Az eke a mezőgazdaság egyik legfontosabb, emberi civilizációt formáló szerszáma, amely a talaj előkészítésében, forgatásában és lazításában játszik kulcsszerepet. A talaj mechanikai és kémiai állapotának javítása révén az eke nemcsak a levegő és a nedvesség bejutását, hanem a szerves anyagok lebomlását is elősegíti, így alapvetően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét. A szántás, mint alapvető mezőmunka, a mai napig fontos mozzanat a mezőgazdaságban dolgozóknak. A szántás nemcsak hobbimunka, több fontos célja van. A szántás révén a talajrétegek alaposan összekeverednek, és a talaj tömörsége is csökken. Ez lehetővé teszi a növények gyökereinek jobb légzését és könnyebb terjeszkedését. A szántás során a növényi maradványok, mint például a szárak és gyökerek, bekerülnek a talajba. A szántás során a gyomnövények gyökerei megsérülnek, és a talajfelszínről eltűnnek. A szántás előkészíti a talajt a vetésre vagy ültetésre. A szántásnak megfelelő technikával kell elvégezni annak érdekében, hogy maximális hatékonyságot érjünk el.
Az eke története és fejlődése
Az őskorban a földet hegyes csontokkal, faágakkal lazították, ám ezek a kezdetleges eszközök még nem tekinthetők ekének, inkább az ásó és a kapa elődeinek. A kutatások szerint az eke őse a túróeke kialakulása volt, amelyet kezdetben húzó alkalmatosságokkal - például rúddal, kötelekkel vagy állati szarvakkal - egészítettek ki. Az i. e. 3000 körül Délnyugat-Ázsiában, a gabonafélék géncentrumai és a szarvasmarha-domesztikáció feltételezett helyén jelentek meg az első ekeszerű eszközök, majd a neolitikum vándorló földműves közösségei révén jutott el Európába Kis-Ázsián és a Balkánon keresztül. A bronzkor folyamán az eke fokozatosan elterjedt az egész kontinensen. Az első ekék fából készültek, vaspapuccsal csak a vaskorban látta el az ember. A vaspapucsos eke különösen alkalmas volt a talaj nedvességének megtartására, ami az ókori Mediterráneumban előnyösnek bizonyult.
A fejlődésben jelentős előrelépést az ágyeke megjelenése jelentette. A csapadékosabb északi és északnyugati síkságokon az ágyeke aszimmetrikus vasát és a föld fordítását segítő széles kormánylemezét úgy tervezték, hogy a talajt kiforgassa, a túlzott nedvességtől megóvja, és leküzdje a gyepképződést.
Ekekultúra Magyarországon: A túróekétől a vasekeig
A magyarok elődei már valószínűleg a túróekével ismerkedtek meg, és annak utódjának használata a 12-13. századtól vált ismertté a Kárpát-medencében. A szláv nyelvekből átvett, illetve belső keletkezésű szavak, mint a kormány, gerendely, csoroszlya, patying, az ekés földművelés széles körű elterjedését tükrözik. A középkor folyamán az ágyeke fokozatosan váltotta fel a túróekét, és a 16. századra már mindennapos eszközzé vált a magyar paraszti gazdaságokban. Több régészeti lelet bizonyítja, hogy a szimmetrikus és az aszimmetrikus változatok párhuzamosan is használatban voltak.
A 19. századig a magyarországi ekék többsége fából készült, az ekevas és a csoroszlya kivételével. A táji és helyi sajátosságokhoz igazodva kisebb-nagyobb változtatásokkal alakították ki a helyi típusokat, melyek közül a faekék többsége kerülőekeként ismert. Ez utóbbiakkal a parcella közepén vagy szélein kezdődött a szántás, majd fokozatosan haladtak a barázdák közepéig, így biztosítva a talaj egyenletes megmunkálását. A 16-17. században az uradalmak faragó béreseket alkalmaztak az ekék karbantartására, a vasalkatrészeket pedig hámorokban kovácsolták. A parasztság ügyes kezű faragókat, bognárokat és molnárokat foglalkoztatott a faekék készítésére és javítására. A faekék végső formájukban a 19. század első felére érték el a maximális fejlettséget, alkatrészeiket később a vasekék is átvették.
