A szőlőtörzsek metszése kulcsfontosságú ahhoz, hogy minden évben egységesen jó minőségű termés szülessen. A metszés célja az, hogy a kétéves fa az öreg fán, az egyéves fa pedig az öreg fán nőjön, és a termőegyensúly megmaradjon a vegetatív és generatív növekedés között. A tőkére hagyott rügyek száma meghatározza a rügyterhelést és a kialakuló fürtök számát, ezért minden fajta esetében egyedi megközelítés szükséges.
A tőkén több rügyet hagyjunk, ha alaposan trágyázott, jól gondozott, öntözött, jó talajú helyeken termesztjük, mintha öntözetlen, silány homokon nevelnénk. Ennek figyelembevételével hazánkban 10-25 egészséges rügyet szokás meghagyni négyzetméterenként. Figyeljünk arra is, hogy ne hagyjunk elfagyott rügyet. A rügyek elfagyásáról úgy győződhetünk meg, ha hosszanti irányban éles késsel kettévágjuk azt. Ha a rügy belseje élénkzöld, akkor a rügy egészséges, ha barna, akkor fagykár érte.
A szurkevaro szőlő fiatal, egyéves vesszőkön terem, melynek rügyeiben a fürtkezdemények már az előző évben kialakultak. A vessző hosszában a rügyek eltérő mértékben tartalmaznak fürtöket. Bizonyos fajták alsó, a törzshöz, karokhoz közelebbi rügyei egyáltalán nem termékenyek, mások ott is elegendő fürtöt hoznak. Ezért a különböző fajtákat eltérő hosszúságúra kell metszenünk. Léteznek olyan fajták is, amelyek ugyan elegendő számú fürtöt hoznak alsóbb részeiken is, de ezek annyira aprók, hogy mindet rövidre metszve nem kapnánk elegendő termést (például Szürkebarát, Tramini).
A metszésnél ügyeljünk arra, hogy a tőkéhez minél közelebb maradjunk, nehogy alaktalanná váljon, felkopaszodjon. Rövidcsapos váltómetszést végzünk az alsó rügyeiken is termékeny fajtákon, például Kadarka, Izabella, Izsáki sárfehér, Kövidinka, Olasz rizling, Oportó, Othelló, Szőlőskertek királynője muskotály. Ebben az esetben az első évben a vesszőt 2 rügyre metsszük. A második évben a fölső rügyből nőtt vesszőt lemetsszük és az alsót 2 rügyre metsszük. A hosszúcsapos váltómetszést is két rügyre metszéssel indítjuk, de a következő évben a fölső rügyből nőtt vesszőt nem távolítjuk el, hanem hosszúcsapra (3-5 rügy) metsszük, míg az alsó rügyből nőttet 2 rügyre. Ezután ugyanezt folytatjuk, vagyis a két rügyből nőtt vessző fölső vesszejét hosszúra, az alsóját pedig két rügyre metsszük. Az előző évi hosszúcsapot pedig eltávolítjuk.
Hosszúcsapra metszhető például a félszálvesszős és szálvesszős metszéseknél is hasonlóan járunk el, csak értelemszerűen hosszabb fölső vesszőket hagyunk meg. Így metszhetők például Jó kondícióban lévő tőkéken nem fontos betartani a korábbi váltómetszési szabályokat, hanem a karokon felváltva hagyhatunk kétrügyes csapokat és hosszú termőrészeket. A következő évben a hosszú vesszők legalsó rügyéből képződött vesszőt hagyjuk meg két rüggyel.
A metszés után a törzset és a karokat még rügyfakadás előtt a karokhoz, ill. a csapokhoz rögzítjük a támaszhoz vezető megoldásokkal. Szükség esetén figyeljünk a fertőzések megelőzésére és a metszés közben keletkező sebek védelmére, hogy a tőke hosszú távon egészséges maradjon.
Különböző metszési módok részletezése
Az egyik leggyakoribb metszési mód a középső (rajnai-hessi) metszés, amely lehetővé teszi az egyes tőkék közeli elrendezését és a praktikusságot a kisebb ültetvényekben. A törzs legfeljebb 1 m hosszú lehet, és legfeljebb 2 törzs maradhat. A formázás során a fürtök optimális számát igyekszünk megőrizni, hogy ne legyenek túlzsúfoltak és ne rabolják a növényt tartaléktápanyagtól. A két legfontosabb csapforma a termőcsap és az ugarcsap, amelyet a következő években alakítunk ki a tőkekeretekhez és a karokhoz igazítva.
