A szőlészet és borászat Magyarországon mély történelmi gyökerekkel rendelkezik; a Kárpát‑medence évezredes bor‑ és szőlőkultúrája meghatározó hátteret adott a szakmai szervezetek kialakulásához és fejlődéséhez. Az Első Magyar Szőlészeti és Borászati Egyesülés alapvető célja a kutatás, a szaktanácsadás és az oktatás összefogása volt, hogy a hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer kihasználásával fejlessze a magyar szőlő‑ és bortermelést.
Történeti előzmények és intézményi háttér
Az intézet története 1883-ban kezdődött, amikor Kecskemét szerződést kötött az állammal 200 hold földterület átadására a Szarkás és Úrihegy közötti részen. A cél a filoxéra vész által okozott károk enyhítése volt szőlő‑ és gyümölcsnemesítéssel. Az első években 70 szőlőfajtát gyökereztettek. 1884-ben két épületet építettek az igazgató és a munkafelügyelő részére. Miklós Gyula borászati kormánybiztosnak, az intézet névadójának és Kecskemét díszpolgárának érdemei kiemelkedőek voltak a telep létrejöttében.
A kutatóállomáson olyan híres szőlőfajták születtek, mint az Ezerfürtű, a Jubileum 75, a Karát és a Kármin. A szakmai tevékenységek között, az Intézet jellegéből adódóan az első helyen a kutatás állt, de ettől alig lemaradva a szaktanácsadást kell említeni, melyen belül, és ezek mellett jelentős volt az Intézet oktatási tevékenysége is.
Válságok, háborúk és újrakezdések
A második világháború súlyos csapást mért a telepre. A vezetőket kitelepítették, az épületeket kirabolták, az épületek és a kutatások jelentős kárt szenvedtek. A háború után a borszőlő‑nemesítésre helyezték a hangsúlyt. A 2008‑as tulajdonosváltás, amikor a Budapesti Corvinus Egyetem vette át az irányítást, újabb reményt adott, megkezdték a laboratóriumok felújítását, ám finanszírozási gondok miatt leépítések történtek.
2013-ban a Corvinus Egyetem visszaadta az államnak a kecskeméti kutatóállomásokat, amelyeknek az irányítását a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) vette át. Ezután az akkreditált laboratóriumokat és kutatási infrastruktúrát leépítették. A laboratóriumokat a Katonatelepre költöztették 2015-ben.
A kutatóállomás sorsára 2021-ben újra ráirányult a figyelem. A Neumann János Egyetemért Alapítvány 20 évre vagyonkezelési jogot kapott az ingatlan felett. Önkéntes civilek és egyetemi dolgozók takarítási akciókat szerveztek, melyek során több száz mázsa hulladékot szállítottak el. Az ígéretek ellenére a kutatóállomás jelenlegi helyzete siralmas: az épületek romosak, a park gondozatlan, és a vandalizmus nyomai mindenütt felfedezhetők. A helyiek és a terület mellett rendszeresen elhaladók aggodalmukat fejezik ki. A Neumann János Egyetemért Alapítvány terveiről az elmúlt években semmilyen konkrét információ nem látott napvilágot. Az épületegyüttes felújítása és hasznosítása továbbra is kérdéses. A jelenlegi helyzet sürgős beavatkozást kíván.
Az oktatás szerepe: vincellériskolák és képzési hagyományok
Az első, kizárólag állami alapítású és fenntartású vincellérképezdét Diószegen hozták létre 1870‑ben miniszteri rendelettel, IX. Zichy Ferenc támogatásával, aki gyakorlati célra ajánlotta fel mintaszőlőjét. Ingyenes szállást, ellátást, oktatást biztosítottak évente 24 tanulónak, napi vincelléri munkájuk ellenében. Tanonc csak 16. évét betöltött, elemi iskolát végzett, jó erkölcsi bizonyítványú, munkabíró, motivált személy lehetett. A tanév októbertől augusztusig tartott. Általános műveltségi és szaktárgyakat tanítottak napi gyakorlati oktatás mellett, szigorú órarend szerint.
A vincellériskola tanárai és tanítójelöltjei 1882‑ig sikeresen tartóztatták fel a filoxérát Szalacs és Szilágypér között. Az iskola kivette részét a rekonstrukcióból is: téli tanfolyamokon tanították a szőlőoltást, amerikai anyatelepeket alakítottak 1898‑ban Margittán, Jankafalván és Örvénden.
Szőlőfajták, génbank és nemesítés
„Lélegző örökségünk” részét képezi az Intézet szőlőfajta‑gyűjteménye, melynek alapjait 1950‑ben Németh Márton tette le. A későbbi vezetők szisztematikus munkájának köszönhetően ma több mint 1500 tételből áll, s ezzel hazánk leggazdagabb szőlőgénbankja. A gyűjtemény külön értéke a Kárpát‑medence őshonos szőlőfajtáiból létrehozott ültetvény, melynek ápolása, fejlesztése a genetikai variabilitás fenntartását, nemzeti kincsünk megőrzését jelenti. A génbankot a város helyi védettségben részesítette, a Pécsi Értéktár részévé nyilvánította.
Az Intézet 16 államilag elismert szőlőfajtával és 20 klónnal rendelkezik. Az új fogyasztói igények és a kor kihívásainak való megfelelés érdekében 2000‑től állami minősítésre bejelentett 36 új fajta‑ és klónjelöltet dolgoztak ki. Az új nemesítési eredményekből 11 rezisztens fajtajelölt született, a klónjelöltek pedig elsősorban a hungarikum fajtakörből kerülnek ki.
