Ki az alkoholista, és ki nem az? A WHO bizonyos ajánlásai szerint felnőtt nők és férfiak esetében a heti 14, illetve 21 egység alkohol fogyasztása még nem jelent gondot - ezzel a megállapítással azonban az a probléma, hogy kihagy a képletből egy nagyon fontos tényezőt.
Azt, hogy az alkohol pszichoaktív anyag, aminek addiktív potenciálja van. Mielőtt még az alkoholizmus szintjeivel kezdünk el foglalkozni, a toleranciaszint kérdésköréről kell ejtenünk néhány szót.
Toleranciaszintnek nevezzük az alkohollal kapcsolatos tűrőképességet, vagyis azt, hogy mennyi alkoholt tudunk egyszerre elfogyasztani különösebb probléma nélkül. Ennek mértéke személyenként nagyon eltérő lehet: függ a nemtől, a genetikától, testsúlytól stb.
Ki az, aki még nem alkoholista? Ha valaki az imént említett szociális ivást meghaladó módon fogyaszt alkoholt, azt már kóros ivónak nevezzük. A kóros ivásnak két jellegzetes formája van: az egyik az úgynevezett „TV-ivás”, amely gyakori, heti több alkalommal, vagy akár mindennap történő ivást jelent.
Munka után otthon 2-3 sör vagy fröccs, vagy munkatársakkal italozás hazafelé menet stb. Ha ezt valaki szóvá teszi, ezek az ilyenkor elhangzó jellegzetes magyarázatok: „Kell egy kis lazítás, nekem ez jár, én ezt megérdemlem, különben is mi a probléma? Megkeresem a rávalót stb.”
A probléma az, hogy ez a fokozódó gyakoriságú és mértékű ívás vezet el az alkoholfüggőséghez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kóros ivás szakasza férfiaknál nagyjából 10-15 éves, míg nőknél 5-8 éves időszakot jelent, ezt követően pedig már alkoholbetegségről beszélhetünk. Azt, hogy ez kinél hány év alatt megy végbe rengeteg tényező - örökölt hajlam, személyiség adottságai, családi minta, hány évesen kezdte a rendszeres ivást stb.
A kóros ivás másik formája a „probléma ivás” amikor az érintett vélt vagy valós problémákra hivatkozva iszik, és teszi ezt olyan meggyőzően, hogy a környezetében élőkből is megértést, elfogadást, sajnálatot, együttérzést vált ki. Aki ilyen hivatkozásokkal iszik, annak már biztosan alkoholproblémája van. A hivatkozásokra és a magyarázatokra a szégyen miatt van szükség, hiszen nehéz a valóságot felvállalni: azért iszom, mert szükségem van rá, szeretem a hatását, így érzem magam teljesnek, enélkül nem tudom elképzelni az életem.
Fokozatosan kialakul a betegségre jellemző szégyen és vele együtt a tagadás is, mely az idő előrehaladtával szintén fokozódik. Ezek alatt az évek alatt elkezd megváltozni az italozó gondolkodása, észlelése. Ez az, amiről felismerhető a probléma egy képzett szakember számára. Az ivás az érzések kezelésének, elfojtásának begyakorolt módjává válik. Kialakul az italozó életmód, mely az életem, a mindennapjaim, a személyiségem részévé válik.
Onnan lehet legkönnyebben felismerni, hogy a kóros ivás szintjéről az alkoholbetegségbe léptünk át, hogy a toleranciaszint nagyjából beáll. Hogy mennyi számít soknak, azt személye válogatja: lehet, hogy valakinek 3 felespohárnyi, míg másnak 1 liter házipálinka jelenti a toleranciaszintje felső határát - ettől függetlenül a problémájuk azonos. Az alkoholbetegség lefolyása hosszú, általában több évtizedes folyamat. Az évek alatt fokozatosan és észrevétlenül súlyosbodik.
Először azt hiszed minden rendben van, aztán később kezded azt hinni, hogy nincs semmi probléma. 1. Ez az a típus, amit a legnehezebb egy külső szemlélőnek felismerni - és éppen ezért ez is a legveszélyesebb. Általános jellemzője, hogy rendszeresen iszik, a napi alkoholfogyasztás életének természetes része. A rendszeres ivást általában már tinédszerkorban kezdi és egy-egy hosszabb megszakítást leszámítva folyamatosan jelen van az alkohol a mindennapjaiban.
