Az önismétlés főbenjáró bűn, az önmagunkra hivatkozás a dementia biztos előjele. Viszont Bruce Willis és Macaulay Culkin is milyen jól megéltek belőle. A hülyeséget félretéve, Györgykovács Imre és a fél hektár szőlő 2020-ban sem okoznak csalódást (understatement of the year). Tavaly így rajongtam érte, és idén szó szerint ugyanígy rajongok. Update a hajtás után.
Szerintem nagyon erős érvek kellenek ahhoz, hogy valaki ne vegyen mind a háromból - már amennyiben korábban is szerette a Györgykovács-borokat. Én viszont, amikor visszamentem belőlük vásárolni, rosszul számoltam ki a zsebpénzemet, és kénytelen voltam kettővel beérni. Amikor próbáltam magamat meggyőzni, hogy talán kettő is elég, akkor a Traminit és Sárgamuskotályt választottam. Traminit azért, mert eddig csak azt gyűjtöttem és mindenképpen kellett a vertikálisba. Sárgamuskotályt azért, mert tavaly nagyon meglepett és idén stabilizálta a helyét. Olaszrizlinget azért nem, mert a Sárgamuskotály kihagyhatatlan volt, a Traminit meg gyűjtöm.
Olyan, mint lenni szokott: tramini a Somlón és Györgykovácson átszűrve. Sziporkázó. De nem nagyon, nem vakít el, nem fülsiketít, nem döngöl a földbe. Elegáns tramini. Összetett, szaftos, kerek korty, hosszú lecsengés. A tramini az egyik kedvenc fajtám, a sárgamuskotály talán soha nem lesz az. Mégis ez a bor teljesen elvarázsolt. Illatos, friss, olajos, kiegyensúlyozott. Az illatban szőlő, mangó, ananász és a szokásos entourage, és ez egyszer nem csalódás, hogy a szánk felől nézve az orrunk becsap, mert a korty száraz.
Textúrában nem olyan vastag és összetett, mint a tramini, de mennyire ízes és lendületes. Ez az egyetlen a trióból, amelyiken érződik a fa, sőt, talán a gyufa. De csak érzéssel, ízléssel. Chablis benéz az ablakon. Mézes, krétás, zöldfűszeres, citromfüves illat - intenzitásban a fele, harmada lehet a két másiknak. Burgundis hordókezelés, a fa ad egy plusz réteget, de nem hívja fel magára figyelmet. Tömör szerkezet, kiegyensúlyozott, kerek korty.
Tokaji kincsek: Birtokok, borászok, területek
Ripka Gergely 2011. Bárdos Sarolta a mai magyar borivó fejében az egyik legsűrűbben csengő női borász neve. Talán Luka Enikő vagy Turcsek Orsolya kerülhetne még mellé, esetleg a szintén tokaji Berecz Stephanie (de inkább nem is bonyolódnék bele, biztos sokakat kihagynék, ha mindenkit föl kéne sorolnom). Számomra örömteli változatosságot jelent, hogy nem csak férfiak alkotják a hazai borászok mezőnyét... annál is inkább, mivel nőtől pl rosszat még nem ittam (jelentsen ez bármit is).
Érdekes/furcsa/nehéz lehet nőként egy borászközösség tagja lenni. (Vagy csak én gondolom azt, hogy ez hagyományosan egy kifejezetten férfias szakma?) Bár ezügyben egyiküket sem hallottam még panaszkodni, meg aztán ott van a segítőtárs, a támaszték, a férfi is, aki sokszor szintén borász, de például emlékeimben élénken él, amint a Művelt Alkoholista születésnapon, nyár végén Turcsek Orsolya és Bárdos Sarolta cinkos bizalmassággal ültek le egy asztalhoz egy amolyan hosszas, négyszemközti, női „borászcsevejre”.
A Tokaj Nobilis borai összehasonlítva a korábban ezen a hétvégén kóstolt tokaji borokkal sokkal-sokkal behízelgőbbek, nőiesebbek, ami egyértelmű bizonyíték számomra arra, hogy a borász is a terroir nagyon szerves része! Nem csak a maradékcukor, vagy épp a muskotály fajtajegye miatt, hanem egyébként is érezni lehet Saci mosolyát, őszinte kedvességét minden egyes borában.
Az új tételek viszont még jobban megfogtak. A 2009-es Barakonyi Furmintban is mindent maradéktalanul megtaláltam, amit az elődjében annyira szerettem. Krémes, maradékcukra épp jó, nem kell se több, se kevesebb, mindez perfekt ásványokkal megtűzdelve, tehát bevált a 2 éves recept. Aki kedveli ezt a műfajt, nyugodtan tárazhat a borból, mert 2010-ben nem készül Barakonyi Furmint (csakis az arra méltó években).
