A szőlő, ez az ősi kultúrnövény, évezredek óta szerves részét képezi az emberiség történelmének és kultúrájának. Azonban a hétköznapi fogyasztó számára a "szőlő" szó sokszor csak a frissen fogyasztható, édes fürtöket jelenti, míg a "borszőlő" egy specifikusabb kategóriát takar, melynek elsődleges rendeltetése a bor alapanyaga. Ez a kettősség gyakran félreértésekhez vezet, ezért elengedhetetlen tisztán látni a különbségeket és hasonlóságokat e két, látszólag hasonló, mégis eltérő célt szolgáló növény között. A szőlőfélék őse a földtörténeti krétaidőszakban, körülbelül 100 millió éve jelent meg a Földön. Ez az úgynevezett Cissites nemzetség, amely bár kipusztult, a kutatók azt feltételezik, hogy ez volt a ma is élő szőlőfélék 10 nemzetségének közös őse. Ezek közé tartozik a Vitis névre keresztelt nemzetség, azaz a ma ismert bor- és csemegeszőlők közös őse. A szőlő fás szárú, kúszó, kacsokkal kapaszkodó lián, mely vadon fejlődve a környezetében lévő tárgyakra (fákra) igyekszik felkapaszkodni, napfényhez, élettérhez jutni. Levelei karéjosak (3-7 karéj).
A Szőlő Történelmi Gyökerei és Globális Elterjedése
A szőlőtermesztés története rendkívül messzire nyúlik vissza. A bortermő szőlő (Vitis vinifera) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának legnevezetesebb, gazdaságilag legjelentősebb faja - mint neve is mutatja, a legfontosabb szőlő, amelyből a bor készül. A bortermő szőlő az ókorban kinemesített növényfajok egyike. Távolabbi őse a jégkorszak után a Kaukázuson túl, a mai Irán, Örményország, Azerbajdzsán vidékén fennmaradt ligeti szőlő (Vitis silvertis, Vitis sylvertis, Vitis sylvestris, Vitis vinifera ssp. sylvestris), amiből mintegy hatezer éves evolúció hozta létre a mai kétivarú változatokat. Így, a termesztés hatására alakult ki - ásatások során szőlőmagvizsgálatokkal kimutatva - az i. e. második évezredtől a kerti (sativa-típusú) szőlő. Ezt vették át az Égei-tenger szigetein élő népcsoportok, akik tovább terjesztették a partvidéken. Bort már Ázsiában erjesztettek a szőlő levéből, és Mezopotámiában fejlett borkereskedelem alakult ki. I. e. 2100-ban Hammurapi már törvénnyel büntette a borhamisítókat. A szőlőt i. e. 600 körül a föníciaiak és karthágóiak hozták át Európába. Útjaikon már külön üvegedényeket rendszeresítettek a borok szállítására, ivóedényeket annak fogyasztásához.
A jelentősebb szőlőültetvények a világ 34 országában 7 millió hektáron terülnek el. Ennek fele (50%) Európában található, de jelentős a szőlőtermesztés Ázsiában (28%) és Észak- illetve Dél-Amerikában (14%) is. A fennmaradó területek Afrikában (5%), Ausztráliában és Új-Zélandon (3%) találhatók. A legnagyobb szőlőtermesztő országok - Spanyolország, Kína, Franciaország, Olaszország és Törökország - az összes szőlőültetvény több mint felét birtokolják. A FAO adatai szerint a Föld területéből mintegy 75 866 négyzetkilométeren termesztenek szőlőt. A termés körülbelül 71%-ából bort készítenek, 21%-át friss gyümölcsként adják el, továbbá 2%-ot aszalnak meg mazsolának - ebben az összesítésben a gyümölcslének feldolgozott mennyiség nem szerepel. Bort szinte kizárólag a bortermő szőlő különféle fajtáiból állítanak elő.
