Észak-kelet Magyarország varázslatos területe a Tokaji borvidék. 1100 éves írott történelme ember és táj szerves kapcsolatáról, a felhalmozott gazdasági és kulturális örökségről tanúskodik. A gyönyörű dombok, völgyek, vizek, a végtelenül gazdag, változatos természet, a messzire elnyúló szőlőültetvények, az illatozó pincesorok, a sokszínű települések szinte kínálják magukat, hogy egyre több érdeklődőt vonzzanak magukhoz, s a Világörökség részévé váljanak.
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a Tokaji borvidékről szeretne írni. Rögtön fel is tehetjük a kérdést, hogy a könyvtárnyi irodalom után van még bármi újdonság, amiről nem írtak? Bizony van!
Intézményi háttér és közlés: a Tokaji Borvidék Kutatóintézet küldetése
Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet ilyen elnevezéssel 2014. augusztusában tölti be a harmadik életévét. Más néven azonban több mint félévszázados múltra tekint vissza. A három évvel ezelőtti induláskor szinte a semmiből kellett felépíteni egy intézetet, mely folyamatnak még nagyon is az elején járunk. Egy kutatóintézet életében soknak számít az az átszervezés, amit már meg kellett élnie az intézetnek. Az első pillanattól célként fogalmazódott meg azonban, hogy életünk minden mozzanatáról, a kutatások minden hasznosítható eredményéről tájékoztatjuk a termelőket és az érdeklődőket. Olyan intézet akartunk lenni, amely szerves egysége Tokaj-Hegyalja fejlődésének, és nemcsak elvont kutatásokat végzünk, hanem beilleszkedünk a borvidék életébe. Ez talán sikerült.
Havonta megjelentettük „Szőlő-levél” címmel elektronikus folyóiratunkat, amely nagyon sok emberhez jutott el. A honlapunkon a korábbi számok is olvashatóak. Tapasztaltuk azonban, hogy sokan mégsem olvassák az elfoglaltságuk vagy a számítógéptől való idegenkedésük miatt. Úgy döntöttünk tehát, hogy nyomtatott formában is, kissé átszerkesztve, aktualizálva közreadjuk, hogy az intézetben milyen kutatások zajlanak, és ez alatt a rövid idő alatt melyek azok az eredmények, melyek érdeklődésre tarthatnak számot. Kellemes időtöltést kívánok tehát az olvasáshoz, abban a reményben, hogy sok újat is tudunk mondani, mely talán még a mindennapokban is felhasználható!
Könyvészeti adatok és kapcsolódó művek
igazgató1 kiadás · 2014 188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631200058
Hasonló könyvek címkék alapján Oláh László: Szőlészek zsebkönyve · Összehasonlítás Kiss Ervin: Az egyesfüggöny tőkeművelésmód kialakítása · Összehasonlítás Merényi Károly: Kiskerti tanácsadó · Összehasonlítás Haraszti Gyula: Villányi borok · Összehasonlítás Madeline Puckette - Justin Hammack: Wine Folly - Magnum kiadás · Összehasonlítás Anne L. Green: Toszkán rejtély 89% · Összehasonlítás Kocsisné Molnár Gitta: Kertészkedés mindenkinek · Összehasonlítás Hugh Johnson - Jancis Robinson: A bor világatlasza · Összehasonlítás Kriszten György: Szőlőlugas · Összehasonlítás Szabó Edit (szerk.): Gyengébb? Nem!
Miért fontos a múlt? Írott örökség és jelenkori haszon
A borászat és szőlészet kívülálló szerelmesei számára is közhely, hogy a bortermelés történetében a 19. és 20. század fordulója a filoxéra járvány korszaka. Az európai szőlők túlnyomó része elpusztult, eltűntek szőlőfajták, amelyeket éppen napjainkban fedeznek fel újra a szakemberek. Az sem számít újdonságnak a hétköznapi beszédben, hogy a napjainkban is zajló klímaváltozás nyomán nem csupán a szőlők, de valamennyi növény termesztése más alapokon történik, mint akár fél évszázaddal ezelőtt. A talajgazdálkodás is megváltozott, a talajokat nem egyszerűen más módon vizsgálják és írják le, hanem valóban lényegesen mások, mint mondjuk több száz évvel ezelőtt voltak.
