A Bakony erdejének sűrűjében, a vadvilág által járt tájon, mintegy 400 méteres magasságban alapított ciszterci kolostor, a Zirci Apátság, a ciszterci rend magyarországi központja. Alapítását III. Béla királynak, a rend nagy hazai pártfogójának köszönhetjük, aki 1182-ben a franciaországi Clairvaux apátság filiájaként hozta létre. Az első szerzetesek is innen érkeztek, és a templomot a rend hagyományai szerint Szűz Mária tiszteletére szentelték. A birtokokkal gazdagon ellátott kolostor életét azonban tragikusan befolyásolta a török fenyegetés, amely évszázadokon át meghatározta az itt élők sorsát. Ez a cikk a Zirci Apátság gazdag és viharos történetét mutatja be, az alapítástól kezdve a középkori virágkoron át egészen napjainkig, bemutatva az építészeti stílusok változását, a rend életének nehézségeit és felemelkedését.
Az Alapítás és a Középkori Virágkor
A Zirci Apátság alapításának története egészen II. Géza királyig nyúlik vissza, aki 1142-ben a Heiligenkreuz-i cisztercieket hívta meg Magyarországra, és a királyi birtokon, Cikádoron telepedtek le. Ez volt az első ciszterci apátság hazánkban. Azonban csaknem negyven évig csak Cikádor képviselte a rendet Magyarországon. A ciszterciek legnagyobb pártfogójává III. Béla király vált, aki 1179-ben Egresen, 1182-ben Zircen, 1184-ben Pilisben és Szentgotthárdon alapított apátságokat. III. Béla 1191-ben a kis pásztói monostort is a cisztercieknek adta. Utódai is követték példáját: Imre király Kercen (1202), II. András Toplicán (1208), IV. Béla pedig hercegként Péterváradon (1234) telepítette le a cisztercieket. Ezekre a helyekre Franciaországból érkeztek a szerzetesek, akik tudásukkal, műveltségükkel gazdagították az országot. A királyi családhoz köthető a szepesi apátság (1223) alapítása is a Hernád forrásvidékén.
A 18 középkori alapítás között a zirci, a pilisi, a kerc-i és a toplicai templomok mérete, mintegy 56 méteres hosszúságukkal, még a székesegyházakat is felülmúlták, bár a nagy nyugati ciszterci monostorok méreteit nem közelítették meg. A főpapok közül Ugrin kalocsai érsek Pozsega közelében Gotón (Honesta Vallis, Kutjevo), Kilit egri püspök pedig a Bükk-hegység nyugati lábánál, Bélháromkuton (Bélapátfalván) adtak helyet a cisztercieknek 1232-ben. Ők már hazai monostorból, Zircről és Pilisről kaptak szerzeteseket. A főúri alapítások közül az első Domonkos bán nevéhez fűződik: Borsmonostor Sopron vármegyében 1197-ben. A többi öt főúri alapítás nem jutott nagyobb jelentőségre. Női apátságok közül csak a veszprémvölgyi volt számottevő, melyet eredetileg Szent István alapított görög szerzetesnőknek.
