A mozdulatlan férfitest a konyha padlóján hevert, a feleséget pedig az asztal mellett találták kihűlt, élettelen tagokkal. Soós Imre, mindenki Ludas Matyija, akiért valaha százezrek rajongtak, azzal az asszonnyal együtt intett búcsút az életnek, akivel szinte egész kapcsolatuk során szenvedéllyel gyötörték egymást. A hatóság gyorsan lezárta az ügyet, megállapítva, hogy kettős öngyilkosság történt. A barátoknak és a rajongóknak azonban sokáig nem sikerült napirendre térni a tragikus esemény felett.
Számtalan pletyka kapott szárnyra, sokan titkos búcsúlevélről suttogtak, amelyben a feleség, dr. Perjési Hedvig gyilkosnak nevezi magát. Másokban örökéletre szóló lelkifurdalást keltettek a történtek. Müller Péter egy interjúban így nyilatkozott arról a bizonyos 1957. június 20-ai éjszakáról: „…éjjel fél kettő körül fölkísértem Hédit, ezt a zaklatott, rettegő asszonyt a lakásukra. (…) Amikor mentem le a lépcsőn, hallottam, hogy csak nagyon sokára csukódott be az ajtó, mintha várt, kérlelt volna arra Hédi, hogy maradjak. Nem tudtam persze, hogy végzetes lesz az éjszaka, de azt tudhattam volna, hogy egy nőt ilyen állapotban nem szabad egyedül hagyni. (…) Reggel bemondta a rádió, hogy mindketten tragikus hirtelenséggel (mint kiderült, kinyitották magukra a gázcsapot) meghaltak.” A drámaíró Részeg józanok című regényében állított emléket a két fiatal szerelmének.
Hiszen Soós Imre pályafutása sikertörténetnek indult. Apja, aki nyolc gyereket nevelt és cselédeskedett, valószínűleg sosem hitte volna, hogy egyik fia valaha Rómeóként áll majd a színpadon, és egy ország élteti a tehetségét. Pedig a kis Imre libalegeltetés közben is „komédiázott”, az 1947-es év pedig már a színművészeti főiskola felvételi bizottsága előtt találta. Petőfi Szülőföldem című versének szavai olyan döbbenetes erővel gördültek elő a szájából, hogy a tagok szeme elkerekedett.
A tehetséges fiút azonban nem olyan formában találták meg a szakmai kihívások, ahogyan várta. Egyre több panasszal és mind mélyebb elkeseredéssel fogadta a rá szabott, egykaptafára készülő karaktereket, s hogy kérése ellenére sem engedték kitörni a munkásember szerepéből. A hivatásban elszenvedett csalódásokat magánéleti kudarcok tetézték.
Ferrari Violetta iránt táplált szerelme reménytelenségbe fulladt, amikor az olasz származású színésznő 1956 után elhagyta az országot. Ferrari egy későbbi interjúban így nyilatkozott kettejükről: „Soós Imrébe nem voltam szerelmes soha. Horváth Teri írta, hogy miattam lett öngyilkos. Nem igaz. Nem hiszem. Én imádtam őt, de mindig a felnőtt, érett férfiak felé hajlottam, akik nálam okosabbak voltak. És bár Soós szerelemből elkövetett öngyilkossági kísérlete kudarccal végződött, a lejtőn már nem volt megállás. Alkohollal és nyugtatókkal próbálta lecsendesíteni háborgó lelkét, míg végül komoly gyógykezelésre szorult.
Ekkor ismerte meg kezelőorvosát és későbbi feleségét, dr. Perjési Hedviget, akivel hamarosan oltár elé álltak - csakhogy kapcsolatuk sokkal inkább szólt egymás marcangolásáról, mint a szerelemben való békés megnyugvásról. Így került sor végül arra a bizonyos éjszakára, amikor valamiért mindketten úgy érezték, elég.
„Az első ember volt az életemben, aki ilyen hamar és ennyire fiatalon égette el magát” - mondta Soós Imréről Törőcsik Mari, aki a Körhinta című legendás filmben való közös játékukat így idézte fel - „Elég volt belekapaszkodnom Imre tekintetébe, és máris tudtam, hol a helyem”. Psota Irén ekképpen emlékezett a fiatalon elhunyt színészre: „Vannak a pályán tehetséges, nagy formátumú művészek, de zseninek születni kell. Imre valóban az volt.”
