A világon ma rengeteg sörfajtát állítanak elő. A világon ma rengeteg sörfajtát állítanak elő. Ezeket két nagy csoportba soroljuk az erjesztés módja szerint: a felsőerjesztésű az ale, az alsóerjesztésű a lager. A lager sörök főzésével először a szerzetesek kezdtek el kísérletezni. Az ipari forradalom előtt csak a hideg hónapokban, vagy megfelelően hűvös barlangok és pincék igénybe vételével lehetett előállítani. A lager az elmúlt kétszáz évben megdöntötte az ale évezredes uralmát, és ma a tömegtermelésben készült sörök döntő többsége alsóerjesztésű. Európában a kontinentális sörgyártás, különösen Németországban és Csehországban a lager sörök tökéletesítésére koncentrált. Természetesen itt is találunk felsőerjesztésű söröket, elég csak a híres német búzasörre gondolni, de a helyi sörkultúra büszkeségei alsóerjesztésűek. Nagy-Britanniában ezzel szemben megőrizték elsőbbségüket az ale sörök, és jóval kevesebb alsóerjesztésű sörmárkát találunk. A lager sörök előállításakor olyan élesztőkultúrát használnak, amely 0-5 Celsius fokon a legaktívabb, és miután elvégezte a munkáját, leülepszik a tartály fenekére - erről a jelenségről kapa a nevét az alsóerjesztés. Az így főzött sörnek négy hetes érlelésre van szüksége megfelelően hűvös helyen. Az ale sörök szobahőmérsékleten erjednek, és az élesztő a főzet tetején gyűlik össze - ezért nevezik felsőerjesztésűnek. 92. A többnyire chicagói illetékességű, ünneplő diákok kisebb zavargásba kezdtek a campuson. 5. A sörfőzéshez a leggyakrabban világos malátát használnák. Ezen a típuson belül létezik a pilseni maláta, a lager maláta és az egyszerűen világos maláta. 32. A gőzsör igazi amerikai különlegesség, amelyet eredetileg inkább a kényszer, mintsem a gasztronómiai kísérletezőkedv hozott volna létre. Itt az ideje elfelejteni, hogy a láger sörök csak unalmas tucattermékek lehetnek! A láger újból menő az USA-ben is, és ez leginkább azoknak a tradicionális európai lágerfajtáknak köszönhető, amelyek hazája itt van a környéken. A sörforradalom sztárjai egyértelműen a felsőerjesztésű sörök. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen épp az uniformizált és a végletekig lebutított lágerek voltak azok, amelyeket meguntak a sörfogyasztók, és ezeket váltották fel az ale-ek. Az igazán tuti lágereket a legjobb kis főzdéknél egészen a közelmúltig hiába kerestük, nagyon kevés olyan magyar kisüzemi láger volt elérhető az elmúlt években, amelyek tudták hozni az állandó minőséget, és valóban világszínvonalú sörök voltak. A felső- és alsóerjesztésű sörök közötti alapvető különbség az élesztőtörzs. Vagyis az, hogy melyik sör, milyen típusú élesztővel készül. A felsőerjesztésűek élesztője az ún. Saccharomyces cerevisiae. Az alsóerjesztésű, tehát a láger sörök az ún. Saccharomyces carlsbergensis törzzsel erjednek. Ezek viszonylag alacsony hőmérsékleten dolgoznak - 5-10°C-on. Ha már újra egyre többen választják ezeket a söröket, nézzünk néhány jól ismert láger típust! Na, ez a Heineken, a Beck’s, a Stella Artois ésatöbbi. Enyhe malátaillat jellemzi ezeket, csakúgy, mint a komlóillat, amely szintén csekély. 