Új-Zéland borászatairól beszélve nehéz lenne figyelmen kívül hagyni a Te Pā borászatot, amely mély maori gyökerekkel és a föld iránti elkötelezettséggel bír. Azóta generációk óta dolgoznak ezen a földön, átörökítve az évezredes kapcsolatot és tiszteletet a természet iránt. A Te Pā borászat hitvallása a maori Kaitiaki - a föld őrzésének eszméje - köré épül. Ez a gondolkodásmód azt jelenti, hogy minden egyes szőlőtőke, minden évjárat és minden bor a föld iránti tiszteletet és felelősséget tükrözi. Haysley és családja - szülei, Phillip és Christine, felesége, Julie, és öt gyermekük - mind szorosan kötődnek ehhez a földhöz, és igyekeznek fenntartani azt az egyensúlyt, amelyet őseik ápoltak. A Te Pā borászat ültetvényei Marlborough két kiemelkedő borvidékén helyezkednek el: a Wairau Bar és az Awatere-völgy területén. Wairau Bar: A borászat otthona, a Wairau Bar, ahol a szőlőültetvények a tenger és a folyó közelségéből profitálnak. A folyamatos légmozgás, a sok napsütés és a gazdag talajrétegek biztosítják a prémium minőségű gyümölcsöt, amelyből olyan borok készülnek, mint a Te Pā Sauvignon Blanc. Awatere-völgy: A borászat másik kiemelkedő területe, az Awatere-völgy, a domboldalain elterülő szőlőültetvényeivel. Az itteni talajok, különösen az agyagos és köves vályogtalaj, mély gyökérzetet biztosítanak a szőlőtőkéknek, amelyek így kiváló minőségű gyümölcsöt hoznak létre. A Te Pā nemcsak a borászat hagyományaira és a föld szeretetére épít, hanem aktívan dolgozik a fenntarthatóság előmozdításán is. A borászat a fenntartható bortermesztési gyakorlatok (SWNZ) tagja, és olyan módszereket alkalmaz, amelyek minimalizálják az ökológiai lábnyomot. Például a szőlősorok közötti takarónövények ültetésével a talaj megóvására és javítására törekednek, valamint a vízfelhasználást is optimalizálják modern technológiák segítségével. A borászat filozófiája egyszerű: borok, amelyek tiszteletben tartják a helyi terroir egyediségét. Minden évjárat különbözik, és minden borban tükröződik az adott év hatása. Sam Bennett, a borászat borásza, különleges gondossággal válogatja és házasítja a különböző területekről származó szőlőt, hogy minden egyes bor az adott évjárat valódi lenyomata legyen. A Te Pā borai a földdel való szoros kapcsolat és a borkészítés művészetének tökéletes egyensúlyát tükrözik. Egy bor a Chardonnay szerelmeseinek, melyet hosszú hordós érlelés tett különlegessé. Ez nagy ötlet. Egy komolyabb pince és egy név, egy brand felépítése 10-20 év, ezt az ember nem szívesen dobja el egy mozdulattal, ahogyan házát vagy gyermekét sem, többnyire. A minap (bő évtizede) újjáéledt magyar borászatban is felnőtt egy nemze-dék, a nagy nevek és ismert arcok mögött megjelentek azok a fiatalok, akik tovább fogják vinni a staféta-botot (hébért satöbbit), akik már nem az állami gazdaságok mennyiségi paradigmájában szocializálódtak és másfajta hülyeségekkel kell megbirkózniuk, mint az apák (anyák) nemzedékének, viszont nyelveket tudnak, kimennek Bordeaux-ba meg Napa Valley-be megnézni, merre van a hány méter és Ph.D-t írnak a borról. Senki nem sajnálja, hogy sokkal könnyebb nekik, ez a normális. Ezt a generációt karolja fel mintegy a CorVinum borcsaládja. A szokatlan címkén kiváló portré, amiről látható, hogy az e heti borunkat komponáló fiatal borász is szép, nemcsak a bora. Mely bor ragyogó, friss nyári ital, az alma nem esett