Legenda Sörfőzde a Sörmanufaktúrában: út a modern magyar kisüzemi sörkultúra felé

Tegnap debütált a hetekben hivatalosan is beinduló Legenda Sörfőzde a hozzá szorosan kötődő Sörmanufaktúrában. Az eseményt egy kóstolással köszöntjük, ami egyúttal arra is lehetőséget ad, hogy hírét adhassuk az ország első nemzetközi-kortárs értelemben vett kisüzemi sörfőzdéjének Remélhetőleg senkit nem veszi ezt valamiféle értékalapú ítéletnek, mert nem az, de a Magyarországon ma működő, nagyjából ötven sörfőzde többsége meglehetősen más modellt követ, mint amit egy amerikai, brit, vagy akár cseh craft brewery.

Sörfőzdéink zöme a kilencvenes évek elején indult és hagyományos alap-lagersöröket főz és nem fektet különösebb figyelmet sem a palackozásra, sem a dizájnra, ami eleve kizárja őket ebből a körből. A maradék egy része előrelépett hasonló kiindulóhelyzetéből, és jó úton halad afelé, hogy rá lehessen húzni az említett craftbrewery-sablont - ilyen például Békésszentandrás, Felsőzsolca, Győrzámoly vagy Fót. Sőt, vannak olyan főzdék is, amik már eredetileg sem a helyi lagersörellátó-szerep kilencvenes évekbeli szülöttei, hanem a friss, 2010 körüli kézműves reneszánszé.

A házi sörfőzői körökben jól ismert Olasz, valamint a Sörmanufaktúra két vezetőjének közös márkájaként elindult Legenda Sörfőzde viszont - amennyire az eddig kitűnhetett - meglehetősen előrehaladott fejlettségi szinten lép a piacra. Szemre a klasszikus lagersörös főzdéket simán hozó kapacitás, indulástól kezdve széles portfólió (négy Legenda-brandes és öt Olasz-féle sör), hazai szinten abszolút trendkövető dizájn, továbbá a Sörmanufaktúra képében máris meglévő értékesítési becsatornázottság.

A négy Legenda-sör közül (a meglehetősen nagyképűnek ható márkanevet egy kicsit megbocsáthatóvá teszi, hogy a főzde a Szlovák út és a Legenda utca sarkán van) a KK a maga részéről a Pokerface Pale Ale-t találta a leginkább kiforrott, legkellemesebb tételnek. Most mégsem ezt, hanem a Six Fingers Weisse néven futó búzát kóstoljuk, egészen prózai okból, tudniillik ebből van kéznél üveges példány. Kitöltve meglepően mély, tompa aranyszín fogad, erős habbal és animálisnak csúfolhatóan tömény élesztőillattal, amit némi vasas felhang is tarkít.

Az első kortyban elsőre szinte semmi nem érződik, legfeljebb a buzgó szénsavasság, de idővel persze megjelennek a búzasör-vonulatok is: a kvázi láthatatlanul lebegő malátásságon puha, gyengén kiérződő fruttis, fűszeres jegyek pihennek. Egyértelműen a bajor iskola követője, de nem kimondottan izgalmas példány; inkább a mindennapi ivósör-trónra pályázik - és itthon nincs is túl nehéz helyzetben, hiszen értékelhető búzasört nem igazán készít senki, az olyasmikről, mint a Borsodi Búza, pedig inkább meg se emlékezzünk.

Persze hibák-gyermekbetegségek adódnak bőven, hiszen az összhatás egyértelműen fanyarabb, mint az egyensúly diktálná, meg hát az ízintenzitás is alatta marad egy kevéssel a kívánatosnak.

1. Az új sörfőzde szerepe a magyar kisüzemi piac modernizációjában
2. A sörkóstolók tapasztalatai a Six Fingers Weisse-ről
3. A dizájn és a palackozás jelentősége a piacon

Összefoglalóan: a Legenda Sörfőzde célja, hogy a hazai piacra érkezve felvázolja a craftbrewery-sablon helyi adaptációját, miközben megőrzi a hagyományos sörfőzés stabilitását és a helyi ízpreferenciákat. A kortárs belépés a magyar sörkultúrába reménnyel tölti el a piac szereplőit, hogy egyre több változatos és minőségi búzasört láthatunk majd a polcokon.

Érdekes megfigyelés, hogy a Legenda Sörfőzde a Sörmanufaktúra eddigi értékesítési csatornáit használja ki, és a hazai sörfőzdék között a design, a palackozás és a portfólió sokszínűsége egyre inkább meghatározza a piaci siker esélyeit.

tags: #legenda #sor #munkasotthon