A rendszeres ivással nagyon gyorsan nő a toleranciaszintje, aminek köszönhetően úgy tud fogyasztani, hogy ez alig látszik rajta - ezek azok az esetek, amikor valaki 3,0 ezrelékes véralkoholszint mellett is képes autót vezetni (másnál ez már súlyos alkoholmérgezést okozhat). A fő gond az, hogy mivel a megszokotthoz képest az alkohol soha nem vált ki belőle komolyabb hangulat- vagy viselkedésbeli változást - illetve ez a megszokott állapot! Az egyértelmű jelek akkor kezdenek el mutatkozni, amikor nem tud hozzájutni az italhoz - ekkor jelennek meg a hiánytünetek. Rosszkedv, ingerlékenység, türelmetlenség, feszültség, álmatlanság, agresszió…, vagy fizikai hiánytünetként megjelenő kézremegés, étvágytalanság, ezeket már a környezet is érzékeli.
És ne gondoljuk, hogy a májkárosodás egyértelmű jel, ugyanis bizonyított, hogy egyes esetekben ilyen jellegű tünetek egyáltalán nem jelentkeznek. Utalhat alkoholbetegségre a magas koleszterinszint, ingadozó magas vérnyomás, szívritmuszavar, gyomor- emésztési- és felszívódási problémák, később 2-es típusú cukorbetegség. 2. Szinte minden alkalom, amikor alkoholt fogyaszt, addig tart, amíg teljesen le nem részegedik - akár képszakadásig, emlékezetkiesésig. Őt a társadalom feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek, de neki is megvan a maga védekező mondata: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár hetekig, hónapokig is megvagyok alkohol nélkül”.
És ez igaz is: a kontrollvesztő nem feltétlenül igényli folyamatosan az italt - de amikor hozzájut, akkor képtelen mértéket tartani. Ennél a típusnál fontos felhívni a figyelmet, hogy ő lehet az, aki már kamasz korban, amikor az itallal megismerkedett az első alkalommal berúgott, illetve később is, ha ivott jellemző volt rá a lerészegedés. Az ilyen személy tehát soha nem is volt normális ivó, hanem egyből kontrollvesztő módon ivott, ami az alkoholbetegség egyik legjellemzőbb tünete. Általában ők azok, akiket a szakmában született alkoholistának tekintünk: akiknek egyedi genetikai, szociális, mentális, érzelmi háttere gyakorlatilag egy biztos alapot ad az alkoholfüggőség kialakulásához.
3. Az előbbi két típus keveréke: az az alkoholista, aki folyamatosan szinten tart, tehát magas toleranciával bír, de bizonyos esetekben elveszíti a kontrollt, átlépi a saját határait és lerészegedik. Általában persze ilyenkor valami problémára, eseményre hivatkozik.
Összefoglalva; a betegség mindhárom formájára jellemző, hogy az idő előrehaladtával, kezeletlenül csak súlyosbodik. És eljutunk az alkoholbetegség kései fázisába, amikor a fent említett mindhárom forma kezd összesimulni, az alkoholfogyasztás mindennapossá, állandóvá válik. Ez a már reggel kezdődő nagy mennyiségű kontrollálatlan ivás nagyon gyors állapotromláshoz, leépüléshez vezet. Ennek következményeként az alkoholista általában határára jut a válásnak, a család szétesésének, a munkahely elvesztésének stb. A legtöbben csak ilyenkor, vagy már ezt követően kérnek segítséget.
Ahogy fentebb írtuk, a kóros ivás után már az alkoholbetegség következik, aminek lefolyása nagyon változatos időtartamot jelent (5-40 év), átlag 10-20 év. Mindkét esetben a teljes absztinencia jelenti az egyetlen megoldást: azaz, hogy soha többé nem ihatnak alkoholt, mert soha nem nyerhetik vissza azt a képességüket, hogy szociális ivók legyenek. Kérj segítséget, mielőtt még késő!
A fentebbi példában szereplő alkoholista, akinek „mindene megvan” előbb utóbb elkerülhetetlenül azzá válik, aki mindenét elvesztette - úgyhogy neki a legfontosabb, hogy még időben tegyen valamit a függősége ellen. Ha valaki az alkoholizmus fokozatait vizsgálja, gyakran csak egy mentséget keres, hogy azt mondhassa: „még nem olyan rossz a helyzet, tehát nem kell változtatnom az életemen”.
Ne hagyd, hogy Te, vagy akár hozzátartozód, barátod, ismerősöd ebbe a csapdába essen! Ha felismered az alkoholizmus jeleit, kérj segítséget, és előzd meg a legrosszabbat - mert a gödör alja mindenkinek ott van, ameddig leássa. A korábbi alkoholizmus témájában írt cikkeinkben részleteztük az alkoholizmus különböző típusait, illetve kialakulásának okait. Az alkoholizmus nemcsak társadalmi, hanem pszichológiai, gazdasági és orvosi probléma is.
