Újra virágkorukat élik manapság a ’30-as ’40-es évek vígjátékai, a televízió képernyőjén is egyre gyakrabban tűnnek fel Kabos Gyula, Jávor Pál, Uray Tivadar filmjei. Ilyen világot idéz Szilágyi László zenés vígjátéka is, amely tökéletes kikapcsolódást, felhőtlen szórakozást ígér a nézőnek. A történet a Gellérthegyen kezdődik, ahol Lidi, a fiatal cselédlány egy csillagfényes májusi estén beleszeret Pistába, a házikisasszony udvarlójába. És mivel május van és a csillagok is nagyon ragyognak, a szerelemnek következményei is lesznek...
Hat év után folytatódik a cselekmény Tokaj-hegyalján, Abaújszálláson, ahová végül Lidi, a leányanya hazatér a szülői házba immár hatéves kisfiával, Andriskával. Itt azonban komoly bonyodalmak közé csöppen: mindenki házasodna, csakhogy ez cseppet sem olyan egyszerű dolog édesanyja, Tarcali Darázs Katalin családjában és környezetében. A paraszti sorból nagybirtokossá emelkedett özvegy matróna ugyanis saját elgondolása szerint intézi leányai nászát és Lidi hazatértével azt is elhatározza, hogy Lidi életét is rendbehozza. Jócskán összekuszálódnak ettől a szálak, mígnem minden összefut Mókus bácsi pincéjénél. Az öreg pincemester aztán úgy belezavarodik a reászakadó eseményekbe, hogy végül mindent megold.
1945 után a cenzúra betiltotta a Tokaji aszú játszását. A színházak nem is vették elő negyven éven át. S aztán, amikor úgy tűnt, hogy feledésbe merül ez az egykoron óriási sikerrel játszott darab, hirtelen két színház is műsorára tűzte: 1991-ben Nagyváradon és Tapolcán is sikerrel játszották. Nagyon kevés bor büszkélkedhet a világon olyan nagy múlttal, mint Tokaj-Hegyalja borkülönlegességei. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy pontosan máig balladai homály fedi, hogyan és ki fedezte fel a szemenként szedett aszús bogyók áztatásos technológiáját. A receptúrák igencsak töredékesen maradtak ránk. Aszú vs. Az előző rendszer a Szepsiből való Laczkó Máté-féle legendának tulajdonítja a tokaji aszú első említését. Zelenák István volt az a helytörténész, aki 2002-ben megtalálta Garai Máté 1571-es örökösödési levelében az aszúszőlőborelső ma ismert említését (a bor a tokaji Hétszőlőterületéről származhatott, igazolva a dűlőjelentőségét is).
Egy történelmi visszatekintés szerint 1110 körül Tokaj-Hegyalján biztosan volt Könyves Kálmán pincéje, és ha pincéje volt, akkor abban bor is lehetett. 1524 körül a szerémségi szőlősgazdák északra menekülésekor a szerémségi bor már európai hírű volt. A délvidéki bortermelő népek Hegyaljáig érkeztek, ott telepedtek le, és az ő megjelenésük katalizálta Tokaj-Hegyalja sikertörténetét is. 1541-ben Paracelsus már írt a tokaji borok különlegességéről, ő vitte el a nyugati világba Tokaj örömhírét. IV. Pius pápa a tridenti zsinaton körül teljesen elvarázsolta a mézédes tokaji bort. Aszú és a történelmi adatok összefüggésében Garai Máté pinceleltára és Szikszai Fabricius Balázs pataki tanító Nomenclaturája (latin-magyar szótár, 1550-1600 között) is az aszúszőlőbor kifejezést említi (vinum passum).
Azt azonban már nem lehet egyértelműen állítani, hogy a szemenkénti szedés mindenkor is így volt gyakorlatban. 1655-ben elérték, hogy eltöröljék a dézsmát az aszúszemre, és ezáltal megjelenik a puttonyszám jelölése. Ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy a korábbi “főbor” és az aszúszőlőbor elnevezések hogyan alakultak át-talán a gyakorlat a mai szamorodnikhoz hasonló anyagfeldolgozást hozott magával. A Lorántffy család udvari papja, Kazinczy Péter szerint 1631-ben az Oremus-dűlőből húsvétkor készítette az első tokaji aszút a fejedelemasszony számára. Bár az írás nem maradt fenn, a történet erős mítoszokat támaszt alá. Laczkó Máté 1624-ben írt monográfiájában az oktatásról, vallási életről, az évjáratokról és a borról is érintést ad, de a tokaji aszúbor készítéséről nem szól. Élete utolsó éveiben beteg volt, visszavonult Bényére, majd 1632-33 körül halt meg. Később az aszú iránti vágy mindenki részéről felbukkant, és 1644-ben már Krakkóba érkezett 4 puttonyos aszú Tokajból. 1655-ben lehetett, hogy a dézsmát eltörölték, de a hajtóerő a gyakorlatban a szemenkénti aszú felé mozdult. XIV. Lajos mondása, “Ez a borok királya, királyok bora!” talán legnagyobb karriert futotta be, és II. Rákóczi Ferenc diplomáciai ajándékként szolgálhatta a bort a francia trónörökösnek. XIV. Lajos, XV. Lajos, III. Napóleon, Eugénia császárné, III. Gusztáv svédek és Nagy Péter cár is kedvelte Tokajt; zenei és irodalmi alakok is különleges módon kapcsolódtak hozzá. A 19. század végére Tokaj aranykora jutott: a buborékos évszázadok után a borok védett palackkal, majd 1991-ben az avinálás eltörlésével és 1997-es szabályozásokkal értek el szigorúbb előírásokat. A 90-es évek belépésével külföldi tőkével induló nagyüzemek és kisebb hazai borászatok is fellendítették az aszút, amely ma a világ egyik legkiválóbb természetes édes bora lehet. Ugyanakkor a jelen cor vinum inkább a száraz borok korszakába tartozik, és az édes borok piaci kereslete szélesebb nemzetközi kontextusban is megkérdőjeleződik.
A tokaji aszú kapcsán beszélhetünk a 1940-es évek legnagyobb zenés színházi sikereiről is. Eisemann Mihály és Szilágyi László Tokaji aszú című operettje akkor jelentős siker volt, még három évvel később, a háború végén is műsoron maradt, és megfilmesítésre is került. A mű a főszereplő, Fedák Sári kedvéért született, és a legendás színésznő is közreműködött a létrejöttében. Noha falusi miliőben játszódik, Szilágyi László nem a népszínművek világát teremti újjá itt, hanem a műfajban némileg szokatlan módon, hétköznapian drámai szituációt teremt, ám mindvégig megőrizve az operett szabályait.
- Tokaji aszu zenes vigjatek történeti háttere és dramaturgiai elemei
- A tokaji bor története és a született aszú hagyománya
- A 20. század középpontja: színházi és filmes megjelenések
Azóta a tokaji aszú modern korában a feledésből feltámadt hagyományok és a zenés vígjáték műfaja együtt él tovább, miközben a borvidék európai jelentősége tovább nő.