Borszőlő és Csemegeszőlő: A Lényegi Különbségek
A borszőlők alapvetően különböznek a csemegeszőlő fajtáktól. Míg utóbbinak legfontosabb értékét például a gusztusos megjelenés jelenti, addig a borszőlő meghatározott értékmérője a belőle készült bor minősége. A csemegeszőlő termesztését azoknak ajánlom, akik akár főállásban is el tudják képzelni, hogy ezzel foglalkozzanak, mivel nagyon kézimunka-igényes. Sokkal több törődést és nagyobb odafigyelést igényel, mint a borszőlő. Ismerni kell az ültetvényed, sokat benne lenni és folyamatosan szemlélni. Tisztában kell lenned a fajták eltérő tulajdonságaival és igényeivel, mert a tőkét a külső és belső tényezőknek (pl. tőkekondíció és a korábbi év tenyészidőszakának időjárása) megfelelően kell metszeni és zöldmunkázni. Be kell tartani az optimális tőketerhelést, ami elősegíti a piacos fürtöket. Tömören megfogalmazva a csemegeszőlőbe fektetett munka a borszőlőbe fektetett munka többszöröse, ugyanis nem lehet olyan mértékben gépesíteni a művelését, mint a borszőlőnek. Ugyanakkor meg kell azt is jegyezni, hogy a termés eladási ára is többszöröse a borszőlőéhez képest. A borszőlő a 15-20 évvel ezelőtti áron megy, míg a csemegeszőlő ára feljebb megy minden évben, követve az inflációt.
A borszőlő sokkal kisebb, mint a csemegeszőlő, általában tömörebb fürtökkel. A kisebb szőlőből készült borok általában intenzívebb ízűek, és a héjuk vastagabb. A csemegeszőlő nagyobb és vékonyabb héjú, általában kétszer akkora, mint a borszőlő. A borszőlőnek sok magja van, így átlagosan egy 1 centiméteres szőlőszem fele tele van magokkal. A benne lévő víz íze sűrű pép. Emellett a gyümölcshús kicsi és nem édes, sőt némelyiknek kesernyés íze van, a héja pedig nehezen rágható. Sokan azt gondolják, hogy a csemegeszőlő édesebb, mint a borszőlő, de ennek éppen az ellenkezője igaz. Sokan félreértik: a borszőlő íze savanyú és fanyar, nem olyan édes, mint a friss szőlő, a friss szőlő cukortartalma magasabb, igaz?
A borszőlő esetében 22-30%-os cukortartalom javallott, míg a csemegeszőlő esetében ez az érték 10-15% körül mozog. A borszőlő terméshozama minden esetben drágább. Itthon átlagosan 90-100 forintba kerül egy kilogramm borszőlő, de Champagne-ba látogatva akár már 6-7 eurót is elkérhetnek ugyanennyiért. A lugasokban vagy magas kordonra felfuttatott megoldással viszont sokkal több csemegeszőlő tud teremni, így pedig - elvileg - olcsóbban is juthatunk hozzá.
Négy éves tőkék metszése - Rövid csapok kialakítása
Csoportosítás és Fajtakínálat
A borszőlő-fajták többféleképpen csoportosíthatók, hiszen a világon több ezer fajtát termesztenek. Jelenleg mintegy 8-10 000 fajta borszőlőt termesztenek szerte a világon. Színük alapján két kategóriára oszthatók, a fehérszőlők és a kékszőlők csoportjára. Érési idejük szerint lehetnek korai-, közép-, valamint késői érésűek. A szőlőfajták eredete is egy csoportosítási szempont, hiszen a borvidékek eltérő talajtani és klimatikus adottságaihoz jól alkalmazkodó fajtákat választottak a szőlőtermelők az évszázadok során. Nyugati (occidentalis) fajták (convarietas=változatcsoport): pl. francia változat-alcsoport (subconvar. ibériai változat-alcsoport (subconvar. grúziai változat-alcsoport (subconvar. kaszpi változat-alcsoport (subconvar. előázsiai változat-alcsoport (subconvar.
Magyarországon több, mint 65 ezer hektáron 223 fajtával folyik borszőlő termesztés. A területek 70 százaléka fehérszőlő, 30 százaléka kékszőlő. A mazsolaszőlőket kimondottan azért termesztik, hogy termésüket mazsolává aszalják. A mazsola minőségét rontja, ha mag marad benne, ezért külön erre a célra az i. e. 3-2. évezred óta kinemesített magtalan, illetve legfeljebb egymagvú változatok a legalkalmasabbak.
