Vannak azok a filmek, melyeket csakis azért jók megnézni, hogy rövid ideig elrugaszkodjunk a földről, kiszakadjunk a szürke hétköznapokból, nem akarunk semmi mást, csak élvezni a szórakoztatásnak azt a minőségi fokát, ami után tényleg felvillanyozva érezzük magunkat. Mikor a film úgy ad valamit, hogy segít kikapcsolódni és nem gondolkodni, és mondjuk nem a Micimackóra vágyunk. Bambán, halvány mosolycsíkkal ülünk előtte és hagyjuk, hogy magába szippantson a hangulata, a remek zenéje, melyre ütemesen dobolunk ujjaikkal a combunkon, rázzuk a fejünket és soundtrack-kel együtt énekeljük a számokat. Baby (Ansel Elgort) egy visszafogott, hallgatag srác, aki gyerekkori balesete, traumája óta állandóan zenét hallgat fejhallgatóján keresztül. A helyi gengszterfőnök, Doki (Kevin Spacey) sofőrként alkalmazza őt rablásaihoz, mivel Baby korábbról tartozik neki. Szögegyszerű, de mit is várnánk el egy olyan filmtől, ahol előbb voltak meg a zenék, mint maga a történet. Biztos, hogy többször nézős, mert annyi kis finomság van benne, hogy szerintem elsőre fel sem fogtam. Már az első pillanattól kezdve magával ragadott, és többször is elgondolkodtam, hogyan is sikerült ennyire profi módon összehozni. Szinte elejétől a végéig egy tökéletesre vágott és felturbózott videoklip, amiben a zenét, az autós üldözéseket és az adrenalint mind maximumra húzták és csak elvétve hagytak egy kis szusszanásnyi megállást. A film színessége, a ritmusa, lüktetése komolyan elvisz, annak ellenére, hogy a sztori tényleg nem számít. A fekete humor és a véres akciók kellemes egyvelege egy pillanatig sem túlzó. És az a film eleve nem lehet rossz, amiben az alvilág agyontetovált bűnözői Barbra Streisandról vitatkoznak egymással olyan természetes módon, mintha a következő koncértjére mennének, nem pedig egy bankrabláshoz. Hogy miért beszéltem ennyit a bevezetőmben a zenéről? Mert ez a film brutális meghajlás a poptörténelem előtt. Megállás nélkül szól szinte a világ minden tájáról összeválogatott zenei stílusok egyvelege, a jazztől a rockzenéjéig, a soultól a punk zenéig. Nem láttam még ilyen filmet, ahol a forgatókönyvet direkt a zenére írták volna, ezzel elmesélve a történetet. Olvastam valahol, hogy a forgatások alatt a jeleneteknél is hangosan szóltak a számok a hangfalakból, így tudták összeilleszteni és beválogatni, hogy melyik előadó mely száma illik éppen az adott részhez. Szóval igazi nosztalgiabomba iPod lejátszóba betöltve. Barry White Never Gonna Give Ya Up-tól keresztül Queen Brighton Rock-jáig (húú de nagyon szerettem ezt a számot, régen is, és most is a Queen I. albumáról). De amúgy maga a film is egy igazi visszatekintés a múltba a mai színvonalra átültetve, hiszen már nem walkmannel sétálnak az emberek, hanem modernkori kütyükkel és előre gyártott lejátszási listákkal. Az autós üldözések, az akciójelenetek, mind nagyon profin vannak elkészítve. Nem kellenek ide CGI bombák. A film képi világa visszafogott, melegséget áraszt, már ha valaki érti, mire gondolok. A történet, melyben egy szebb élet reményében elhúzunk melegebb éghajlatra a kiválasztott hercegnőnkkel, pont elég arra, hogy elhiggyük, léteznek még mesék. Talán a film a második felében kicsit sötétebb árnyalatot kapott és jobban belehúznak az erőszakosabb (véresebb) jelenetekbe. És talán