Az adóraktárak rendszere az Európai Unióban a közvámraktár működését kiegészítve került bevezetésre, elsősorban közösségi áruk, valamint meghatározott feltételek mellett jövedéki termékek tárolásának céljából. Ez a speciális vám- és adójogi státusz lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy adófizetési kötelezettségüket felfüggesszék bizonyos termékek tárolása, előállítása vagy feldolgozása során, ezáltal jelentős pénzügyi és likviditási előnyökhöz jussanak. Az adóraktározási eljárás rugalmasságát jól mutatja, hogy nem feltétele a termékek külföldre történő értékesítése. Bár az adóraktár elsődleges célja a harmadik országba irányuló export megkönnyítése, lehetőség van az adóraktárba betárolt termékek belföldi értékesítésére is, természetesen az általános szabályok szerinti adó (például ÁFA és jövedéki adó) felszámítása mellett.
Az adóraktár különösen az olyan multinacionális vállalatok számára jelenthet stratégiai előnyöket, amelyek nem közvetlenül a magyarországi leányvállalataikon keresztül kívánják értékesíteni a gyártott termékeket külföldre. Ilyen eset lehet tipikusan, ha az érintett vállalatcsoport egy központi értékesítési modellt alkalmaz. Ennek a modellnek a lényege, hogy a vállalatcsoporton belül egyetlen entitás felelős a csoporton belüli vagy adott esetben harmadik feleknek történő értékesítések lebonyolításáért. Magyarországon történő gyártás esetén, amennyiben a központi értékesítést egy másik csoporton belüli entitás végzi, akkor szükségszerű, hogy a Magyarországon gyártott termékek először értékesítésre kerüljenek a központi értékesítést végző entitásnak, aki ezt követően tovább értékesíti a termékeket. Ennek a legegyszerűbb formája az lehet, ha Magyarországon ÁFA regisztrációt hoz létre a központi értékesítést végző társaság. Az adóraktári engedély megszerzése azonban egy igen összetett folyamat, amely alapos felkészülést, valamint az adóhatósággal (Magyarországon az állami adó- és vámhatósággal) történő folyamatos kommunikációt és együttműködést igényel. Ugyanakkor az engedély birtokában a fentiekben ismertetett adóelőnyökkel lehet számolni. Mindenképp érdemes lehet átgondolni, hogy a jelenlegi üzleti struktúra alapján felmerül-e ÁFA finanszírozási teher a társaság oldalán, és ha igen, akkor az adóraktár alkalmazásával esetleg kezelhető lehet-e ez a probléma.
Az Adóraktár Jogszabályi Háttére és Alapfogalmai
Az adóraktár rendszerének megértéséhez elengedhetetlen a vonatkozó jogszabályok, különösen a 2016. évi LXVIII. törvény a jövedéki adóról (Jöt.) alapvető fogalmainak tisztázása. A Jöt. részletesen szabályozza az adóraktárak működését, az adófelfüggesztési eljárásokat és az ezekhez kapcsolódó szereplőket.
Az adóraktár engedélyese által működtetett, jövedéki termék adófelfüggesztési eljárás keretében történő előállítására, tárolására, felhasználására más termék előállításához, feladására és átvételére szolgáló helyet definiálja az adóraktár fogalma. Ez a hely belföldön fizikailag, így különösen fallal, kerítéssel, mérési ponttal elkülönített, egy technológiai egységet képező üzem, raktár lehet, amely megfelel az törvényben meghatározott feltételeknek. Alternatívaként egy másik tagállam illetékes hatósága által az adóraktár engedélyezésére meghatározott feltételeknek megfelelő hely is minősülhet adóraktárnak. Az adóraktár engedélyese az állami adó- és vámhatóság vagy egy másik tagállam illetékes hatósága által az adóraktár működtetésére kiadott engedéllyel rendelkező személy.
Az adófelfüggesztési eljárás lényege, hogy az adófizetési kötelezettség csak a termék szabadforgalomba bocsátásakor keletkezik. Ez az eljárás kiterjed a jövedéki termékek vámfelfüggesztési eljáráson kívüli előállítására, tárolására vagy szállítására. Az adó a jövedéki termékek után fizetendő jövedéki adót és a dohánygyártmányok tekintetében a dohánygyártmányok általános forgalmi adóját foglalja magában.
A rendszerben fontos szerepet játszanak más fogalmak is:
- Bejegyzett feladó: az állami adó- és vámhatóság vagy egy másik tagállam illetékes hatósága által kiadott engedély birtokában harmadik országból behozott jövedéki terméket adófelfüggesztési eljárás keretében feladni jogosult személy.
