A jövő tavasszal megjelenő új lemez koncepciója rendkívül izgalmasnak ígérkezik, hiszen a zenekar tagjainak és rajongóinak álmai inspirálták a dalokat. A több mint 200 beérkezett álom igazi kincsesbányája lehet a kreatív folyamatnak. Az egyik dal, melynek szürreális képekben gazdag szövege mantraszerűen ismétlődő sorokkal indít ("Te vagy én? Én vagyok."), a rémálmok visszatérő, megkötő elemeihez hasonlítható. A szöveg töredezett lüktetése és a zenei tartalom markánsan támasztja alá ezt a hangulatot.
Egy interjú kapcsán Szendrői Csabi és Hajós András beszélgetése inspirálta az egyik vizuális koncepciót. Egy rövid animáció, melyet az Instagramon osztottak meg és Csabit is megjelölték vele, azonnali tetszést váltott ki. Az egy hónapos határidő ellenére a vizuális világ megalkotása nem okozott gondot, különösen, hogy a zenekar rendkívül nyitottan állt az elképzelésekhez, bár kompromisszumokra szükség volt. Az álmok iránti személyes érdeklődés, különösen a rémálmok világa, amely alkotóként is közel áll hozzá, nagyban megkönnyítette a munkát. Mind a zene, mind a szöveg inspirálóan hatott, hiszen a zenekar zenéjét régóta hallgatja és közel érzi magához. A dalban rengeteg elemzésre méltó található, de a téma szubjektivitása miatt a végső értelmezést a hallgatóságra bízza.
Németh Szabi elmondta, hogy a pandémia őket is érintette, de felemelő volt újra hangszereket ragadni és zenélni. Hamar egymásra és a dalokra hangolódtak, három napra elvonulva a stúdióba, ami egy tábor hangulatát idézte. Kovács Zoltán szerint ez az időszak nem függő a zenekar életében, hiszen mindannyian szenvedélyesen szeretik a zenét, a zenélést és mindent, ami ezzel jár: minden feladatot, ami ahhoz szükséges, hogy a megfogalmazott üzenet a lehető legpontosabban jusson el a hallgatóhoz.
Az "Én" fogalmának megközelítései
A zenekar tagjai eltérően közelítik meg az "én" fogalmát. Szabi határozottan állítja, hogy az "én" létezik. Zoli is elismeri a létezését, abból az alapfeltevésből indulva ki, hogy "te nem vagy én. Én én vagyok, nem más, tehát lennie kell." Ugyanakkor elismeri, hogy az "én" pontos definíciója nehézkes. Gondolkodásában felmerül, hogy az "én" tudatának eltűnése a teljes semmit jelentené, ami nehezen elképzelhető. Egy barátja erre azt válaszolta, hogy gondoljon az alvásra, amikor sincs "én", ami felveti a kérdést, hogy talán mégis elmúlik minden, és az "én" nem ölt új testet.
A dalszerzés folyamata: Rutin és Új Kihívások
A dalszerzés folyamatáról Szabi elmondta, hogy mindig előre terveznek, bár ezúttal a kiszámíthatatlanság miatt ez nem volt könnyű. Folyamatosan B, C, D… ZS tervek voltak a fejükben. Zoli inkább kiegészülésként írja le a folyamatot. Bizonyos dolgok rutinszerűen mennek, ami felgyorsítja a munkát, de új kihívások is adódnak, melyek során tanulnak és tapasztalatot szereznek, amit később beépítenek az alkotásba. A csapatmunka lehetővé teszi, hogy ezek a tapasztalatok halmozódjanak, és egyre komplexebben fogalmazzanak meg gondolatokat.