a vége sem az igazi, pontosan nem is tudom igazán mi hiányzott, de a lezárás valahogy számomra kevés. Vagy fogalmazzak úgy, hogy többet vártam volna. A színészgárdát dicséret illeti, annak ellenére, hogy ez nem az a film szerintem, ami maximálisan a színészek tehetségére építkezne, mert az rutinból ment. Persze kivétel nélkül jók, de azért nem emiatt fogok rájuk emlékezni. Sőt, elég nehéz volt megszoknom főhősünk, Ansel Elgort (Csillagainkban a hiba) gyerekes arcát, és azt, hogy pont ő lenne a legtökéletesebb sofőr a placcon. Végül is ezzel a visszafogott szerepével nem volt rossz, de semmi extrát nem láttam. Amúgy is az egész film alatt szinte „néma”. Mondjuk korábban sem láttam még elismerem, de biztos tehetséges színész, és sikeres karrier előtt áll majd. Inkább a többi gengszter szereplő alakítása, Jon Hamm (Tolvajok városa), Eiza Gonzales és Jamie Foxx eszmefuttatásai azok, amik jobban megmaradtak. Szinte mindig mosolyogtam rajtuk. No és ott van Kevin Spacey, aki tanári, mint mindig. Lily James (Hamupipőke) meg aranyos továbbra is, maradjunk ennyiben. A filmben van még egy két világsztár is, aki beugranak kis szerepekre, mint pl. Flea a RHCP basszusgitárosa, vagy akár az ifjú tehetség Sky Ferreira. Edgar Wright (Vaskabátok, de legyen inkább Hot Fuzz) elég sok időt töltött íróasztala mellett (20 évet emésztett fel), mire megírta forgatókönyvét a filmjéhez. Szinte tökéletesre csiszolta. Ebben is kereshetjük persze a hibákat, de minek. Szórakoztatásnak készült és annak brutálisan megállja a helyét. Ahhoz képest, hogy még csak 43 éves, igazán „komoly” műveket láthattunk már tőle. Korábbi művében is imádtam (Haláli hullák hajnala), mikor a zombikat gyilkolták a szereplők a Queen Dont’s Stop Me Know számára. Itt ezt a vonalat vitte az egész film alatt. A képek egy az egyben a zenére vannak összevágva, köszönhető Jonathan Amos és Paul Machilis ügyes kezeinek. Szerintem már így is pont eleget dicsértem a filmet és pont eleget írtam róla. Üdítő volt látnom a sok drámázás után, szinte feldobja az ember hangulatát. Amúgy elsőre szinkronizáltan láttam és másodszorra már feliratosan eredeti hanggal. Aki teheti, válassza inkább az utóbbit, mert egyszerűen sokkal élvezhetőbbek az eredeti hanggal elénekelt számok is, amiket szereplőink nyomnak (Tequila). Sajnos a film címétől vonakodva húzzuk majd a szánkat, mert ez a Nyomd, Bébi nyomd szörnyűség a magyar fordításában szokás szerint hányingert vált ki. Borzasztó, és őszintén megmondom, mielőtt nem tudtam milyen filmről is van szó, ez alapján messze elkerültem volna. Azoknak ajánlom, akik felüdülésre vágynak, könnyed, felhőtlen gondolkodásmentes kikapcsolódásra. Holy Calamity (Bear Witness II) [feat. New Orleans Instrumental No. Chase Me (feat. Bébi (Ansel Elgort) első ránézésre ártatlan, mint egy ministránsfiú. Hallgatag, odavan a jó zenéért, és egy helyes csajért (Lily James). Csak munka közben táltosodik meg - de akkor képtelenség utolérni, és nem is nagyon ajánlatos megpróbálni. De egy akció rosszul sül el, és a srácnak attól kezdve nem a zsaruk elől kell menekülnie, és nem mások bőrét menti. Doki, a félelmetes bandafőnök (Kevin Spacey) tűzött ki a fejére vérdíjat. Helyes, de kicsit naiv srác. Csendes, zárkózott, de a melóban felpörög. Ördöngösen kezeli a volánt, de a