Magyarországon a szeszes italok gyártása és fogyasztása mélyen gyökerező hagyományokkal rendelkezik, amelyek évszázadokra nyúlnak vissza. Az ország gazdag történelmében a bor és a pálinka mindig is fontos szerepet játszott. A magyar háztartások jövedelmük jelentős részét költik élvezeti cikkekre, melyen belül a tömény alkoholos italok részesedése folyamatosan növekszik. A hazai szeszipari termékek forgalma évi szinten meghaladja a 40 milliárd forintot, ami magában foglalja a minőségi, védett címkéjű italokat, a kommersz pálinkákat és az ipari szeszeket is. Bár az importált italok részesedése nőtt az elmúlt években, továbbra is a hazai gyártású termékek dominálnak a piacon. Ez a cikk az égetett szesz piacának múltját, jelenét és jövőbeli kilátásait vizsgálja meg, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőkre.
A magyar szeszipar történelmi gyökerei és fejlődése
A magyarországi szeszgyártás gazdag múltra tekint vissza. Már a század első évtizedeiben is olyan különlegességek számítottak világszerte, mint a kecskeméti barackpálinka. A legismertebb példa, a Zwack-féle Unicum, több mint kétszáz éves hagyományokkal büszkélkedhet. Az egész évszázadban a szeszes italok fogyasztására a lassú növekedés volt a jellemző, és ezen belül a hagyományos borfogyasztás rovására fokozatosan, de megállíthatatlanul tört előre a sör és a tömény italok élvezete.
A kilencvenes évek első felében a szeszipart is privatizálták. Zwack Péter, a szeszgyáros család leszármazottja, német társával visszavásárolta az egykori Budapesti Likőripari Vállalatot és más cégeket. A Buszesz az osztrák Mautner-Markhof-csoport érdekeltségébe került. A privatizáció új termékek megjelenését, régiek visszatérését és mások megújulását is eredményezte. A Zwack Unicumot negyven év múltán ismét az eredeti recept alapján gyártják. Szintén a Zwack-csoportnak köszönhetően megváltozott a hagyományos kecskeméti barackpálinka, a vilmoskörte és mások csomagolása, új minőségi kritériumokat vezettek be. A Zwack Rt. mindemellett nyilvános részvénykibocsátást is végrehajtott, papírjait bevezették a Budapesti Értéktőzsdére. Ott - bár ma már nem mutat fel olyan forgalmat, mint a vezető részvények - a legkiegyensúlyozottabb blue chipek között tartják nyilván.
Az alkoholos italok története a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Az ember a neolitikus forradalomnak nevezett folyamat elején, a földművelés és az állattenyésztés kezdeteivel egyidejűleg fedezte fel az erjedésnek azt a sajátos hatását, ami az alkoholt a legtöbb italban előállítja. A honfoglaló nomád magyarokról azt tartják, hogy az erjesztett lótej volt a kedvenc italuk, amit kumisznak neveztek. Ekkor persze Európában az alkohol már rég ismert volt, a szeszes italok többsége azonban növényi termékek erjesztésével készült. A régi rómaiaknak virágzó borkultúrája volt, amit a birodalom provinciáiba - Pannóniába is - magukkal vittek. Vélhetőleg már ekkor ismerték a rum főzésének titkát is. A Rajnán túli germánok árpából készült különleges italáról, a sörről pedig szintén a római történetírók emlékeztek meg először. Az egész kontinensen elterjedt bor mellett a középkor végére már mindenütt főztek különféle párlatokat is. Ezek alapanyaga tájanként változó volt, mindenütt abból készítették, ami a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre állt. A franciák a bort párolták tovább, valamikor a XVII. században feltalálva a konyakot, a skót felföldön malátából és más gabonafélékből, az ír szigeten elsősorban árpából készítették a whiskyt, a lengyel síkságon és Oroszországban krumpliból, majd gabonából a vodkát, a kárpátok bércei közt a boróka, japánban a rizs volt a legelterjedtebb. Magyarországon szinte minden létező gyümölcs - szilva, barack, cseresznye stb. - a lepárlókba került. Azt, hogy ezek az italok mennyire mindennaposak voltak, mutatja, hogy az ősi kelta nyelvben a whisky, a régi oroszban a vodka egyaránt vizecskét jelent.
