Azt gondolnánk, hogy az alkohol kizárólag külső forrásból, fogyasztással kerül a szervezetünkbe. Azonban az orvostudomány már évtizedek óta ismeri az "önsörfőző-szindróma" (auto-brewery syndrome) jelenségét, amely során az emberi test saját maga termel alkoholt. Ez a ritka állapot, amelyről sokáig csak legendák keringtek, komoly egészségügyi és társadalmi problémákat okozhat. Mindeközben egy tudományos hipotézis arra utal, hogy az alkohol iránti vonzódásunk gyökerei egészen az emberi evolúcióig nyúlnak vissza, és már őseink is keresték az erjesztett gyümölcsökben található alkoholt.
Az önsörfőző-szindróma: Amikor a test saját sört főz
Japánban az ötvenes évek óta több tucat olyan esetet jegyzett fel az orvostudomány, amikor olyan embereknél mértek komoly alkoholfogyasztást feltételező véralkoholszintet, akik bizonyítottan egy kortyot sem ittak előtte. A japán orvosok a meitei-sho kifejezést használták erre a tünetegyüttesre, amit az angol szaknyelv később úgy vett át, hogy auto-brewery syndrome, magyarul önsörfőző-szindróma.
A jelenség hátterében nagymértékben a Saccharomyces cerevisiae nevű élesztőgomba extrém mennyiségű jelenléte áll az érintettek emésztőrendszerében. Ez a gombafajta azonos azzal, amit a sör- és kenyérkészítés során is használnak. Az önsörfőző-szindrómás emberek gyomrában nagyjából ugyanaz történik, mint a boroshordóban a musttal: az élesztőgomba alkohollá alakítja a cukrot (szénhidrátokat), amely aztán bekerül a véráramba, onnan az agyba, és az ember mámoros állapotba kerül, anélkül, hogy alkoholt fogyasztott volna.
A tünetek rendkívül kellemetlenek lehetnek. A túlzott mennyiségű alkohol fogyasztása - még ha az a saját szervezet által termelődik is - szédülést, a mozdulatok koordinációjának nehézségét, felgyorsult pulzust, kipirulást és csökkent reakcióidőt okozhat. Egy 50 éves nő például szédülésre és gyengeségre panaszkodott, majd egyszer elájult, miközben gyermekeinek ebédet készített. Lehelete alkoholszagú volt, és olyan tüneteket mutatott, mintha részeg lenne. Mindeközben egy csepp alkoholt sem fogyasztott. Férjével két éven keresztül jártak orvosról orvosra, mire valaki hitt nekik. A nő véralkoholszintje 30 és 62 millimol/liter között mozgott, míg a normális érték 2 millimol/liter alatti. A 62 millimol/liter már életveszélyesnek számít.
A diagnózis felállítása nem könnyű, mivel az orvosok többsége nem ismeri fel ezt a ritka betegséget. Gyakran azt feltételezik, hogy az illető titokban iszik, vagy viselkedészavarai vannak. Több mint 300 olyan személyről tudnak, akiknél auto-sörfőzde-szindrómát diagnosztizáltak. Az utóbbi évtizedekben csak néhány esetben számoltak be erről a szindrómáról, de a legtöbb ilyen történet olyan emberekkel kapcsolatos, akiket ittas vezetésért tartóztattak le, ám szentül állították, hogy egy kortyot sem ittak.
Az első ismert eset 1946-ban történt Afrikában, amikor egy 5 éves fiú gyomra ismeretlen okból megrepedt. A boncolás során a hasában alkoholszagú, "habos" folyadékot találtak.
Az auto-sörgyár szindrómát bélfermentációs szindrómának is nevezik. Hátterében nagy valószínűséggel az élesztőgombák (főleg a Candida) állnak, és úgy gondolják, hogy a folyamat a vékonybélben megy végbe. A folyamat nagymértékben különbözik a vastagbélben zajló normál bélfermentációtól, amely energiát ad szervezetünknek.
Számos tényező növelheti a szindróma fellépésének esélyét:
- Májbetegség
- Cukorbetegség
- Gyomor-bélrendszeri betegségek
- Gyulladásos bélbetegségek
- Genetikai hajlam
Gyakran maguk az érintettek sem veszik észre a problémát. Sok szindrómában szenvedő ember hatalmas mennyiségű, metabolikusan keletkező alkohollal képes élni, és ezt néha csak akkor veszik észre, amikor bajba kerülnek a törvénnyel, például közúti ellenőrzés során.