A kérdés tehát az, hogy ebben a helyzetben miért érdekes a szőlő- és bortermelés történetére vonatkozó írott örökség kutatása? Pedig egy nagyon összetett örökségről van szó akkor is, ha az egész borászat és szőlészet teljes történetének csupán írott forrásait tekintjük. Ez az örökség pedig számos, napjainkban is használható ismeretet rejt. Összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy a régi korok írott emlékeinek a feltárása egy modern gazdálkodást folytatni kívánó 21. századi közösség szempontjából sem felesleges.
A levéltárak alapvetően a tulajdonlásra és a gazdálkodásra, annak jövedelmezőségére vonatkozó iratokat őriznek. Kiegészítésképpen a szőlő- és a borkereskedelem dokumentumait, de ezen túlmenően a gazdálkodás szabályait bemutató kéziratokat is (falutörvények, hegyközségi törvénykezés stb.). A tulajdonlás szorosan összefügg a mai eredetvédelemmel. Aki a ma megtermelt borának tényeken, és valós - nem pusztán elhitetni való - szőlő- és bortulajdonságokon nyugvó kereskedelmi reklámtevékenységet akar felépíteni, alapozhat egy-egy terroir múltjának felmutatására. A falusi hatóságok határozatainak, vagy éppen a hegytörvények szövegéből megismerhető egy-egy terület művelési formája, és a történeti időben alkalmazott eljárások is.
Kora újkori források és a tokaji hírnév kialakulása
A magyar borvidékekre vonatkozó, nyomtatásban megjelent leírást nem ismerünk a 18. század előtti időből. A Magyar királyságba utazó kereskedők, diplomáciai küldetésben járók, vagy éppen kalandorok megjelent emlékezései persze elmondják, hogy jó bort ittak, azt is, hogy a magyarok iszákosak - utóbbi jellemvonás az egyik eleme a 17. Az első ilyen dokumentumok a Hegyaljáról - Mád, Tállya - a 16.
Az első ismert szakdolgozatot a magyar borokról egy bártfai német család tagja írta 1712-ben a toruńi protestáns gimnasium illustre diákjaként, az ottani tanár Peter Jänichen vezetésével. Paul Keler aztán letelepedett Toruńban, polgárjogot szerzett, és tokaji borokkal kereskedett. Az 1731-es kiadványnak az is az érdekesége, hogy a Jänichen által írt, szerkesztett és kiadott Meletemata egyik része Hunyadi Mátyás legendás könyvtárának egy kortárs leírását is tartalmazza. A két mű egy kötetben történt kiadása egyben a kora újkori magyarságkép két fontos elemének, a Bibliotheca Corvina történetének és a tokaji bornak az összekapcsolása is. Meggyőződésem, hogy a toruńi iskola rektora tudatosan tette ezt.
Komáromy János Péter a bázeli egyetemen szerzett orvosdoktori címet 1715-ben, doktori értekezése a magyar borokról, hangsúlyosan a soproni borvidékről szól. Johann Melchior Welsch: Dissertatio inauguralis physico-medica de vini hungarici excellente natura virtute et usu, quam… in illustri Academia Friedriciana, Praeside Dn. Friderico Hoffmanno… pro gradu Doctoris, nov. Johann Adam Raymann: Special-Historie der An. 1718. in Ober-Hungarn gehabten Weinlese.
