A Science of the Total Environment folyóirat nyári kiadásában megjelent kínai intézetek kutatásai riasztó adatokkal szolgálnak: mikroműanyagokat találtak az összes bevizsgált egészséges férfi spermájában. A mikroműanyagok szinte mindenütt jelen vannak, és az emberi test szöveteiben is kimutathatók; az átlagos ember hetente körülbelül egy bankkártyányi műanyag mennyiségű apró részecskét fogyaszt el. A kutatók Raman-mikrospektroszkópiát alkalmaztak az azonosításra és mennyiségi kimutatásra, a spermiumok mozgékonyságát számítógépes elemzéssel vizsgálták, morfológiájukat pedig Diff-Quik festéssel értékelték. A demográfiai adatok, a sperma paraméterei és a mikroműanyag-tartalom közötti összefüggéseket statisztikai módszerekkel elemezték.
Az eredmények szerint kivétel nélkül minden spermamintában kimutatható volt mikroműanyag, mintánként 0,72 és 7,02 μm közötti mennyiséggel. Összesen 8 különböző összetételű mikroműanyag volt jelen a mintákban. A polimerek előfordulási gyakorisága a következő volt: polisztirol (PS, 31%), polietilén (PE, 14%), polivinil-klorid (PVC, 14%), akrilnitril-butadién-sztirol (ABS, 11%), polikarbonát (PC, 11%), polietilén-tereftalát (PET, 8%), polipropilén (PP, 6%), politetrafluor-etilén (PTFE, 6%).
A megjelenő minták alapján a polisztirolnak kitett sperma magasabb progresszív motilitást mutatott, mint a PVC-nek kitett csoporté, értékei: 43,52 ± 14,21% vs. 19,04 ± 13,46%. Ezt a jelenséget megelőző kutatásokkal összhangban értelmezhetjük, hogy a különböző polimerek eltérő hatásokkal lehetnek a spermatikus funkciókra.
Hasonlóan más kutatások is felhívják a figyelmet: az átlagember szervezetében megjelenő mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásai újabb bizonyítékokkal bővülnek. Előző, BPA-val kapcsolatos vizsgálatok szerint a nemzetközi lakosság jelentős része kerülhet ki a kitettség hatásai alól, és a termékenységre gyakorolt összefüggéseket több vizsgálat is alátámasztja.
A BPA hatásait vizsgáló brit vizsgálatokban például 94 férfi esetében a kontrollcsoporthoz viszonyítva fokozott BPA-kitettség társult alacsonyabb spermiumszámmal és gyengébb motilitással. Ugyanakkor a BPA jelenlétének csökkentése és a termékenység közötti összefüggéseket továbbra is vizsgálják, mert a BPA kioldódását befolyásolja a savas vagy lúgos közeg, a magas hőmérséklet és a hosszú tárolási idő.
A vizsgált mintákban az összefüggések összességében rámutatnak arra, hogy a mikroműanyagok emberi szervezetbe kerülése bármilyen útján - ivás pohárból, légtöredékek belélegzése, vagy melegített ételek fogyasztása műanyag edényekből - potenciálisan hatással lehet a reproduktív funkciókra; ez azonban komplex és több tényezős kérdés, melyet további kutatásokkal érdemes tisztázni.
Az alkalmazott módszertan részletezése közben a kutatók a Raman-spektroszkópiával azonosították az összetétel szerint eltérő mikroműanyag-polimereket, és a morfológiai vizsgálatokkal is alátámasztották, hogy a mikroműanyagok különböző fajtái különböző mértékű befolyást gyakorolhatnak a spermiumok funkcióira.
Az átfogó összefüggések megértéséhez szükség van továbbra is szélesebb körű, nemzetközi kitekintésre és hosszú távú nyomon követésre, valamint a mikroműanyagok biológiai hatásainak mechanizmusait feltáró kutatásokra. E között szerepelhet a belélegzett részecskék vagy élelmiszer-beszívódás útján történő kitettség hatásainak vizsgálata, a különböző anyagok közti összehasonlítások és a populációk közötti különbségek feltárása.
Az eddig ismert egészségügyi kockázatok közé tartozik, hogy a műanyag részecskék különböző polimerekben előfordulnak, és az emberi szervezetben szisztematikusan kimutathatók. A kutatók szerint a megfigyelt mintákban összesen 8 különböző összetételű mikroműanyag található, amelyek között legerősebben előforduló polimerek aránya változó.
- PS - 31%
- PE - 14%
- PVC - 14%
- ABS - 11%
- PC - 11%
- PET - 8%
- PP - 6%
- PTFE - 6%
Összevetve a BPA-val kapcsolatos vizsgálatokkal, úgy tűnik, hogy a különböző környezeti tényezők és vegyszerek együttes jelenléte tovább árnyalja a termékenységre gyakorolt hatásokat. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a mikroműanyag-bevitel többféle útvonalon történhet, és a hatások mértéke egyéni tényezőktől is függ.
Mikroműanyagok hatása az emberi szervezetre
Fontos megemlíteni, hogy a kutatás eredményei előzetesek, és a konklúziók általános érvényessége a további kutatások fényében értékelhető. A vizsgálatok alapján ugyanakkor érdemes szempontként figyelembe venni a környezeti szennyezés megelőzését és az élelmiszer- és italcsomagolások minél biztonságosabb megválasztását, különösen a hő- és tárolási körülmények tekintetében.
A BPA konkrét példája jól mutatja, hogy a műanyag-összetevők kioldódása és a különböző környezeti feltételek hogyan befolyásolhatják a reproduktív egészséget. A megtalált összefüggések felvetik a közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági politikák megerősítésének szükségességét, hogy a lakosság tehermentesebben élhessen a modern anyag-technika által kínált előnyökkel, miközben a lehetséges kockázatokat minimalizáljuk.