A zirci apátságot III. Béla király 1182-ben a bakonyi királyi erdőispánság területén alapította. Első szerzetesei a rend leghíresebb és legnépesebb monostorából, Clairvaux-ból érkeztek, melynek első apátja Szent Bernát volt. Zirc oklevelei és könyvei a 16. században nyomtalanul eltűntek, ezért korai történetéről keveset tudunk. 1060-ban már állt itt egy királyi udvarház egy kis templommal, ahol I. András király meghalt, és akit az általa alapított tihanyi apátságban temettek el. Számos szerző tévesen gondolta, hogy a zirci apátság eredeti helye máshol volt a Bakonyban, és csak 1198-ban települt át Zircre. Erre a feltevésre az adott okot, hogy az apátságot a legrégibb források „bakonyinak” nevezték, és csak később említik Zirc néven. III. Ince pápa regisztrumában fennmaradt oklevél szerint a pápa 1198-ban kérte a királyt, hogy egy befejezetlen monostort tegyenek át alkalmasabb helyre. Ez az oklevél azonban a Bodrogvármegyében fekvő Bátmonostorra vonatkozott. 1357-ig az oklevelek a Bakony és a Zirc nevet egyaránt használták az apátság megjelölésére, később kizárólag Zirc név alatt fordul elő. A lakatlan, de vízzel jól ellátott hely a Cuha patak forrásvidékén kitűnően alkalmas volt a ciszterciek letelepítésére. A monostor építése feltehetően több évtizeden át tartott. Ezt mutatja, hogy Imre király is alapított részére egy oltárt, amiről egy akkori feliratos kőtábla tanúskodik. A latin kereszt alaprajzú, háromhajós templom színhelye a mai templomtól kissé keletre található, és egyetlen látható emléke egy pillérköteg. A templom déli oldalához csatlakozott a klastrom (claustrum). A zirci apátok nagy megbecsülést élveztek a pápák és a generális káptalan előtt, mert különösen a 13. században igen gyakran kaptak megbízást egyházi vagy rendi ügyek intézésére. Franciaországból az alapítás után is küldtek szerzeteseket Zircre. Erre utalnak olyan nevek, mint Guido, Odo, Alard, Garinus, Radolphus, Hugo, Gefre. Clairvaux-i forrás szerint Johannes Lemovicensis, egy ottani perjel, később bakonyi apát lett, valószínűleg 1208 és 1218 között állt az apátság élén. 1232-ben zirci szerzetesek népesítették be a Pozsega megyei Gotó (Honesta Vallis) apátságát. Zirc birtokai a Bakonyban és annak közelében feküdtek. Legjelentősebb jövedelme a győri vám egyharmada volt, amit az alapító királytól kapott. Az idők folyamán az apátság szomszédságában kialakult egy falu. 1417-ben egy peres ügyben kelt oklevél felsorolta 40 jobbágy nevét, ebből kitűnik, hogy Zirc lakói akkor mind magyarok voltak.
A Török Fenyegetés és a Újjáépítés Kora
1526-ban a mohácsi vereség és Buda török megszállása (1541) után az ország belső rendje teljesen felbomlott. A birtokra és hatalomra törő főurak nagyrészt a reformációhoz csatlakoztak, és az apátságokat zsákmánynak tekintették. A törökök Veszprém elfoglalása (1552) után Zircen sem volt többé biztonságos az élet. A következő évtizedekben nemcsak a szerzetesek, hanem az utolsó lakosok is elhagyták Zircet, és az apátság 150 évig lakatlan maradt. Az egykori apátságok birtokai hadi célokat szolgáltak, majd egyházi intézmények fenntartására kötötték le azokat. Ugyanakkor a generális káptalan megbízásából osztrák apátok folyamatosan ébren tartották a rend igényét egykori magyarországi apátságaira.
Így nyerte el 1659-ben a lilienfeldi apát a zirci apáti címet, a birtokokat azonban hatalmas összegért kellett megváltania. 1660-ban a magyar származású Újfalusy Mártont nevezték ki zirci apátnak, aki Pápán telepedett le, mivel Zircen akkor nem volt lakható ház, és a törökök is túl közel voltak. 1678-ban útközben Gyulakeszi határában megölték, feltehetőleg török portyázók. Lilienfeld apátjának hamarosan elment a kedve a zirci apátság felélesztésétől. 1699-ben a vállalkozásba befektetett összeg megtérítése fejében átadta a feladatot a sziléziai Heinrichau apátjának, Kahlert Henriknek. Ez utóbbi előzetesen elküldött Magyarországra egy szerzetest, hogy szemrevételezze a zirci apátság helyszínét és birtokait, és számoljon be a gazdasági lehetőségekről. Lakosokat ugyan alig talált a birtokokon, de észrevette, hogy telepítéssel és kellő befektetéssel virágzó gazdaságot lehet teremteni. Jelentése alapján a heinrichaui konvent és apát úgy döntött, hogy elvállalják a nagy feladatot.
