A sörvilágban a nevek gyakran egyet jelentenek a megszokott ízekkel, a jól ismert minőséggel. A Heineken, mint globális márka, évtizedek óta azonosítható a jellegzetes, frissítő ízvilágával. Azonban a sörgyárak folyamatosan keresik az újítás lehetőségét, hogy új fogyasztói rétegeket szólítsanak meg, vagy éppen a meglévőket kápráztassák el valami különlegessel. Ebben a kontextusban merül fel a kérdés, hogy mi történik, amikor egy nagy múltú márka, mint a Heineken, eltér a megszokott útvonalaktól, és egy speciális gyártástechnológiai eljárással rukkol elő. A cikkünkben vizsgált sör, bár nevében hordozza a jól ismert márkát, egy olyan kísérlet eredménye, amely megosztja a fogyasztókat és elgondolkodtat a sörgyártás jövőjéről.
A Különleges Erjesztési Eljárás: Az Első Benyomások
Gondolhattuk volna, hogy a normál Heineken kissé gyengébb változata lesz, de amikor kiderült, hogy spéci módon -1C°-on erjesztik, akkor jött az aggodalom, hogy ebből megint valami semlegesen ízetlen Amstel Pulse jellegű dolog lesz. Az aggodalom azonban nem igazolódott be, hiszen a végeredmény nem lett semlegesen ízetlen. Pozitívumként értékelhető, hogy a Heinekennek sikerült valami olyat előállítania, amilyet eddig még soha nem ittam. Ez a tény önmagában is figyelemre méltó, hiszen a sörpiac telített, és nehéz újat alkotni.
Az Ízélmény: Egy Kétélű Kard
Azonban a pozitívum mellett ott a negatívum is: nem is nagyon akarok ilyet inni. Ez az érzés arra utal, hogy a speciális erjesztési eljárás ellenére az ízprofil nem nyerte el a fogyasztó tetszését. A végkövetkeztetés az, hogy a sör elindult egy olyan irányba, ami az alkoholmentes sörökre jellemző, mint például a Buckler. Csakhogy itt még annak az édeskés meseízét is elpancsolták, hogy a végére valami közepesen rettenetes, leginkább felfoghatatlanul értelmezhetetlen valamivel záródjon a korty. Nyilván a vizessége ebben az esetben enyhítő körülmény. Ivás közben arra gondoltam, hogy van élet a Van Pur termékein kívül is, ha valaki a sörök egy újabb árnyalatát akarja megízlelni. Persze ezzel együtt, sokan egy kissé vizes, kenyeres, malátás, semleges sörnek fogják érezni mindenféle rossz szájíz nélkül.
A Sör Jellemzői: A Számok és az Érzékek Tükrében
Típus: Holland sör, világos. Ez a besorolás megerősíti a várakozásokat a sör alapvető jellegét illetően.
Saját tapasztalat: Pohárba töltve egészen világos. Viszont valahogy olyan semmilyen, ami végülis nem hátrány, de nem is előny. Egy a sok közül nekem, nincs jellegzetessége. Talán keserűbb, mint egy alap sör, de a barna Staropramen után kóstolva talán nem is csoda. Habja tulajdonképpen nem volt, és ez a minimális is azonnal eltűnt. Ez arra utalhat, hogy a gyártástechnológia vagy az összetevők nem segítették elő a stabil habképződést, ami sok sörkedvelő számára fontos esztétikai és ízbeli tényező.
Alkoholtartalom: 5%. Ez az alkoholtartalom beleesik a hagyományos világos sörök átlagos tartományába, tehát ezen a téren nincs eltérés a megszokottól.
Összetevők: Víz, árpamaláta, komló, Készült a speciális „A” sörélesztő felhasználásával. Az „A” sörélesztő pontos mibenléte rejtély marad, ami tovább növeli a sör különlegességét, de egyben a megkérdőjelezhetőségét is. Vajon mi lehet ez a titokzatos összetevő, amely ennyire befolyásolja a sör végső karakterét?
Forgalmazza: Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. 9400 Sopron, Vándor Sándor u. 1.Gyártja: Heineken Brouwerijen B.V Amsterdam, Holland.Itt vettem: Kecskemét, Tesco - Ára: 219 Ft. Az ár viszonylag alacsony, ami arra utalhat, hogy a sör célja a szélesebb réteg elérése lehetett, akár egyfajta bevezető termékként a speciális kísérletezések világába.
A Széles Réteg Megcélzása és az Ízekkel Való Játék
Szerintem széles réteget akartak lefedni vele, ezért nem játszhattak az ízekkel, de szomjoltónak egyet-egyet le tudnék csúsztatni. Ez a vélemény arra utal, hogy a sörgyár talán a biztonsági játékot választotta, elkerülve az erősebb, megosztóbb ízjegyeket, hogy minél több ember számára legyen fogyasztható. Csapolva is kóstoltam Szegeden a múlt héten (590-ért), ott jól esett a 30 fokos melegben, de valahogy nem alkotott maradandót nálam. A csapolt változat és a palackozott eltérő tapasztalatai is felvethetnek kérdéseket a gyártás és forgalmazás során érvényesülő minőségbiztosításról.
