Etyek-Budai Borvidék mintegy 5632 hektáron terül el Fejér megye északkeleti peremén elhelyezkedő Etyeki-dombságban.
A dombság szeles, de bőséges napsütéssel megáldott fennsíkjain egyedi ökológiai adottságok között, mészkő alapú, erdőtalajon jó savszerkezetű boralapanyag terem.
Történelmi háttér és a települések eredete
A római birodalmat keletről megtámadó hunok a mai Százhalombatta térségénél keltek át a Dunán, és jelentős ütközet zajlott a közeli Tárnok-völgyben.
Az ütközetben a hun Keve vezér is elesett, akit a monda szerint itt temettek el.
A település neve is innen eredeztethető: eredetileg Keveháza, majd Keveaszó (Cuwe azoa, Keueozou), később Keazó, végül mai kiejtéssel Kajászó lett.
Etyek, Budapest szőlőskertje a környékén már a római korban foglalkoztak szőlőmveléssel.
A budai hegyek bortermeléséről a 13. századi oklevelekben is olvashatunk, már ekkor a környékén élő emberek megélhetésének fő forrása volt.
A szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza, amikor a törökök kiűzése után német szőlőmvelőket telepítettek a községbe.
Kultúra és a pince-értékek
A borvidék adottságait legtöbben Champagne-hoz hasonlítják, amire Törley József is felfigyelt, és az itteni szőlőkre alapozva tette világhírűvé pezsgőüzemét.
József főhercegnek az Etyek közelében található alcsútdobozi birtokain, az ezekhez tartozó göbölbusztai területeken és az itt található borospincében jelenleg az Etyeki Kúria tulajdona is etyeki földművesek dolgoztak.
Napjainkra az 1000 borpincéből már csak 120 működik, két helyen is védett pincesort alkotva.
Kajászó igen ősi település: az ásatások tanúsága szerint már Krisztus előtt 1600 körül lakott volt.
A vidék fejlődése és a borvidéki szerkezet
1720 és 1770 között 112 német családot telepítenek a községbe.
Würtenbergből főként parasztok jöttek, akik felszántották a letarolt földeket, irtották az erdőket és néhány évtized alatt virágzott a szőlőtermelés és a mezőgazdaság Etyeken.
Az 1836. A kedvező piaci feltételek következményeképpen, az 1860-as évek közepétől a községben jelentős művelési ág a szőlőművelés.
Ebben az időszakban egymás után épülnek az etyeki és sóskúti kőből rakott pincék, melyek jelentős része most is fellelhető, használatban lévő.
Történelmi jelentőségű az ezidőtájt kialakult egyedi pinceegyüttes, a Körpince, illetve a Kecskegödör és a Sóskúti úti pincesor.
1946 márciusában Németországba telepítették a német lakosság 83%-át.
A kitelepítés miatt a szőlőkultúra is válságba jutott.
10 év alatt 700 kat.
1955-ös év hozta meg a fordulatot, amikor is megalakult a Hungarovin Borgazdasági Kombinát etyeki célgazdasága a hajdan virágzó etyeki szőlőkultúra rekonstrukciójára.
Ebben az időszakban a szőlőtermelést Etyeken csak a szőlőgazdaság jelentette.
Az 1980-as évek telepítéseinek, illetve a fajtaváltásnak köszönhetően elindult a minőségi bortermelés.
A Bicskétől Pákozdig húzódó 1600 ha-nyi szőlőültetvény 1990-ben emelkedett borvidéki rangra.
Az Etyeki Borvidék megnevezést az 1997. évi bortörvény Etyek-Budai Borvidékre változtatta.
Etyek környékének adottságai szinte megegyeznek Champagne-éval azzal a különbséggel, hogy itt nincs fagyveszély, s hosszú idők óta nem volt jégverés sem.
Az Etyek-Budai borvidék történelme nagyjából háromszáz évre tekinthet vissza.
A sok helyütt emlegetett római örökség persze itt is megvan, de a mai értelemben vett borvidéket alapvetően a németeknek köszönhetjük.
Az 1700-as évek első felében meginduló betelepítések során német családokat költöztettek a mai Etyek településre, de Zsámbék környékére és egyes Velencei-hegység környéki falvakba is.
Az új telepesek rövid idő alatt felvirágoztatták a mezőgazdaságot, és természetesen az első újkori szőlőtőkéket is ők telepítették a vidéken.
Az Etyek környéki szőlőművelés az 1860-as években indult igazi virágzásnak, amikortól fokozatosan a főváros szőlőskertjévé vált.
Bia és Torbágy, Bicske, Tök és természetesen Etyek voltak ekkoriban a nagyobb szőlőtermelő falvak, de a Váli-völgyi uradalmi pincészetek és a pákozdi, sukorói, nadapi és velencei borok is jó hírnevet szereztek maguknak.