A piac mérete és szerkezete
A szeszipari termékek forgalma Magyarországon évenként meghaladja a 40 milliárd forintot. Ebben az értékben benne vannak az elegáns palackokba töltött, védett címkéjű minőségi italok, a kommersz pálinkák és az ipari szeszek forgalmi adatai is. Az itthon elfogyasztott tömény szeszes italok túlnyomó többsége a hazai szeszipari üzemek valamelyikéből kerül ki. A behozatal ugyan az elmúlt években jelentősen nőtt, de az importált italok fogyasztása még ma is alig tehető többre, mint az összes forgalom tíz százalékára. Az import túlnyomó részét a világon mindenütt kedvelt italok - különféle márkájú whiskyk, brandyk, vodkák, vermutok - alkotják. Emellett a rendszerváltozást követően nem egy nagy világcég megtelepedett Magyarországon, és itt gyártatja nemzetközileg ismert italainak egy részét. Mellettük akadnak olyanok is, amelyek saját receptjeik szerint, licenc alapján gyártatnak márkás italokat magyarországi cégekkel.
A szeszipari cégek teljes termelése 1995-ben mintegy 80 millió liter volt. Ebből 50 millió litert palackoztak. Magyarországon alig kevesebb mint száz vállalkozás foglalkozik szeszgyártással. A legnagyobb 15 vállalkozásból - mindegyik tagja a Magyar Szeszipari Szövetségnek - három cég foglalkozik tiszta szesz előállításával, amit részben a szeszipar többi vállalata, részben pedig az élelmiszeripar cégei vesznek át további felhasználásra. Palackozott italok gyártásával nyolc, egyéb, a szeszgyártással kapcsolatos tevékenységgel pedig négy cég foglalkozik.
Miközben az elmúlt években az import emelkedett, a hazai szeszipar is növelni tudta exportját. 1996-ban a szeszes italok kivitelének értéke meghaladta a 114 millió dollárt.
A feketegazdaság és annak hatásai
A virágzónak mondható hazai szeszipar legfőbb gondja a feketegazdaság magas részesedése a szeszgyártás és -import területén. Az égetett szeszes italok értékesítéséből az államkasszába évente több mint 10 milliárd forint folyik be. Az importvámok egymilliárd forintos bevételt hoznak. A szeszipari szövetség számításai szerint a szeszes italok előállítása, forgalmazása után fizetett különféle járulékok és adók - beleértve a szeszipari cégek által fizetett társasági adót, a helyi adókat, az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót is - több mint 20 milliárd forintra rúgnak.
A becsempészett, valamint az illegális üzemekben gyártott és a feketepiacon forgalomba hozott italok aránya az égetett szeszes italok piacán mintegy 30 százalék. Az állami költségvetés elmaradt bevétele emiatt becslések szerint évente több mint 10 milliárd forint. Az így eladott termékek a fizetőképes kereslet egy részét a törvényes vállalkozások elől vonják el, ami további veszteség az államkassza számára. A feketepiac nagy részesedésének további következménye, hogy gyakran bizonytalan minőségű, az alapvető egészségügyi követelményeket sem teljesítő, silány termékek kerülnek a fogyasztókhoz.
Modern trendek és a fogyasztói szokások változása
A 2020-as évek elején jelentősen megnőtt a magyarok alkoholfogyasztása, ami a NielsenIQ kiskereskedelmi indexéből derült ki. A kilencféle égetett szeszes ital - gyomorkeserű, vodka, whisky, pálinka, likőr, vermut, rum, gin és brandy - összesített forgalma 2020. december és 2021. november között meghaladta a 124 milliárd forintot, ami 18 százalékos bővülést jelentett az előző év azonos időszakához képest.
A növekedésből a gyomorkeserűk vezettek, több mint 34 milliárd forintos bevétellel, amit a vodka követett több mint 31 milliárd forinttal. Különösen figyelemre méltó a gin térnyerése, amely mennyiségben 39, értékben pedig 53 százalékkal gyarapodott, így a vizsgált kategóriák közül a legnagyobb mértékű erősödést vívta ki magának. A whisky, pálinka és likőrök szegmensében is jelentős növekedés volt tapasztalható. A rum és a brandy forgalma is erősödött, míg a vermutfélékre arányaiban nem költöttek annyit.
A gyártói márkák továbbra is meghatározók, megközelítik az értékbeli forgalom négyötödét. Fontos megjegyezni, hogy ezek a számok a kiskereskedelmi forgalmat tükrözik, és nem tartalmazzák a vendéglátásból vagy az otthoni pálinkafőzésből származó adatokat.