A vasekék elterjedése Magyarországon a 19. század közepétől indult meg, először a Dunántúlon és az Alföld nyugati részein, majd Erdély és a Kárpátalja hegyvidéki területein a 1870-es évekre, végül a 19. század végére vált általánossá.
A szántás gyakorlata és társadalmi jelentősége
A szántás a mezőgazdaságban a talaj mechanikai előkészítését jelenti, amely során az eke a földet barázdákra hasítja. Az eketípusok meghatározzák a szántás jellegét: a szimmetrikus túróeke csak feltúrja a talajt, míg az aszimmetrikus ágyeke a földet meghatározott irányba fordítja, így mélyebb barázdákat képez. A szántás lehet összeszántás, amikor a középbarázdától kiindulva haladnak, vagy szétszántás, melynél a két oldalról közelítik a parcella közepéhez a talajt.
A dombosabb területeken, például az Őrségben vagy Zalában bakhátas szántást alkalmaztak, hogy az esővíz és a hólé könnyen lefolyjon, míg az Alföld vízjárta területein a bogárhátas módszer terjedt el. A Magyar Néprajzi lexikon leírásai alapján a szántás a paraszti munkában társadalmi és kulturális jelentőséggel is bírt. A szántás elsajátítása a felnőtté válás egyik feltétele volt, a kezdés időpontját pedig szigorú előírások és tilalmak szabályozták. A tavaszi szántást például gyakran a pacsirta énekének kezdete után kezdték, hétfői napokat részesítve előnyben.
A szántás több célt szolgált: a szántóföld, az ugar, a tarló vagy a rét előkészítését, a gyomok eltávolítását, a talaj porhanyítását, a zöldtrágya vagy a vetés alá szántást. A szántás mélysége és módja a növényfajtához, talajminőséghez és évszakhoz igazodott. Ősszel a legmélyebb szántást végezték, hogy a vetés alá tökéletesen előkészítsék a talajt, míg tavaszi fordulóban a vetés előtt általában egyszer szántottak.
Egy személyes élmény is alátámasztja a szántás vizuális hatását: "Nagyon nagy élmény volt gyermekemmel látni Nógrád megyében, ahogy a szép időben az út mellet lévő mezőgazdasági területeken végezték az őszi talajművelési munkálatokat. Megcsodáltuk, ahogy a hatalmas traktor az ekét húzza maga után, illetve hogy munkája során milyen szép, sötétbarna színűvé válik a talaj. A kisgyermek rácsodálkozott a hatalmas gépekre, és a kedvünkért a traktoros meg is állt a közelünkben, hogy jobban szemügyre vehessük ezeket a szántás során használt gépeket. Ha nagyon bátrak lettünk volna, lehet, hogy még egy kis traktorozásra is lehetőségünk nyílt volna. Ez volt számunkra az élménydús őszi szántás!"
A mélyszántás és a talajszerkezet megőrzése
A talaj természetes morzsalékossága a talaj mélyebb rétegében a legjobb. Viszont az állandóan és gyakran bolygatott felső rétegben van legjobban leromolva és elporosodva a talaj. Talajműveléskor törekednünk kell arra, hogy megóvjuk a mélyebb rétegekben a talaj morzsalékosságát. Ezért a vetésváltás (vetésforgó) kezdő évében kell tervezni azokat a szántóföldi növényeket (cukor- és takarmányrépa, burgonya, kukorica, hüvelyesek stb.), amelyeknek nagyobb hézagtérfogata és vízigényük miatt a periodikus mélyművelést közvetlenül is terméstöbbletükkel hálálják meg. Ez azt jelenti, hogy őszi mélyszántásra csak periodikusan, 4 évenként van szükség, lehetőleg mély talajlazítással egybekötve. Erre a feladatra lazítóelemmel kombinált eke alkalmas. A lazítóelemnek legalább 15 cm-rel mélyebbre kell hatolnia a szántás mélységénél. A lazítás célja áttörni a kialakult eketalpréteget. Ez különösen fontos ott, ahol a humuszréteg vastagsága nem haladja meg a 18-22 cm-t.
