A magyar hangosfilm hőskorának egyik legfényesebb csillaga 115 éve született. Szinte mindent megírtak róla, amit tudni érdemes, ennek ellenére a 20. század legtitokzatosabb magyar színésznője maradt, akinek a sikereit máig boncolgatjuk.
Korai élet, felfedezés és színpadi debütálás
Karády Katalin (1910-1990), Egyed, a felfedező Vargha Rezsőné született Kanczler Katalin a szemtanúk visszaemlékezései szerint valójában egy közvetlen, jó humorú, önzetlen, társaságkedvelő elvált asszony volt, akinek viszonylag későn teljesült az a vágya, hogy színésznő lehessen. Elmúlt már 28 éves, amikor a Pesti Színházban, Somerset Maugham és Zoe Atkins Az asszony és az ördög című darabjában először színpadra lépett.
A felfedezés körülményeit sokan sokféleképpen mesélték, de egy biztos, ez a szerződtetés nem jöhetett volna létre olyan pártfogók nélkül, mint például Egyed Zoltán. A kor elismert hírlapírója a pletykák szerint reménytelenül beleszeretett felfedezettjébe és mindent elkövetett, hogy színésznőt faragjon az imádott nőből. Bemutatta a kor elismert szaktekintélyeinek, rábeszélte a Vígszínház igazgatóit, Roboz Imrét és Jób Dánielt, hogy szerződtessék pártfogoltját.
Alig nyolc hónappal a premier előtt jelent meg Egyed első portréja „a jövő nagy sztárjáról”, akit a „keresztapa” már Karády Katalin néven mutat be az ország legnépszerűbb kulturális hetilapjában, a Színházi Életben. A premiert megelőző hetekben pedig már tucatszám írtak cikkeket a „lekenyerezett” újságíró kollégák az „ígéretes tehetségről”. Mire 1939-ben, a február 4-i előadáson felment a függöny a Révai utcai kamaraszínházban, a közönség már mindent tudott az új színésznőről.
Csathó Kálmánné Aczél Ilonának, a Nemzeti Színház nyugalmazott színésznőjének mesterség órái megadták a szükséges alapot, és a bensőséges színházi próbák sokat oldottak a kezdő színésznő merevségén. Annak ellenére, hogy a férfiak hálójában vergődő Lady Elisabeth figurájához megvoltak az adottságai, sőt élettapasztata is bőven, a lélektanilag összetett szerep, amely egy tapasztalt színésznőnek is becsületére vált volna, nem bizonyult szerencsés választásnak. A közönség hamar fogyatkozott.
Filmes áttörés: Halálos tavasz és a femme fatale megszületése
Egészen más volt a helyzet a filmmel. Ahogy Jóbnál és Roboznál, úgy valószínűleg Zilahy Lajosnál is Egyed protezsált. Zilahy 1938-ban megalapította a Pegazus Film Kft.-t azzal az elhatározással, hogy szembe megy ama a produceri szemlélettel, amely a magyar hangosfilm első hét évében német mintára zömével mesterkélt vígjátékokat és operettmeséket gyártott.
Zilahy a kor legkiválóbb művészeit gyűjtötte maga köré, ugyanakkor megvolt a bátorsága ahhoz, hogy a főszerepet egy amatőrre (Süt a nap) vagy egy kezdő színésznőre bízza. Zilahy Lajos a Halálos tavasz című filmjének forgatására készülve a Forum moziban (ma Puskin) hallgatta meg Karádyt, egyúttal megnézte a Budapesten tartózkodó Robert G. Ritchie, a Metro-Goldwyn-Mayer menedzserének próbafilmjét, amit a színésznőről készített. Akkor dőlt el minden.
Eredetileg a kedves és tiszteséges Nagy Józsa szerepére szánták, azonban Zilahy meglátta Karády Katalinban az izgalmas, titoktatos Ralben Editet. Karády személyében egy teljesen eltérő nőtípus jelent meg a vásznon. A szegény csicsergő gépírókisasszonyokat egy búgó hangú, kacérkodó úri lány váltotta fel, akiről a férfiaknak nemcsak az juthatott eszébe, hogy kezet csókoljanak neki.
Az Ág utcai vetkőző jelenet a magyar filmtörténet egyik ikonikus szerelmi jelenetévé vált. A mézeskalácsszív tükrében meglesett tánc a korabeli erkölcsökre merészen fittyet hányt. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a főhős azt mondja szerelmének: „Szeretnélek úgy látni, ahogy az Isten megteremtett!” Hogy végül engedélyezte a cenzúra, egyedül a Corvin-lánccal kitűntetett író tekintélyének volt köszönhető.