Talaj, „orvosi föld” és a legendák
Ezt követően került a figyelem a tokaji terroir talajtani tulajdonságaira. 1732-ben önálló könyvet adott ki erről Daniel Fischer. A késmárki orvos műve összefoglalja azokat a tudományos említéseket, amelyek a hegyaljai szőlők talajára vonatkoztak, és a 16. századtól kezdve megjelentek. Emellett ő maga is elmondja véleményét a „tokaji orvosi föld”-ről, amelyről az a legenda élt, hogy aranyat tartalmaz. Ez az aranytartalom aztán megjelenik a szőlővesszőkben is. A legenda a 15. századtól dokumentált, a Hunyadi Mátyás udvarában élő Galeotto Marzio is említi. Ugyan még nem sikerült a vonatkozó szöveghelyek kritikai elemzését elvégezni, annyi bizonyos, hogy a 18. században is több helyen felbukkant, sőt napjainkban is él. E vélekedés egyik forrásának - tévesen - a svájci orvos, Paracelsus egy művét tartják.
Tokaj-Hegyalja tudományos leírásai a 18-19. században
A Magyar Királyságban mindeközben megszületett az igény az ország egyes területi egységeinek, megyéinek a tudományos bemutatására. A talaj- és a vízrajzi viszonyoktól kezdve az ottani termelési és állattenyésztési szokásokig, illetve a kulturális és oktatási intézményekig. Az első ilyen nagyobb könyvsorozat Bél Mátyás (1684-1749) nevéhez kötődik: a Notitia Regni Hungariae. Ennek 1737-ben megjelent kötetében mutatta be Zemplén vármegyét, benne a Tokaj-Hegyalját. Ez a mű lesz majd egy egyik fő forrása Szirmay Antal (1747-1812) vármegye leírásának (Notitia topographica, politica Inclyti Comitatus Zempleniensis). Szirmay aktív politikus volt, Zemplén megye országgyűlési követe, maga is borászkodott. De Bél Mátyás nem csupán hatással volt az őt követő tudósokra, ő maga is rendszerezte elődei munkásságát.
A borvidékek leírása tekintetében egyik forrása pozsonyi polgártársa, a Wittenbergben teológiát tanult szőlész és borász, Matolay János volt. Bél már 1723-ban kiadta Hungariae antiquae et novae prodromus című munkáját, amelyben Matolay levélműfajban mutatta be a soproni és általában a magyar borokat (Commentatio epistolica de vino Semproniensi et de vineis et vino Hungariae). Matolay János: Disquisitio physico-medica de vini Tokaiensis cultura, indole, praestantia et qualitatibus.
Kis Tímea szerint Domby Sámuel utrechti orvosdoktori disszertációja (Dissertatio… de vino Tokajensi, 1758) az átmenet a korábbi, részben tapasztalati, részben legendákból táplálkozó leírások és a tudományos borászati szakszöveg között. Valóban, ha figyelmesen áttekintjük Domby forrásait, feldolgozza a szóbeli hagyományt éppen úgy, ahogy megismerte korának tudományos irodalmát is. Az ő munkája lett ezek után a kiindulópont a 18. század végén kezdődő Tokaj-Hegyalja leírássorozatnak.
Utazók és orvosok: Fucker, Townson, Dercsényi
A kassai német orvos, Friedrich Jacob Fucker (1748-1805) inkább egy utazó szemével mutatta be a területet (Versuch einer Beschreibung des Tokayer Gebirges, 1790), pontos utalásokat téve a termőföldre, de főleg a bor élettani hatásaira. Az angol természettudós, Robert Townson (1762-1827) a teljes Királyi Magyarország megismerése (1793) után részletesen bemutatta az országot (Travels in Hungary, 1797). Tokajról és a Hegyaljáról két fejezetet is írt. Az orvosi diploma mellett komoly természettudományos (mineralógia), majd jogi ismereteket is szerzett Dercsényi (Weisz) János (1755-1837), aki a Hegyaljához közeli Kárpátalján élt, felesége révén szoros hegyaljai kötődésekkel. Németül adta ki - Fucker művét már felhasználva - a tokaji bortermelést bemutató könyvét (Über Tokay’s Weinbau, 1796). Az ő könyvét, ahogy Szirmay Antal latinul megjelent munkáját is, szinte azonnal kiadták magyarul is Kassán.