Újra Vennék? Az Értékelés Kérdése
Újra vennék? - Igen. Ez az igenlő válasz ellentmondásosnak tűnhet a korábbi negatív tapasztalatokkal szemben. Lehetséges, hogy a fogyasztó nyitott az új ízek felfedezésére, még akkor is, ha azok nem feltétlenül váltják be a hozzá fűzött reményeket. Vagy talán a "igen" válasz arra utal, hogy a sör mégiscsak eléri azt a szintet, amit egy ilyen kísérleti terméktől elvárhatunk: hogy legalább kipróbálható legyen.
Licenc Sörök Világa: Az Eredeti és a Másolat Között
A licenc szó jelentése: engedély. A licenc sörök kifejezés annyit tesz, hogy licencdíj ellenében a márkátulajdonos sörgyár engedélyt ad más - rendszerint külföldi - sörgyáraknak, hogy a megfelelő minőségi követelményeknek eleget téve megadott recept és gyártástechnológia szerint, ugyanazon márkanev alatt maga is lefőzhesse és forgalmazhassa azt a sört. Az import sörök vs. összehasonlító tesztek sokasága foglalkozik azzal, hogy egy-egy licenc sör mennyire hasonlít az eredeti termékre. Mégis. Ha azonos a recept, azonos a gyártástechnológia, mi okozhatja az eredeti sörmárka és a licenc sörök közti eltérést? A válasz a felhasznált nyersanyagok minőségében keresendő. Miként egy nagyüzemi sörgyárnál meghatározó szempont a költséghatékonyság, jelentős költségek spórolhatóak meg a szállításon. Közeli országok esetén a gyártók gyakran hangoztatják, hogy az alapanyag ugyanaz, ám a sör 95%-át kitevő víz azzal együtt is biztos más, hogy a mai fejlett vízkezelési technológiáknak köszönhetően - lágyítás, ionadagolás - a víz összetétele „másolható”.
42. Aranyrúd felszínén adatok: sorszám, finomság, gyártó, súly.
És ha nagyobb távolságokról beszélünk, ahol több ezer kilométert kellene az alapanyagokat utaztatni? Az élesztő és a komló relatív kicsi, könnyen szállítható, elvben erre van lehetőség, ám a sör tömegének 15%-át kitevő maláta esetében biztosak lehetünk, hogy a multinacionális vállalatok a helyi gyártást fogják előnyben részesíteni. De ami a legszembetűnőbb jel, ha lebutul a szárazanyagtartalom, és ezzel együtt az alkoholfok, vagy ha megjelenik az összetevők között a kukoricadara. Na, ilyenkor egész biztos, hogy meg se próbálták az eredeti receptet követni, és az eredeti márka megcsúfolásával, nevével való visszaélésével van dolgunk. Hogy ilyenkor ezt mégis hogy kommunikálják? A Borsodi Sörgyár tulajdonosa az amerikai-kanadai MolsonCoors (előtte a belga AB InBev), a Dreher Sörgyár tulajdonosa a japán Asahi (előtte a dél-afrikai SAB Miller), a Soproni Sörgyár tulajdonosa a holland Heineken. Márpedig ez a három söróriás a Statista.com információja alapján 2020-ban a teljes sörgyártási volumen majd 20%-át tette ki! Ezek után nézzük meg tételesen a hazai boltok polcain leggyakrabban feltűnő licenc söröket, legfőbb tulajdonságaikban azt összehasonlítva az eredeti sörmárkával. 17 licenc sör legárulkodóbb tulajdonságait egymás mellé téve látszik, hogy a hazai piacon érdekelt nagyüzemi sörgyárak mindegyike tömegével állít elő az eredeti sörmárkára kicsit sem hasonlító olcsósított licenc söröket. Ez alapján a következő sörmárkákat érdemes fenntartással kezelni: Gösser, Hofbräu München, Holsten, Kaiser, Löwenbräu, Spaten, Steffl, Stella Artois, Tuborg Gold, Tuborg Green. A többinél - név szerint: Beck’s, Carlsberg, Heineken, Kozel, Miller, Startopamen, Staropramen Dark -, élek a gyanúperrel, hogy a gyártók tényleg próbálnak az eredeti sörmárkához hasonló minőséget előállítani, legfeljebb nem jön nekik össze.
Innováció a Sörgyártásban: A Heineken Zöld Energiával
A sörgyártás nem csak az ízek és az alapanyagok világában zajló innovációról szól. A Heineken a fenntarthatóság terén is igyekszik új utakat keresni. A szeszipar legnagyobb hőakkumulátorát használja majd. Az innovatív projektet jelentette be a Heineken, az EDP és a Rondo Energy cégekkel együttműködésében a következő másfél évben életre hívja a szeszipar legnagyobb hőakkumulátorát. A portugáliai Lisszabon közelében található Vialonga sörfőzde és malátagyár 100 megawattórás Rondo Heat Battery (RHB) rendszert kap, amely a megújuló áramot hő formájában tárolja, majd gőzzé alakítja a sörgyártáshoz.
Az új rendszerrel képes lesz jobban hasznosítani a zöld energiáját a Heineken. A hőakkumulátor jelen esetben téglákban tárolja majd a hőt, és két forrásból kapja a felfűtésükhöz használt áramot: a sörgyár 7 MW teljesítményű napelemrendszere, továbbá a villamos hálózaton át beszerzett zöld energia gondoskodik a fűtőelemeinek a működtetéséről. A Heineken szerint még a sör drágulását is akadályozhatja a rendszer. Ez a fajta technológiai újítás nemcsak a környezetvédelem szempontjából jelentős, hanem gazdasági előnyökkel is járhat a vállalat számára, ami hosszú távon a fogyasztókra is pozitívan hathat.