Telitalálatként hatott a film betétdala, Polgár Tibor zenéjével és Nadányi Zoltán szövegével. Így született meg az Ez lett a vesztünk című filmsláger, amely szerves részévé vált a cselekménynek, mintegy előrevetítve a baljós véget. A premiert megelőző időszakban a film és Karády karizmája elementárisan hatottak a nézőkre, a kritikusok az új magyar művészfilm megszületését ünnepelték, Karády karizmáját pedig a legnagyobb nemzetközi sztárokéhoz - Marlene Dietrichtől Zara Leanderig - hasonlították.
Folytatódó filmes karrier: Pegazus-filmek és Jávor Pál partnerkapcsolat
Zilahy a következő filmjeihez, mintha csak a Halálos tavasz sikerét igyekezett volna felülmúlni, a „szerencseszínésznőt” szerződtette. A Pegazus Film Kft. készítette a Hazajáró lélek, az Egy tál lencse, A szűz és a gödölye és a Valamit visz a víz című filmeket. Karády mint femme fatale énekel és csábít - egyetlen kivétel az Egy tál lencse Horváth Margitja, aki egy vidéki nyúltenyészetben találja meg a boldogságot.
Mind közül a legkiforrottabb alkotás a Valamit visz a víz, amelyben a képek, a zene és a cselekmény tökéletes szimbiózisban haladnak a végkifejlet felé. A Halálos tavaszhoz hasonlóan ismét egy szerelmi háromszög drámája bontakozik ki a néző előtt, azzal a különbséggel, hogy ennek a végén a titokzatos nő, Anada dobja el magától az életet. Karády játéka egészen visszafogott, majdhogynem érzelemmentes, azt sugallva, hogy a főhősnek nem evilági teremtménnyel van dolga.
Az Egy tál lencse és a Valamit visz a víz című filmben a magyar film „Jolly Jokere”, Jávor Pál volt Karády partnere, aki szívtipró szerepkörben minden műfajban bevethető volt. Összesen hét filmben játszottak együtt. A magánéletben is jó kapcsolatot ápoltak, ami a közös munkában is megmutatkozott. A közönség még hosszú évtizedek után is a magyar mozi legnépszerűbb álompárjaként tekintett rájuk.
Színházi próbálkozások, ellentmondások és kritika
A Vígszínházban is igyekeztek kamatoztatni Karády filmes sikerét. Két évad alatt összesen négy bemutatója volt, de mint drámai színésznő megbukott. A kritikusok a tapasztalat és a felkészültség hiányára hivatkoztak, olykor tehetségtelenséggel vádolták. Ennyi idő múltán azonban sejthető, hogy a színpadi gátlásait akár a félelem is szülhette, annak okán, hogy aki a pályáján elindította, az éppúgy tönkre is teheti.
Arcübasev „Féltékenység” című 1941 februárjában műsorra tűzött darabjában nyújtott játékáról Németh László pl. ezt írta: „Adottságai olyanok, hogy amit csinál, sem jónak, sem rossznak nem mondható. Egy nagy színésznő minden biológiai kelléke: sötét drámai test, indulatban föllobogó szemek, érzéki mosoly. A színészi öntudat s az önálló alakító erő azonban hiányzik. Mosolyog, villog - s mégsem játszik. Inkább színészi médium, mint színész.”
Szepes Mária, két Karády-film forgatókönyvírója így emlékezett színházi produkcióira: „az volt a baj, hogy nem maradt ideje megtanulni a mesterséget. búgó hanggal, rögtön bedobták a mély vízbe, főszerepeket kapott, és nagy sikere lett … ő pedig alapvető dolgokat sohasem tanult meg. Amivel csak azt akarom mondani, hogy sokkal jobb színész is lehetett volna, mint amilyen volt. Jött, játszott, győzött.”
Karády 1941-ben jelentette ki nyilvánosan, hogy visszavonul a színpadtól, és csak filmezni fog. Két évvel később, a Fővárosi Operettszínházban tért vissza a színpadra Fényes Szabolcs operettjében, A királynő csókjában. A háború után a zeneszerző igazgatása alatt ugyancsak ebben az intézményben aratta legnagyobb színpadi sikereit.
