Az esszé a honfoglalóktól napjainkig ívelő alkoholfogyasztási szokásokat vizsgálja, kiemelve a kumiszt és más keleti hatásokat, amelyek a Kárpát-medencében alakultak ki vagy érkeztek velük együtt.
A kumisz: előzmények, készítés és kultúrtörténeti helye
Először is fontos megállapítani, hogy a kumisz erjesztett kancatejből készül, és az alkoholtartalma 1,5-3 százalék körül mozog. A magas cukortartalmú kanca tej gyors erjedést indít meg, amit napos helyen vagy időnként megkeverve gyorsítottak, három-négy nappal az erjedés megindulása után már fogyasztható volt. A kumisz tehát egy egyszerű, ősi ital, amelyet a lótenyésztők sokfelé készítettek a belső-ázsiai területeken, így a honfoglaló magyarok számára ismerős lehetett, ha adott területen volt lehetőség az előállítására.
Azonban nem mindenütt részesítették előnyben a kumiszt: ha elő tudtak állítani illatosabb, ízesebb és erősebb szeszes italokat, akkor azokat részesítették előnyben. Így a kumisz itala kívül esett a későbbiekben a nyugati bor- és sörkészítés térnyerésén, különösen a Kárpát-medencében, ahol gabonából és méhszőlőből is készítettek italokat.
Az elképzelés eredete a honfoglalókról szóló kutatásokban
Az elképzelés forrásai között megjelenik Sándor István író 1795-ös említése a kumisz ivásáról, amelyet később a lexikonok vettek át, majd a 19-20. századi történészek tovább terjesztették a köztudatba. VI. Leó bizánci császár Taktikája is felvet bizonyos érdekességeket a magyarok akkori szokásairól, ami szintén hozzájárult a kumiszhoz kapcsolódó elképzelések megerősítéséhez. Ugyanakkor az a megjegyzés, hogy a geográfiai-környezeti feltételek különböző népeknél az erjesztésre adtak lehetőséget, jelen van mind a nasi népek, mind a honfoglaló magyarok kultúrtörténetében.
A község- és etnogenezis oldaláról kiindulva érdemes megemlíteni, hogy a domborzati és éghajlati adottságok befolyásolták a lakosok italfogyasztási szokásait: mongóliai hegyoldalak és félsivatagi területek összefonódottak az állattenyésztéssel, míg a Kárpát-medencében a gabonatermesztés, a méhészkedés és a bortermelés megteremtette más italok, például sör és bor lehetőségeit is.
Más korok és népek hatásai
A honfoglaló magyarok alkoholfogyasztását vizsgálva feltűnik, hogy amint olyan területre érkeztek, ahol sör- vagy borkészítésre van lehetőség, gyakran áttértek ezek fogyasztására. Például a hunokkal és avarokkal kapcsolatos történetek is ezt a mintát erősítik: egyes írások szerint bor és kenyér adottatik az éhező lakosságnak, de a későbbiekben a sör és más italok kerültek előtérbe a tartósabb települések nyomán. Julianus barát beszámolója szerint a magyarokat farkas- és lóhús mellett kancatejből és vérből készült italokkal kínálták, ami utalhat kumiszos hagyományokra és a bolgár, szláv hatásokra is.
A kumisz készítésének ismerői közé tartozik a korai szkítákkal és szarmatákkal kapcsolatos közvetett történet-kapcsolat is. Szélesebb kultúrtörténeti keretben a boza és a sör is felmerül, mint a keleti eredetű, vándorláskori jellegzetesség. A boza készítésének leírása szerint kölesből és vízből készült, komlózás nélkül, és a Kárpát-medencébe később hozták be a kunok vezetésével. A boza története és az italt otthonosabbá tevő népek közé tartozók kapcsolatai mutatják, hogy a honfoglaló magyarok alkoholfogyasztási köre több forrásból formálódott.
Az éghajlat, a földrajz és a szokások kölcsönhatása
A bolgárokra vonatkozó feljegyzések alapján az italok közül az iszkoltatható növényi vagy mézes italok is elterjedtek voltak, amelyeket a 9-10. századi arab földrajztudós Ahmad ibn Fadlán is megemlít. A bolgárok és a magyarok kapcsolata a Magna Hungariában zajló mozgások és a környező területek hatásai révén alakult ki, amely során a kancatej, a kumisz, a sör és a bor különböző arányban kerülhetett az asztalra. A sör és a bor egyaránt török eredetű szavakkal is jelölt különféle italokat, amelyek a keleti hatások nyomát őrzik.
Jelenkori visszatekintés és összegzés
A kumisz és más, a honfoglalókkal összekapcsolható italok története a feltételek, a földrajzi helyzet és a kulturális kölcsönhatások összjátéka. A 10-11. századból származó ekevasleletek és a korabeli eszközök úgy mutatják, hogy a hagyományos földművelésben a társadalom sokrétű volt: a gazdálkodás, a kultúra és a szokások egymással összefonódtak. A kumisz kultúrtörténeti jelentősége abban rejlik, hogy a nomád életmódból származó ital átadhatta a helyi életekben és a Kárpát-medencében megítélésben is egyfajta keleti ízt, amely a későbbiekben a keresztül-hatások révén más italok, például a török-szerű sörök és borok felé terelte a fogyasztói szokásokat. A történelem során azonban a gabonafélék, a méz és a bor lehetőségei egyre inkább bővültek, így a kumisz eredeti helye a tájakon lehet, hogy csökkent, de öröklődő emlékként megőrződött a keleti hatásokkal együtt járó hagyományok között.
Az írás rövid felidézése után megállapítható, hogy a honfoglaló magyarok alkoholfogyasztásának története nem egyszerű egyenes vonal: több kultúra, sok helyi és időbeli változás, valamint különböző italok és előállítási módok összeérnek benne, tükrözve a Kárpát-medence és a közép-ázsiai kapcsolatok összetett történetét.