Az alkoholizmus a test minden szervére hatást gyakorol, s ezek közül a legkritikusabbnak az agyra történő hatása mondható. Több kutatásból megtudhatjuk, hogy az alkohollal visszaélő egyének gyakran mutatnak gondolkodásbeli vagy kognitív deficitet, illetve hogy az alkohol-abúzus idegrendszeri károsodásokat, sajátos idegrendszeri kórképeket is okoz. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a krónikus alkohol-abúzus gyakorlatilag minden szervünket, szövetünket károsíthatja. Következményei miatt közülük is kiemelkedő a váz- és szívizomzat, a csontok, belek, máj és hasnyálmirigy károsodása. Az alkoholos izombetegség a vázizomzat nagyfokú károsodásában, a csontkárosodás csontritkulásban, a belek károsodása bélmotilitási és tápanyagcsere-felszívódási zavarokban nyilvánul meg.
A KSH statisztikája az alkoholos szívizombetegség, a perifériás idegek betegsége, valamint a májzsugor, és az alkoholos májbetegség halálozási adatait szedi csokorba. Több kutatás alapján az elfogadható alkoholfogyasztás napi mennyiségének felső határa maximum negyven gramm tiszta szesz a férfiaknál, a nőknél ennek a fele. Az említett 40 gramm alkoholt tartalmaz például 1 dl whisky, 1,5 üveg sör vagy 4 dl bor. Egy alkohol egység egyenlő 8-12 gramm alkohollal, ez az a mennyiség, amennyit egy átlagos ember mája egy óra alatt képes lebontani. Így kifejezhető úgy is, hogy férfiaknak heti 21 ‘italegység’ (kb. 210 g alkohol), nőknek heti 14 ‘italegység’ (kb. 140 g alkohol) a megengedhető fogyasztás, ami még nem hat károsan hosszútávon sem.
Az alkoholizmus diagnózis megadásának a feltételei: a kóros ivási szokások, a testi, a pszichoszociális károsodások, valamint a pszichés függőség. Fontos azt is megállapítani a diagnosztizálás során, hogy elsődleges vagy másodlagos-e az alkoholbetegség. Elsődleges betegség esetén ép személyiségnél a visszaélés folyamán alakul ki a függőség. Amennyiben valamely pszichiátriai betegség (szorongásos zavar, depresszió, stb.) talaján jön létre a dependencia, azaz a függőség, másodlagos az alkoholbetegség.
A mértéktelen ivás nemcsak feszültségcsökkentő hatású, s nemcsak gondfeledő, euforizáló hatású, hanem kezdetben megkönnyíti a kommunikációt. Sokaknak ez a késztetés fokozódás adja a jutalmazást, ami az alkoholhoz való hozzászokást segíti.
„Több mint egy éve vagyunk együtt a barátommal. Elég stresszes a munkája, és mellette tanul is, ritkán van időnk kikapcsolódni. Mikor együtt vagyunk, mindig elmegyünk a nyaralójába. Régebben még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de mostanában furcsállom, mennyit iszik ilyenkor. Azt mondja, csak így tudja feloldani azt a mérhetetlen stresszt, ami a jelenlegi életét jelenti. Én is szoktam olyankor alkoholt fogyasztani, de közel sem annyit, amennyit ő…”
Alapvetően nagyon szorongó természetű, a körmeit is folyton rágja, nagyon maximalista típus, aki mindig mindent tökéletesen csinál- emiatt sokszor nem tud aludni, csak forgolódik. Volt, hogy ilyenkor is ivott, hogy utána jobban tudjon aludni. Milyen kilátásaim lehetnének mellette hosszútávon, ha állítása szerint nem válna alkoholistává? Számos betegség, sérülés vagy pszichés zavar kialakulásában is szerepet játszik az alkohol, és nem minden esetben a bevitt mennyiség a fő ok.
A akut alkoholmérgezésről metil- vagy etilalkohol káros mértékű fogyasztása esetén beszélhetünk, ilyen esetben kórházi ellátás is szükséges. A metilalkoholból kis mennyiség is elegendő, hogy visszafordíthatatlan károsodást vagy halált okozzon. Tünetként észlelhetjük a remegést, fejfájást, látáscsökkenést, nagyobb mennyiség esetén halált. Az etilalkohol mérgezés nagyobb mennyiségű alkohol bevitele során jöhet létre, s súlyos tünete lehet, ha nem lehet kapcsolatot teremteni az alkoholt fogyasztóval, azaz nem lehet felrázni vagy kommunikálni vele.