A diagnózis felállítása nem könnyű. Amennyiben felmerül a gyanú, úgy székletvizsgálatra van szükség, ezáltal fény derülhet arra, ha túl sok élesztő van a bélrendszerben. Létezik egy másik teszt is, melynek során az illető glükóz (cukor) kapszulát kap, majd körülbelül egy óra elteltével az orvos ellenőrzi a véralkohol szintjét. Auto-sörgyár szindróma esetén ennek értéke 1,0 és 7,0 milligramm/deciliter között változhat.
A szindróma szerencsére kezelhető. A terápia fontos része a szénhidrátok csökkentése, valamint, ha van alapbetegsége, akkor annak kezelése. Ezek mellett az orvos gombaellenes gyógyszereket javasolhat. A terápia hatására a kellemetlen tünetek megszűnnek, és az illető teljes értékű életet élhet.
Molnár Anikó celeb esete jól illusztrálja a szindróma felismerésének nehézségeit. Napokon át tartó migrénes fejfájásra, olvadni nem akaró súlyfeleslegre panaszkodott, vérképe is elszomorította. Miután kiderült, hogy önsörfőző-szindrómában szenved, a megfelelő kezelés után megszűntek a tünetei, vérképe javult, sőt, fogynia is sikerült.
A japánoknál azért fordul elő sűrűbben a jelenség, mert genetikailag hajlamosabbak arra, hogy ne működjön a szervezetükben az ALDH nevű enzim, ami az alkohol lebontásában játszik szerepet. Ez pedig felerősíti az élesztőgomba hatását.
Drunk without drinking: Life with Auto-Brewery Syndrome
A "Részeg Majom" Hipotézis: Az alkohol iránti vonzódás evolúciós gyökerei
A panamai fekete kezű pókmajmok (Ateles geoffroyi) táplálkozásának tanulmányozása során a kutatók megállapították, hogy az állatok által rendszeresen fogyasztott pálmafélék kis adagokban etanolt tartalmaznak. Két pókmajom vizeletmintájában etanol-specifikus metabolitokat is kimutattak, ami arra utal, hogy az alkohol nem csak áthalad a szervezetükön, hanem valamilyen módon megemésztik és hasznosítják.
A "részeg majom" hipotézist először Robert Dudley, a Berkeley Egyetem biológusa vetette fel 2000-ben. Azt állítja, hogy az etanol szaga és íze iránti erős vonzalom evolúciós előny, amely lehetővé teszi számukra, hogy levadásszák az érett, energiát adó gyümölcsöket, és felfalják azokat, mielőtt más állatok hozzájuk érnének. Ugyanez az etanol iránti sóvárgás a mi fajunkban is megmaradt, de azóta elváltak a teljes gyümölcs táplálkozási előnyeitől. Ehelyett az emberek megtanultak szeszes italt lepárolni, és az egykoron főemlős őseinknél megfigyelhető előnyös alkohol iránti étvágy mára veszélyessé vált a jólétünkre nézve.
Bár a hipotézisre vonatkozó bizonyítékok korlátozottak és többnyire anekdotikusak voltak, a Panamában végzett kutatás az első, amely közvetlenül mérte a főemlősök által elfogyasztott, alkoholtartalmú gyümölcsök fogyasztását. A fogságban tartott pókmajmok már korábban is kimutatták, hogy érzékenyek az etanolt tartalmazó érett gyümölcsök szagára, de ez az első olyan tanulmány, amely kimutatta, hogy a vadonban előnyben részesítik az ilyen gyümölcsök fogyasztását.
A kutatók által vizsgált, részben elfogyasztott gyümölcsök alkoholkoncentrációja 1-2 százalék körül volt, ami körülbelül a fele az alacsony alkoholtartalmú főzetek koncentrációjának. Ám ezek a pókmajmok étrendjének fő alkotóelemei voltak. A gyümölcsöt ráadásul évezredek óta használják a közép- és dél-amerikai őslakosok a chicha, azaz az erjesztett alkoholos ital készítéséhez. A kutatók összesen hat pókmajom vizeletét gyűjtötték be, és a minták közül öt az etanol másodlagos metabolitját tartalmazta.