messze a fájától. Thummerer Vilmost nem kell bemutatni a borszere tőkéknek, ő és a noszvaji borászat működtetésében elévülhetetlen érdemeket szerző Kati asszony rendkívül rokonszenves és fontos szereplői a magyar borvilágnak, Eger vezető családi pincészetének tulajdonosai, 40 termő hektár fölött diszponálnak, a szép fehére k mellett nagy vörösöket, emlékezetes, nemzetközi színvonalú, komplex küvéket, bikavéreket, merlot-kat és pinot-kat komponálnak. A királyleányka hungarikum, a kövérszőlő és a leányka természetes hibridje, tán Erdélyből származik, illatos és testes bort adó fajta. Ez a királyleányka tehát egy friss, nyári bor, reduktív, illatos, szinte parfümös és kerek, gyümölcsössége a szőlő illatát-zamatát idézi, szép savak tartják, és van egy szellemes-kellemes természetes édessége. Sikerre ítélt, nőies bor szép illatával és édességével, ezer forint körüli árával. Fiatalos bor fiataloknak, jó beszélgetőbor, de halak, szárnyasok, a távol-keleti konyha herkentyűi is jó szívvel fogadják. A családi borászatok fennmaradásának kulcsa, ha sikerül megnyerni a fiatal generációt a szakmának, az idősebbek pedig megfelelően és időben át tudják adni a feladatokat az utánuk jövőknek. Elsőre nehéznek tűnik, de a jelek szerint a magyar családi pincészetek ezen a téren is jól teljesítenek. Magyarországon több száz éves hagyománya van a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek, a ma is működő pincészetek ennek ellenére nem tudnak felmutatni több generációra visszanyúló aktív borászati családfát. Történelmi okai vannak ennek, a 20. század múltat idéző jelenségei és a 20. századi események hosszú története. Filoxéra, világháborúk, államosítás: nem mondható, hogy könnyű dolga lett volna a magyar borászatnak a 20. században. Az ország történelmi sajátosságai miatt hiába is keresünk sok-sok generáción átívelő, megszakítás nélkül működő és folyamatosan fejlődő borász családokat. A II. generációváltás kihívásaira voltunk kíváncsiak, amikor hét különböző borvidék fiatal borászaival beszélgettünk. Napjaink egyik leghíresebb és legsikeresebb tokaji borászata köthető a Szepsy családhoz, ahol folyamatosan kap egyre több szabad kezet legendás édesapja mellett ifj. Szepsy István. Nem mintha felmerült volna, hogy valaha is mással foglalkozzon, vagy máshol éljen, de igazán akkor döbbent rá, hogy milyen lehetőségek vannak a Tokaj-hegyaljai régió boraiban, amikor pár hónapot Londonban töltött. A generációváltás hosszú folyamat és teljesen természetes, hogy nem egyik napról a másikra zajlik le. Hosszú évek együttműködése kell ahhoz, hogy a biztos működést megalapozó tapasztalat a fiatalok tudásának része legyen, ez gyakorlatilag minden családi vállalkozásra igaz, de a borászatra különösen. Laposa Zsófi szerint a magyar borásztársadalom még az építkezés szakaszában van, hiszen a rendszerváltás után majdnem minden vállalkozásnál most jött el a második generáció ideje. A Laposa Birtok esetében Bence és - a borászathoz kicsit később csatlakozott - Zsófi fektették le egy professzionális borászat alapjait. A Laposa családban is a szülők kezdték el a borászkodást, egy csodálatos ékszerdoboz birtokot hoztak létre, de ez sosem lett a család fő bevételi forrása az előző generáció keze alatt. Zsófi már 15 évesen elhatározta, hogy a mindig is vágyott természetközeli szakmák közül a borászatot fogja választani. A