Mi teszi a magyar tokaji bort olyan különlegessé?
Hagyomány, nyelv és tudás: a tudományos és népszerűsítő művek szerepe
A korszak a magyar nyelvújátás időszaka, így a borászati könyvek a magyar nyelvi örökségi réteg részét is képezik. Ahogy a német nyelv tekintetében is, hiszen a 18-19. században használt szőlészeti és borászati szakszavak tájnyelvi megfelelői már a korban is csak kevesek számára voltak érthetők a német értelmiség körében. Ha a tanulmányunk appendixében közölt időrendes jegyzékre tekintünk, jól látható, hogy a 19.
Az egyes kulturális közösségek - esetünkben a magyarok, közelebbről a Tokaj-Hegyalján élő magyarok - önismeretét bővíti az, hogy megismerik mások véleményét. Megtudják, hogy a saját hagyományukból mi az, ami tényszerűen igazolható, mi az, ami legendaként élt eddig, és fontos, hogy ne is akarják ezt a legendát elfeledni, éljen tovább. De sokkal fontosabb, hogy megismerhetik azt a földet - akár talajtani szempontból - amelyet megművelnek. Ugyanez vonatkozik az itt megtermelt szőlőkre, az előállított borokra is. Ki tudja, akár egy mai megoldandó probléma megoldásához is hozzájárulhat egy olyan ismeret, amelyet eddig a 18.
Tokaj terroir: egy népszerűsítő, mégis forrásokra támaszkodó könyv céljai
Négy különböző nyelven jelent meg. Az angol nyelvű kiadás oldalához kattintson ide. A német nyelvű kiadás oldalához kattintson ide. Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a Tokaji borvidékről szeretne írni. Éppen az a hiányérzet sarkalt ennek a könyvnek a megírására, hogy mennyi csoda rejlik még e tájon, mennyi mindenről nem tudnak az emberek, ami e szőlővel és borral összeforrt táj múltjában és jelenében rejtőzik?! Ez volt hát az az indíttatás, ami egy összefoglaló, áttekintő, de ugyanakkor népszerűsítő mű alkotására késztetett. A borvidék múltjában nagyon sok érdekesség és szenzáció van, ugyanakkor számtalan olyan elterjedt nézet, téves információ is közszájon forog, amit érdemes megvizsgálni, hogy valójában mi is az igazság? Tokaj annyi fantasztikus értéket hordoz, amit meg kell ismerni mindenkinek, és meg kell ismertetni mindenkivel.
A könyv népszerű stílusban íródott, azzal a nem rejtett céllal, hogy minden fejezetét élvezetes legyen olvasni. Ugyanakkor nagyon sok hivatkozást is tartalmaz, ami lehetővé teszi, hogy aki mélyebben érdeklődik, az utána tudjon nézni az eredeti forrásoknak. Igyekeztem kritikával átvenni azokat a tényeket, melyeket mindenki jól ismer, és megkerestem annak eredeti forrását. Nem foglalkozik olyan legendákkal a könyv, melyek nem bizonyíthatóak, vagy esetleg már meghaladottak. Tokaj terroir a könyv címe, mert ez jól összefoglalja azokat a természeti és kulturális adottságokat, mely a borkészítésre hat. A könyv tényszerűen íródott, nem kívántam a tokaji bor dicséretéről írni, hiszen azt már költők, művészek, uralkodók megtették.