Tóth András (Totya) elárulta, hogy a dal alapja egy véletlenszerű basszusgitározás során született a második hullám idején. Egy lüktetést hallva felvett másfél percnyi alapot, és ilyenkor órákig tud hallgatni egy loopot, folyamatosan hozzáadva, elvéve, variálva. Igyekszik asszociatív maradni, és figyelni arra, hogy az adott zenei gondolat mit hozna magával, hogyan reflektálna az előzőekre, vagy hogyan teremtene erős zenei momentumot. Szereti, amikor a véletlenszerűség és a tudatosság, az akusztikus és szintetikus hangszerelés, valamint az ellentétek kéz a kézben járnak. A dal témája önmagában is inspiráló volt, de maga a zeneírás folyamata is álomszerű és elmélyülést igényel. A téma irányelvet és zenei nyelvezetet biztosított a történet kibogozásához.
Joe Rogan: Anthony Kiedis explains the creative process behind RHCP songwriting
Totya hozzátette, hogy a dal hallgatása során utólag rengeteg részletet fedezhet fel az ember, mint például egy komplett nagyzenekar vagy egy lecsupaszított akusztikus kíséret. A dalszerzés és felvételek végén általában van egy pont, ami nem csak egy történetet tükröz, hanem jelzi a zenekar gondolkodásbeli és zenei helyzetét. Szerencsére a fantáziának nincsenek korlátai, így koncerteken a dalokat kedvük szerint játszhatják.
Az Álom Természete: Tudományos és Filozófiai Megközelítések
Sokan és sokfélén gondolkodnak az álomról. Csabi szerint az álmodás folyamata során az agy kirakósként próbálgat egymáshoz véletlenszerűen tapasztalatokat. Szituációs játékokon keresztül feldolgoznak, hatékonnyá tesznek, és felkészülnek várható eseményekre. Példaként említi, hogy a futás tapasztalatát könnyen át tudja ültetni a zuhanásba, mivel a zuhanás közben az arcához érő szél hasonló lehet a futás élményéhez.
Csabi elmondta, hogy a dal első felét egy többnapos ébrenlét harmadik hajnalán írta meg egy szuszra, és szinte magától adódott. Először azt kellett eldöntenie, hogy kizökken-e a tematikából, vagyis példákon keresztül mesélje-e tovább a történetet, vagy legyen egy, az ének közti magára ismerés. Az utóbbi mellett döntött, kiszakadva a vizualizációból, hogy inkább az álmában átélt szorongást próbálja definiálni, majd keretbe foglalta a sztorit.
Arra a kérdésre, hogy rendben van-e a gondolattal, ami végigmegy a dalon, Csabi úgy válaszolt, hogy ritkán találkozik olyan gonoszsággal, melynek eredetére nem talál magában magyarázatot. Az ember mindig arra haragszik, aki magából hordoz valamit, amit magában nem szeret. Ezt figyelte meg.
A dalt megtalálhatják a Spotify-on, YouTube-on és a többi streaming szolgáltatáson.
Utazások és Emlékek: Koncertek és Élménysorozatok 2003-ból
A 2003-as év eseményei, naplószerű bejegyzések formájában, gazdag képet festenek a zenekar és környezetük életéről, különös tekintettel a koncertekre, utazásokra és a mindennapok különös pillanataira.
Nyári Kirándulás Visegrádon (2003)
Egy korán, már déli tizenkét órakor kezdődött kirándulás során a zenekar tagjai és barátai Visegrádon, a Bori család birtokán szálltak meg. A birtok egy hatalmas erdő közepén fekvő, két meseszép erdélyi parasztházból állt. A "tudatalatti álomba" való belépés előtt megálltak fürödni a Dunában, és a "Gondüző" nevű itatóban "hekkeltek" (halat nem fogyasztva) és komlóvirágteáztak. Bár a víz hideg és az idő szeles volt, a folyóban való fürdés élményét nem hagyták ki. Zsombit darázs csípte meg, Tibi pedig fejen állva, majd magát meleg homokba hempergetve, zombiként kergetőzött. A sok sporttól elfáradva felmentek a Boriékhoz, ahol fröccsöt kaptak, Tibi gitározott, és többen elaludtak.