- Bejegyzett kereskedő: az állami adó- és vámhatóság vagy egy másik tagállam illetékes hatósága által kiadott engedély birtokában másik tagállamból adófelfüggesztési eljárás keretében szállított jövedéki termék átvételére jogosult személy.
- Harmadik ország: az Európai Unión kívül található állam és terület.
- Jövedéki termék: az energiatermék, a sör, a csendes és habzóbor, az egyéb csendes és habzó erjesztett ital, a köztes alkoholtermék, az alkoholtermék és a dohánygyártmány.
- Szabadforgalomba bocsátás: a jövedéki termék adófelfüggesztési eljárás alóli kikerülése, ideértve a szabálytalanság esetét is, az adózatlan jövedéki termék adófelfüggesztési eljáráson kívüli birtoklása, az adófelfüggesztési eljáráson kívüli előállítása, valamint a jövedéki termék importálása is.
- Szabálytalanság: számos esetet foglal magában, például ha az adófelfüggesztési eljárás keretében végzett szállítás nem az előírtak szerint fejeződik be, vagy ha az adóraktárban tárolt jövedéki termék mennyiségében hiány mutatkozik.
A jövedéki termékek közé tartoznak az energiatermékek (mint például a benzin, gázolaj, LPG), a sör, a borok (csendes és habzó), az egyéb erjesztett italok, az alkoholtermékek és a dohánygyártmányok. Ezeknek a termékeknek a gyártása, tárolása és forgalmazása szigorú szabályokhoz kötött, és az adóraktári rendszer jelentős rugalmasságot biztosít ezen szabályozások keretein belül.
Az Adóraktár és a Vámraktár Közötti Különbségek
Bár az adóraktár és a vámraktár hasonló célokat szolgálhatnak, alapvető különbségek vannak a jogi és adózási megítélésükben. A vámraktárba betárolt termékek, bár adójogilag belföldön vannak, vámszempontból úgy kell tekinteni, mintha külföldön (harmadik országban) lennének. Ez azt jelenti, hogy a vámeljárások és a vámok megfizetése csak akkor válik esedékessé, amikor a termék kilép a vámraktárból és szabad forgalomba kerül az országban vagy az Unióban.
Ezzel szemben az adóraktár mind adójogilag, mind pedig vámszempontból belföldnek minősül. Az adóraktárban tárolt termékekre az adófelfüggesztési eljárás vonatkozik, ami azt jelenti, hogy az adófizetési kötelezettség felfüggesztésre kerül egészen addig, amíg a termék nem kerül szabad forgalomba. Ez a megkülönböztetés kulcsfontosságú a vállalkozások számára a logisztikai és pénzügyi tervezés során.
Az Egyszerűsített Adóraktár: Kedvezmények és Feltételek Borászati Termékekre
A Jöt. 2017. április 1-jével hatályba lépő rendelkezései bevezették az egyszerűsített adóraktári tevékenységet, amely az általános adóraktári követelményektől eltérően szabályozza a működést. Ez a kedvezményes rendszer elsősorban a borászati termékek előállítására és tárolására fókuszál, és jelentősen leegyszerűsíti az engedélyezési és működési feltételeket.
Az egyszerűsített adóraktár engedélyese az állami adó- és vámhatósággal elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül tart kapcsolatot. Az engedélykérelem benyújtása, az engedélyben megadott adatokban bekövetkezett változás, valamint a kockázatos adózóként a jövedéki biztosítéknyújtás bejelentése is elektronikus úton végezhető. Az engedély kiadása is elektronikus úton történik, ami gyorsítja és hatékonyabbá teszi az eljárást.
Milyen Termékek Tárolhatók és Állíthatók Elő Egyszerűsített Adóraktárban?
Az egyszerűsített adóraktárban előállítható, tárolható termékek köre szigorúan meghatározott:
- Csendes bor.
- Csendes borból előállított egyéb csendes erjesztett italnak minősülő palackozott fröccs.
- Saját előállítású csendes borból, maximum 10 000 liter készlet erejéig, palackos erjesztéssel készült habzóbor.
Fontos kiemelni, hogy az egyszerűsített adóraktárban a fent említett termékeken túl más jövedéki termék - mint például sör, más habzó bor, más egyéb csendes vagy habzó erjesztett ital, köztes alkoholtermék, alkoholtermék - nem állítható elő, nem tárolható és nem palackozható. Az engedélyesnek lehetősége van csendes bort bérmunkában előállítani, kiszerelni (palackozni) és tárolni, kivéve a palackos erjesztésű habzóbor esetét.