Tokaj-Hegyalja épített és táji öröksége
A 312 oldalas könyvben nyolc tanulmány ismerteti a ma már világörökségi védelmet élvező borvidék történetét, illetve építészetét a településszerkezet sajátosságaitól a régió - és a Kárpát-medence - meghatározó épülettípusaiig (hagyományos lakóépületek, templomok és kúriák, gazdasági és külterületi épületek, építmények). Külön fejezet szól a terület tájhasználatáról, kicsit túltekintve a szőlőterületek világán. Az utolsó, nyolcadik esszé inkább a jövőbe tekint: a regionalista építészet lehetőségeit tárgyalja Tokaj-Hegyalján és általánosságban a nagyvilágban.
Kapcsolódó források és hivatkozások ritmusa
[1] Lásd például az Égető Melinda közreadta Szőlőhegyek történetének forrásai sorozat I-V. [2] Tállyai hegytörvények: Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században, Mád „Falukönyve” 1598-1717, Debrecen, Községi Tanács, 1968, 145-153. o.; Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye, 1470-1846, közread. Égető Melinda, Budapest, L’Harmattan, 2002 (Szőlőhegyek történetének forrásai, 2.), 50-58. [3] Péter Ötvös: Aktualisierung alter Klischees: Die Ungarn auf der Völkertalfel, in Europäischer Völkerspiegel, Imagologisch-etnographische Studien zu den Völkertafeln des 18. Jahrhunderts, hrsg. von Franz K. Stenzel, Heidelberg, Winter, 1999. 265-282.
[5] Meletemata Thorunensia seu dissertationes varii argumenti ad historiam maxime Polonicam, Vngaricam et Prvssicam, politicam, physicam, rem nummariam ac litterariam spectantes, uno volumine iam collectae et comprehensae curante Petro Iaenichio, Tomus III., Thorunii, Johann Ludwig Nicolai, 1731, 215-255. o.: Dissertatio de vineis Vngariae; 255-278. o.: Beschreibung des vornehmsten Weingebürges in Ungarn; 272. [6] Erről a történetről összefoglalóan lásd Monok István: Naldo Naldi, Peter Jänichen, Martin Schmeizel és Bél Mátyás, Antikvitás és Reneszánsz, 9 (2022), Ünnepi különszám (Lázár István Dávid 60), 257-265.
[8] Johann Adam Raymann: Special-Historie der An. 1718. in Ober-Hungarn gehabten Weinlese, Sammlung von Natur-, und Medicin Geschichten, wie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur-Geschichten so sich von 1718. … in Schlesien und anderen Orten begeben…, Als der sechste Versuch…, Herbst-Quartal, 1718, Bresslau, Michael Hubert, 1720, pag. 1718-1725.; Johann Adam Raymann: Der auro vegetabili, oder von vermeintlichen Golde in den Hungarischen Trauben, Sammlung von Natur-, und Medicin Geschichten, wie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur-Geschichten so sich von 1718. … in Schlesien und anderen Orten begeben…, Als der sechste Versuch…, Herbst-Quartal, 1718, Bresslau, Michael Hubert, 1720, pag. 1733-1735.; Johann Adam Raymann: Von der heurigen Wein-lese in Ober-Ungarn, Sammlung von Natur-, und Medicin Geschichten, wie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur-Geschichten so sich Anno 1721 … in Schlesien und anderen Orten begeben…, Als der achtzehende Versuch…, Herbst-Quartal, 1723, Leipzig-Budissin/Bautzen, David Richter, 1723, 473-475. o.; Johann Adam Raymann: Von dem Zu- und Misswachs dieses Jahres 1723. in und um Epperies in Ober-Hungarn. Historie der Wein-Lese in Ober-Hungarn von 1723, Sammlung von Natur-, und Medicin Geschichten, wie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur-Geschichten so sich Anno 1723 … in Schlesien und anderen Orten begeben…, Als der sechs und zwanzigste Versuch…, Herbst-Quartal, 1723, Leipzig-Budissin/Bautzen, David Richter, 1725, 387-392.
