Nemrégiben újra feltűnt a tévéképernyőn Ambrus Attila, a Viszkis Rabló, a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb törvényenkívülije.
Ambrus Attila Erdélyből Magyarországra települt jégkorongozóként érkezett, majd bankokat, postahivatalokat és takarékszövetkezeteket rabolt ki.
A Viszkis népszerűségének fő oka a korszak társadalomfelfogásában keresendő: ekkor az állami intézményeket ellenségként tekintették, és ő ezt a helyzetet kihasználva vált népszerű figurává.
Ő maga a rablások során gyakran udvarias és tisztelettel viselkedett, bár a nyomozók és áldozatok másképp emlékeznek rá, és erőszakosabb magatartást is tanúsított.
Az egyik hölgy, akit a Viszkis elrabolt, idegösszeomlást kapott munkája elvesztése után, miután áthelyezést kért tőle.
Ambrus a postahatárközeli és bankrablások sorozatát 1993 és 1999 között követte el, összesen mintegy 140-150 millió forintot zsákmányolva.
A rablások során gyakran taxival érkezett a helyszínekre, és sokszor a helyszíneket is így hagyta el, míg a taxisofőrök nem sejtették, mi történik.
A jogi és biztonsági rendszerek hiányosságaira és a környezet megnyilvánulásaira fényt derítő vizsgálatok rávilágítottak arra is, hogy a rendőrség és a hatóságok milyen nehézségekkel küzdöttek a nyomozások során.
Szökése a Gyorskocsi utcai bv-objektumból az első hosszabb távú megszökés volt, amelyet négy hónapig üldöztek, majd közvetlenül következett újabb elfogások és rablások sorozata.
A nyomozók szerint Ambrus nagyon tartózkodó és tervszerű volt, mégis erőszakosabb oldalát is megmutatta a későbbi rablássorozatban.
Az elfogása 1999 szeptemberében történt az ártándi határátkelőnél, miután társával, Orbán Gáborral sikertelen rablást követett el Budapestnél.
Az elkövetések nagy részénél a sors különös összjátékaként jelent meg a politika és a médiaközeliség, amely hozzájárult a Viszkis népszerűségéhez.
Az utolsó elfogás és a jogi eljárások során Ambrus 17 év fegyházbüntetést kapott, amelyet jó magaviselete miatt a fegyházban töltött idő felét követően feltételesen szabadlábra helyeztek.
Ezt követően Ambrus Attila új karriere felé fordult: elvégezte a kerámiában a kézművességet, és saját készítésű kerámiáit árulja vidéken, Esztergom-Búbánatvölgyében.
Jelenleg saját honlapján is bemutatja a munkáit, és részt vesz vásárokon, miközben az élete másik oldalát is építi a békésebb, nyugodtabb tevékenységek felé.
Számos könyv és dokumentumfilm készült róla, köztük egy amerikai-magyar koprodukciós film is, amely a Viszkis történetét dolgozza fel.
A bűncselekményekkel kapcsolatos nyilvános visszhang és a jogi viták is hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény résen legyen a Viszkis körül mind a kezdeti időszakban, mind a szabadulás után.
További részletek szerint Ambrus Attila kilencévesen, majd fiatal felnőttként is többször szembesült a nehéz sorssal, például a családi körülmények és az életút kezdeti megpróbáltatásai is hozzájárultak a későbbi életútjához.
A történet kiemelt példája annak, hogy a közönség hogyan reagál a hős és a bűnöző közötti határkereszteződésre a posztkommunista Magyarországon.
A jogi hátteret és a bűncselekmények kivizsgálását különféle nyomozók és rendőrök tárgyalják, akik megfigyelik Ambrus Attila viselkedését és cselekedeteit a nyomozások során.
Az elfogás utáni időszakban Ambrus szót adott a médiának, és e nyilatkozatai hatására alakult ki a Lex Tvrtko nevű jogszabály, amely megtiltotta, hogy az elítéltek pénzt kapjanak a sajtóban tett nyilatkozatokért cserébe.
Az életrajzi adatok és a rablások pontos dátumai, a pénzügyi összeg és az egyes helyszínek listája mind részletesen visszaköszönnek a köztudatban és a szakirodalomban.
A Viszkis filmrészlet / Postás üldözés
A történet a modern magyar kriminálpszichológia és a média hatásának összefonódását is szemlélteti, amelyben a közönség részéről megfigyelhető volt a hős és a bűnöző kettősség.
| Tevékenység | Év | Helyszín | Összeg |
|---|---|---|---|
| Első bankrablás | 1993 | Budapest | három és fél millió forint fölötti összeg |
| Utolsó elfogás előtti tevékenység | 1999 | Budapest | 47 millió forint |
Az életrajz részeként kiemelendő, hogy Ambrus a börtönévek alatt tanult, kerámiát készített, és a társadalommal való kapcsolatait igyekezett javítani.
A film- és könyvfeldolgozások részben a sportolóként végzett tevékenységek, részben pedig a bűnözői pálya összefüggéseit vizsgálják, és hűen próbálják visszaadni a korszak hangulatát.
A Viszkis története a XXI. századi médiaköltészet egyik jellegzetes példája, amelyben a közönség továbbra is kíváncsi a részletekre és a motivációkra.