, hánytam. Úgy érzetem, sose lesz reggel. Aztán mégis lett, egy nagyon nehéz reggel, amit fizikailag és lelkileg is megszenvedtem. Nem bírtam tükörbe nézni, sírtam, közben húztam magam egyik szobából a másikig, próbáltam takarítani, aztán magamat összetakarítani.”
Az arca is elárulta, mivel teltek az elmúlt napok. „Utáltam azt is.”
Jelenleg nem iszik, és bátortalanul mondja: nem is akar. „Bátortalan vagyok, mert több ilyen szüneten túl vagyok már, nem bízom el magam (nem bízom magamban?) csak azért, mert ilyenkor azt hiszem, mindörökre józan maradok. Túl sokszor buktam el ahhoz, hogy kritikus napjaimon higgyek magamnak.”
Borbás Marcsi jár az Anonim Alkoholistákhoz, és pszichoterápiára is. Ugyanakkor nehezen találja meg a helyét az alkoholbetegek között, mert ők általában minden egyes nap ittak a program előtt. „Én nem, és ezért azt hiszem, kicsit más mindaz, ami előre tudna vinni.” Ésszel felfogja, hogy az alkoholista sem mondja magáról könnyen, hogy gondja van az itallal, és tudja, hogy önmagát mentegetni nem meggyőző.
A terápiában úgy érzi, totálisan őszinte. „Nincs titkom a pszichológus előtt, maximum azt nem mondom el, amit magam előtt is titkolok.” Hónapok óta keresi a választ magában, miért vágyik az alkohol bódulatára. Tudja, hogy valahol az öntudatlanságra vágyik, de nem tudja, miért. „Nem érzem, hogy feldolgozatlan traumák, gyerekkori sebek, vagy akár jelenvaló nehézségek löknének az alkohol felé. Mégis, olykor olyan hangosan szólal meg bennem az ivásra szólító hang, hogy az minden mást túlharsog.”
Az alkohol történelmi és kulturális kontextusa
Az alkohol szerepe nem csupán egyéni küzdelmekben nyilvánul meg, hanem mélyen gyökerezik az emberi történelemben és kultúrában is. Már az ókori civilizációkban is fontos társadalmi, vallási és politikai szerepet töltött be. Mezopotámiában a sört hosszú szívószálakkal itták nagy agyagedényekből, ami a közös fogyasztás szimbolikus és közösségépítő aktusa volt. A sör nemcsak élvezeti cikk volt, hanem a munkások fizetésének része is, és fontos vallási szertartások kelléke lett.
Egyiptomban, Görögországban, Kínában, a maja és az inka birodalomban egyaránt az alkoholfogyasztás meghatározó kulturális elemként jelent meg. Az alkohol nem csupán szórakozás, hanem gazdasági és társadalmi kohéziót erősítő tényező is volt. A közös italozás és az ehhez kötődő rituálék elősegítették a közösségek szerveződését és a hierarchikus rendszerek megalapozását.
Edward Slingerland „Részegség: Hogyan kortyolgattunk, táncoltunk és botladoztunk a civilizáció felé” című könyve szerint az emberek alkohol iránti hajlama nem véletlen: a mámor kulturális haszna gyakran meghaladta annak káros hatásait. Ezt az elképzelést nevezték el informálisan „részegség-hipotézisnek”, amely szerint az alkohol ösztönözte az együttműködést, a társadalmi összetartozást és a politikai struktúrák megszilárdulását.
A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói kvantitatív vizsgálatot végeztek 186 nem ipari társadalomra kiterjedően, különös tekintettel az erjesztett italok használatára és a politikai komplexitás fokára. Eredményeik alapján szerény pozitív kapcsolat mutatható ki az alkoholhasználat és a politikai szervezettség között. A kutatás szerint az alkohol eszközként szolgálhatott a politikai elitek kezében: munkások mozgósítására, szövetségek megerősítésére, a hatalom demonstrálására.
A függőség mint univerzális probléma
A függőségek, mint az alkoholizmus, univerzális problémát jelentenek, amelyek nem ismernek társadalmi, gazdasági vagy földrajzi határokat. A filmek gyakran mutatják be a függőség drámai oldalát, világsztárok is megmutatták sebezhető oldalukat ilyen témájú filmekben, mint például Sandra Bullock, Bradley Cooper, Michael Fassbender, Cillian Murphy, Ewan McGregor, Elizabeth Taylor vagy Richard Burton. A „Trainspotting” című filmben Renton karaktere az élet helyett a heroint választja, ami a kilencvenes évek utcáin megjelenő újabbnál újabb drogok és a mélybe süllyedő fiatalok problémáját mutatja be.
Az alkoholizmus nem csak a fiatalokat érinti. Az időskori túlzott alkoholfogyasztás is komoly egészségügyi és családi problémákat okozhat. Lajos bácsi tragikus története, aki felesége elvesztése után kezdett inni, majd egyensúlyzavarban leesett a lépcsőn és meghalt, jól illusztrálja a probléma veszélyeit. Hasonlóképpen Géza esete, aki Xanax szedése mellett ivott, és légzése leállt, vagy Sándor kamionsofőr esete, aki alkohol és antihisztamin együttes fogyasztása után elaludt a volánnál és életét vesztette, mind figyelmeztetnek a gyógyszerek és az alkohol veszélyes kombinációjára.
A nők sem kivételek. Az ő esetükben az alkoholhoz fordulás okai eltérhetnek a férfiakétól. Míg a férfiaknál szerepet játszik a szexuális szokások megváltozása, a munkaerőpiacról való kiszorulás és az, ha nem érzik magukat hasznosnak, addig a nőknél a család, a környezet túlzott igénybevétele és a nemet mondani nem merészelés vezethet túlzott italozáshoz. A szexualitás visszaszorulása itt is más örömforrások felfedezéséhez vezethet, például az italhoz kapcsolódó bódulathoz. Azonban nemtől függetlenül az időseket az alkohol felé terelheti a magány és a depresszió érzése.
Ezek a történetek rávilágítanak arra, hogy az alkoholfogyasztás tilos akkor, ha olyan gyógyszereket szedünk, amelyekkel kombinálva az ital károsíthat bennünket. Továbbá, hogy az alkalomszerű italfogyasztáson túl a napi rendszerességű ivás hamar elvezethet az időskori alkoholfüggőséghez, amikor már az illető nem képes alkohol nélkül fenntartani magát, s kiegyensúlyozott lelkiállapotát. Ezzel pedig nemcsak önmagunkat, hanem a minket szerető környezetet is veszélyeztetjük.
tags: #borbas #marcsi #reszegsegei