Később ebédre hivatalosak voltak Gyuri régi osztály- és ovis társához. Gyuri azonban ekkor még nem volt velük, mivel este külön csatlakozott a koncertre a költözködése miatt. Így nem tudták, hova is mennek, kihez, és miért. Hat óra körül értek oda egy hatalmas terülj-terülj asztalkámhoz, fehér lóval és egy komondorral. A házban rengeteg agancs és rókaprém fogadta őket. Megköszönték a vendéglátást, és nekivágtak Esztergomnak. Sajnos az odaérkezésre már kissé "bekábult" állapotban voltak, így kevés emlék maradt az ott töltött időből. Annyi bizonyos, hogy a koncert teltházas volt, és az előadást hangosan megtapsolták. Az énekes bevallja, hogy az állapotára kissé a zenekar is "befeszült", és megígéri, hogy ilyet többet nem tesz. A koncert végén visszhangzott a taps, és többen le is íratták vele a nevét, ami arra utal, hogy nem lehettek rosszak.
Szigetvári Fesztivál és a "Zsúzi vonat" (2003)
Egy másik bejegyzés a "Zsúzi vonat" nevű buszban utazó zenekar tagjait mutatja be. A buszban a dohányzásra kijelölt helyfoglalás miatt konfliktus merült fel, mivel az anyósülésen foglalt helyet valaki. Szigetvár messze volt Érdről, és helycsere szándékát jó időben jelezték, de nem volt lehetőség megállni, mert alapos késést szedtek össze.
Pécsett zöld hullám fogadta őket, negyven lámpán haladtak át. A várban rendezték a fellépésüket, ami hangulatos hely volt, de kevés emberrel. Előttük két zenekar játszott, így "bádogkutyázásba" fogtak a fellépésükig. Felfedezőtársával, Zsombikoalával kertet látogattak. Nyilak mutatták az utat dzsámi felé, de nem tudták, melyik a pontos cél. Végül arra jutottak, hogy biztosan olyan lehet, mint a türbe, bár annak sem tudták a pontos jelentését.
A fellépésüket követően "szellősebb" volt a megszokottnál, de lelkesedésben nem volt hiány. Bolivár egy "ordibátorral", azaz megafonnal színesítette az "Ördög mesekönyvét". Megemlíti, hogy Bori ekkor épp Csehországban volt, így "nőtlenkedés" volt. Ennek ellenére erősnek érezte magukat, és jó volt ott lenni. A koncert után a kocsmáros lány meghívta egy sörre, mert tetszett neki a zenekar. Ötkor érkezett a "Zsúzi vonat", de az énekes még nem vágyott aludni, így Palival találkozott az Olimpiában. Kabócával együtt látogattak el hozzá. Nem maradtak sokáig, mert ismét "ébren álmodás" kerekedett a dologból. Ekkor látott életében először alkoholista négert, valamint egy kopott zakós kártyakirályt és egy zombi fejű danaida hordót. A többi járókelő gyorsan távozott, miközben valaki folyamatosan a játékgépet etette. Megérkeztek a délceg tartású, vasalt ingű cigányok is, akik közül az egyik a flinsztoni Frédire emlékeztetett. Bevonták az énekeset a kártyapartiba, de a szabályokat nem mondták el. Az énekes jól beilleszkedett a "Borozó" törzsközönségébe, többet megvendégelt, és még a nő is kapott viszkit. Cigarettát is vett nekik. Kissé "lehúzva" érezte magát, ezért javasolta, hogy inkább igyanak, ne játsszanak tovább. Hosszan próbálta meggyőzni az egyik játékost, hogy hagyjon fel az utcaseprő szakmával és legyen művész, mert érzett benne valamit. Addig senki sem állt vele szóba a "Borozóban", őrültnek gondolták, és az apja is verte. Végül azonban cselekedetével "hőssé" vált a bádogosok szemében, és azóta ők is szóba állnak a fiúval.