tettei következményeivel nem mindig számol. „Bébi a bankrablók sofőrje, aki a menekülésben segíti a bűnözőket - mondja a figuráról a film forgatókönyvírója és rendezője, Edgar Wright. - Kilóg a bandából, a kupaktanácsokon napszemüveg mögé rejtőzik, az iPodjával babrál, és a lehető legtávolabb telepszik le a többiektől. Azzal áltatja magát, hogy nem is bűnöző, csak egy sofőr, aki a munkáját végzi. Amikor Wright a forgatókönyvet írta, egy Clint Eastwood- vagy Steve McQueen-típusú erős, hallgatag figurát képzelt el a szerepre. „Amikor dolgozik, elképesztően profi - magyarázza a rendező -, utána viszont visszavedlik hétköznapi sráccá. Bébi a nap minden pillanatában zenét hallgat, a szenvedély hátterében azonban egy tragédia áll. „Évekkel korábban autóbaleset érte, és azóta folyamatosan zúg a füle - mondja Wright. - Mint annyi más hallássérült, ő sem szeret beszélni. De a zene tompítja a zúgást, és a srác teljesen rákattant. Siket nevelőapja, Joe (CJ Jones) megpróbálja kiszakítani alvilági környezetéből, és amikor a srác életében feltűnik a kedves, gyönyörű pincérlány, Debora (Lily James), a szerelem újabb lökést ad, hogy változtasson életén. Edgar Wright 21 évesen hallotta először Jon Spencer Blues Explosion című dalát, és rögtön arra gondolt, milyen remek autós üldözést lehetne csinálni erre a zenére. „Mindig szerettem volna összehozni egy olyan akciófilmet, amit a zene mozgat - mondja Wright. „Ez egy posztmodern zenés film - magyarázza Bill Pope operatőr, Wright régi munkatársa. „Edgar filmjei operatőri szempontból mindig nagyon húzósak - folytatja az operatőr -, ez a mostani azonban még a szokottnál is keményebb volt. „Az első forgatási napon vettük az egyik legnehezebb jelenetet - meséli Ryan Heffington koreográfus. - Bébi három háztömbön halad keresztül vágás nélkül. Megkoreografáltuk a járókelőket, a pincéreket a kávéházakban, a játszadozó gyerekeket, a kutyasétáltatókat. „Ilyen akciófilm még nem született - kapcsolódik be Nira Park producer. - Az összes autós üldözés, akciójelenet és lövöldözés ahhoz a majd harminc dalhoz igazodik, amit Edgar választott ki. „A forgatókönyvet iPaden kaptam meg - meséli a színész -, és ha kattintottam a szöveg melletti ikonon, megszólalt a vonatkozó részhez tartozó szám. „Edgar vizionárius rendező, akinek nagyon egyéni a stílusa - mondja Darrin Prescott, a második csapat rendezője és a film kaszkadőr-koordinátora. - Rettentően alapos, iszonyú magas követelményeket támaszt a munkatársaival szemben. Wright figyelme még arra is kiterjedt, hogy Joe Loya személyében olyan technikai konzultánst szerződtessen, aki a kilencvenes években bankrablás miatt hét évet ült, így abszolút szaktekintély a témában. Edgar Wright évekig gondolkodott a film szereposztásán. „A muzikalitásával nyűgözött le, és azzal, hogy több hangszeren is játszik - meséli Wright. - Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a fülhallgatóján Dave Brubecket hallgat, és közben az asztalon zongorázik. „Egy Los Angeles-i étteremben találkoztunk először, és szinte végig a zenéről beszélgettünk - emlékezik a fiatal színész. Elgort lenyűgözte a szerep összetettsége. „Bébi bankrablókat menekít az autóján, úgyhogy meg kellett tanulnom profin vezetni. A nevelőapja siket, és jelbeszéddel kommunikál, úgyhogy azt is el