Vészesen növekvő népszerűség, propaganda és háborús évek
Karády Katalin 1942-ben ért népszerűsége csúcsára, húsz nagyjátékfilmjéből hetet ebben az évben forgatott. Közülük kitűntek Hamza D. Ákos filmjei, aki valamennyi műfajban - a vígjátéktól a film noirig - otthonosan mozgott. Herczeg Ferenc novellájából elkészítette az első magyar sci-finek kinevezett Szíriuszt, amelyben Karády mint velencei énekesnő rokokó parókában és jelmezben bűvölte el a magyar időutazó grófot, Tibor Ákost.
A Külvárosi őrszoba pedig a magyar film noir kezdeményezésekhez tartozik, a francia lírai realizmus jegyeit fedezhetjük fel benne. A sötét, elszegényedett peremkerületben játszódó bűntény egy csendőr tisztességét teszi próbára, ezért egy évig tartotta dobozban a cenzúra. A filmben hallható Nincs kegyelem című dal itt is előrevetíti a hősnő tragédiáját.
Két háborús rövidfilm, a Tábori levelezőlap és a Valahol Magyarországon elkészítése is erre az időszakra esett. Amikor Magyarország belépett a háborúba, honvédek tízezrei vitték magukkal a képeslapokra nyomtatott sztárfotóit. A kiélezett politikai helyzetben egészen meglepő volt, hogy egy színésznő ilyen közel kerülhetett a katonai elithez.
Magánélet, botrányok és Ujszászy István kapcsolata
Ahogy magánéletét, úgy Ujszászy Istvánhoz, a magyar kémelhárítás főnökéhez fűződő kapcsolatát is számos pletyka övezte. A kolozsvári honvéd kívánsághangverseny után például Ujszászy fogadta az ifjú rajongók virágait, míg a színésznőt rendőrök segítségével kellett kimenteni a tomboló tömegből. A felsőbb körök szemében ez már botránynak számított.
A „kémnő” legendája az 1943-ban forgatott Machita című filmen alapszik, amelyben egy Mata Harihoz hasonló figurát alakított. Ezt a szálat erősítette az Újszászyhoz fűződő gyengéd kapcsolat. Őket, mint ismeretes a Gestapo 1944-ben együtt vette őrizetbe. A német letartóztatás és megkínzás után Karády a nyilas rémuralom idején zsidókat bújtatott és mentett, ezért 2004-ben posztumusz adományozták neki a Világ Igaza kitüntetést.
A Gestapo által letartóztatott, majd a szovjeteknek átadott Ujszászynak nyoma veszett; Ujszászy a Gulágok valamelyikében tűnt el végérvényesen. Ez az esemény Karádyt nagyon megviselte.
Politikai megtorlás, tiltások és elszigeteltség a háború után
A háború utáni új típusú kultúrpolitika Karádyról szép lassan megfeledkezett. Az 1948-as Forró mezők-et még vele forgatták, de régi filmjei 1949-től már nem kerülhettek a mozikba. Színpadi szerepeket csak az Operettszínházban kapott, majd onnan is kiszorulva, egyedül a „zenés hakni” fellépések maradtak számára. A „vidéki száműzetés”, amelynek során többször is kifütyülték, nemcsak művészi hanem anyagi téren is ellehetetlenítette.
A kommunistáknak nincs szükségük a Horthy-éra dívájára. A hatalmat átveszi a szocialista erkölcsiség, ahol a régi korszak sztárjai háttérbe szorultak; 1949-től filmjei tiltólistára kerültek. A kétséges rendszerbeli megítélés és a politikai helyzet hamarosan a művésznő kényszerű elszakadásához vezetett.
A szökés és emigráció körüli rejtélyek
Meneküléséről több verzió is közkézen forog. Egyik az ÁVH-s „mentőakció”, a másik szerint szovjet katonák menekítették Ausztria szovjet megszállási övezetébe, de van olyan is, amely azt vélelmezi, hogy Karádyt a magyar titkosszolgálat kémkedni küldte nyugatra. A nyugaton tevékenykedő szélsőjobboldali emigráns sajtó azt sugallta, hogy Karády összejátszott a politikai rendőrséggel, és maga az ÁVH szöktette ki az országból. Ezt mindennél jobban cáfolja, hogy a disszidálás miatt a hatóság nemcsak az édesanyját, de tágabb rokonságát is internálta, testvéreit és a dologról semmit sem tudó családtagokat évekig zaklatta.
A Polyák Jenő által elmondott verzió szerint embercsempészet útján jutott el Karády Ausztriába 1951 februárjában: a határátlépés részletei között szerepel a Nardáról Budapestre érkezés, a szombathelyi fellépés utáni gyaloglás és a csémi erdőn átvezető út. Karádyék a 15 kilométeres gyaloglás után végül öten értek Ausztriába. A határ mögötti eseményekről több, egymásnak ellentmondó beszámoló maradt fenn, így a szökés körüli történet mindmáig vitatott.
