A Hamburgi muskotály, melynek nemzetközi elnevezései közé tartozik a Muscat de Hambourg, Muscat de Hamburg, Moscato d'Amburgo és Muszkát gamburgszkij, egy világszerte ismert és elismert szőlőfajta, amely különleges ízvilágával és sokoldalúságával tűnik ki. Bár pontos eredete ismeretlen, egyes kutatók szerint az Alexandriai muskotály és a Franken-thali fajták kereszteződéséből születhetett. Ez a fajta nem csupán a gasztronómia, hanem a borászat terén is jelentős szerepet tölt be, különösen a csemegeszőlő kategóriájában.
Történelmi és földrajzi elterjedés
A Hamburgi muskotály már a 18. század közepén megjelent Magyarországon, és 1956-ban kapta meg az állami elismerést. Bár korábban nagyobb telepítését szorgalmazták, hibái és bizonytalan beérése miatt végül nem terjedt el széles körben, így ma főként a házi kertekben találkozhatunk vele. Világszerte azonban fontos árufajtának számít, termőterületeit 1999-es adatok szerint mintegy 20 000 hektárra becsülték. Legnagyobb ültetvényei Kaliforniában és Franciaországban találhatóak, de jelentős szerepet játszik Görögországban, Kelet-Európában és Ausztráliában is. Európában, különösen Franciaországban, a második legfontosabb asztali szőlőként tartják számon.
Botanikai jellemzők és növekedés
A Hamburgi muskotály tőkéje erős növekedésű, kevés számú, fél mereven álló vesszővel. Vesszői világos szürkésbarnák, vastagok, középhosszú ízközűek. Rügyei kicsik, hegyesedők és csupaszok. Vitorlája bronzos-zöld, gyapjas. Levelei nagyméretűek, sötétzöldek, mattak, vastagok és puha szövetűek, hólyagos felületűek, kutyanyelv-szerűen kiemelkedő csúcskaréjúak. A levéllemezek a színük felé tölcséresen összehajlók. A levél széle csipkés, csipkés-fűrészes. Fonáka pókhálós és sűrűn serteszőrös. Erei, levélnyele és szártagja csaknem tiszta zöld.
A fürt és a bogyó
A Hamburgi muskotály fürtje nagy (átlagtömege 220-250 gramm), mutatós, laza, gúla alakú vagy ágas, néha vállas. A bogyók nagyok, oválisak, sötétkékek, erősen hamvasak, vékony héjúak, lédúsak és ropogós húsúak. A terméshéj közepesen vastag, nem rágós, inkább roppanó. A bogyók finom muskotályos ízűek, üdítő savtartalmúak. Azonban fontos megjegyezni, hogy a bogyók egyenlőtlen színeződésűek és méretűek lehetnek, nem egyszerre érnek, ami a szüretelést és a csomagolást is megnehezíti.
Termesztési sajátosságok és igények
A Hamburgi muskotály hosszú tenyészidejű, késői érésű fajta, de rendszerint jól beérik szeptember végétől, október elejétől. Cukor-sav összetétele kedvező, páratlanul finom muskotályos zamattal párosul. Erős növekedési erélyű, termőképessége jó, évről évre kiegyenlítetten terem. Azonban a hosszú termesztés alatt ivarilag kissé leromlott, rosszul termékenyülhet.
A talajjal szemben nem túlságosan igényes, jól alkalmazkodik a homokos, gyengébb minőségű talajokhoz is, de legjobban a laza szerkezetű, humuszban gazdag helyeken él meg. Fény- és melegigényes növény, ezért a telepítés helyét gondosan kell megválasztani. Szellős, napos és védett meleg helyekre való, ahol biztonságos beérése biztosított. Erős fényben a bogyók jobban színeződnek, több cukrot termelnek és héjuk vastagabb lesz.
Közepesen fagytűrő, a szárazságot elviseli, de aszályos időszakokban öntözésről érdemes gondoskodni. Rothadásra mérsékelten hajlamos, különösen a Botrytisre (szürkerothadásra) érzékeny. Betegségekkel szemben ellenálló, de érdemes figyelni a lisztharmat és a peronoszpóra jeleire.
Metszés és művelés
A tőkéket hosszú metszésben kell részesíteni. Kordonművelésekre, illetve ház körüli lugasok kialakítására kiválóan alkalmas fajta. Túlterhelésre érzékeny, ezért a metszés célja a tőkeforma kialakítása és fenntartása, a termőegyensúly megőrzése, valamint a termésmennyiség és -minőség biztosítása. A metszés ideje február-március, rügyfakadás előtt.
Felhasználás és borkészítés
A Hamburgi muskotály elsősorban kiváló minőségű csemegeszőlőként ismert. Ritkábban ugyan, de bort is készítenek belőle, amely igen jó, muskotályos asztali bor. Bortermelés szempontjából ez az egyik legegyszerűbb muskotályfajta, melyet többnyire csemegeszőlőként értékesítenek. A belőle készült borok jellemzően alacsony savtartalmúak. A bogyói mindig sötétkékek, és vinifikálva vörösbort adnak.
Kék szőlő feldolgozása, vörös bor készítés -előzetes
Tárolás és szállítás
A Hamburgi muskotály szedéskor körültekintően kell eljárni, mert kocsányzata, fürtnyele könnyen törik, bogyói kissé peregnek. Ebből fakadóan csomagolásra érzékeny és kevésbé jól szállítható, de jól eltartható. A szállítás során előfordulhatnak kisebb mechanikai sérülések, elhajlások, gyűrődések a leveleken, de ezek a növények későbbi életképességét általában nem befolyásolják.
A Vinopédia és a felelős alkoholfogyasztás
Fontos megjegyezni, hogy a Vinopédia elkötelezett a kulturált és felelősségteljes alkoholfogyasztás mellett. Ezért szeszesital fogyasztását 18 éven aluliak számára nem ajánljuk. A Vinopédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes borászati tudástár, melynek célja, hogy minél több hasznos információval gazdagítsa a borok és szőlőfajták iránt érdeklődőket. Bárki csatlakozhat a közösséghez és hozzájárulhat az oldal fejlesztéséhez.
További érdekességek és rokon fajták
A direkt termő szőlők, mint például a filoxéravész után elterjedt fajták, gyökerük ellenáll a filoxérának. A szőlő érésének kezdete az az időszak, amikor megpuhul a bogyóhéj és a szőlőbogyó megváltoztatja a színét. A Prosecco egy Olaszország északi részén elterjedt szőlőfajta, mely friss, gyümölcsös pezsgőborokat ad. A Sava élénk savú, de Magyarországon nem termesztik. A Viognier a Rhone-völgy északi részéről származó fajta, jó cukorgyűjtő. A Malbec, a Bordeaux vidékéről származó kékszőlő, igazi, nagy vörösbort ad, gyakran házasítják Merlot-val. Az Itália csemegeszőlőfajtát 1911-ben Pirovano állította elő a Chasselas Napoleon és a Hamburgi muskotály keresztezésével. A Sárfehér, más néven Zsige, egy magyar szőlőfajta, nem tévesztendő össze az Arany sárfehérrel. A Kocsis Irma szőlőfajta a Glória Hungariae testvére. A Karát fehérborszőlő-fajtát Kurucz András és Kwaysser István nemesítették. A Saszla, vagy más néven Chasselas, a legjobb ízű és legelterjedtebb csemegeszőlő-fajta.