1842-ben készítették először, Pilsenben. Szép, malátás karakterű, a Saaz komló és a lágy, pilzeni víz telt profilt mutat. Nagyon tiszta sör, fehér hab, aranysárga szín jellemzi. Ezt a sört 1895-ben főzte először a Spaten sörfőzőmestere, Münchenben, a pilzeni sörökre válaszul. Ám ezek jóval malátásabbak, illetve kevésbé komlóhangsúlyosak, mint a cseh társaik. Tiszta, krémes, fehér hab jellemzi őket, és elegéns, közepesen sárga-aranysárga a színük. Az egyik legjobb sztorival rendelkező sörtípus: Dreher Antal fejlesztette ki, ám majdnem eltűnt a töreténelem süllyesztőjében, a mexikói bevándorló sörfőzőknek köszönhető, hogy megmenekült. A bécsi maláta dominál benne, utóíze viszont kellemesen száraz. Jellemzően tavasszal főzött sör, amelyet a nyári időszakban hűvös pincékben tároltak. Igen malátás, lágy, elegáns ízvilágú sör, nem túl édes, inkább krémes. Barna ászok, amely igen malátás, ennek köszönhetően rendkívül összetett ízvilágú sör, gyakran kenyérhéjra emlékeztető jegyekkel. És észak-németországból, Einbeck városából származik. Fő összetevői a müncheni és bécsi maláták. Erős ízek jellemzik, és hiába barna sörrel azonosítja a köz, létezik világos is belőle. Tiszta sör, krémes, tartós habbal, gazdag, gyakran enyhén karamellás ízekkel. Lehet benne pici alkoholos édesség is, de igazán édesnek nem szabad(na) lennie. Apropó, hogyha érdekel, melyek a világ legfontosabb sörtípusai, miből készülnek a leghíresebb sörök, elmélyednél a sörgasztronómiában és profivá válnál a sörkóstolásban, a HUBA - Hungarian Beer Academy sörtanfolyamát neked találták ki! Ez alapján ugyanis három féle típust különböztethetünk meg kedvenc italunkból: a ma már csak ritkán alkalmazott spontán erjesztésűt, a felső erjesztésűt és a leggyakoribb, úgynevesített alsóerjesztésű söröket. A magyar piacon, a kézműves sörök térnyerése előtt szinte csak alsóerjesztésű sörök voltak elérhetőek. Ez a technika terjedt el ugyanis hazánkban is, miután az egykori keleti blokkban és a cseh és német vidékeken ez volt az uralkodó a sörgyártásban. Először is fontos kiemelni, hogy a felső illetve alsóerjesztésű sörök készítése során két különböző élesztőt használnak a serfőzők; míg a felsőerjesztésű (ALE) sörök esetében a Saccharomyces Cerevisiae élesztőgombát alkalmazzák, addig a népszerűbb alsóerjesztésű (LAGER) sörök készítése során a Saccharomyces Pastorianus-t adják a cefréhez. Alsóerjesztés esetén ennek a folyamatnak a lezajlásához hosszabb időre és alacsonyabb hőmérsékletre (6-8 °C) van szükség. Az élesztő nagyjából 10-14 nap alatt - akár a hópihék - leszállingózik a sörlé tetejéről, annak aljára, ahol aztán szépen leülepedik. Az alsóerjesztésű sörökre a frissítő, tiszta, esetenként még akár jellegtelennek is nevezhető ízvilág a jellemző. Sokkal jobban érvényesül a végtermékben a maláta aromája, mint az egyéb variációknál. Az alsóerjesztésű sörök alkoholtartalma alacsonyabb mint felsőerjesztésű társaiké, viszont szénsavtartalmuk magasabb. A lager - azaz az alsóerjesztésű sör - feltalálása bajor szerzetesekhez fűződik, akik az 1400-as években az értékes nedűt igyekeztek megóvni a nyári meleg hónapok alatt. Ezért az alpok lábainál található barlangokba vitték a hordókat. Ez a típusú sör aztán meg is hódította a német és cseh vidékeket és hosszú-hosszú ideig Magyarország sörfőzését is ez dominálta. A leghíresebb lager sörtípusok és az azokat forgalmazó márkák valószínűleg minden sörkedvelő füle számára ismerősen csengenek majd. Ízvilága erőteljesen keserű, virágos/fűszeres. Habja tartós. Német eredetű (Einbeck környékéről származik) ital, mely a XVI-XVII. században a germánok első számú söre volt. Eredetileg fő alapanyaga a híres müncheni maláta volt. A lagerek közül az egyik legmagasabb alkoholtartalom, 6-8% jellemzi. Magyarországon a bak szó hallatán azonnal a sötétebb színű nedűre asszociálunk, pedig ennek a sörtípusnak a színe a fehérestől egészen a sötétbarnáig terjed. Jól habzik, habja tartós, krémes. Ízében a maláta dominál. Kifejezetten világos színű sör, színe a közepes