A háromemeletes épület a neoreneszánsz stílusú századfordulós bérházak egyik ékes példája. A 19. század második fele Budapest városfejlődésének talán legfontosabb időszaka volt, amikor számos olyan épület készült, amelyek ma is formálják a város arculatát. Ekkor épültek fel a város ikonikus épületei, létrejött az Andrássy út és a Nagykörút, amelynek kiépülése (1872-1897) jelentős hatással volt Józsefváros korábbi, földszintes és ipari jellegű építkezéseire.
A tárgyalt épület szempontjából a Nagykörút kiépülése fontos mérföldkő volt, hiszen a körút elterjedésével nőtt a befektetők kedve a többszintes, városias jellegű társasházak iránt. A József körút 58. szám alatti, háromszintes, zártsorú épület ennek köszönhetően készült el historizáló stílusban. A homlokzaton hét nyílástengely különíthető el: a földszinten és az első emeleten íves záródású portálok és nyílások, a második és a harmadik emeleten pedig egyenes záródású nyílások alkotják ezeket. A két szélső tengely páros ablakokkal foglalja keretbe az emeleteket. Az első emelet harmadik és ötödik tengelyében balusztrádos erkély található, az ablakok kötényét baluszterek töltik ki. A középső főbejárati részt a második emeleten kovácsoltvas erkély teszi hangsúlyosabbá. A második emeleti lakásoknál timpanonos szemöldökű ablakok színesítik a homlokzatot. A háromfelé osztás a reneszánsz palotaépítészetet imitáló historizáló építészet jellemzője, és ezt díszes párkányzatokkal oldotta meg az építész.
A nyílászárók borovi fenyőből készültek, alapanyagát a Dunán úsztatták le. A bejárati előcsarnok szintén párkányzattal és pilaszterekkel díszített, a tér lefedése keresztboltozatos. A beépítéskor bevezették a gázt, amely akkoriban kizárólag világításra szolgált. A cselédlépcsőház falán ma is láthatók a gázlámpák és a gázvezetékek csonkjai. A függőleges közlekedést egy központi főlépcső és egy hátsó részen lévő háromkarú cselédlépcső biztosította. A lift 127 évvel később, 2016-ban Galambos Istvánné és a ház lakóközösségének összefogásának köszönhetően jött létre.
A dongaboltozatos pincében lakásonként egy-egy pincerekesznyi tűzifatároló és egyéb raktárhelyiségek kaptak helyet, amelyeket léckerítés szerű válaszfalak választottak el egymástól. A fa és a szén szállítását lovaskocsikkal oldották meg, a szénhordók kosaranként cipeltek a pincék ablaknyílásaihoz, ahol rámpák segítségével csúsztatták le a rekeszekbe. A II. világhábort alatt vastag vasajtóval zárható óvóhelyet alakítottak ki a pincében, amely minden családnak kijelölt helyet biztosított. A légoltalmi pincéhez mosdóhelyiség és mellékhelyiség is tartozott. Hatalmas víztartályt is elhelyeztek benne, amely az esetleges vízellátás kimaradása esetén szolgáltatott vizet. Ezek ma is megtekinthetők, az Önkormányzat tulajdonában vannak.
A pince a 1956-os forradalom ideje alatt is jó szolgálatot tett, amikor a szovjet tankok megjelentek a Körúton, és egy-egy házat belövés érte. Az ellenállók a pinceszinten áttörték az épületek elválasztó falait, így a pincéken keresztül észrevétlen módon tudtak mozogni a háztömbökön belül. A ház homlokzata megsérült a forradalom és szabadságharc idején: egy ablakszakasz alatt kiesett a mellvédfal, és a zárópárkány is több ponton leomlott. Később készült fényképeken látszik, hogy a szerkezeti hibákat kijavították 1957-ig, a homlokzatburkolati hibákat pedig 1958-ig.
Az elmúlt száz évben elsősorban funkcionális átalakításokon esett át az épület, amely főként a lakásbelsők változtatásait érintette (fürdőszobák kialakítása). Az épületet Fekete Elek tervezte és kivitelezte. Tervezőként 1879 és 1909 között volt aktív, és elsősorban bérházakat tervezett historizáló, reneszánsz palotaépítészetet imitáló stílusban, ahogyan a József körúton is található több másik épület. A körúton ezenkívül további két bérház épült meg (József körút 69., József körút 67.).