A fajtaválasztás a csemegeszőlő-termesztők számára nem mindig könnyű. Magyarországon jelen pillanatban kevesen foglalkoznak csemegeszőlő-nemesítéssel. Le vagyunk maradva a fajtaválasztékban más csemegeszőlő-termesztő országokhoz képest. A régi fajták nem felelnek meg a mostani fogyasztói és termelői elvárásoknak. Azokkal a fajtákkal lehet dolgozni, amiket a Nébih fajtajegyzékében és az uniós fajtajegyzékben megtalálsz. Sok fajta pedig habár szerepel a fajtajegyzékben, nem biztos, hogy megfelel a piaci igényeknek. Jó példa erre a Szőlőskertek királynője, ami nagyon ismert fajta, de mindenféle gombabetegségre nagyon érzékeny, így soha nem jut el a piacig (ezért egyébként át is oltottuk). Emellett a fajtajegyzékben lévő rezisztens fajták nem elég piacosak (pl. Teréz, Eszter, Néró), amik meg piacosak, azoknak meg a termesztése során ütközünk nehézségekbe (Éva). A külföldről behozott fajták hazai engedélyeztetése nagyon lassú, pedig sok kimagaslóan jó tulajdonsággal rendelkező szőlőfajtát lehetne beszerezni akár a szomszédos Ukrajnából is. E fajták jelentős része nagy bogyójú, piacos színű (sárga, rózsaszín), intenzív ízvilágú, és ami a legfontosabb, hogy legtöbbjük betegségekre is ellenálló (pl. Landis, Everest, Taldun, Cémusz stb.). Nagy szükség lenne némi változtatásra ezen a téren. Azaz jó lenne a fajták fajtajegyzékbe felvételét felgyorsítani, hogy követni tudjuk a piaci igényeket. Mindemellett célszerű lenne egy felülvizsgálatot tartani, hogy gazdasági szempontból mely fajtákat lenne érdemes a fajtajegyzékbe venni vagy esetleg más szabályozási rendszert kitalálni a csemegeszőlők fajtajegyzékbe történő felvételére.
Termesztési Kihívások és Módszerek
Magyarország a szőlő termeszthetőségének északi határán fekszik, mert a fajták csak kb. -15 C°-ig fagytűrők. A filoxéra nevű kártevő (szőlő-gyökértetű) miatt kötött talajokon európai szőlőt csak oltványokon lehet termeszteni. Az oltvány alanya amerikai szőlő, mely ellenáll a filoxérának. Homoktalajokon a filoxéra nem tesz kárt. A homoktalaj nem tapad a gyökérhez, s így a beomló járatok miatt a kártevő nem tud eljutni egyik tőkétől a másikig, nem tudja kiszívni a nedveket. Amennyiben a talaj 75 százalék tiszta homokot tartalmaz, akkor teljes védelem van a filoxéra ellen. A homoki szőlőtermesztés 19. Az európai szőlőfajtáknak a filoxérán túlmenően további két fontos, szintén behurcolt betegsége is van, ezek a szőlőperonoszpóra és a lisztharmat. Mindkettő (három) a 19. században érkezett Európába Amerikából.