Pohártörés és Koncertélmények (2003)
Egy újabb bejegyzés egy délelőtti eseménnyel indul: mosogatás közben, öblítéskor a kézében összetört egy pohár. Ekkor még nem tudta, hogy ez minek a jele, vagy hogy egyáltalán jel-e. Jó időben nekilódultak, így a becsekkolás előtt volt időük lekanyarodni a borospincékhez. A hírek szerint a legjobbnak tartott pince zárva volt, így megálltak egy olyan helyen, ahol a legtöbben hánytak, gondolván, hogy az is jó lehet. Csak Ákos trombitás vásárolt, a többiek "márkahűek" voltak, az énekes pedig savas gyomra miatt nem ivott bort. Különösebb esemény nem történt, csak szép volt a naplemente a pincék falán, és a kis vasútállomás is.
A zenekar a már tavalyról ismert, "korhatáros Multifilter sátorba" került beosztásra. A színpadon épp Bandi volt a hegyről, aki "kellemes", "délutáni, simogató, vicces" előadást tartott. A kollegákon látszott a tegnapi nap fáradalma, mivel az előző nap "nagy zúzási tömegmegmozgatót" tartottak, amihez a mostani fellépéshez még sok "spenótot" kellett enni. Bandi barátja, miután többször leírta a nevét, a "tojtojnál" elmesélte hajnali vízióját: reggel hat óra tájban, amikor az éji mámor után ágyba vágyott, botorkált kifelé a kavalkádból, és egy kérdésre lett figyelmes: "Jó nagy farkú négerekkel állni a szélben?". A hang irányába nézett, és az út szélén egy magába roskadt középkorú néger ült. Míg az énekes és társai "kellemesedtek", a többiek a mikrobuszoknál csencseltek, a zenekarok visszacserélve az előző koncerteken elveszettnek hitt felszereléseket (szintiállvány, csörgő, csengettyű stb.). Ezt a kis délutáni etűdöt követően elfoglalták harcállásaikat és "nekivágtak a csatának". Már a beállásnál "izgés-mozgás, táncolódás" volt tapasztalható, ami előrevetítette a "na ez is jó buli volt" érzést. Mivel elég korán érkezett el a "húrbacsapás", még be sem sötétedett. Az énekes nem ivott semmit a koncert előtt, ami nagyon ritka volt nála, talán még soha nem fordult elő. Ekkor jött rá, hogy ezért tört össze a pohár délelőtt. Ugyanolyan jól érezte magát, mint máskor, és a számokat is élvezte. Búcsúzik a pohártól, és kijelenti, hogy "mehet a kukába".
A koncertezés egy különös utazás. Az első pár szám nehezen telik, próbál beleereszkedni, felvenni a ritmust, aztán valahogy mindig megjön a "transzszerűbe való kergetődés". A "Mír helyére az űrbe" című rockoperánál teljesen olyan érzése volt, mintha a Holdon sétálgatna, vagy inkább egy Csontváry képhez hasonlította, melynek reprója nagyapjánál volt. Nagyapámnál minden vasárnap ebédeltek egy nagy kerek asztal körül, amit alig ért fel. Néha voltak vendégek is, mint Aczél Gyuri bácsi vagy Zelk Zoltán. Ebéd után a tévés szobában játszottak a nagynénjével és a testvérével különös játékokat, pokrócokból és bútorokból barlangot építettek. A másik szobában nagyapja az íróasztal mögé ült, vele szemben apja és a vendégek, és egész délután beszélgettek, ahová soha nem mehettek be. Nagyon kíváncsi volt, mi történhet odabent a felnőtteknél. A nők a konyhában voltak, a házi paradicsomlé és a meggybefőtt a spájzban. Nos, ilyesmi érzetek ugrottak be a számok egymásutánjában. Egyébként a koncert jól sikerült, táncolós, visszatapsolós. Színesnek, változatosnak, hangulatosnak tartja. Először használt megafont az egyik számban, volt egy remek sziréna-szólója is. Előadtak egy, a héten írt, igencsak népies számot, ami a "Ha megfogom az ördögöt, a ládába zárom" című örökzöldből indul ki. A mikrofonja össze-vissza sípolt, de az emberek nagyon szerették. A legjobban várt szerzeményük a "Cici" volt, amit kórusban üvöltve követeltek a "csávók". Végeztek. Valami sört azért csak kellett venniük, mert "nehéz a visszatérés a Földre". Körbenéztek. Eleredt az eső, pánikszerű menekülések mindenfelé. Kabóca rutinosan kiállt a busszal, mert két nappal ezelőtt, amikor a Zagarékat hozta, beragadt a sárba, és ki kellett vontatni. Közben mindenki "mert egy kellemeset" a fellelhető alkoholféleségekből. Csak Ákos nem "inputolt", csak egy félbevágott, kivájt görögdinnyével a fején jött-ment. Az eső elől két lányt vittek be a buszba, hazamentek. Minden benzinkútnál megálltak. Telihold volt, sok kacagás, boldogság.