sárgától a világos aranyig terjed. A sör neve is erre utal hiszen a helles szó németül világosat jelent. Alkoholtartalma 4,7-5% körülre tehető. Ízére a kevésbé keserű, édesen malátás aromák jellemzőek, gyakran fűszeres, gyógynövényes beütéssel. Az erősebb, édeskés-malátás aromájú, német sör a híres müncheni Oktoberfest kedvenc itala. Marzennek is nevezik ezt a típust, mert eredetileg márciusban főzték, majd a nyár idejére hideg barlangokba és pincékbe tették el a hordókat. Mikor ősszel újra sörfőzésbe kezdtek a régi sört a fesztiválokon fogyasztották el. Alkoholtartalmuk minimum 5%, de lehet magasabb is. Az ital színe az erőteljes narancsostól a sötét rézszínig terjed. az alsóerjesztésű sörök elnevezése a német lager szóból ered. Az alsóerjesztésű sörök kiváló szomjoltók. A forró nyári napokon a hideg lagerek egyedülálló felfrissülést biztosítanak. Mivel a lager sörök nagyon itatják magukat ezért általában korsóban vagy úgynevezett pilsner pohárban kínálják. A magas, vékony, felfelé enyhén kibővülő pohártípus a tradicionális söröskorsóhoz hasonlóan remek vizuális élményt kölcsönöz és a sör illatát is kiválóan élvezhetjük benne. Ha már a poharakról beszélünk, a régi, hagyományos, fedeles söröskorsókat is a lagerek fogyasztásához használták. Habár a lager típus Európa keletibb területein volt felkapott, azért nyugaton is bőven akadtak képviselői már a régi időkben is. A nagy melegben bizonyára te is megszomjaztál és szívesen legurítanál egy gyöngyöző korsó lagert. A söröknek rengeteg fajtája létezik, a legtöbbjük alkoholt tartalmaz. A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba oszthatjuk. Az első ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja, amelyet manapság már csak Belgium egyes tájain főznek, ahol az erjesztést vadon élő és kizárólag az adott tájékon előforduló élesztőtörzsekkel végzik, valamint 30-40% búzát és a szokásosnál akár 6-10-szer nagyobb mennyiségnyi komlót adagolnak. Nagyobb csoportot alkotnak a felső erjesztésű sörök. Nevüket onnan kapták, hogy az erjesztés során az élesztő a sörlé tetején lebeg. Elsősorban Nagy-Britannia területén és a házi sörfőzdékben elterjedtek. A felső erjesztésű sörök erjesztésére jellemző még, hogy viszonylag rövid ideig, közel szobahőmérsékleten erjednek, és az élesztő egyes melléktermékei benne maradnak a sörben, különleges gyümölcsös, olajos ízt adva az italnak. E sörök rendszerint árpából készülnek, és az alapanyag pörkölésétől függően lesz a sör sötétebb vagy világosabb (ha nem pörkölik). A harmadik és egyben legmodernebb csoport az alsó erjesztésű sörök köre, amely a XIX. századtól tört előre és mára a legelterjedtebb és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő az erjesztés során a sörlé aljára süllyed, az erjesztés viszonylag alacsony hőfokon (6-8 °C), az érlelés pedig minimum egy hét 0 °C körüli hőmérsékleten történik. A legismertebb spontán erjesztésű sörfajta a lambic. Ez a fajta Belgiumból származik, és a palackos másodlagos erjedésről ismert. Ilyen például a faro, a cukrozott és kevert lambic, a kriek, a framboise, és a geuze. A második erjedés a palackban történik, ezért erősen szénsavas. Az egyik legismertebb felső erjesztésű sör az ale, brit sörfajta, amelynek színe a világos sárgától a sötétebb rubinig terjed. Átlagos alkoholtartalma 4-8%. Ezzel párhuzamosan a sörkészítés egyéb részleteiről és tájainkról szóló beszámolók összefüggésben maradnak, mivel a cikk a sörfajták történetéről és típusairól szól. A Duvel a belgiumi Moortgat sörfőzdéből származó erős, világos, fehér Ale, amelynek