Mind az őszi szántás, mind a periodikus mélyszántás mélységét a talaj felső humuszrétegének vastagsága korlátozhatja, ami különböző helyeken eltérő (20-30 cm). A periodikus mélyművelések többévi kihatásukkal fenntartják a talajok vízbefogadó képességét. Ez azért fontos, mert a növények vízfelvétele általában a talajok felső 200 cm-es rétegére támaszkodik. A periodikus mélyszántás feladata tehát, a legvízigényesebb növényeknél helyreállítani a talaj mélyvíz befogadó képességét, és ezzel egyidejűleg gondoskodni a talaj felső rétegében a tápanyagok és növénymaradványok egyenletes bekeveréséről. Az istállótrágyázást is erre az időszakra kell terveznünk. A négyéves perióduson belül továbbra is minden tavaszi növény alá őszi szántást végzünk. Legjobb, ha az őszi szántást úgy időzítjük, hogy a talaj felső szántó rétege nedves legyen és az altalaj száraz. Ilyenkor a szántott réteg omlós lesz és jó minőségű. Az őszi szántással cseréljük a talajréteget, átforgatjuk a tarlómaradványokat, a trágyát, a gyomokat, árvakeléseket, növeljük a talaj vízmegtartó képességét, megóvjuk a talaj felső rétegét a kiszáradástól stb.
MMG - Forgatás nélküli talajművelés
A szántás mint agrotechnikai elem: vita és újragondolás
Az elmúlt évtizedekben agrárberkekben állandó téma volt az őszi mélyszántás kérdése, a szakemberek megvitatták annak idejét, módját és eszközeit, de kizárni a művelet szükségességét nem tudták. Ha szántásról beszélünk, fontosnak tartom megemlíteni a tarlóhántást, amelyet aratás/betakarítás után vagy azzal egyidőben végezhetünk, megbolygatva vagy sekélyen alászántva a talaj felső rétegét. Abban az esetben, ha a talaj nincs összetömöttödve, gyommentes és még ugyanazon év őszén bevetésre kerül, tarlóhántás helyett mélyszántunk, majd ősszel előkészítjük vetésre. Amint a meghántott tarló zöldülni kezd, azonnal ajánlott megkezdeni a mélyszántást, amely a legfontosabb talajelőkészítési munkálatnak számít, mind az őszi, mind a tavaszi vetések előtt.
A mélyszántást érdemes akkor elvégezni, amikor a talaj 15-25 % vizet tartalmaz (amikor a talaj szétnyomva nem tapad a kézhez, nem hagy vizes nyomot a papíron vagy 1 méter magasságból elengedve szétesik a földön), mert ebben az állapotban szétomlik és ilyenkor a legkisebb az üzemanyag felhasználás. A szántás sebességével állítjuk be a barázda minél tökéletesebb átfordítását és porhanyítását, amit az alkalmazott kormánylemez típusa és formája is befolyásol. Ismert, hogy lassabb haladási sebesség mellett tökéletesebb az átfordítás, de kisebb mértékű a porhanyítás és egyenletesebb a szántásmélység.
A szakma egyetért abban is, hogy őszi mélyszántásra, a vetésforgó betartása mellett, csak négyévente van szükség, lehetőleg mély talajlazítással egybekötve, amelyre lazítóelemmel kombinált eke alkalmas. A lazítóelemnek legalább 15 cm-el mélyebbre kell hatolnia a szántás mélységénél. A lazítás célja áttörni az eketalpréteget, amely az évek során azonos mélységbe való szántás következtében alakult ki, meggátolva a gyökerek és a víz átjárhatóságát. A négyéves perióduson belül továbbra is minden tavaszi kultúra alá őszi szántást végzünk.