Fesztivál Székesfehérvár környékén (2003)
Ez volt eddig a legszebb fesztivál helyszín, ahol valaha járt az "Ördög". Ilyen helyeken forgatják a történelmi filmek csatajeleneteit. Képzeljenek el egy szögesdrót által ölelt völgykatlant, sok sátorral és színpaddal. Ehhez képest az emberek nem voltak túl sokan. Az előttük játszó "Persona non grata" zenekarra alig lehetett részvételt tapasztalni. A zenekar tagjai azonban kedvelik őket. Zsombi komámmal ismét felfedező útra indultak, ezúttal bevették az expedícióba Borit is. A nép fején csákókat vettek észre. Zsombi rögtön jelezte, hogy neki kell egy. Ennek megszerzése lett a küldetésük. Ráleltek a standra, és "tökörészésbe" kezdtek. Ezt látva Bori anyai határozottsággal odalépett a "kernyelekhez" és mondta, hogy egy csákót szeretne a kisfiúnak. A kisfiú szende mosolyával, kezében egy sörrel, göndörödve vicces látványt nyújtott, a "csákó dílerek" is megmosolyogták rögtönzött előadásukat. Kitöltettek velük valami marketingpapírt, hogy egyhavi "Népszabi" előfizetést kapnak, és egy sorsolásba is bekerülnek. Éjfélkor SMS érkezett Borinak, hogy nyert egy fényképezőt. Volt ott még ezenkívül párakapu, ami alatt át kellett menni és nedves lettél, meg "grínpísz-ügyi" aláírás a birkakínzás ellen. Az egyik sátorban közös tudományos okos vitatás zajlott az euróról, a másik térfélre pedig idióta bábelőadás ment, néhány "már csak maga elé nézni bíró katatónnak". Visszamentek a "tojtojos ketrecükbe", és elkeztek pakolni. Itt is a "Multifilter Café utazócirkusz" volt a megmutatójuk. Még délután volt, nyolc óra józanul ült a földön. Aztán a belekezdést követően fokozatosan duzzadt, a harmadik számra már "bedugult, táncolt, énekelt". Újra "őrületbe kergette az Ördögöt". Majd zengve-zúgva visszhangzott. Azt mondta, hogy az év koncertje, és ilyesmik. Haza alig eresztett, jól kifáradt. Székesfővárosukba visszatérve még beültek a Gozsdu-udvarba, merthogy ott még a többiek nem jártak. Nem volt tömeg, de minden asztalnál ültek. Eleredt az eső. Fokozatosan ürült ki a placc, mindenki az árkádok alá menekült. Végül csak az énekes maradt a helyén. A külföldiek bólogatva egyest mutogattak felé hüvelykjükkel.
Út Szlovákiába és Fesztiválélmény (2003)
Az út maga nem volt különlegesség: autópálya, szántóföldek, lakótelep-városok. Nyitra belvárosa, ahol pár percre eltévedtek, szép volt. Az odaérkezés kiírásai furcsák voltak: írták, hogy erre van Trencsén, még 68 km. Előrehaladva kiírták, hogy Trencsén 74 km, és ez még sokszor ide-oda váltakozott. Megláttak egy várat a balszélen, és sejtették, hogy ez lesz az. A vasútállomás "restijében", Kabóca szójárásával élve, "Ittasellátóban" ebédeltek. Rántott húst ettek krumplival és Topvár sörrel. Lehetett volna menüt is választani: "mágyárszki gulas knédlivel meg 3 deci kólával", de inkább meghagyták az exotikumra vágyó helyieknek.