Abúzív ivással többnyire fiatal vagy középkorú férfiak esetében találkozunk. Ennek az ivás-féleségnek három jellemzője van: 1. váratlan, kiszámíthatatlan és szabálytalan időközönként, 2. kontrollvesztő módon jelentkezik, 3. nagymértékben hajlamosít súlyos mértékű tudatzavarra, agresszivitásra, traumatizációra. Ez azt jelenti, hogy sajnos viszonylag gyakran jár súlyos következményekkel ez az állapot. Az abúzív ivó, ha csak nem érte súlyos sérülés, testileg általában jó állapotban van, szociálpszichológiailag azonban nem mindig. Ilyenkor egyébként az együttműködési hajlandóság kivételesen egészen jó, és a rövidtávú prognózis is jó. Megvonási panaszok, illetve tünetcsoport ilyenkor nincs.
A függő ivó (korábbi cikkünkben részleteztük a típusait) általában alkohol okozta belgyógyászati jellegű panaszokkal - hányás, hasmenés, fogyás, felhasi fájdalmak - jelentkezik, az alkoholt pedig talán meg sem említi, vagy ha mégis, akkor annak szerepét bagatellizálja.
A “szobatiszta” megközelítések és jóslatok helyett beszéljünk arról, hogyan segíthetünk: a depresszió, szorongás, stressz és izoláció összefüggéseit feltárva felismerjük a segítség szükségességét. A száraz november és a sober curious mozgalom például rámutat arra, hogy a józanság nem egyenlő a szabadsággal, és a józanság nem azt jelenti, hogy nem lehet élni boldog életet alkohollal, hanem hogy a szabadság a függőségtől való mentális függetlenség elérése. Szubjektív, de fontos megjegyezni: a józanság és a szabadság közötti különbséget sokan csak vallási vagy spirituális keretek között értik meg igazán.
Dr.Csernus Imre ::Elvonokura Alkohol
Mi a különbség a józanság és a szabadság között? Ha én pusztán józan vagyok, akkor magamra fókuszálva, magas szintű önismerettel, különböző technikákkal józan életet tudok élni. Ha szabad vagyok, már nem magamra, hanem Istenre helyezem a figyelmemet. Minden addiktológiai program, például a tizenkét lépéses program is a teljes absztinenciáról szól. Akkor ennek elérése még nem jelent megoldást? Az biztos, hogy az alkoholfüggőkből soha nem válhatnak szociális ivókká, tehát akik ezen átesnek, még ha a hit segítségéget is gyógyulnak, csak alkoholmentesen működtethető az életük. A különbség e kettő között, hogy nem a józanság, hanem a szabadság a cél: nem arról szól az életem, hogy ma hányadik napja, éve, évtizede nem ittam, nem az identitásom alapja, hogy én egy felépülő alkoholista vagyok, hanem az, hogy ahhoz a Krisztushoz tartozom, aki megszabadított a hazudozásaimtól, számtalan rossz szokástól, hitetlenségtől és mellesleg az ivástól is. És ha valaki ezt a szabadságot eléri, meg tudja akkor is tartani, ha néha-néha egy pohárral megiszik? Ez a szabadság abban áll, hogy nem szükséges folyamatos erőfeszítéseket tennie azért, hogy józyan legyen. Azért kell erőfeszítéseket tennie, hogy ne engedje el Jézus kezét és ne csússzon vissza. Jól visszaadja ezt a mottónk, miszerint „szabad nekem nem inni”. Szabadságot csak Krisztus által nyerhetek, mert számos megkötöttségem lehet a hit nélküli állapotból eredően.
Érdemes megvizsgálni először is azt, hogy milyen funkciója van az alkoholnak az életemben. Ez egy olyan dolog, mint a ropi az asztalon, amihez hozzányúlok, ha van, de ha nincs, akkor sem gond. A legtöbb ember életében van valamilyen funkciója az alkoholnak, mert kis mennyiségben nagyon sok mindent tud ígérni. Ha alkohollal tudok csak egy társaságban például felszabadulni, akkor már szerként van jelen az életemben. Ha ez a mennyiség mondjuk az WHO által meghatározott határértéket nem is lépi át, csilingelnie kell a vészcsengőnek.
Ma már köztudott, hogy nincs az alkoholnak egészséges mértéke, a legkevesebb mennyiség, például egy pohár vörösbor is alacsony kockázattal jár? Az utóbbi időben sokat változott ennek a megítélése. Először az égetett szeszek és a röviditalok kerültek fel az WHO rizikólistájára, tehát ezekről mondták ki elsőként, hogy kis mennyiségben is ártalmasak az egészségre, ezt követően kerültek fel a borok és minden más alkoholtartalmú ital, jelezve, hogy nincs kockázatmentes mértéke az alkohol fogyasztásának. Vannak bizonyos ajánlások, egységek, amelyeket alacsony kockázatúnak jelöl meg a szervezet, de ez félrevezető, mert könnyen megnyugtatja azt az embert, aki azt mondja magáról, hogy hetente csak néhány pohár bort iszik meg.