A "No-Till" módszer és a szántás mellőzésének dilemmája
Évtizedekkel ezelőtt már tudomásunk volt arról, hogy az Amerikai kontinensen bevezették a szántást nélkülöző „NO TILL” talajművelést, ami Európában főleg a hagyományőrzés miatt nem terjedt el, az EU-s szántóterületek csak néhány százalékát művelik ma is ezzel a módszerrel. Az európai országokban a szántás a mai napig a mezőgazdaság jelképének számít, amitől nehéz megválni. Tudjuk, hogy a szántással levegő és víz kerül a talajba, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a biológiai aktivitás bolygatása miatt folyamatosan romlik és csökken a talajok szervesanyag készlete. A fenntartható mezőgazdaság egyik fontos feladata a tömörődés megelőzése, megszüntetése és az erózió visszaszorítása.
A „NO TILL” módszer használói azt állítják, hogy amiért nem forgatják a talajt, megváltozik a talaj szerkezete és bár az elején felszaporodnak a talajban élő mikrobák, pár év elteltével kialakul az egyensúly, felpezsdül a talajélet. A magyarországi Pusztakovácsiban Berend Ferenc és néhány gazdatársa jelenleg is a módszer használói, akik beszámoltak az átállás nehézségeiről, arról, hogy mekkora odafigyelést igényelt az első években a megváltozott technológia keretében a tápanyag utánpótlás, a gyomnövényekkel folytatott harc stb. Az európai mezőgazdászok számára ez a módszer még mindig újnak és elérhetetlennek számít, tudomásom szerint már az 1979-es évektől a hazai egyetemeken is folynak kutatások ezzel a módszerrel kapcsolatban, de gyakorlat igen ritkán lett belőle. Mentségünkre szolgáljon az, hogy hazánkban kevés olyan mezőgazdasági terület van ahol ezt a módszert sikeresen lehetne alkalmazni, mivel a talajaink nagy része tömörödésre hajlamos. Erre a módszerre alkalmas területek a Bărăganban, Ialomița, Temes, Arad megyékben találhatók, de a megyénk nyugati része is szóba jöhet.
Érvek és ellenérvek a szántás mellett és ellen
Dr. M. Vajon tényleg fekete-fehér a kép? Mutatjuk milyen érvek szólnak a szántás és a szántás mellőzése mellett. A terményárak gyászos alakulása után talán a legtöbbet tárgyalt mezőgazdasági téma idén ősszel a szántás. Szükséges vagy káros, felesleges vagy nélkülözhetetlen? Rendkívül színes az a véleményhalmaz, ami megfogalmazódott a téma kapcsán.
Érvek a szántás elhagyása mellett:
- Csökkenhet a ráfordítás mértéke, így a jövedelmezőség nem romlik hosszú távon akkor sem, ha csökken a terméshozam.
- A no-tillben gyakorlott gazdák szerint a talajművelést a gyökerek végzik, nincs szükség nagy gépberuházásra, túl sok talajművelő gép beszerzésére. (De egy nagy csoroszlyanyomással rendelkező direktvetőgép elengedhetetlen!)
- A talajnedvesség megtartásában nagy segítséget nyújt, ha nem bolygatjuk, forgatjuk a talajt. Ahogyan csökken a talaj forgatásával járó műveletek száma, úgy kezd el javulni a talajszerkezet és a víz befogadására alkalmas aggregátumok elkezdenek felépülni.
- A szántás elhagyásával jelentősen csökkenthető a gázolajfogyasztás, gazdálkodói tapasztalat, hogy már a szántás elhagyásával felére esik vissza a fogyasztás.
- A menetszámok csökkentése miatt kevesebb a területen töltött idő, így tehát a munkabérköltség is.
- Ahogy nő a talajszerkezet javulásával a humusztartalom, emelkedik a szerves szén mennyisége és javul a talaj nitrogénszolgáltató képessége, így kevesebb műtrágyára van szükség hosszabb távon.
- A szántás, a forgatás elhagyása összhangban van a fenntarthatósági elvárásokkal, hiszen nő a talaj szénmegkötő képessége, amelynek köszönhetően a mezőgazdasági termelés következtében légkörbe kerülő üvegházhatású gázok mennyisége csökken.