A majmok valószínűleg a kalóriákért ették a gyümölcsöt. Az erjesztett gyümölcsökből több kalóriát kapnának, mint az erjesztetlen gyümölcsökből. A magasabb kalória több energiát jelent. Dudley azonban kiemelte, hogy kételkedik abban, hogy a majmok ugyanúgy éreznék az alkohol bódító hatását, amelyet az emberek értékelnek. Valószínűleg nem részegek, mert a beleik megtelnek, mielőtt elérnék a részegségi szintet. De valamilyen élettani előnyt biztosít. Lehet, hogy az általuk elfogyasztott táplálékban van egy antimikrobiális hatás is, vagy az élesztő és a mikrobák aktivitása előemészti a gyümölcsöt.
Ha az alkoholnak van valamilyen evolúciós előnye, amely több tízmillió éven át öröklődött egy közös őstől, amely köztünk és a modern főemlősök között van, akkor elvárható, hogy ez megjelenjen az állatok DNS-ében. Az etanol-anyagcserét kódoló gének széles körben elterjedtek a gyümölcsöt és nektárt fogyasztó emlősök között. Valójában az ember, a csimpánz, a bonobo és a gorilla mind osztozik egy olyan gén mutációján, amely 40-szeresére javítja az etanol enzim működését. Hogy ez a gén végül milyen előnyökkel jár az állatok számára, azt még kutatni kell, de az extra kalóriákhoz való hozzáférés valószínűleg evolúciós előnyt jelentett számukra egy olyan környezetben, ahol a kalóriák megtalálása sok munkát igényel.
Az alkohol és a rák: Több mint gondolnánk
Míg az önsörfőző-szindróma a szervezet saját alkoholtermelésére hívja fel a figyelmet, addig az elfogyasztott alkohol káros hatásai, különösen a rák kialakulásának kockázata, széles körben ismert, mégis sokszor alábecsült probléma.
Az alkoholfogyasztás és a rák miatti túlzott halálozás közötti lehetséges összefüggésről több mint száz éve tudunk. Bár egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az alkoholfogyasztás hasnyálmirigyrák, prosztatarák és melanoma kialakulásához is köthető, egészen biztosak vagyunk abban, hogy az alkohol növeli a szájrák, a torokrák, a nyelőcsőrák, a vastag- és végbélrák, a májrák és a mellrák kockázatát.
Az alkoholfogyasztás az alábbi daganatok kockázatát növeli:
- Emlődaganat
- Vastagbéldaganat
- Máj daganat
- Nyelőcső daganat
- Gége- és garatrák
Nem csupán a nagyivók, hanem az alkalmi alkoholfogyasztók is magasabb kockázatnak vannak kitéve, mint azok, akik egyáltalán nem isznak. Az alkoholfogyasztásnak nincs egészséges mennyisége. A daganatkockázatot már a minimális alkoholfogyasztás is fokozza.
Az alkohol többféleképpen is hozzájárulhat a daganatok kialakulásához:
- Sejtkárosító hatás: Az alkohol acetaldehiddé és reaktív oxigéngyökökké alakul át a szervezetben. Ezek a vegyületek károsíthatják a sejtek örökítőanyagát, ami mutációkhoz és végül daganatok kialakulásához vezethet.
- Hormonális változások: Az alkoholfogyasztás megemelheti bizonyos hormonok, például az ösztrogén és az inzulin szintjét. Ezek a hormonok a sejtek osztódását serkentik, ami növeli a daganatok kockázatát.
- Irritáció: Az alkohol közvetlenül irritálhatja a szájüreg, a torok és a nyelőcső sejtjeit, így a káros anyagok könnyebben bejuthatnak a sejtekbe és károsodást okozhatnak.
Az alkoholfogyasztás és a dohányzás együttes hatása különösen veszélyes. Az alkohol irritálja a szájüreg sejtjeit, így a cigarettafüstben található káros anyagok könnyebben jutnak át a sejtek membránján. Ezenkívül az alkohol befolyásolhatja a káros anyagok lebomlását a szervezetben, növelve azok toxicitását.
Az alkoholfogyasztás csökkentése és a dohányzás mellőzése jelentősen csökkentheti számos betegség - köztük a daganatok kialakulásának kockázatát! Az alkoholfogyasztásról való leszokáshoz nem szégyen segítséget kérni.
tags: #gyumolcs #alkoholt #termel #a #szervezetben