kellett sajátítanom. „Bébi folyamatosan bizonyítani akarja, hogy különbözik azoktól az alvilági figuráktól, akiket Doki, a bandafőnök összeverbuvált - mondja a Bébi bűntársát, Havert alakító Jon Hamm. „Haver számára csak az a fontos, hogy Bébi érti-e a dolgát - folytatja Hamm. A bankrablás megszervezője a félelmetes, nehézsúlyú bűnöző, Doki. „Doki igazi vezéregyéniség és remek pszichológus; ha nem bankokat rabolna, kiváló edző lehetne - elemez Wright. A sofőr és a főnök kiválasztása után következett a banda többi tagja. „Bébivel együtt hét bankrabló szerepét kellett kiosztanunk - meséli Nira Park. Haver szerepével nem volt gond, ezt eleve Jon Hammra írta Wright. Drágát, Haver bombázó barátnőjét Eiza Gonzalez játssza, akit Wright barátja, Robert Rodriguez rendező ajánlott a szerepre. „Drága kicsit flúgos csaj - mondja a szerepről Gonzalez -, aki nem teljesen ebben a világban él. Teljesen más vérmérséklet Dili, a rosszfiúk között is a legrosszabb. Őt az Oscar-díjas Jamie Foxx alakítja. „A pasas motivációja egyszerű - fejtegeti Foxx. - Ha pénzről van szó, nem ismer se istent, se embert. A csapat másik izomembere a Jon Bernthal által megformált Griff. „Olyan fickó, akivel nem jó ujjat húzni - mondja a szerepről Bernthal. Debora, a pincérnő szerepére Wright az angol Lily Jamest kérte fel. „A lány egy étteremben robotol, nincs családja, vagy bárki, akihez kötődne - magyarázza a rendező. Bébi hallássérült nevelőapját, Joe-t a híres siket komikus, CJ Jones játssza. A forgatáson fantasztikus kapcsolat alakult ki közte és Elgort között, aki a szerep kedvéért tökéletesen megtanult jelelni. Wrightnak nem sikerült ilyen magas szintre jutnia, az ő rendezői utasításait a szájáról olvasta le Jones. „Ha az ember olyasvalakivel dolgozik, aki szájról olvas, hamar rájön, hogy a beszédének a fele fölösleges locsogás, és nyugodtan elhagyható - meséli Wright. Wright számos rocksztárt is sikerült rábeszélnie, hogy vállaljon szerepet a filmben. „A Nyomd, bébi, nyomd egész sztorija abból az alapötletből bontakozott ki, hogy csinálni kéne egy teljesen zenevezérelt filmet - magyarázza Wright. A jelenetek tényleges koreográfiájának elkészítéséhez azonban igazi profit kért fel: azt a Ryan Heffingtont, aki többek között Sia „Chandelier” című dalának videoklipjében is közreműködött. „Ebből a kínlódásból a vásznon semmi sem látszik - szögezi le Heffington. „Heffington egy zseni, aki megtanította a színészeket, hogy táncos fejjel gondolkodjanak - dicséri munkatársát Wright. A főszerepet alakító Elgorttal fél évvel a forgatás megkezdése előtt kezdte a tréninget Heffington. Elgort hét éves korától a The School of American Ballet növendéke volt, később a Professional Performing Arts School és a Fiorello H. LaGuardia High School hallgatójaként csiszolta tudását, így profinak számított. A gyakorlás elején nem foglalkoztak a szereppel: Heffington a színész természetes karakterét próbálta feltérképezni, és ebből építette fel a figura koreográfiáját. A sztori szerint Bébi innen-onnan összelopkodott iPodokról hallgat számokat. „Emiatt sokfajta stílus megjelenik a zenében - magyarázza Elgort. A rendező Elgort egyik kedvenc számát is felvette a listára. „A meghallgatáson megkérdeztem tőle, melyik az a dal, aminek a szövegét elejét a végéig el tudná mondani - meséli a Wright. - Azt felelte, hogy a Commodores-től az „Easy". Elnevettem magam, mert ez az én iTunes listámon is ott szerepelt. A forgatáson jelen volt Wright régi munkatársa, Paul Machliss vágó, és valós időben megvágta a jeleneteket. „Népszerű számokkal dolgoztunk, és nem változtattunk rajtuk semmit - mondja Machliss. „Ez egy teljesen újszerű, formabontó film - összegez Heffington. A Nyomd, bébi, nyomd sava-borsát az elképesztő autós üldözések jelentik, és Wright szokott alaposságával készült a kulcsfontosságú jelenetek forgatására. Először három grafikussal storyboardot készített, aztán a rajzos forgatókönyvet animatikká fejlesztette tovább. Az animációk alapján azt is eldöntötték, pontosan milyen beállításokra lesz szükség az egyes jelenetek forgatásánál. A rendező ahhoz is ragaszkodott, hogy az autós üldözéseket nappal vegyék fel. Drága és különleges autócsodák helyett Wright olyan kocsikat akart, amiket a bankrablásoknál valóban használnak. „Az igazi bankrablók kerülik a feltűnést - magyarázza Wright. - Olyan járgányokat kedvelnek, amik beleolvadnak a forgalomba. Több mint 150 kocsit szedtek össze az üldözési jelenetekhez. Az első bankrabláshoz Wright egy vörös Subaru WRX-et szemelt ki. Ez a típus gyors, mozgékony, kiválóan alkalmas a menekülésre; voltaképpen egy álruhás versenyautó. Az üldözések és az ütközések is szigorú koreográfiát követtek, és mindegyik pontosan addig tartott, amíg az alatta szóló dal. Hoffman örömmel fogadta Wright döntését, hogy a filmet a történet helyszínén, Atlantában veszik fel. „Atlantában a férfiak szeretik az élénk színeket - magyarázza Hoffman. „Ami Bébit illeti, abban maradtunk a rendezővel, hogy a megjelenése teljesen átlagos - folytatja a jelmeztervező. Miután Elgort több mint nyolcvan dzsekit felpróbált, és egyik sem nyerte el Wright tetszését, Hoffman feladta a válogatást, és munkatársaival több különböző dzsekiből állította össze a filmben látható ruhadarabot. Nagy műgonddal választották ki a póló színét is. Hoffman kedvenc karaktere a filmben az Eiza Gonzalez által megformált Drága. „Nála nagyon eleresztettem a fantáziámat - vallja be a jelmeztervező. „Drága pasija, Haver jóval idősebb a lánynál, és nagyon igyekszik fiatalosnak látszani - folytatja Hoffman. - Ékszereket visel, és olyan cuccokat, amiket alighanem a barátnője választ ki neki. Jamie Foxx figurája, Dili az a típus, aki odavan a divatos holmikért. Hoffman és munkatársai szabályos közvélemény-kutatást rendeztek, hogy feltérképezzék az atlantaiak ízlését: a bevásárlóközpontokban megállították a vásárlókat, és kifaggatták őket kedvenc márkáikról. „Debórát legtöbbször abban a csinos pincérruhában látjuk, amit az étteremben visel - folytatja a jelmeztervező. Bár Hoffman szerint nem közvetlenül a filmzene ihlette a jelmezeket, inspirációt adott a tervezéshez. A nyitójelenetben Bébi az Atlanta belvárosában lévő patinás 1913 Healey épületből lép ki, ahol Doki lakása található. „Fontos volt az ház, de még fontosabb a környéke - magyarázza a díszlettervező. Az egyik legbonyolultabb díszlet az étterem volt, ahol Debora dolgozik. „Az atlantai repülőtér mellett találtunk egy bezárt vendéglőt - folytatja Rowland -, ezt alakítottuk át az ötvenes évek stílusában, amit Edgar imád. A Nyomd, Bébi, nyomd teljes forgatása