Érvek a szántás mellett:
- A forgatásos talajművelés 1-1,5 tonna többlethozamot jelent a kukorica esetében a debreceni tartamkísérletek alapján.
- Szántás nélkül a kötöttebb területeken nehezebb a magágykészítés, és lassabb lehet a kelés tavasszal.
- Tavaszi vetésű növények alá, ha csak lazítunk, minimális talaj-előkészítést végzünk, és a tarlómaradványba vetünk, akkor akár egy tonna veszteséget is elkönyvelhetünk, mert tavasszal nem tud felmelegedni a talaj elég gyorsan, amire viszont a csírázáshoz nagy szükség lenne.
- Ha felhagyunk a szántással, az átállás első néhány évében több nitrogén kijuttatására lehet szükség.
- A gyomkontroll és a pocoknyomás kezelése rövid távon könnyebb, ha szántást alkalmazunk.
- A no-till nehezen képzelhető el glifozát nélkül, amely gyomirtó szernek a használata ugyan most további 10 évre kapott engedélyt, de rengeteg aggály van a használatával kapcsolatban.
A talajművelés célja és a jövőálló gazdálkodás
A talajművelés célja alapvetően az, hogy a növény kelésének, gyökeresedésének, fejlődésének és a termésképzéshez megfelelő körülményeket hozzunk létre. Hosszú távon van szükségünk a jó talajminőségre. A szántás és az optimális talajművelés megítélése kapcsán a kulcs talán az a gondolat, hogy a jó talajszerkezetre hosszú távon van szükségünk, márpedig a nem jól, szakszerűen, a talaj nedvességállapotának megfelelően végzett talajmunka sajnos nem ezt szolgálja. A szakértők véleménye viszont erőteljesen megoszlik abban, hogy mikor, milyen talajmunka szolgálja a talajszerkezet megőrzését, netán javítását.
A szántás megítélése nem fekete-fehér. "Van olyan talajtípus, olyan talajminőség, amikor szükség van a szántásra" - nyilatkozta Dr. Milics Gábor, egyetemi tanár (MATE). A gazdáknak ismerniük kell a talajaikat, hogy meg tudják ítélni, valóban szükség van-e rá. Vannak olyan gazdaságok, olyan területen, ahol kihagyható a szántás, nem kell forgatni a talajt. De a magas agyagtartalommal rendelkező, rendkívül kötött, tömörödött talajok esetében sok esetben nem lehet a talaj művelhetőségét fenntartani szántás nélkül. Tömörödött magágy esetén muszáj valamilyen mértékben forgatni, hogy levegő kerülhessen be a talajba, különben nehézkessé válik a vetés és vontatottá a kelés. Lehetséges, hogy nincs rá szükség minden évben, ezt mérlegelni kell. A lényeg, hogy tudatosan, észszerűen kell döntést hozni, és ehhez szakértelemre van szükség.
A vízgazdálkodás miatt is lényeges a kérdés. Ha a szántás szárazabb körülmények között zajlik, és a talaj levegőztetésével tovább segítjük a párolgást, akkor rontunk a talajminőségen. "Tény, hogy a szántás nagyon sok területen talajdegradációhoz vezet, rontja a talajminőséget és a növények életfeltételeit. De van olyan, hogy javítja a talajállapotot, a növények életfeltételeit. Ennek megítélése az adott helyen és körülmények között hozzáértésbeli kérdés" - összegezte dr. Milics Gábor.
A Portfolio Csoport májusi AgroFood és AgroFuture konferenciáján a kistermelők, ökotermelők és fiatal gazdák ismét kedvezményes, fix 30 000 Ft + áfa áron vehetnek részt! A Portfolio május 19-i AgroFood konferenciáján az élelmiszeripar dilemmái, aktualitásai és prognózisai lesznek fókuszban, míg május 20-án a Portfolio AgroFuture konferencián a működő és fenntartható megoldások, a jövőálló gazdálkodás kap kiemelt szerepet.