Villány, a híres borvidék szívében fekvő település, gazdag és sokszor viharos történelmével büszkélkedhet. Az 1944-es év fordulópontot jelentett a falu és lakói számára, amikor a második világháború sötét árnyéka elérte a térséget. A szovjet hadsereg előrenyomulása, a harcok pusztítása és az azt követő újjáépítés, majd a rendszerváltás utáni fejlődés mind hozzájárultak a mai Villány arculatának kialakulásához. Ez a cikk Villány történelmének egy különleges szeletét mutatja be, kiemelten foglalkozva a háborús időszak nehézségeivel, a békeidőkben zajló társadalmi és gazdasági átalakulásokkal, valamint a település fejlődésének motorjaival.
A háború vihara Villány felett
1944 őszén és telén a második világháború döntő szakaszához érkezett, és ez alól a Dél-Dunántúl sem jelentett kivételt. A szovjet hadsereg lendületes előretörése elérte Magyarországot, amely ekkor már Németország utolsó szövetségeseként küzdött. A front egységei visszavonulásra kényszerítették a német hadakat, miközben a szovjet csapatok a Dráván átkelve mélyen behatoltak az ország területére.
Villányban a harcok 1944. november 23-án kezdődtek meg, amikor a szovjet csapatok megindították a harcot a hídfők egyesítéséért és kimélyítéséért. A település házai, különösen a két szélső ház, fontos szerepet kaptak a védekezésben és a támadásban. A harcok hevesek voltak, a szovjet gyalogság Virágos felől csatárláncban gázolt át a Karasicán és a szérűskertjén át érkezett a faluba. A Tejüzem nagyméretű pincéje több száz család számára nyújtott menedéket a pusztítás elől.
A harcok során nem csak katonák, hanem a civil lakosság is súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Sokakat elmenekültek a várható harcok elől, míg mások, mint a papság, a templomhegy oldalán, komoly károkat szenvedve maradtak. A Templomhegy oldalán található pincékben a harcok idején rengeteg bor került elő, amelyről a korabeli beszámolók is említést tesznek. A Spitzer László-féle és a Schwabach-házban kórházat rendeztek be, ahol mintegy 70-80 partizánt ápoltak állandóan. A szovjet katonák is sok bort fogyasztottak ottlétük idején.
A háború alatt a partizánmozgalom is jelentős szerepet játszott. A dél-baranyai háromszögből származó partizánok halálra keresték dr. Tóth Dezső főszolgabírót, akit a plébánián rejtegettek. A háború végeztével a visszavonuló német csapatok és a velük szövetséges helyi német nemzetiségűek, a "bundisták" sorsa is megpecsételődött. Sokan közülük szovjetunióbeli munkatáborokba kerültek, vagy internáltattak.
Az újjáépítés és a politikai átalakulás
A háború után Villányban megkezdődött az újjáépítés és a politikai élet átalakulása. 1945. március 26-án megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete, és hamarosan megkezdődtek a politikai pártok közötti koalíciós harcok. A Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt is erős helyi szervezetekkel rendelkezett.
Az újjáépítés egyik legfontosabb kérdése a földosztás volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. decemberében, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. márciusában hozott rendeleteket a földreformról. Villányban helyi Földigénylő Bizottság alakult, amelynek feladata a földigénylők összeírása és az igényjogosultság elbírálása volt. A földreform keretében elkobozták a volksbundisták birtokait is, és a földet a parasztság között osztották szét.
A Termelési Bizottságok jelentős szerepet vállaltak a termelés újraindításában, biztosítva a falu legminimálisabb szükségleteit. Az újgazdák helyzete kezdetben nehéz volt, de az új növények meghonosítása és a korábbi gyakorlatok átvétele kedvező hatást gyakorolt Villány gazdasági életére. A korábbi német lakosság fő jövedelmi forrása a szőlőművelésből eredt, de az új telepesek más mezőgazdasági gyakorlatokat is meghonosítottak, mint például a hagymatermesztés.
1946-ban a baloldali demokratikus erők soraiban ugrásszerű fejlődés következett be. A koalíciós kormány kénytelen volt engedni a földosztás elleni támadásokkal szemben. A Kommunista Párt jelszava ekkor az volt: "Földet vissza nem adunk". A szövetkezeti mozgalom is fejlődésnek indult, ami a dolgozó parasztok önkéntes tömörülését célozta meg.
A rendszerváltás utáni fejlődés és a borvidék virágzása
A második világháború utáni újjáépítés és politikai átalakulás után Villány gazdasága fokozatosan fejlődött. Az 1950-es években a Termelőszövetkezetek és a Gépállomások jelentős szerepet játszottak a mezőgazdaság gépesítésében és korszerűsítésében. A villányi gépállomás az egyik legnagyobb lett a megyében, és számos termelőszövetkezet tartozott a körzetébe.
A bortermelés mindig is meghatározó szerepet játszott Villányban. Az 1960-as években forradalmi változások következtek be a szőlőtermesztés területén. A Villány-Siklósi borvidék jelentős része a gazdaság birtokába került, és a gépesítés fokozása, valamint a szőlőművelés módjának megváltoztatása új távlatokat nyitott.
A kereskedelem és a szolgáltatások is fejlődtek. A szövetkezet korszerűsítette a boltokat, és létrejött az első önkiszolgáló bolt Villányban. Az éttermek és vendéglátóhelyek is fejlődtek, kielégítve a helyi lakosság és a turisták igényeit. Az "OPORTÖ-ÉTTEREM" és a többi vendéglátóhely hozzájárult a település vonzerejéhez.
A borvidék híre messze földön elterjedt, és a helyi borokat már nem csak a pincéknél, hanem kocsmákban és éttermekben is lehetett fogyasztani. A siklósi Várfesztiválon való részvétel is hozzájárult a borvidék népszerűsítéséhez. A helyi borászok és gazdák összefogása, valamint a szövetkezetek tevékenysége biztosította a fejlődést.
A mezőgazdasági gépesítés és javítás is kiemelt szerepet kapott. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, korábbi nevén Gépállomás, a környék mezőgazdaságának egyik legfontosabb támogatója lett. A gépesítés fejlődése, a korszerűsített üzemek és a szakképzett munkaerő biztosította a termelés hatékonyságát.
A szövetkezetek tevékenysége kiterjedt a keveréktakarmány-gyártásra, felvásárlásra, és a zöldségboltokon keresztül a lakosság ellátására. A méztermelő és gyümölcstermelő szakcsoportok is jó munkát végeztek, hozzájárulva a helyi gazdaság sokszínűségéhez.
A rendszerváltás utáni években Villány tovább fejlődött, megőrizve történelmi és kulturális értékeit, miközben a modern kor kihívásaira is válaszol. A bortermelés továbbra is a gazdaság motorja, de a turizmus, a kereskedelem és a szolgáltatások is egyre nagyobb szerepet kapnak a település életében.
tags: #elado #puttonyos #utca #tarsashazi #lakas