Atlantában zajlott, és sok jellegzetes helyszín - többek közt a Goodfella’s Pizza, a Bacchanalia, a JCT Kitchen és a helyiek kedvenc kávézója, az Octane - beazonosítható a filmben. „Amikor elolvastam a forgatókönyvet, arra gondoltam, hogy ez aztán izgalmas meló lesz - mondja Douglas Dresser helyszínfelelős. „Több mint negyven utcát zárattunk le a felvételek során - meséli Dresser. Atlanta látképét meghatározzák a falakat ellepő, olykor egészen magas művészi értéket képviselő graffitik. Wright szerette volna ezeket is beépíteni a filmbe, és helyi graffitiseket kért föl, hogy dolgozzák meg a film díszleteit. 11. Debora - T. Bébinek (Ansel Elgort) van egy-két titka. Hallgatag, odavan a jó zenéért, és fiúi szeretettel gondoskodik egy süketnéma bácsiról. De ha Doki (Kevin Spacey) hívja, akkor beül egy autóba, maxra tolja a zenét, és bankot rabol - pontosabban más bankrablók menekülését intézi, füstölgő gumival, csikorgó fékkel és halálos nyugalommal: senki nem vezet olyan őrült tempóban és olyan eszeveszett lazán, mint ő. Ha autóba ül, utolérhetetlen és megfoghatatlan. De nem minden banda egyformán megbízható. Dili (Jamie Foxx) túl őrült, Haver (Jon Hamm) túl vérszomjas, a csaja, Drága (Eiza González) pedig túl kacér. Ahol ők rabolnak, ott vér is folyik, és nincs merre menekülni. Mindent maga mögött akar hagyni, mert megismerkedett egy ártatlan pincérlánnyal (Lily James). Edgar Wright kultuszfilmek rendezője, ő készítette a Haláli hullák hajnalá-t és a Vaskabátok-at is. Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver), rendező: Edgar Wright, Szereplők: Ansel Elgort, Lily James, Kevin Spacey, Jamie Foxx, Jon Hamm, angol-amerikai akció-vígjáték, 113 perc, 2017. Mindig nehéz eltalálni az arányokat, ha egy akció-vígjátékról van szó, hogy a film ne billenjen át túlságosan az egyik műfaj oldalára sem, a Nyomd, bébi, nyomd azonban nem ad okot az aggodalomra; jól eltalált poénok, pörgős akciójelenetek, és remek zenék várnak azokra, akik beülnek rá. Történetünk főszereplője egy fiatal srác Bébi (Ansel Elgort), aki állati jól vezet, és a tehetségét bankrablók sofőrjeként kamatoztatja, emellett pedig mindene a zene, soha nem veszi ki a füléből a fülhallgatót. Miután találkozik Deborával (Lily James), eldönti, hogy felhagy a bűnözéssel, azonban a banda vezére Doki (Kevin Spacey) nem engedi el. Manapság, amikor mindenkinek ott lóg a fülében a fülhallgató, és teljesen általános, hogy utazás, vásárlás, sőt munka közben is zenét hallgatunk, nem meglepő, ha egy filmbéli szereplő is ugyanezt teszi. Edgar Wright (Scott Pilgrim a világ ellen, Haláli hullák hajnala), a rendező, azonban fordított egyet a dolgon, és megalkotott egy olyan karaktert, aki semmit nem tud zene nélkül megcsinálni. Bébi egy karikatúrája a mai fiataloknak; unottan bámul ki a fejéből, a szobában is napszemüveget hord, és még a bandamegbeszéléseken is üvölt a fülében a rock, amivel valamelyik „felnőttnél” mindig kiveri a biztosítékot. Ennek ellenére, vagy éppen ezért azonban abszolút szerethető figura, könnyű vele azonosulni. A film legnagyobb meglepetése egyértelműen Ansel Elgort, aki eddig csak olyan tinifilmekben tűnt fel, mint A beavatott-sorozat, vagy a Csillagainkban a hiba, így most először csodálkozhatunk rá valódi tehetségére, amit ez alkalommal több