Az első két szerzetes Pápán telepedett le. Zircre német telepeseket küldtek, akik megépítették az első házakat. 1726-ban a pápai ciszterciek, akik ekkor már hárman voltak, minden felszerelésükkel átköltöztek Zircre, ideiglenes egyemeletes házukba, amelyet a veszprémi út mentén, a bakonybéli út torkolatával szemben emeltek. Innen irányították az új monostor felépítését. A régi templomot, bár a felmenő falak még álltak, nem tartották a kor ízlése szerint megfelelőnek, ezért lebontották, és köveit felhasználták az új épületekhez. 1733-ban négyen költöztek be az új, egyemeletes apátságba, és hamarosan elkezdték az új templom tervezését és alapozását. 1750-ben tizenkettőre növekedett a szerzetesek száma, és ezért a heinrichaui apát zirci adminisztrátorát perjelnek nevezte ki a most már szabályos létszámú konvent élére. 1752. június 4-én Padányi Biró Márton veszprémi püspök nagy ünnepség keretében felszentelte a nagy gonddal megépített barokk templomot. Berendezése még néhány évtizedet vett igénybe.
A középkori apátság épületegyüttese a mai apátság és az arborétum között helyezkedett el, alapjainak egy része ma is megtekinthető az arborétum felől megközelíthető romkertben. A XVIII. században Zirc újjáélesztése során a sziléziai Heinrichau ciszterci apátságából érkezett szerzetesek új monostor és templom építésére szánták el magukat, noha a középkori templom és monostor falai még álltak, és az ablakok mérművei is megvoltak. Boltozata azonban beomlott. A régi építési stílus nem tetszett a barokk kor szerzeteseinek. Az új építkezéshez csaknem maradéktalanul felhasználták a régi köveket. Utoljára a templom gyönyörű nyugati oromfalát robbantották fel, 1738. december 19-én. A templomból csupán egy pillér alsó szakaszát hagyták meg emlékként, és Szent Imre szobrát helyezték el rajta.
A templomot a rend előírásai szerint Szűz Mária tiszteletére szentelték. A templom építése 1732-1752 közé esik, így a barokk stílus jegyeit viseli magán. Az épület azonban nem csupán barokk, hanem klasszicista elemeket is magában foglal. Míg a középső tornyok által közrefogott arculaton boltíves a díszítés, két szélen timpanonokat alakítottak ki, melyek jellegzetesen görög-római példák a klasszicizmus szellemében. A középső ablak felett címer található, körkörösen indák, levelek díszítik. Jobbról, illetve balról két fáklya, mécses vagy urna határolja, melyek a tűz, az újjászületés szimbólumai. Központi körében egy korona látható, ismét levélmotívumokkal. A korona alatt egybeírt M és A betűk, alattuk R, I és A betűk alkotják Szűz Mária nevét. Az alsó címer a ciszterci rend címerét ábrázolja. A fő motívum a máltai kereszt, melynek szárain helyezkednek el a MORS, halál szó betűi. Mellette áll a daru, a hűség heraldikai madara, speciális pózban ábrázolva követ tart a lábával, melynek jelentése, hogy ha véletlen elalszik, a kő kiejtésére felriadjon.
A Zirci Apátság Kulturális és Tudományos Élete
A 18. század közepén felépült az új templom és a kolostor. A középkori épületeket teljesen elbontották, alig néhány csonk maradt belőlük. A kolostorban a magyar származású rendtagok száma egyre nőtt: 1798-ban 28 szerzetesből 11 volt magyar. A konvent tagjai ellátták az apátság falvaiban, Olaszfaluban, Tósokberénden, Nagytevelen és Bakonykoppányban a lelkipásztori szolgálatot. A zirci apát felépíttette a templomokat és a plébániaházakat. De zirci ciszterciek látták el azokat a Zirc környéki falvakat is, amelyeknek nem az apátság volt a kegyura, de paphiány miatt nem volt lelkipásztoruk. Ezek voltak Nagyesztergár, Bakonynána, Lókút, Porva és Borzavár. Plébániáikat egészen 1950-ig zirci ciszterciek vezették.