A termőhelyet és a rajta alkalmazott művelésmódot elsősorban a már említett fagytűrés határozza meg. hegyvidéki termőhelyek: Ilyen termőhelyeken a hideg, fagykárt okozó levegő természetes úton tud leáramolni a völgyekbe, mély fekvésű területekre, így mind a művelésmód, mind a megválasztható fajták száma nagyobb szabadsági fokú, mint síkvidéken. Ilyen termőhelyen azonban a terepviszonyok miatt a gépesítés nehézkesebb lehet, és mivel ezek általában kötött talajú területek, az oltványon való termesztés szükségessége növeli a költségeket. A hegyvidéki borok a fogyasztók körében hagyományosan népszerűbbek mint az alföldiek, mely a felkínált árban is megmutatkozik, így kikompenzálhatók a termesztésnél felmerülő esetleges nagyobb költségek. A hegyvidéki borok jobb minősége az ilyen helyeken az elképzelhetően kedvezőbb talajadottságnak, és a hegyoldal biztosította kedvezőbb napfény és hőellátottságnak köszönhetők. Jelentős korlát azonban az ilyen területek korlátozott mérete és ára (mivel gyakran más gazdasági tevékenység számára is biztosíthat kedvező feltételeket - lásd. síkvidéki (általában homoki) termőhelyek:Ilyen helyeken a természetes leáramlás és fagyzugmentesség gyakran nem biztosítható, bár amennyire lehet, kerülni kell a mély fekvésű területeket (laposokat). A homoki termőhelyek gyakorlatilag korlátlan méretekben és olcsón állnak rendelkezésre, a termesztés költségét pedig tovább csökkenti a saját gyökerű ültetvény alkalmazhatósága, valamint a terepviszonyokból adódó egyszerűbb gépesíthetőség. Magyarországon síkvidéki szőlőtermő táj a három alföldi borvidék területe: a Kunsági, a Csongrádi és a Hajós-Bajai borvidékek. Fejművelésű tőkék, téli takarással: Hagyományosan ez volt az elterjedt az alföldi szőlőtermesztésben a nagyüzemi szőlőtermesztés megjelenéséig. Bizonyos fajtákat azonban még most is csak így tudnak eredményesen termeszteni (pl. Magaskordonos művelésmódok és fagytűrő fajták alkalmazása: Magaskordon alkalmazásával a termőrészeket el tudjuk távolítani a fagyzugosabb talajközeli helyektől, így valamelyest csökkenteni lehet a fagy okozta kárt. A teljes kordonkar elfagyása ellen azonban nem lehet védekezni. A nagyüzemi szőlőtermesztésben ez a módszer terjedt el.
A növényvédelmi kezeléseket is nagyon körültekintően kell megtervezni, és itt nem csak a betegségek vagy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt kell nagyon odafigyelni. Például esőzés után a gombás betegségek megelőzése érdekében narancsolajjal permetezzük az érésben lévő fajtákat. Még egy lényeges eltérés, hogy a csemegeszőlőnek fontos tulajdonsága a tőkén tarthatóság. Minél tovább tartható tőkén egy fürt, annál jobb, mert ez nagyon megkönnyíti az eladást, van idő bevezetni a piacra az adott érett fajtát. Nagyon sok fajtával dolgozunk, amelyek 1-2 hetes eltéréssel egymás után érnek. Jelenleg kb. 40 fajtánk van (fajtánként 1-8 sor), így az eladás is komoly logisztikát igényel. A csemegeszőlő eladhatóságát nagyon befolyásolja a bogyószín. Például a sárga színű szőlőt nagyon viszik, a kéket alig-alig. Persze más jellemzők is fontosak, mint a bogyóméret, a fürtlazaság, a héjvastagság, a magnélküliség, illetve íz tekintetében a muskotályos íz a favorit.
A Házi Bor Készítése és a Kereskedelmi Szőlőtermesztés
A házi borok általában csemegeszőlőből készülnek, ellentétben az ipari termelésben használt vastagabb héjú, sötétebb színű borszőlővel. Azonban fontos megjegyezni, hogy a szupermarketben kapható csemegeszőlőt préselve, erjesztve és érlelve nem lehet csúcsminőségű bort készíteni. A borászok által a borkészítéshez használt szőlőfajták eltérnek a mindennapi csemegeszőlőnktől. A borszőlőt termelni annak éri meg, aki nagy területen gazdálkodik és fel is dolgozza, illetve van a megtermelt borra vevőköre.
A szőlőhegyként használt terület évente 2%-kal nő. Az ehető szőlőtőkék élettartama körülbelül 10-30 év, és rendszeresen öntözni kell őket. Természetesen, ha a borászok csúcsminőségű borokat szeretnének, akkor azt szeretnék, ha a tőkék egy kicsit kevesebb termést adnának.
A csemegeszőlő-termesztés, bár kézimunka-igényesebb és nagyobb odafigyelést kíván, magasabb eladási árat képes produkálni, ami kompenzálhatja a befektetett munkát. A borszőlő termesztése pedig a nagyüzemi hátteret és a piacot célozza meg, ahol a mennyiség és a szakszerű feldolgozás kulcsfontosságú. Mindkét területnek megvannak a maga sajátosságai és kihívásai, de mindkettő hozzájárul a szőlő sokrétű felhasználásához és kulturális jelentőségéhez.