középiskolás évei alatt jobban foglalkoztatta a színjátszás és az énekkar, mint a szőlészeti munkák, Bock Valér számára mégis egyenes út vezetett a borászathoz. Valér szerint a kortársai, tehát a teljes villányi második generáció vállán hatalmas felelősség nyugszik, hogy a jövőben is helyt álljanak. Apaként és a birtok vezetőjeként Bock József nagy dilemmája, hogy a gyermekei folytatják-e az általa megkezdett utat, de a jelenlegi állás szerint nincs miért aggódnia. Valér nővére és felesége is a Bock Pince csapatát erősíti, és bár a stratégiai fontosságú döntéseket még az alapító hozza meg, mindenki kiveszi a részét a munkából. Már elég hamar bele lett dobva a mélyvízbe, 16 évesen például a budapesti Váci utca egyik éttermében kóstoltatott több borásszal együtt ifj. Dúzsi Tamás. Ugyanebben az évben a düsseldorfi ProWeinon kóstolt bele a borász szakma nagyszerűségébe, itt szekszárdi borászokkal állítottak ki - de idősebb Gál Tiborral és dél-afrikai partnereivel is volt szerencséje beszélgetni -, ez a vásár is kedvet csinált a borász pálya választásához. Tomit sok minden érdekelte, és érdekli is a mai napig, de a szőlész-borász szakma annyira összetett és szerteágazó, hogy igazság szerint mindenben kipróbálhatja magát. Legyen szó történelemről, fizikáról, molekuláris biológiáról, vagy akár diplomáciáról, Dúzsi Tomi mindent megtalál a borászatban. Bár édesapjuk sokat tréfált azzal, hogy milyen pályát válasszanak, a valóságban nem volt annyira erős a presszió. A testvérek közül még Tomi öccse, Bence az, aki teljes lendülettel részt vesz a pince mindennapjaiban, vezetésében, de a többiek is kiveszik a részüket a munkából. Ma már nyilvánvaló, hogy milyen szakmai előnyökkel jár, ha valaki beleszületik a borászatba. Ezzel együtt azt is látni kell, hogy Szekszárdon a Dúzsi gyerekeknek már egészen fiatal koruktól kezdve be kellett segíteni a munkákba, és annak idején ennek nem mindig örültek. A családban napi szinten együtt dolgoznak, de Tomi is úgy látja, hogy a generációváltás nem mehet egyik napról a másikra, ez annál egy sokkal hosszabb folyamat. Az igazat megvallva idősebb Dúzsi Tamás teljesen soha nem fog nyugdíjba vonulni, de egy családi vállalkozás akkor működik igazán jól, ha több generáció is részt vesz az irányításában. Rókusfalvy Pál nem akart borász dinasztiát alapítani Etyeken, de mégis úgy alakult, hogy idővel az eleinte állatorvosi, valamint mentőtiszti pálya iránt nagyobb érdeklődést mutató fia, Palkó veszi át az irányítást. Az egyetemi évek alatt Új-Zélandon és Amerikában is volt szerencséje megfigyelni, hogy a mindennapokban hogyan működik egy családi borászat, az elmúlt években pedig már teljes értékű csapattagként dolgozik a Rókusfalvy Birtokon. Rókusfalvyéknél ez nagyon jól működik - dolgoztak is rajta eleget -, mindenkinek megvan a maga szerepe, és bár az alapító gyakorlatilag minden tevékenységen rajta tartja a szemét, azért Palkónak is egyre nagyobb önállósága van. Barta Anna a magyar szakot választotta az érettségi után, de fél év párhuzamos bölcsészképzés és szőlész-borász segédkezés után a Mátra és a Nagygombos Borászat nyert. Anna 18 éves korában kezdett el aktívan foglalkozni borokkal, és Mészáros Gabriella képzésein komoly tudásra tett szert. Ez a későbbiekben is nagy előny volt számára, ahogy az is, hogy édesapjának köszönhetően nem kellett a nulláról kezdenie a saját