A Velencei-tó körzetében a Velencei-hegység déli lejtőin is már a középkorban jelentős szőlő- és borkultúra virágzott.
Az 1593 novemberében lezajlott első pákozdi csata idején feljegyezték, hogy a hegyoldalakban lévő pincék gazdagon tele voltak musttal és borral.
Az 1700-as években a veszprémi püspökség helyi plébániáinak összeírásaiból kiderül, hogy fő jövedelmüket a szőlő adta.
A borvidék jellegzetességei és a modern borászat
A Velence régió szerepköre napjainkban válik hangsúlyossá az Etyek-Budai borvidéken belül.
A Velencei-tó közelségének, így a kedvező ökológiai adottságainak köszönhetően minőségi borok készülnek.
A terület különlegessége, hogy mivel a móri borvidék felől hűvösebb fuvallatok áramlanak, a borok elengedhetetlen kellékei, a savak nem égnek el.
A Velencei-tavi Borászat közel egy évtizede végez értékteremtő szakmai munkát az Etyek-Budai borvidékhez tartozó Velencei-tó térségében.
A Nadapon, Pázmándon és az agárdi Bikavölgyben termesztett szőlőkből kiváló minőségű reduktív erjesztésű fehérborokat, rozékat és fahordós érlelésű vöröseket készítünk.
Etyek az 1860-as évektől kezdve a szőlőtermesztés fellegvára.
Egymást érik a kőből rakott pincék, a szüret a legnagyobb esemény az év során.
Kezdenek kinőni a földből a panziók, boréttermek is, sőt már van több borral összekapcsolható fesztivál is a környéken.
Jelenlegi bortermelés és borászati központok
A György-Villa pincéjében érlelődnek a cég gasztronómiai borcsaládja, a György-Villa Selection különös gonddal válogatott és kezelt borai.
A György-Villa válogatás szép fajtajelleges boraival a gasztronómia egyik legkedveltebb borcsaládja.
A Budafokon található György-Villa pincéje történeti hagyományokkal bír és bormúzeumot is magába foglal.
A terület más fontos borászatai közé tartozik az Etyeki Kúria, a Haraszty Vallejo és a Kertész Pince.
Az Etyeki Borút Egyesület fehérborokkal invitálja a vendégeket, a Chardonnay, a Királyleányka, a Szürkebarát és az Olaszrizling hódít.
A modern borászatban a Pinot Noir korábban kiemelkedő volt, és a karbonatív vagy reduktív technológiák alkalmazása jellemző a fehérboroknál.
Az utóbbi időkben nagy népszerűségre tett szert a médiaszereplő Rókusfalvy Pál pincéje és fogadója.
A Bor Hírlap sikere, immár közel másfél évtizede, több okkal magyarázható: gazdag tartalommal ellátott, s ingyenesen terjesztett digitális kiadvány!
Földrajzi felépítés és éghajlat
A borvidék földrajzilag két jól elkülöníthető területre osztható, ez azonban nem a nevében hordozott kettősségre utal.
A Budai körzet alapkőzete főként idősebb dolomit és mészkő (ún. Dachsteini Mészkő), míg az Etyeki körzetben ez utóbbi kőzettípus csak kevés helyen bukkan a felszínre.
A Budai körzetben az alapkőzetet főként homokkő és fiatal mészkő fedi, míg az Etyeki körzetben egy laza, porózus mészkő, ebbe vájták Etyek pincesorait.
A Velencei-hegységet ezzel ellentétben mélységi magmás eredetű gránit építi fel, amelyet csak néhol tört át a felszínre igyekvő vulkanikus kőzet, az andezit.
A később a hegységre rakódott lösz javarészt már csak múlt idő, csupán a hegylábaknál található meg.
A fennsíkokon, domb- és hegyoldalakon gyakori a légmozgás, ami kiemelkedő termelési biztonságot nyújt, főleg a gombabetegségeket illetően.
A számottevő fagykárok is ritkák, viszont az éves középhőmérséklet az országos átlagnál kissé alacsonyabb.
Értékek és látogatás
Az Etyeki Kúria főborásza, Mérész Sándor munkássága során támaszkodik Magyarország szőlőtermesztési és borkészítési hagyományaira, amelyeket sikeresen ötvöz korunk innovációival.
A kézzel szüretelt szőlő kis ládákban kerül beszállításra a borászatba.
A must kíméletes feldolgozást követően kerül a pincébe, ahol kontrollált körülmények között történik a borok erjesztése.
A fehérborok esetében előszeretettel alkalmazzák a jelen kor reduktív borászati módszereit és a hagyományos kis és nagyfahordós borérlelési eljárásokat.
A borvidék látogatói előzetes bejelentkezés alapján csoportos borkóstolókat is tarthatnak, ehhez egyedi ajánlatukat érdemes kérni.