A termőcsap hosszúsága szerint megkülönböztetünk rövidcsapot (2 rügy), hosszúcsapot (3-5 rügy), félszálvesszőt (6-8 rügy) és szálvesszőt (9-20 rügy). Az ugarcsap a következő év termőcsapjainak nevelésére szolgál, és mindig a termőcsap alatt marad. A biztosítócsap a sérült, felkopaszodott részek leváltására szolgáló hajtásokat foglalja magában. A csercsap a tavalyi csapnak a mostanit hordozó része, gyakran az ugarcsapból alakul ki.
Az előző években megszokott váltómetszési szabályok mellett bizonyos fajtáknál hosszú termőrészeket hagyunk meg karokon, és a következő évben a hosszú vesszők alsó rügyéből képződött vesszőt hagyjuk csak meg két rüggyel. A növények közötti közvetlen légáramlás és tápanyagáramlás növekszik a megfelelő metszés által.
A gyakorlatban alkalmazható tippek
- Fontos a rügyvizsgálat: éles késsel a hosszanti tengely mentén vágva ellenőrizhetjük a rügy egészségét.
- Az érintett fa darabokat el kell távolítani, és a fertőzött részeket fertőtleníteni vagy égetni kell.
- A termőterület minden négyzetméterén 20-30 ép, egészséges rügyet hagyjunk meg, ami elegendő a jó terméshez.
- A váltómetszés lényege, hogy kétéves csapon két vessző maradjon meg, közülük a felső lesz a termőcsap, az alsó pedig ugarcsap.
A metszés időzítése a nyugalmi időszakra esik: december közepe és március közepe közötti időszakban érdemes végezni. Tavaszi metszés esetén a fagyveszély csökkenti a könnyezést és lehetőséget ad a korábbi fakadásra. Az őszin visszavágás nem ajánlott hazánkban, mert a téliesedés és a későbbi fakadás ellentételezheti az előnyöket.
Fiskars tippek: tavaszi rózsa metszes
Metszési stratégiák fajtától függően
A különböző szőlőfajták rügyfájdalásai és termésképessége miatt eltérő hosszúságú vagy típusú csapokra van szükség. Például egyes fajták alsó rügyei terméketlenek, ezért hosszú metszést alkalmazunk, míg más fajtáknál az alsó rügyek is termőképesek lehetnek. A Szürkebarát és a Tramini esetében gyakran az alsó részüket rövidre metszve sem kapunk elegendő termést.
Rövidcsapos váltómetszésünknél az első évben a vesszőt két rügyre metszük, a második évben az alsó két rügyet hagyjuk meg, a felsőt pedig hosszúra hagyjuk, majd a következő évben a hosszú vesszők felső részét hosszúra, alul pedig két rügyre metsszük. Hosszúcsapra metszés esetén a fölső vesszőt hosszúra, az alsó pedig két rügyre metszük; az előző évi hosszúcsapot eltávolítjuk. Így folytatjuk a két rügyből növő vesszők nevelését a karokon és a törzsön is.
A félszálvesszős és szálvesszős metszésnél is hasonló elveket követünk, csak hosszabb fölső vesszőket hagyunk meg. Így a jó kondícióban lévő tőkéken a karokon felváltva hagyhatunk kétrügyes csapokat és hosszú termőrészeket. A következő évben a hosszú vesszők legalsó rügyéből képződött vesszőt hagyjuk csak meg rajta két rüggyel.
Általános gondozási és védekezési szempontok
A metszés után a törzset és a karokat még rügyfakadás előtt a karokhoz, ill. a tőke felületekhez rögzítsük megfelelően. Szeretik a szőlőültetvények a megfelelő megvilágítást, ezért a tőkéket úgy alakítsuk ki, hogy a levegő és a fény szabadon járhasson körülöttük. A kártevők elleni védekezés nem a teljes kiirtásra irányul, hanem a károsító küszöbérték alá tartására, hogy a környezeti egyensúlyt ne zavarjuk meg. A vegyszerek használatakor mindig tartsuk be a gyártói előírásokat és az aktuális felhasználási időtartamokat.
A metszés és a zöldmunkák során elsődleges cél a tőke egészségének megőrzése és a megfelelő rügyterhelés fenntartása. A fiatal hajtásokat kihúzóknak nevezzük, amelyeket a fő cél a tartalékképzés és a növény optimális formájának kialakítása.
Speciális megfontolások a különböző ültetvényeknél
Az öreg fát nyáron is érdemes megfontolni, hiszen nyári hajtásokat adhat, bár általában alacsonyabb hozamúak. A növényvédelmi stratégiák között a természetes és biológiai megoldások előtérbe kerülnek, azonban szükség esetén alkalmazzunk alaposan ismert és a helyi környezethez illeszkedő készítményeket.
tags: #szurkebarat #szolo #metszese