Külföldön, főleg Olaszországban nagy hagyománya van az éttermekben az ebéd vagy vacsora előtti aperitif fogyasztásának. Nem véletlenül, mivel fesztelenebbé teheti azt az időt, amíg várni kell az ételre, másrészt a vendég étvágyát is fokozza. Vendéglátóhelyünk jellegétől függ, hogy az itallapunkon feltüntetünk-e külön úgynevezett étvágygerjesztő italokat, vagy más néven aperitifeket. Ezek elég széles skálán mozognak, és hogy mit kínálunk a vendégeknek, az függ az ő kívánságaiktól, a felszolgált ételek jellegétől, és persze a mi képességeinktől is, hiszen ez az ital nemcsak egy, hanem több alkotóelemből is állhat.
Az aperitifet étkezés előtt szokás fogyasztani. A szó a latin „aperire”, „nyitni” szóból ered. Egyes nézetek szerint már az ókori Egyiptomban is szolgáltak fel kis mennyiségű alkoholt étkezés előtt. Más források szerint azután jelent meg, hogy 1786-ban Antonio Benedetto Carpano feltalálta a vermutot Torinóban. És valóban, az ezt követő évszázadokban sorra jelentek meg az olyan márkák, mint a Martini vagy a Cinzano. Európában az aperitif a 19. század második felére lett népszerű, 1900 körül pedig már az Egyesült Államokban is fogyasztották.
Régiónként különbözik, hogy melyik aperitifet isszák szívesebben. Étkezés előtti italnak nemcsak röviditalokat kínálhatunk, hanem borokat, koktélokat, többféle összetevőből készült italokat is, sőt, alkoholmentes aperitifekkel is kedveskedhetünk a vendégeinknek. A legkeresettebb aperitif italok mostanában a fehér és rosé borok. Ilyen például a Martini dry, Martini Rosso. Kevert, ízesített borok, amiket szőlőléből, párlatokból, kininből és egyéb ízesítőszerekből állítanak elő. Étvágygerjesztő hatásukat a fűszeres aromájuknak és a kinin kesernyés ízének köszönhetik.
Aperitifek közé tartoznak a keserű likőrök, amelyek aromás és kesernyés ízhatásúak, gazdag aromájúak és magas alkoholtartalmúak lehetnek. A bort és a pezsgőt gyümölcslével, likőrrel keverik el, például gyümölcsből, borból és általában pezsgőből készített kevert italokkal. Klasszikus aperitifek közé sorolhatók nemcsak a boros és pezsgős alapok, hanem a röviditalokra és a nem édes italokra építő variánsok is, például friss gyümölcs- és zöldséglév, melyek feltuningolják az étkezés előtti hangulatot.
A szakértők szerint érdemes magasabb savtartalmú italt kínálni, lehetőleg alacsonyabb alkoholtartalommal, mert a magas alkoholtartalom elnyomhatja a nyelv és a száj érzékelőbimbóit, és csökkentheti az étkezés kulináris élvezetét. Az aperitifek célja az, hogy fokozzák a nyálelválasztást, és az üres gyomorban növeljék a gyomornedvek kiválasztását. Mivel az aperitif a vendég számára az étkezéshez kötődő első, meghatározó élményt adja, elsősorban hűtve szolgálják fel és figyelmet fordítanak az ital látványára is. Díszíthetjük, adhatunk mellé sós mogyorót, mandulát vagy olajbogyót. Legalább 2-3 féle italt ajánljunk a vendégeknek, attól függően, hogy az étkezés milyen alkalomból történik, milyen célból jöttek össze, netalán pohárköszöntőt tartanak.
Az esszenciális kategóriák között megtalálhatók a különböző típusú likőrök és párlatok. Absinth: Magas 60% feletti alkoholtartalmú, fűszeres ital, amelyet általában vízzel hígítva fogyasztanak. A 1920 körüli tilalom után szerte a világon visszajött, ma is kedvelt variációkban jelenik meg. Számos változatban elérhető, például mentolos vagy mandulás aromákkal.
Aperitifek közé tartozik továbbá a rummal vagy gabonapálinkával készített likőrök széles köre: az almából vagy egyéb gyümölcsökből készített pálmarapos italok, a különböző gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesített likőrök, valamint a fehér- és barna rumhoz kapcsolódó keverékek. A gin, a vermut és a Curacao sem hiányozhat a toplistáról: a Curacao például narancslikőrré, amelyet narancshéjjal ízesítenek, és több színváltozatban is elérhető.
Kiemelkedő rovat a pezsgő- és boralapú aperitifek köre is, ahol a pezsgőket gyakran méz vagy gyümölcslevek társaságában kínálják. A borpárlatok, például a brandy vagy Cognac, a tölgyfahordós érlelés hatására gazdag szín- és ízvilággal jelennek meg az asztalnál. A Calvados például híres almából készített évjárat, amely a cidre-párlatokat használó hagyományokat ötvözi.
Egyes italokhoz kapcsolódó történetek és legendák is előkerülnek, például a Pisco Sour eredetéről írt viták és történelmi nyomok. A Pisco Sour kapcsán talán a legismertebb állítás, hogy az ital 1903 előtti időből származik, és Peru vagy Chile hagyományai között feszülő vitába keveredik. A tényekről szóló dokumentumok és régi kiadványok vizsgálata azonban rámutat arra, hogy az ital története bonyolultabb, és több változatban létezik.
Összegzésképpen: az aperitifek világa rendkívül gazdag és sokrétű. A különböző nyersanyagokból, ízvilágokból és hordóérlelési technikákból születő italok mind a vendég étvágyának felkeltésére, mind az étkezés előtti hangulat megteremtésére szolgálnak. A helyes választás pedig annak függvénye, hogy milyen étkezést tervezünk, és milyen élményt kívánunk adni a vendégnek.
tags: #keseru #koktel #elnevezesek