Ha ezt a pár pohár bort minden héten meg kell hogy igya, ahhoz, hogy megnyugodjon este, elvégezzen bizonyos teendőket, vagy egyszerűen feszültséget érez vagy hiányzik, ha nincs, akkor problémás az alkoholhoz való viszonya. Az alkoholfogyasztás a mai napig része a társasági eseményeknek. Még mindig idegenkedve néznek arra, aki egy kocsmai összejövetelen teázik? Még mindig jelen van a társadalom széles körében az a mondás, hogy „ha nem iszol, gyanús vagy”, és azt is szoktuk emlegetni, hogy Magyarországon csak az alkoholisták nem isznak - mármint a már absztinens életet élő egykor alkoholisták.
Kettős viszonyulást tapasztaltam: egyrészt elvárja a társadalom az italfogyasztást - képzeljünk el egy disznóvágást, húsvéti vagy bármilyen vendégvárást alkohol nélkül! Sok családban meg is sértődnek, ha a házigazda nem kínál alkoholt. Másrészt, ha valaki elvéti a mértéket, alkoholistává válik, iszonyatosan nagy stigmával kell élnie az életét. Fájdalmas konklúzió, hogy sokan emiatt nem vállalják a függőségüket, a megbélyegzettségtől való szégyen tartja őket távol a segítségkéréstől.
Hazánkban rengeteg a problémás fogyasztó, akik nem alkoholisták, de alkalomadtán nem tudják megállni az ivást, egyáltalán nem képesek mértéket tartani, vagy úgy gondolják, hogy a kis mennyiségű szeszes ital nem árt meg. A WHO adatai szerint 2019-ben az alkoholfogyasztás következtében világszerte 2,6 millió ember halt meg, ami a teljes halálozás 4,7 százaléka.
Dóra mikor szembesült saját életében az alkohol okozta problémákkal, hogy került a misszióhoz? Már családanyaként végeztem el a diakónia, majd később a teológia szakot, gyakorlati helyként választottam a Református Iszákosmentő Missziót, a hívásból elhívás lett, majd ott ragadtam lelkigondozóként. Ismerem ezt a bizonyos sodrást, ezért is lehet érzékenységem azoknak az embereknek a megértéséhez, akiket elragadott ez az áramlat. Az Istenhez fordulásom többlépcsős volt: gyerekkoromban adottak voltak a vasárnapi istentiszteletek, közel kerültem a református közösségemhez, kialakult bennem a gyermeki hit, amit kamaszkorban elengedtem.
Mit tegyünk, ha a környezetünkben problémás fogyasztót látunk, hogy tudunk legjobban segíteni? A „ne szólj szám, nem fáj fejem” mondás nem bibliai bölcsesség. Jézus arra indít minket, hogy szeretettel, de egyenesen meg merjük szólítani a másik embert, azt mondani, látom, hogy nem vagy jól, és szeretném, ha tudnád, hogy van segítség. A több mint negyven éve működő Református Iszákosmentő Missziónál eddig közel negyvenezer szenvedélybeteg kapott segítséget. Az alkoholizmus népbetegségnek számít, hiszen minden második felnőttet érint ma Magyarországon. Az alkoholizmus függőségi betegség. Olyan, mint a drogfüggőség vagy a szerencsejáték-függőség.
Azok a magatartásmódok, amelyek bizonyos anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba, és e szerektől függőség alakul ki. Vitatott kérdés, hogy maga a függő képes-e felismerni függőségét. Egyes tanácsadók azt javasolják, hogy a beteg próbálja ki a kontrollált ivást, mellyel ha problémái vannak, akkor valószínűleg alkoholista. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy ha pontosan tudod, mikor ittál utoljára. Léteznek azonban alkoholizmusra vonatkozó tesztek is, melyek segítségedre lehetnek.
Az alkoholfüggőség oka és kezelése összetett, de a legfontosabb: felismerés, segítségkérés és a személyes felelősségvállalás. Bár sokan próbálják az ivást „normális” társasági tevékenységként kezelni, valójában a probléma mélyebb és hosszabb távon súlyos következményekkel járhat. A hit és a közösségi támogatás sokak számára adhat megoldást, de mindenki saját útját járja meg a felépülés felé.