Évek külföldön, New York és a visszhangok Magyarországon
1953-ban Brazíliában telepedett le, 1968-ban New Yorkba költözött, és kalapszalont nyitott. Visszavonultan élt, csak néhány hangfelvétel készült vele. 1990-ben életének 80. évében halt meg New Yorkban. Budapesten, a Szent István-Bazilikában ravatalozták fel. A Farkasréti temető színész parcellájában díszsírhelyet kapott. Utolsó útjára a rendszerváltás eufóriájában tízezrek kísérték el.
A háború utáni új típusú kultúrpolitika Karádyról szépen lassan megfeledkezett, de az emlékek és a rajongói kultusz időről időre felelevenítik alakját. 2001-ben került a magyar mozikba Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című lírai hangvételű életrajzi filmje, amely Karády és Ujszászy szerelmét elevenítette fel.
Művészi örökség, mítosz és vitatott emlék
Teljesen szabálytalan pálya a Karády Kataliné, tele ellentmondásokkal, amely nagy bukásoktól és még nagyobb sikerektől volt visszhangos. Megannyi hangzatos újságcím, amely felmagasztalta, majd jól sárba döngölte a színésznőt, akinek hollywoodi mintára először lett kultusza Magyarországon. Azzal, hogy Karády Katalin nemcsak megélte, hanem túlélte ezeket a szélsőséges időket, művészi rangot szerzett magának.
Filmes alakításai, a kor játékstílusához mérten nem jobbak, de semmivel sem rosszabbak az átlagnál. Hogy mégis ekkora kultusza lett, az olyan tényezőknek köszönhető, amelyek egy művész személyes hatókörén kívül esnek - a karizmájának, a korszakérzékenységének, valamint a média szerepének. A bevezetőben említett hármas együttható működésbe lépett: a kellő hírveréssel a színésznő melankolikus személyisége abban a korszakban került rivaldafénybe, amikor a közönség erre a leginkább fogékony volt.
Ha Karády Katalin „Hazajáró lélek”, „Ne kérdezd ki voltam”, „Kísértés”, „Halálos csók” stb. filmjeit megnézzük, akkor látható, hogy a rendezők a közönségsikert garantáló sémát még évekig használták és a művésznő maga sem kívánta elhagyni a „Halálos tavasz” által kijelölt kereteket. A rajongó marketingsorok kétségtelenül megtették hatásukat.
Az örökség mai olvasata
Karády élete csupa rejtély. Ha a pályáját végigtekintjük, megannyi homályos folt és vitatott esemény tűnik fel: a felfedezés legendái, a filmsikerek, a politikai viharok, a szökés körüli ellentmondások. Sok évtized múltán is viták tárgya, hogy mi volt művészi, mi volt marketing és mi volt politika az életében.
Az olvasó kivárta az időt. El kellett telnie néhány évtizednek, megvárta, hogy fiai felnőjenek, látta, ahogy szájat húznak kedvenc nótája hallatán, és a szájhúzás még mindig nem a rosszabb eset, mert megesik, hogy térdüket csapkodják a röhögéstől. Minden nemzedék megtartja kedvenceit, történjék bármi. De nem kötelező a következőre oktrojálni.
| Időszak | Fő események |
|---|---|
| 1910-1938 | Korai élet, svájci-holland neveltetés, házasság, elválás, felfedezés Egyed Zoltántól |
| 1939-1943 | Színpadi debüt, Halálos tavasz és Pegazus-filmek sikerei, femme fatale szerepek |
| 1944-1948 | Gestapo-letéítás, háborús tevékenység, poszt háborús színpadi fellépések |
| 1949-1953 | Filmtilalom, elszigeteltség, 1951-es szökés Ausztriába (vita tárgya) |
| 1953-1990 | Emigráció (Brazília, New York), visszavonult élet, 1990-ben New Yorkban hal meg |
Halálos tavasz (Kalmár László, 1939, részlet)
Karádyra emlékezni nem csak nosztalgia; életútja a korszak kultúrájának, politikájának és a médiasztárrá válás mechanizmusainak tanulságos tükrét adja. Az életének számos mozzanata - a felfedezéstől a világháborús eseményeken át az emigrációig - továbbra is kutatható, értelmezhető és vitatható, miközben a mítosz és a valóság keveredése éppen őt teszi az egyik legérdekesebb alakjává a magyar kulturális történelemnek.