borászatot. Figula Misi a Balatonfüred-Csopaki borvidék meghatározó alakja, aki számára olyan biztos volt, hogy az édesapja alapította borászatban fog dolgozni, mint ahogy a nap reggel felkel. Ahogy a hasonló szituációban lévő pályatársak, ő is beleszületett, majd belenőtt ebbe a szakmába, nem is nagyon gondolkodott másban. Misi rendszeresen dolgozik együtt lelkes fiatalokkal, akik ráadásul ugyanott tanulták ugyanazt, amit ő, és a szakma gyakorlati részét tanulják újra közösen. „...ha valaki érez magában elhivatottságot, és nem ebből akar meggazdagodni, hanem egy tisztességes életre vágyik, akkor ez egy kiváló választás.” De tény és való, hogy nagyon sokat kell beletenni, sokszor kell hibázni, mire az ember megtalálja a saját útját. Ugyanakkor olyan termőhelyeink vannak Magyarországon, amelyek egyediségük okán igazi kuriózumnak számítanak, és ha a világ jelenlegi borászatát nézzük, ez óriási opció. A Figula Pincészetnél szintén valódi, nagybetűs családi vállalkozásról beszélhetünk, amelynek az életében gyakorlatilag az egész család részt vesz. „Több olyan történetet ismerünk, hogy valaki csak azért sem akarja ezt folytatni, sikeres is lesz más területeken, de aztán 35-40 éves korában csak visszatér a gyökerekhez és a pincéhez.” - mondja Misi. Ez egyrészt jó, mert van kire örökíteni a borászatokat, másrészt azért csak arra kéne törekedni, hogy ne essenek ki 10-15 évek útkereséssel. A fenti kijelentés Figula Misitől származik, de mondhatta volna bármelyik fiatal borász, akiknek a segítségével próbáltunk közelebb kerülni a második generációs magyar borászatok kihívásaihoz. Jó volt hallani és érezni a borászok elszántságát és a saját borvidékeik iránti elköteleződésüket, de még bíztatóbb volt, hogy valamennyiük szerint még rengeteg lehetőség és nagy borok vannak a borvidékekben.
A második generáció kihívásai és lehetőségei
Az operatív átadásokkal kapcsolatos tapasztalat, a hosszú távú együttműködés és a fiatalok szakmai felkészültsége mind központi tényezők a magyar családi pincészetek fennmaradásában. A második generációk feladata, hogy megőrizték a hagyományokat, miközben beépítik a modern technológiákat és a globális borpiac igényeit. A tokaji Szepsy család példája rámutat arra, hogy a fiatal borászok a nemzetközi lehetőségek megismerésével gazdagítják a régió borát, miközben megőrzik annak sajátosságait. A magyar borvidékek sokszínűsége abban rejlik, hogy minden terület saját karakterrel és termőhelyi adottsággal rendelkezik, amelyeket a fiatal borászok erőforrássá tudnak fordítani. A megkérdezett fiatal borászok szerint a jövő kulcsa a fiatal generáció megnyerése a szakmának, és az idősebbek részéről pedig a folyamatos tudás- és feladatmegosztás. A családi vállalkozások dinamikája azt mutatja, hogy a szakma átadásának ütemezése és a kollektív felelősségvállalás kulcsfontosságú a stabil működéshez. A magyar borok nemzetközi elismertségének növeléséhez elengedhetetlen a terroir tisztelete és a magas színvonalú, következetes termelés fenntartása. Helyi hagyományok és a modern technológiák ötvözése adhatja a versenyképeséget a globális piacon, miközben megőrzi a borvidékek identitását. A fiatal borászok elmondása szerint a személyes elkötelezettség és a családi példamutatás erős motiváció számukra, hogy hosszú távon is megőrizzék a borászatok identitását és értékeit.
tags: #new #generation #boraszat