A termőhely, a fajta, a borász láthatóan remek egyensúlyra talált ebben a borban. A 2009-es Barakonyi Hárslevelű viszont száraz, szikár, markáns fehérbor, és ez a fajta a burgundi palackban rejlő lendület ellenére is megőrizte saját akcentusát. A borász szerint ezek a száraz borok jellegükben, teltségükben sokkal inkább hasonlítanak a burgundiakra, mint a karcsúbb rajnaiakra.
Kóstoltunk sok új édeset is. Először egy 2010-es Kövészőlő Sárgamuskotály cuvée, mely az illatos fajta báját szépen ellenpontozza. A nagy finálé a 2010-es és 2007-es aszúk voltak, melyek új dimenziókat nyitottak bennünk Tokajról. A bébiaszú 2010 azért, mert kontrasztot adott az előtte kóstolt főborokkal, és így mindkét bor karaktere kiemelkedő lett. Az aszúknál az ízletesebb, intenzívebb aromák mellett a friss nektárosság és könnyű zamatosság dominál. A 2007-es 6 puttonyos aszú tökéletes lezárás volt, habár palackja 0.375 literes, amit jövőben is így adnak ki valószínűleg.
Tokaji borászok és új irányok
A Pelle család elköteleződése, rajongása Mádért és a tokaji termőhelyekért egyre hangsúlyosabb. Domokos Attila a tokaji Dobogó kapitánya pedig folyamatosan kísérletezik: saját vívmánya lehet egy olyan módszer, amely a hordós bort fejtés nélkül mozgatja, és automata klíma-rendszerrel a földfelszíni érlelőteret a külső levegővel hűti. Ripka Gergely 2026. Hosszabb csend után, újra tokaji varázslat Budapesten!
Az év Bodó Juditékkal kezdődik, és a Kulcsár-dűlő környéki kóstolások továbbra is hangsúlyt kapnak. A Tokaj Nobilis boraival összevetve a Kulcsár-telepítés tokaji területei kiemelkedőek, és a címben említett Pollákék jelenlétét is érdekességgel mutatják meg a februárban tervezett események. Mindez azt mutatja, hogy a borászok terroir-centrikus megközelítése továbbra is meghatározza a tokaji borok arculatát.
Év végére érő tokaji élmények és a műfaj jövője
A Tokaj Nobilis borok még mindig nagyon jók, és a sor fiatal; ezért a pontozás helyett inkább a borok megismételhetőségének és a terroir minőségének hangsúlya érvényes. A 2007-es 6 puttonyos aszú tökéletes lezárás volt, bár a palack mérete és forma kiemelt figyelmet kapott. A Bortörténelem gazdagsága azonban nem csak a borkészítés technikájában rejlik, hanem abban a szemléletben is, hogy a borászok hogyan értelmezik a termőhelyet és a tradíciókat a modern borokra átültetve.
Bevezető gondolatok a megfigyeléshez és a kóstoláshoz
A borírásban az illatok és ízek gazdagsága mellett a textúra és a vágási pontosság adja meg a végső élményt. Az illatban szőlő, mangó, ananász és a szokásos entourage, a korty száraz. A textúra kiegyensúlyozott és hosszú lecsengésű; a fa csak finom ízként tud megjelenni. A vörös és fehér vonalak között az egyensúly és a terroir erős jelzők maradnak a kóstolásról alkotott képben.
- Tramini: elegáns, összetett, hosszú lecsengésű.
- Sárgamuskotály: illatos, friss, olajos, kiegyensúlyozott, száraz korty.
- Hárslevelű: száraz, szikár, burgundi jellegű érlelés.
Történelmi és mai összefüggések
A Művelt Alkoholista blogposztjai és a magyar borvidékek közösségi élményei egy időn át formálták a hazai borértékelés hangvételét. A Pannon Bormustra és a TokajWine.Net eseményei bemutatják, hogy a terroir és a borászati kultúra összetett kölcsönhatásban fejlődik, és a fiatal borászok új generációja továbbírja a tokaji történetét. A jellegzetes tokaji aszúk és a száraz borok közti határvonal finomodása is jelzi, hogy a tradíciók megőrzése mellett a modern víziók is helyet kapnak a borfogyasztók asztalain.
Rövid összefoglaló: a sárgamuskotály és a tramini lehetőségei a tokaji és somlói borvidékeken gazdagítják a palettát, miközben a borászok továbbra is a terroir sokrétűségét hangsúlyozzák. A borok színes világa és a személyes élmények összekapcsolódása teszi ezt az írót emlékezetessé: a pohárból áradó illat és az ízléssel összhangban álló textúra mind az autentikusságot, mind az újtörténetet szolgálja.
tags: #sargamuskotaly #muvelt #alkoholista