1810-ben a porosz kormány feloszlatta a sziléziai apátságot, majd miután az utolsó heinrichaui apát, Konstantin Gloger 1814-ben meghalt, a zirci apátság önállóvá vált. I. Ferenc király ekkor Dréta Antal zirci perjelt nevezte ki apátnak. Dréta már 1812-ben pilis-pásztói apát lett, így személyében három apátság egyesült. A ciszterciek egyre nagyobb szerepet vállaltak az oktatásban. A zirciek vállalták a székesfehérvári és a pécsi gimnázium fenntartását (1814). Az új feladat egyre inkább előtérbe került, és mellette a szerzetesélet követelményei háttérbe szorultak. A gimnáziumokban való oktatás akadályozta a napi zsolozsma közös imádkozását. Ugyanakkor a politikai viszonyok miatt a rend többi részével és a római Szentszékkel a magyar cisztercieknek nem volt kapcsolatuk. Dréta apát utódja, Villax Ferdinánd 1844 és 1857 között felépíttette az apátság második emeletét és az egész mai nyugati szárnyat a könyvtárral, felette toronnyal. A magyar ciszterciek saját útjukon jártak. Lelkiismeretes munkát végeztek a három gimnáziumban, amelyhez Szentgotthárd átvételének feltételeként negyediknek a bajai gimnáziumot is elvállalták, a rend alapvető jellemvonásai azonban csaknem eltűntek.
A belső tér sok érdekességet rejt. Többek között eredeti Maulbertsch-oltárkép (1745) és Wagenmeister-freskók díszítik. A képek sok tortúrán mentek át. A környező képek, pl.: Szűz Mária mennybemenetele, vagy a többi szentkép eredetileg a művészek által megalkotott, barokk hatásból eredően rendszerint fiatal arcú alakok voltak. Később újrafestették őket rossz állapotuk miatt, és szereplőit az itteni szerzetesekről mintázták meg. Mivel élő ember nem kaphat glóriát, a szentek fejéről eltávolították a mesterek.
A Monostor ad továbbá helyet még a Reguly Antal Műemlék Könyvtárnak és a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak is. A kolostor legnagyobb látványossága a csodálatos könyvtárterem, 60 ezer nagy értékű könyvvel. A könyvtár legnagyobb kincsei az ősnyomtatvány-, könyv- és folyóirat-ritkaságok. A múzeumban az egész Bakonyra jellemző fafajok ismertetését (kérgét, leírását, fotókat) tekinthetjük meg, a környékre jellemző geológiai ismeretanyaggal és emlékekkel együtt. Klasszicista stílusú bővítése a monostornak. Tetején timpanon jelzi a stílust az alatta lévő korintoszi oszlopokkal együtt. A homlokzat alatt két angyal által tartott címer található. Az erkély párkányán fáklyának kiképzett dísznövénytartók találhatók, amelyek a tűz újító ereje és a virág születése között vonnak párhuzamot.
Az apátság arborétuma a kolostorral szomszédos, attól délkeletre terül el. Az apátságban 1735. október 29-én kóstolták meg az első helyben készült sört. A zirci apátság könyvtára közel 65 000 kötetből áll. A gyűjtemény egy részét még a 18. századból érkezett heinrichaui szerzetesek hozták magukkal. A számos ősnyomtatványon, könyv- és folyóirat ritkaságon túl a könyvtárterem intarziás berendezése - amely a Wilde testvérek alkotása - is rendkívüli értéket képvisel. Az apátság épületében található a Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállítása is. A Zirci Apátság 2015-ben indította útjára - több száz éves hagyomány alapján - a zirci sörfőzdét, amely az épület alagsorában kapott helyet.
A 20. Század Kihívásai és a Megújulás
1950-ben a cisztercieket a többi szerzetesrenddel együtt feloszlatták, birtokaikat elkobozták. A zirci kolostort is megszüntették, a szerzeteseket elűzték. Endrédy Vendel apátot 1950-ben letartóztatták, megkínozták és 14 évre ítélték. 1956-ban szabadult. A rendtagok elvesztették otthonukat, foglalkozásukat, legtöbbjüknek lelkipásztori munkakört sem engedélyezett az állam. Negyven éven át szigorúan tiltottak és a rend működése szünetelt.