Kutatási irányok és laboratóriumi tevékenység
A Kutatóintézetben az 1970‑es évektől működik bor, must és növényvizsgálatot végző laboratórium. 2014‑ben a vizsgálati kör talajvizsgálatokkal került kibővítésre, és egyben MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabványnak megfelelő minőségirányítási rendszert építettek ki (akkreditált labor). Szolgáltatási (talajvédelmi terv, telepítési terv, tápanyaggazdálkodási terv, az ehhez kapcsoltan növényvédelmi előrejelzés), kutatási‑ és oktatási labortevékenységeivel komplexen szolgálja a borágazat és a kapcsolódó tématerületek szereplőinek igényeit.
- A szőlő biotikus és abiotikus stresszválaszainak tanulmányozása anyagcseretermékek, polifenolok kromatográfiás analízisével. A kapott eredmények a szőlő rezisztenciát biztosító védekezési mechanizmusának megértésében, valamint a rezisztencianemesítésben hasznosulhatnak.
- A génbankban szereplő jelentősebb fajták fenolos vegyületeinek (polifenolok) feltérképezése és adatbázis kiépítése. A polifenolok mind a szőlőben, mind a borban fontos antioxidáns hatású vegyületek, és a bor ízvilágának alakításában is jelentős szerepet játszanak.
- Anyagtudományi kutatások, amelyek a szőlő és a borkészítés hosszú történetéhez kapcsolódó technikai és kulturális ismeretek feltárását szolgálják.
A gombabetegségeknek ellenálló fajták nemesítési programja olyan innovatív fajták előállítását tűzte célul, melyek kisebb környezetterheléssel járó technológia alkalmazása mellett magas minőségű termést adnak. Jelenleg mintegy 300 rezisztens nemesítési anyag értékelése folyik. A borászati kutatások elsődleges célja a szőlőfeldolgozás korszerűsítése, az erjesztés‑technológia optimalizálása, a borászati fajtaérték‑kutatás és a versenyképesség megőrzése szélsőséges évjáratokban is.
Regionális és történeti kontextus: Érmellék és Zichy‑uradalom
A Kárpát‑medence és így a magyar borászat régi korokig visszanyúló hagyományokkal rendelkezik. Az Érmellék Szatmár és Bihar megye sajátos kistérsége, nevében az Ér folyó tükröződik; ezt és környezetét a Kraszna, a Berettyó, a Tasnádi‑dombvidék és a Nyírség határolja. Dr. Szabó József leírásából kitűnik, hogy az Érmelléki‑borvidék sajátos entitás: szőlőit hagyományosan dombvidéki és homoki szőlőkre lehet osztani. A homoki szőlők termesztése különösen a filoxéra után terjedt el, mivel a homokon a filoxéra nem pusztít.
Az Érmelléken évszázadokig vezető fajtája a bakator volt: borszőlő, asztali szőlő, aromás fajta. A bakator jellegzetességei, termesztési szokásai és eltűnésének okai is mélyen összefonódtak a térség társadalmi és gazdasági történetével. A bakator visszatelepítéséért komoly erőfeszítések folynak: 2017‑ben alakult meg a Bakator Szövetség öt Kárpát‑medencei borász összefogásával, akik a bakator és más ősi magyar fajták fejlesztéséért és népszerűsítéséért dolgoznak.
Innováció, örökségvédelem és jövőbeli kihívások
Az Intézet kutatási eredményei elsősorban a Pannon Borrégió sajátos ökológiai körülményei között hasznosulnak. Az új értékteremtést célozzák a nemesítési és genetikai kutatások, valamint a fenntarthatósági, környezetvédelmi és gazdasági elvárásoknak való megfelelés. Az alapítók az Intézet kiemelt feladatául a kutatást, a szaktanácsadást és az oktatást jelölték meg.
A szőlő‑ és bortermelés történetéből levonható tanulságok egyike, hogy a szakmai szerveződés, a fajtavédelem és az érdekérvényesítés nélkülözhetetlen a fajtaörökség megőrzéséhez. A génbank, a képzési hagyományok és a modern kutatási programok együttesen jelentik azt a keretet, amelyre építve a magyar szőlészet és borászat megőrizheti múltját és alakíthatja jövőjét.
🍇 SZŐLŐSKERTEK 2026 - Mit tud az 1 éves szőlő? HIHETETLEN! - -BAKÓ GYÜMÖLCSÖS
Adatok a kutatási és gyűjteményi kapacitásról
| Terület / erőforrás | Mérték |
|---|---|
| Szőlőültetvények (újratelepített) | kb. 30 ha (1983‑tól) |
| Pince alapterület | 1600 m2 (kb. 4800 hl kapacitás) |
| Génbank | több mint 1500 tétel |
| Államilag elismert fajták és klónok | 16 fajta, 20 klón |
| Minősítésre bejelentett új fajta‑ és klónjelöltek (2000‑től) | 36 |
| Folyamatban lévő rezisztens nemesítési anyag | kb. 300 tétel |
Összegzésként
Az Első Magyar Szőlészeti és Borászati Egyesülés által képviselt kutatási, oktatási és szaktanácsadói tevékenység, valamint a génbank és nemesítési programok kulcsfontosságúak a magyar szőlő‑ és borágazat fenntartható fejlődése szempontjából. A történelmi hagyományok, a helyi fajták megőrzése és az innovációs törekvések egyaránt szükségesek ahhoz, hogy a magyar borászat megőrizze értékeit és versenyképességét a jövőben.