Építőmesterként nagyobb középületek kivitelezésében is részt vett, köztük a Hauszmann Alajos által tervezett Műszaki Könyvtár épülete a József körút 6. szám alatt. Pályája közepén építtetőként is kipróbálta magát, és a Bartók Béla út 25. szám alatti bérházat is ő finanszírozta, a tervezés és kivitelezés mellett. Magánéletéről kevesebb információ maradt fenn. Felesége Fekete Elekné Koch Evelin volt. Az épület finanszírozója Pollák Sándor kereskedő és építési nagyvállalkozó volt, aki 1898 és 1905 között a házban is élt feleségével, Schwarz Rózsával. Ezenkívül a Dohány utca 56. és a Wesselényi utca 19. szám alatti társasházaknál volt jelen építtetőként.
A régi cím- és lakásjegyzékek alapján sokszínű lakóköösség alakult ki: hivatalnokok, mérnökök, katonák, politikusok, művészek, orvosok, tanárok, újságírók és kétkezi munkások éltek itt. A házban lakott többek között Beniczky Árpád országgyűlési képviselő, Gschwindt Ernő, majd a gyárban és politikában is aktív személyiségek. A gyárak közül a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár volt jelentős, amelynek adminisztrációs irodája a házban működött. A társasházak között említésre méltó a meginduló élet különböző területekre: az üzletek és szolgáltatások gazdag kínálata a Nagykörút felé nyíló földszinti üzletsorban koncentrálódott. A házban 1907-1908 között a Vajda Ármin cipőboltja működött, 1909-ben azonban csődbe ment. 1900-tól a Bohn József virágkereskedő élt a házban, és 1898-tól 1923-ig biztosan működtetett itt vállalkozást. Vincze Kornélné Metzner Leopoldina cukorka- és déligyümölcs-kereskedő is itt lakott, akinek vállalkozása 1929-ben ismert, majd 1932-ben csődbe ment. A Vörösmarty és Jancsó filmgyártó és filmkölcsönző Kft. is a ház üzleti életének része volt, és a 1957-1958-as években fényképen is láthatók az akkori üzletek, köztük a Patyolat, a Domokos Gábor asztalosmester bútorüzlete és egy fotós kelléket áruló bolt. A házban található üzlethelyiségek és lakások története színes és összetett maradt a századok során.
Az épület történetét számos forrás, például a Hajnal-tér és jellegzetes utcai archívumok, régi újságok és almanachok dolgozták fel. Ezek a források rávilágítanak arra, hogy a történelmi Erzsébet-tér és környéke, valamint a körúti tömbök falai között milyen társadalmi rétegek, mely személyek éltek és tevékenykedtek a XVIII-XX. században. A földszinti üzletsor a Nagykörút felé nyíló fronton hosszú éveken át a mindennapi élet fontos terepe maradt, amelyen keresztül a város dinamizmusa megnyilvánult és gazdagította a környék kultúráját és gazdaságát is.
Az épület tehát nem csupán egy megtervezett tömb, hanem élő történet, amely a város fejlődésének és társadalmi-történeti változásainak tanúja. A historizáló stílus és a részletes részletek - nyílászárók, erkélyek, párkányok, a belső terek megoldásai - mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a ház mai napig monumentális látványt nyújtson a József körúton, miközben lakói mindennapi életüket élik benne. A projekt eredményeként a lift létrejötte 2016-ban, miközben az épület belső tereinek felújítása és modernizációja is egyidejűleg zajlott, tovább erősítve az épület funkcionális és társadalmi funkcióit.
Intézményes és közösségi értékek - Az épület története sok szereplő hullámzó élettörténetét foglalja magába: politikusok, gazdasági szakemberek, művészek és vállalkozók otthona volt egy időben, s a lakóközösség összetett társadalmi spektruma ma is tükrözi a környék változásait. A historizáló megközelítés pedig lehetővé tette, hogy az emlékezet megőrizze az épület jellegzetes részleteit, miközben a modern igényeknek is megfelel.