A fogyasztói szokások változását jelzi az is, hogy az alkoholfogyasztás már nem akkora divat, mint korábban. Egyre többen választanak alkoholmentes alternatívákat, miközben a nagy gyártók részvényei lejtmenetbe kapcsoltak.
6 ok, amiért érdemes gint inni!
A pálinka mint nemzeti ital és a minőségi előretörés
A pálinka a magyar kultúra szerves része, és bár a piac átalakulásán megy keresztül, továbbra is jelentős szerepet játszik. A vendéglátásban eladott égetett szeszes italok közül a pálinka vezeti az értékesítési rangsort 33 százalékos részesedésével. Az elmúlt években a pálinka szegmensben is több mint 14 milliárd forintos forgalmat regisztráltak, ami mennyiségben 10, értékben 14 százalékos növekedést takar.
A minőségi előretörés jól látható a prémium pálinkák forgalmának növekedésében, míg a kommersz termékek piaca csökkent. Az egy literre jutó fogyasztói átlagár emelkedése is a minőség felé tolódást jelzi. A pálinkák ízei közül továbbra is a körte, a barack és a szilva a legnépszerűbbek.
A kereskedelmi pálinkafőzdék és bérfőzdék rendszere is tovább él, lehetővé téve a kisebb tételben történő előállítást is, kedvezményes adózási feltételekkel. A magánfőzéshez való jog szintén biztosított, korlátozott mennyiségben.
Az alkoholfogyasztás népegészségügyi aspektusai
Magyarország egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémája az alkoholizmus. A WHO (World Health Organization) 2014-es felmérése szerint a magyarországi alkoholfogyasztás kétszerese a világátlagnak, ami azt jelenti, hogy egy „átlagos hazánkfia” évente 14 liter tiszta szesznek megfelelő mennyiséget vesz magához. A túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethető betegségek (pl. a májzsugor vagy a hasnyálmirigy-gyulladás) minden évben 6-8 ezer ember halálát okozzák. Az ittas vezetés szintén komoly problémát jelent, 2012-ben 1622 balesetet okoztak ittas vezetők.
A probléma a kiskorúak körében is egyre növekvő mértékű. Az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs) 2011-es vizsgálata alapján a 16 éves magyar fiatalok túlnyomó többsége fogyaszt valamilyen rendszerességgel alkoholt.
A médiatörvény 2011-ben életbe lépett módosítása felszámolta a magas alkoholtartalmú italok főműsoridős reklámozásának tilalmát, ami az alkoholhirdetések számának növekedéséhez vezetett. Bár az alkoholos italok reklámozásának növekedése nem feltétlenül köthető közvetlenül a törvényi háttér változásához, a szélesedő televíziós kínálat és az emelkedő szpotszám egyre több potenciális alkalmat teremt arra, hogy a tévénéző az alkoholos italok reklámjaival szembesüljön.
A jövedéki adózás és a piac dinamikája
A jövedéki adó mértéke jelentős hatással van az égetett szeszes italok piacára. Magyarországon az égetett szesz jövedéki adója (1065 euró/hektoliter) az uniós átlag alatt (1800 euró/hektoliter) található. A jövedéki adó növelésének hatására a piac felbolydulhat, ahogy azt a 2012-2013-as időszakban tapasztalták, amikor is a kommersz italok jövedéki adójának emelkedése miatt több gyártó állította át termékeit vodka alapra.
A különböző kategóriák piaci teljesítménye eltérő lehet a jövedéki adó és egyéb gazdasági tényezők hatására. Például a vodka és a gin forgalma növekedett, míg a brandy, a whisky és a likőrök eladásai csökkentek bizonyos időszakokban. A bitter és a pálinka továbbra is erős pozíciókat tartanak a piacon, különösen a vendéglátóhelyeken.
A gyártói márkák dominanciája továbbra is jellemző, de a kereskedelmi márkák piaci részesedése is változhat. Az árszínvonal emelkedése, különösen a prémium termékeknél, jelzi a minőség iránti növekvő igényt a fogyasztók részéről.
Az égetett szeszes italok kiskereskedelmi forgalma általában kevésbé koncentrált, mint a többi élelmiszeré. A hagyományos, kisebb üzletek mellett a hipermarketek is jelentős szerepet játszanak az értékesítésben.
A piac dinamikája folyamatosan változik, amit a fogyasztói szokások, a gazdasági környezet, a szabályozási változások és a globális trendek egyaránt befolyásolnak. Az égetett szesz piaca így egy összetett és dinamikusan fejlődő szegmensét képezi a magyar gazdaságnak.