oldalról is megmutat. Egyrészt nem könnyű úgy kivitelezni egy zenére tátogós, táncikálós jelenetet, hogy az tényleg humoros legyen, ne pedig végtelenül kínos, de, nyilván a jó rendezésnek is köszönhetően, ez itt tökéletesen működik. Másrészt Bébi karaktere hiteles a drámai, feszültséggel teli részeknél is, a jellegtelen arckifejezése pedig tökéletes a rablósofőr szerephez. A Nyomd, bébi, nyomd nagyon szórakoztató mozi, jó zenékkel, kidolgozott karakterekkel, és pár izgalmas fordulattal, és még ennél is egy kicsit több. Remekül komponáltak az autós üldözős jelenetek, kiválóan időzítettek a poénok, és a romantikus részek arányát is sikerült eltalálni. A film jól egyensúlyoz a vígjáték és az akciófilm határán, mindkét műfaj elemei pont annyira hangsúlyosak, hogy ne nyomják el egymást, ugyanakkor áthatja egy általános szerzőiség is. Edgar Wright remek rendező, ha humorról van szó, tökéletesen oldja vele a feszültséget, mégsem viszi túlzásba. Emellett muszáj kiemelni mennyire zseniálisan sikerült kiválasztani a zenéket, ami nem csak az általános hangulatot teremti meg, hanem minden egyes számnak jelentőséget ad a jelenetek szempontjából, még a szövegüket is fontos megérteni. A Nyomd, bébi, nyomd fergeteges musical, amelyben a szereplők nem énekelnek, az autók viszont táncra perdülnek, mi pedig két órát végigpörgünk. Muszáj rögtön imádni a filmet és sodródni vele, tele van szívvel, élettel és ellenállhatatlanul diktálja a tempót, amit a felpörgetett rablásjelenetek és a vicces párbeszédeknek és dumafolyamoknak teret engedő, hosszan kitartott jelenetek váltakozása határoz meg. A zene a fő szervezőelem, amit igazából nem lenne szükséges megmagyarázni, de Wright kitalál hozzá egy háttérsztorit: a fenomenális autóvezetési képességgel bíró, rablóbandákat fuvarozó főhősnek, Babynek (Elgort) egy gyerekkori, lélektani szempontból is jelentős baleset miatt folyton zúg a füle, amit folyamatos zenehallgatással nyom el. A babaarcú Baby (akit A beavatott-filmekből és a Csillagainkban a hibából ismerhetnek azok, akik néznek ifjúsági filmeket) a Kevin Spacey által megformált gengszterfőnöktől kapja a megbízásokat, különböző összeállítású rablócsapatokat visz az akció helyszínére és menekít ki onnan olyan elképesztően látványos vezetési stílust alkalmazva, mintha a főhős és autója egy őrületesen szenvedélyesen táncoló pár volnának. Baby szeretne már kiszállni ebből a világból, különösen miután megismeri Deborát, az édes pincérlányt (Lily James), aki pont ideális partner lenne ahhoz, hogy autóba pattanjanak, és valami megfelelően hangulatos zenei aláfestéssel elszáguldjanak a naplementébe. Persze, tudjuk, ez nem megy ilyen könnyen. Számomra az is meglepetés volt, hogy a tésztaképű Elgort és a játékbaba James - még nehezen komolyan vehető lelkizős betétjeikkel együtt is - könnyedén elérték, hogy drukkoljak nekik. Amellett, hogy a bűnözést, a szerelmet és minden mást a zene irányít (olyannyira, hogy a forgatáson a színészek fülhallgatóval dolgoztak, amiből mindig szólt a jelenethez tartozó szám), egy Edgar Wright-filmben vagyunk, tehát természetesen a duma is majdnem ugyanolyan fontos. Az író-rendező a csaknem kétórás filmben bőven hagy időt arra is, hogy parádés színészgárdája, a fapofaság mögül időnként irtó jó egysorosokkal kibújó