A szerzetesi élet a rendszerváltást követően, 1990-ben indult újra, és lassan megkezdődhetett az épületegyüttes felújítása is. A templomot 1995 és 2005 között, a főhomlokzatot és a díszudvart 2011 és 2013 között újították fel. A zirci Nagyboldogasszony templom építése 1732-ben kezdődött, felszentelésére 1752-ben került sor. Különleges értéket képvisel az 1745-ben készült oltárkép, mely a kor kiváló művészének, Franz Anton Maulbertschnek az alkotása. A monostor egykori narancsházában 2013 óta látogatóközpont működik, ahol a vendégek bepillantást nyerhetnek a ciszterci rend múltjába és jelenébe, az itt élő szerzetesek mindennapjaiba.
A Habsburg Birodalom területén, az apátsági épületekben szokás volt olyan lakosztályok kialakítása, amelyek az adott monostorba látogató uralkodó és hozzátartozói, vagy esetleg más nemes vendégek méltó fogadására szolgáltak. Ebből a célból készült a zirci apátság királyterme is 1844 és 1846 között, az épületegyüttes impozáns nyugati szárnyával és a főhomlokzattal együtt. Az úgynevezett Vöröstorony - amely nevét a felfelé vezető, vörösmárványból készült csigalépcső után kapta - 1847-ben, a királytermet és a műemlék könyvtárat is magába foglaló nyugati szárny megépítése után készült el. A tornyot felkereső látogatók Zirc városának legcsodálatosabb panorámájában gyönyörködhetnek - akárcsak a szerzetesek közel két évszázaddal ezelőtt, amikor a Veszprém felől közeledő Ferenc Józsefet és kíséretét figyelték innen 1852-ben.
Bérczi László Bernát 2017. június 14-től 2018. július 13-ig, majd 2018. július 13-tól 2023-ig viselte az apáti címet. Ezt követően Mauro Giuseppe Lepori lett az apát. 2023-ban Hortobágyi T. is említésre kerül. A Nagyboldogasszony Bazilika hatalmas, kéttornyú barokk apátsági templom különleges látványosság. Belső és külső helyreállítása nemrég fejeződött be.
A zirci apátságban 1944-ben a rendi növendékek kitakarították a feltárva hagyott romokat. 1950-ben az apátság feloszlatásával a romterület gazdátlanná vált. 1958-ban Reguly Antal halálának 100. évfordulójára, Békefi Antal kezdeményezésére Veress D. Csaba és Illés Ferenc megszervezték a romok rendbetételét, "kőtárat" rendeztek be. 1963 után a romkertben lévő kövek egy részét elszállították a tihanyi kőtárba. A kisebb faragványokat a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, veszprémvölgyi kőtárába szállították. Az 1978/79-es tanévben Szűcs István a diákokkal rendbetette a romokat, a bokrokat, fákat kivágták, a fellazult köveket visszahelyezték. Elkészítették a középkori apátság modelljét két lehetséges változatban. 1982-ben ismét tisztogatást végeztek. Utoljára 2003-ban a ciszterci növendékek végeztek karbantartó munkát a romterületen.
A 82. számú főút északi oldalán 2005-ben építkezés zajlott, amely során a középkori templomból maradványokat találtak, többek között a rózsaablakból, bimbófejes oszlopfőből részleteket, borda- és oszloptöredékeket, és lábazatokat, amelyek alapján, valamint az 1912-től tartó kutatások alapján Bérczi Bernát O.Cist, és Benkő Csaba virtuálisan rekonstruálták a középkori ciszterci apátságot. A 2007-es ásatás elsősorban a kolostor keleti szárnyának kutatására, az 1912-es ásatás eredményeinek kiegészítésére koncentrált.
A zirci apátság története egybefonódik Magyarország történelmével, bemutatva a rend kitartását, a kulturális és építészeti örökség megőrzését, valamint a szellemi élet gazdagságát a Bakony szívében.