- Soós Imre korai élete és pályakezdése
- Az önismeret és a művészi kihívások időszaka
- Magánéleti válságok és a gyógykezelés időszaka
- A tragédia és a nyomán képződő közösségi reakciók
2026.03.29. | Szólj hozzá! A Dreher Summer Moment-tel tudom összevetni vagy a 20 éve Spanyolországban ivott Shandy Cruzcampo Limón-nal. A maláta dréheres, a túl sok szénsav is, a citromot pedig ezekből a 10-20 éves elődökből támaszthatták fel. Még nyári sörök közt is túl könnyen iható, mert a kortyérzet keskeny, emellett a savanykájában és édességében is jól el van találva a citromíz. Tudom, gyümölcsös és mentes sörökről nem szoktunk írni, de ha ehhez rigorózusan ragaszkodnánk, akkor a nagy sörgyártókról már két éve abba kellett volna hagynunk az írást.
Kifejezetten rossz. Kellemetlen a kesernyéje. A Dreher-nek nem sikerül sosem jó ale-t csinálni a bődületes mennyiségű lagergyártás mellett, de most még annyira sem. Az összképet még jobban élvezhetetlenné teszi az, hogy telenyomják szénsavval, hogy a lehető legmesszebb kerüljön egy normális ale-től. Ezen csak ront az erősen fémes komlózás. Mindezt 1 euró 10-20 Centért.
Pont elég füstös, hogy kellemes "ivófüstös" legyen. Aki rajong érte, az is megtalálja benne a számítását (főleg az ára miatt), aki pedig csak ismerkedik, annak elég ez. Habja kifejezetten tartós és szép, de lehetne krémesebb és testesebb a kortyérzet, de ez csak egy dunkel ugye. A füst alatt ott a pörköltmaláta jellegzetes íze.
Jó savanyú, köszönhetően a citrom és lime püréknek, de itatja magát. Nagy hangsúly van a fűszereken, szerintem túl komplex is lett, a gyömbér már nem kellett bele. Utóbbi miatt a Tubi 60 felé hajlik a beütése. A rozmaring tök jó, végre valaki használja sörben is, a borókát pedig végre valaki bátran is meri belerakni, az angelikagyökér arány jó, a koriandert pedig nem csípem, de ez az én szubjektív ízlésem. Ha már gin fizz-t imitál, akkor én pont, hogy nem rejtettem volna el az alkoholt a sörben, viszont a karbonizáltsága szódavizesen hat, szóval az meg autentikussá teszi.
Ez van, ha valakinek nem elérhetők a sörei a székesfővárosban. Kihal, mint a Beertailor. Pedig néhány tétele jobb is, mint a Rekettyéé vagy a Horizontté. Visszafogottan tőzeges és füstös, de azért ad némi plusszt egy sima, alkoholszegény stout-hoz képest, és bezony krémesebb, mint a Rekettye pisztáciás feketéje. Az híg és savanyú volt. Emez meg krémes, a pörköltmalátás ízjegyek meg finoman, szépen kidomborodnak a testes mivolta által, miközben még szárazkás is, a korty vége felé mindinkább. És eközben nincs semmiféle savanyúság és gejl elhajlás. Tisztes iparosmunka. Azért az ára öléggé fölszaladt Félegyházán, egy Hübris 11%-os stout-ot tud ennyiért.
Ha van a pokolban tó, akkor az ebből van. Bugyog át a szúrós szénsav a krémes, sűrű étcsokoládé tőzegen. Ilyen tömény sört is ritkán találni, még külföldön is. Ekkor jön ki, hogy mennyire anyagszegény söröket tesznek le elénk mind a nagyüzemiek, mind a kisüzemiek. A korty vége felé megjelenik a whisky hordóban érlelt sörökre jellemző savanykásság, persze csak enyhén, és mivel nekem a kedvenc whisky típusom az islay, ezért nekem kevés benne a füst, egy átlagembernek sok lesz benne, viszont egyet fogunk érteni, hogy a De Molen-ekre jellemző tőzeges lápot harapni lehet benne.