Spacey, a drogos ex-brókert teljes átéléssel hozó Jon Hamm, aki érzésem szerint most hagyta végleg maga mögött Don Draper öltönyös figuráját, és a tetkós keményfiú Jamie Foxx átadják magukat a parttalan szövegelésnek. A film lényegében így is egy kétórás, tömény joyride, ami többek közt olyan elcsépelt slágereket használ szuperül, új életet lehelve beléjük, mint a Tequila, az Easy, vagy a film bizarr, agyeldobós csúcspontjánál tomboló Brighton Rock a Queentől. Bírom a kritikát. Na, erre befizetek! Frissítve: 2017. június 29. Edgar Wright kultuszfilmek rendezője, ő készítette a Haláli hullák hajnaláta és a Vaskabátok-at is. A Nyomd, bébi, nyomd sava-borsát az elképesztő autós üldözések jelentik, és Wright szokott alaposságával készült a kulcsfontosságú jelenetek forgatására. Önmagában a történet meglehetősen közhelyes: főhősünk füle egy gyerekkorban elszenvedett baleset miatt folyamatosan sípol, és ezt a hangot konstans zenehallgatással nyomja el. A fenti bekezdés gyakorlatilag magába foglalja az összes akciókrimi közhelyét, és Baby és Debora szerelmi szála sem túl acélos - inkább csak amolyan karikírozott leképezése a klasszikus amerikai álomnak: mindez egy angol csókától -, a második felére a film viszont olyan meglepetéseket, verbális és fizikális keménységet tartogat, amely már-már lehozza a történéseket a földre, miközben klipszerűségét a továbbiakban is megőrzi. VégszóEdgar Wright főműve: nem csupán a nyár leglazább, legintenzívebb és legnagyszerűbb filmélménye, de simán az év egyik legjobbja. Gyilkos tempó. Gyilkos zenék.
Beleegyeztetett irodalmi és technikai részletek
A forgatókönyvet iPaden kaptam meg - meséli a színész, és ha kattintottam a szöveg melletti ikonon, megszólalt a vonatkozó részhez tartozó szám. A forgatások alatt a jeleneteknél is hangosan szóltak a számok a hangfalakból, így tudták összeilleszteni és beválogatni, hogy melyik előadó mely száma illik éppen az adott részhez. A zenék a filmbeli jelenetek természetes mozgatórugói, és a rendező biztosította, hogy a zenék valós időben kerüljenek kivágásra és összerendezésre a vágás során. A valódi autózások során több mint 150 autót gyűjtöttek össze, amelyek a bankrablásoknál a forgalomba beolvadó árnyalatokkal dolgoztak. Az autós üldözések nappali felvételeket igényeltek, hogy a jelenetek élesen kirajzolódjanak a fények és árnyékok játékában. A díszlettervezés Atlantában történt, és a helyi környezet nagyban formálta a díszletek hangulatát. A jelmezeket gondosan válogatták ki, és a kész ruhák a karakterek személyiségét, valamint a történet hangulatát tükrözik.
Szereplők és karakterek rövid áttekintése
- Bébi (Ansel Elgort): hallgatag sofőr, aki zenét hallgat a folyamatos füldudás ellenére is, és aki Deborával találkozva fontolgatja a kiszállást.
- Doki (Kevin Spacey): a gengszterfőnök, aki vérdíjat tűz ki Bébi fejére, és akire a csapat kapcsolata épül.
- Drága (Eiza González): a pincérnő, akinek a személyisége és stílusa a csapat dinamikáját erősíti.
- Dili (Jamie Foxx): a banda egyik erőszakosabb tagja, aki veszélyes és kiszámíthatatlan.
- Haver (Jon Hamm): a banda másik fontos tagja, aki durva és céltudatos.
- Debora (Lily James): Bébi szerelme és a történet szívébe tartozó karakter.
- Joe (CJ Jones): Bébi nevelőapja, siket és tanító jelbeszéddel.