[11] Viczián István: Mi volt az a „tokaji orvosi föld”?, Honismeret, 45 (2017), Nr. 3, 31-38. [12] Monok István: Paracelsus és a tokaji bor, Néprajzzá váló filológiai tévedés, Agria, L (2017), 77-80. o.; Adamik Lajos: Egy modern Paracelsus-legenda vázlatos története, Orvostörténeti Közlemények - Communicationes de Historia Artis Medicinae, LXIII (2017), 127-141.
[19] Matolay János: Disquisitio physico-medica de vini Tokaiensis cultura, indole, praestantia et qualitatibus, Acta physico-medica Academiae caesareae Leopoldino-Carolinae naturae curiosorum exhibentia Ephemerides VII, Appendix ad volumen septimum Actorum physico-medicorum, Norimbergae, Wolfgang Moritz Endtner Erben, 1744, 1-24. [20] Domby Sámuel: De vino Tokaiensi - A tokaji borról, 1758, Az Utrechtben kiadott könyv hasonmása, Pető Gábor fordításában, N.
[24] Katalin Blaskó: „Ein tiefer Blick in die Natur”, Versuch einer Beschreibung des Tokayer Gebürges von Friedrich Jakob Fucker, in On the Road-Zwischen Kulturen unterwegs, hrsg. Ágoston Zénó Bernád, Márta Csire, Andrea Seidler, Wien, LIT, 2009 (Finno-Ugrian studies in Austria, 7.), 297-313. [26] Robert Townson: Voyage en Hongrie, précédé d’une description de la violle de Vienne et des jardins impériaux de Schoenbrun, Paris, Poignée, An VII. [1799]; ugyanez, 1-3. kötet: Leipzig, Robert, 1800; ugyanez, 1-3. kötet: Paris, Dentu, An XII. [28] A könyv XI. fejezetét lásd: Rózsa Péter: Robert Townson beszámolója a tokaji szőlőművelésről és borkészítésről, A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 82 (2011), 243-250. [29] Kiss László: Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa Dercsényi János, Budapest-Dercen, Magánkiadás, 2009.
Strukturális áttekintés: fejezetek és témák
1. 1.1. 1.2. 2. 2.1. 2.2. 3. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4. 4. 4.1. 4.2. 4.3. 5. 5.1. 5.2. 5.3. 5.4. 5.5. 6. 6.1. 6.2. Az aszúsodás 84 6.3. 7. 7.1. 7.2. 7.3. 7.4. 8.
Kézzelfogható értékek és továbbélő tudás
Megismerik egykori állapotát, és azt is, hogy ki, mikor, hogyan vélekedett erről a talajról, annak hatásairól. Ugyanez vonatkozik az itt megtermelt szőlőkre, az előállított borokra is. De ha csupán érdekességként olvassa el egy ma, a 21.
Örökség és identitás a mai eredetvédelem szolgálatában
Aki a ma megtermelt borának tényeken, és valós - nem pusztán elhitetni való - szőlő- és bortulajdonságokon nyugvó kereskedelmi reklámtevékenységet akar felépíteni, alapozhat egy-egy terroir múltjának felmutatására. Megtudják, hogy a saját hagyományukból mi az, ami tényszerűen igazolható, mi az, ami legendaként élt eddig, és fontos, hogy ne is akarják ezt a legendát elfeledni, éljen tovább.
Az első ismert szakdolgozatot a magyar borokról egy bártfai német család tagja írta 1712-ben a toruńi protestáns gimnasium illustre diákjaként, az ottani tanár Peter Jänichen vezetésével. Az ő munkája lett ezek után a kiindulópont a 18. század végén kezdődő Tokaj-Hegyalja leírássorozatnak. Tokajról és a Hegyaljáról két fejezetet is írt. Németül adta ki - Fucker művét már felhasználva - a tokaji bortermelést bemutató könyvét (Über Tokay’s Weinbau, 1796).