Eléggé semmilyen, nagyon eurolageres, szóval nem értem a 0,33-azást és az üvegezést, mert semmi prémiumot nem ad. Van Pur esetében a többi ocsmánysághoz képest esetleg jó, de ugyanezért a pénzért, ugyanilyen kiszerelésben 1500 Ft-ig belgaverő apátsági sört is tudnak ők legyártani, méghogy főleg a tripel-re. Szóval ez skippelhető, annak ellenére, hogy nincs semmilyen bántó íze.
Már az indítás is sokat ígér: a Cadbury valódi kakaós italának illatát idézi, ami tökéletes kedvcsináló egy milk porternél. A korty édes, selymes és telt, ahogy kell, a vanília pedig szépen ellenpontozza a csokoládés alaphangot. A 9% alkohol elegánsan megbújik a háttérben, miközben kifejezetten itatja magát - ez bizony veszélyes kombináció. Ami igazán tetszik benne, hogy nem esik túlzásba. Lehetne harsányabb, erőszakosabb, „nagyobb”, ahogy egy vérbeli mesélő sztorija hajlamos lenne rá, de az Azarot nem akar többnek látszani annál, mint ami.
Megcsinálták ők is a yuzus IPA-t, csak yuzu nélkül. Ez talán így még nagyobb kihívás lehetett. Az íz leginkább citrus, de egészen különleges fanyar változatban. Underte kiemelkedő maláta alátámasztja az ízesítést. Minden csepje kimondottan jó hatással van.
András most sem spórol az összetevőkkel. 24-es Balling felel a turmixos anyagtartalomért, no meg a 8%-os alkoholfok észrevehetetlenségéért. A szilvát mázsán, a fűszert pedig patikamérlegen mérte. Pont annyi van benne, ami még nem akar elfedni valamit. Tökéletes a savanysága, kicsit kékáfonyás ízjegyek is beköszönnek. A laktóz lekerekíti a savakat, a vanília meg a laktózt. A fahéj elsőszámú fűszere a szilvának, nem hiányozhatott belőle. A tonkabab pedig az egésznek a csavart adja, mint amit már bevetett a LöWOLF az almás pités sörénél. Végül kiderül, hogy a tonkabab sokkal többféle gyümölcshöz is jó, mint ahogy azt korábban elképzeltük és megdől az az előítélet, hogy csak stout-ba jó.
Valóban megfigyelhető volt, hogy az illat és az ízvilág más-más helyzetekben mutatta meg magát: a mezőkre emlékeztető jegyek, a citrusos felhangok, a gyümölcsös aláfestés összességében gazdag karaktert adtak a kóstolásoknak. A színeken és állagokon végighúzódó következetes szakmai megfigyelések pedig rávilágítottak arra is, hogy a magyar sörkínálat sokszínűsége megkérdőjelezhetetlen.
Infókértékelés a közösségi értékelések tükrében
A cikk szempontjából fontos, hogy a közönség visszajelzései is részesei legyenek a beszámolónak. A kommentek alapján a sörök ízvilága gyakran polarizálódik: van, aki a roppanós malátahangsúlyt, van, aki a kesernyés utóízt szeretné jobban kiemelve. A fogyasztói vélemények azonban gyakran az ár-érték arányt is hangsúlyozzák, ami különösen hangsúlyos a kézműves termékek esetében.
Az említett termékek összetettsége és a gyártói történetek gazdag kontextust adnak a témának, amely túlmutat a hétköznapi sörkóstoláson. A közönség emlékezete pedig tovább él a személyes történeteken és a művészi pálya hullámvölgyein keresztül, így a tragédia nemcsak egy esemény marad, hanem a kultúra része is marad.
Táblázat: érdekességek és főbb jellemzők
| Tétel | Jellemzők | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Soós Imre | színész, Ludas Matyi | tragikus végkimenetel |
| Hédi | dr. Perjési Hedvig | gyilkosság vádja, végzetes éjszaka |
| Kutatott korok | 1957. június 20. | érzelmi válságok és gyógykezelések |
| Közönség | rajongók, barátok | pletykák és emlékezés |