A rendőrök nagyon kedvesek voltak, megkérdezték, hogy "melyik út megyen itt a fesztiválba?". De nem tudtak magyarul. Megkérdezték, hogy "gyú szpík inglis?". Mondták, hogy "jesz", de ettől leblokkoltak. Kiderült, hogy ennél többet ők sem tudnak. A népek közötti barátság jegyében kedvesen mosolyogtak egymásra, majd elhajtottak. Végül kocsijukba szálltak, és odavezettek. Mosolygós "szekuritis" azt mondta: "jónapot!". Erre elkezdte neki elmesélni, hogy megjött az "Ördög", most mi legyen. De kiderült, hogy a "jónapot"-ig terjed a magyar szókincse. Szerencsére arra járt egy "sztédzspasszos szőke szépike", aki már beszélt "eu-kompatibilis" nyelven, és intézkedett.
Ez egy lakótelep-fesztivál volt. Nem is nagyon értették, hogy lehet teraszon száradó tigrises törölközős lakóházak között "ereszd el a hajamat"-ot rendezni. Megmutatták, hogy ide kell parkolni, oda pedig, kb. háromszáz méterre, tömegen keresztül gyalog bevinni a felszerelést. "Na bazz!". Ahová megálmodva lettek, egy csarnokszerű, "Meteós" hangulatú, oszlopos, levegőtlen, ötven fokos művház volt, nyolcvanas évek "fíling"-gel. Az emberek elég furcsák voltak, kinézetre hasonlítottak a hazai fesztiválozókra, annyiban különböztek csak, hogy végtelenül bunkók. Cipelték a nehéz felszerelést a tömegben, nem álltak odébb, csak gyanakvóan néztek, hogy kit üssenek le. Nincs az az "mindenki-mindenkivel" hangulat. A technikusok kedvesek voltak, a zenekarra összegyűltek érdeklődőek voltak. Ha ötvenen nézték őket, akkor sokat mondtak. Táncoltak, megtapsolták őket. Olyasmi érzet volt, mintha három évet visszaugrottak volna az időben, amikor még nem ismerték őket, vagy legfeljebb csak ott. Na jó, mondjuk idegenországban ne számítson az ember másra. Kiderült, hogy páran mégiscsak értik, hogy mi van, sőt énekelték is elvétve a dolgokat. Amikor a végén azt mondták, hogy "szevasztok", váratlanul hatalmasan ordító visszhang kísérte őket. "Mi a fene?". Összességében a körülményekhez képest jó koncert volt, aki ott volt, lelkesedett. Volt, aki a népies dallamokra, hangszerekre "világzenét sznobul szeretően" bólogatott. Megbeszélték, hogy nem azonnal indulnak, még megnézik, hogyan szórakoznak a szlovák szomszédok. Eljutottak a szlovák Ladánybene koncertjére.
A bejegyzés végén egy hosszú lista található népdalokról és borokról szóló dalokról, amelyek valószínűleg a zenekar repertoárjához vagy általános zenei érdeklődésükhöz kapcsolódnak. A lista tartalmazza a "Bányászhimnusz", "Kohászhimnusz", "Erdészhimnusz" és más szakmákhoz kapcsolódó himnuszokat, valamint ismert népdalokat, mint a "Gaudeamus", "Ballag már a vén diák", és borivással kapcsolatos nótákat, mint az "Ergo bibamus" és a "Szerencse fel a tárna vár". Megemlítik, hogy 2004-ben egy "daloskönyvet" adtak ki szegecses bőrkötésben, a "KeményMag" kedvenc nótáiból. A selmeci akadémisták elsősorban a német egyetemek szokásait követték, így a nóták nagy része német eredetű. A bejegyzés végén egy cookie-kra vonatkozó figyelmeztetés olvasható.