háromszintes erjesztéséről híres. Általában szűretlen sörök, alkoholtartalmuk a belga sörök között is kissé magas: 8-12%. Rendkívül erős, testes felső erjesztésű Ale. Színben a világos borostyántól a sárgásbarnáig, illatban a mandulától a krémes, édesig terjed. Angol Ale, alacsony, 4% körüli alkoholtartalommal. Jellemzőjük a felhasznált kevés komló, ízükben a kesernyés, komlós íz hiánya. A Kölsch német eredetű, alacsony tárolási hőmérsékletben tér el a szokásos felső erjesztésű söröktől. Kölsch kizárólag Kölnben készülhet. A Lager sörök közé tartozik a Pilsner, a Bock, a Märzen/Oktoberfest, a Vienna Lager, a Schwarzbier és mások. A Pilsner 1842-ben született Plzeňben, világos színű, virágos bukéval, magasabb komló-tartalommal és hosszú habkoronával. A Bock sör alapanyaga müncheni maláta, erős, malátás lager, gyakran téli melegítő ital. A Märzen/Oktoberfest középkömets, borostyánszínű lager. A Vienna Lager a komló keserűsége és maláta édessége közé helyezkedik. A Schwarzbier sötét lager, gazdag pörkölt ízzel. A sörtípusok közé tartozik a búzasör is, mely a felső erjesztésű kategóriában kezdődött, de gyakran keveredik alsó erjesztéssel a jobb érés érdekében. A búzasör különlegeséget ad, mivel minimum 50% búzamalátából készülhet, és a tölteni való pohár és szakasz szabályai szerint fogyasztandó. A sörök színe a búzasörnél is igen változatos lehet, a fehértől a barnáig terjed. A gőzsör vagy steam beer az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki, és az alacsony hőmérsékleten erjesztő lagerhez hasonló, mégis felső erjesztésű képeket mutat. A gőzsör az aranysárgától a borostyánszínűig terjedő, lágy aromájú sörfajta, alkoholtartalma 4-5%. Ezek a füstölt sörök lehetnek Ale-ek és Lagerek is, a füstös ízeket a szárított árpamaláta adja. A füstös sörök különleges, szezonális kiadások, például karácsonykor vagy húsvétkor jelennek meg. A hlx hosszú történetű sörök között megtalálható a köles és különböző ízesítések is. A normál sörök esetében a cefre szárazanyag-tartalma körül 11 százalék, az alkoholmentes sörök pedig 6 százalékos sörléből készülnek. Hozzávetőleges ütemezésben a sörtípusok bemutatása után a cikk rámutat a sörkultúra sokszínűségére, amely a világ minden táján különböző hagyományokat és kóstolási szokásokat teremtett.
Lager sörök selejtezője (B csoport) | Sörkóstoló 2019
- Az ale és a lager közti alapvető különbség az élesztő törzsében és az érlelés módjában rejlik.
- A pilsner az egyik legismertebb lager típus; 1842-ben született Plzniben, Csehországban.
- A dunkel és a schwarzbier sötét lager típusok malátás, gazdag ízvilággal rendelkeznek.
- A búzasör felső erjesztésű, de gyakran keverik az érlelés során alsóerjesztésű élesztőkkel.
- A gőzsör az amerikai hagyományokat tükrözi, ahol a magas hőmérsékleten erjesztett söröket is megszeretik.
Ha érdekel, melyek a legfontosabb sörtípusok és hogyan készülnek, a HUBA - Hungarian Beer Academy sörtanfolyamát ajánljuk.
Főbb sörtípusok röviden
A felsőerjesztésű sörök közé tartozik az ale család sok ága, például a Dry Bitter Ale, a Brown Ale, a Cream Ale, a Scotch Ale, a Red Ale, valamint a stout és a Dubbel-Trippel típusok. A belga sörök között a Tripel és Dubbel, illetve Enkel jelölések adnak különleges erősségeket. A lagerek közé sorolhatóak a Pils, a Bock, a Märzen/Oktoberfest, a Vienna Lager, a Schwarzbier és a Kölsch mérsékelt alkoholtartalommal és világos vagy sötétebb árnyalatokkal. A búzasörök a világ számos táján közkedveltek, és a tölteni való pohárnál fontos a megfelelő tisztaság és a szolgálási hőmérséklet betartása.