Engedélyezési Feltételek és Biztosítéknyújtás
Az egyszerűsített adóraktári engedély személyi és tárgyi feltételekhez kötött. A kérelmet benyújtó gazdálkodóval szembeni alapvető követelmények a következők:
- Nem állhat csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt.
- Nem lehet meg nem fizetett köztartozása, illetve társadalombiztosítási járuléktartozása (részletfizetési vagy fizetési halasztás kivételével).
- Rendelkeznie kell a tevékenység végzéséhez előírt hatósági engedéllyel.
- A kérelmező, vagy a kérelmező vezetője, vezető tisztségviselője büntetlen előéletűnek kell, hogy minősüljön.
Az engedélykérelemhez csatolni kell az adóraktári telephelyként használt ingatlan, helyiség használati jogcímét igazoló okiratot, a borászati üzemengedély adatait tartalmazó listát, valamint a papír alapú okmányok (borkísérő okmány, egyszerűsített kísérő okmány) aláírására jogosult személyek közokiratba foglalt aláírás mintáját. Ez kiváltható az állami adó- és vámhatóság képviselőjének jelenlétében adott aláírás mintával. Az engedélyezés feltételeinek helyszíni ellenőrzésekor a kérelmezőnek be kell mutatnia az adóraktári telephelyről készített helyszínrajzot, a tárolóedények helyének, azonosító jelének és űrtartalmának feltüntetésével. A helyszínrajzot elektronikus formában is az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére kell bocsátani.
Nem adható engedély arra a telephelyre, ahol a kérelmezőnek a Jöt. hatálya alá tartozó korábbi tevékenységével összefüggésben megállapított adó-, bírság-, pótléktartozás vagy zárjegyhiánnyal kapcsolatos tartozása van.
Az egyszerűsített adóraktár engedélyesnek a palackos erjesztésű habzóbor kivételével, csendes bort bérmunkában előállíthat, kiszerelhet (palackozás), tárolhat. A palackos erjesztésű habzóborra nem kell jövedéki biztosítékot nyújtani, amíg az Art. (adó- és pénzügyi ellenőrzési) szabályai szerint nem minősül kockázatos adózónak.
Nyilvántartási és Elszámolási Kötelezettségek
Az egyszerűsített adóraktár engedélyesek számára a nyilvántartási és elszámolási kötelezettségek is meghatározottak. A nyilvántartásra és annak vezetésére vonatkozó előírásokat nem a Jöt., hanem az agrárpolitikáért felelős miniszter rendelete tartalmazza. A hivatkozott jogszabály a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 27/2011. (IV. 12.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet). Ez alapján az egyszerűsített adóraktár engedélyes nyilvántartásául a szőlőbor-pincekönyv szolgál.
A szőlőbor-pincekönyvben a termékeket az adó alapjaként meghatározott mértékegység (hektoliter) szerint, termékenként kell feltüntetni. A 60 liter feletti tárolóedényben elhelyezett mennyiségeket összevontan, az ennél kisebb tárolóegységben lévőket pedig kiszerelésenkénti bontásban kell rögzíteni.
Az egyszerűsített adóraktár engedélyes termékeit belföldön a következő módon szállíthatja:
- Adófelfüggesztéssel: adóraktárnak, egyszerűsített adóraktárnak, jövedéki engedélyes kereskedőnek.
- Szabadforgalomba bocsátás mellett: jövedéki kiskereskedőnek.
A kisüzemi bortermelőnek végzett bérpalackozás után a palackozott csendes bor adófelfüggesztéssel, borkísérő okmánnyal szállítható.
Az egyszerűsített adóraktár engedélyes termelői borkimérés keretében értékesítheti végső fogyasztóknak a saját előállítású csendes borát, amennyiben ezt a székhelye (telephelye, lakóhelye) szerint illetékes jegyzőhöz a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint, a tevékenység megkezdése előtt bejelenti. Termelői borkimérésre vonatkozó szabály alól kivétel, ha az egyszerűsített adóraktár engedélyes az adóraktárból a saját használatban lévő üzletébe szállítja a bort. Ebben az esetben az általános szabályt kell alkalmazni, a szállítás hivatalos zárral végezhető.
Az egyszerűsített adóraktár engedélyes hivatalos zárat az állami adó- és vámhatóság által engedélyezett hivatalos zár előállítótól szerezhet be. Az átvett hivatalos zárról, annak felhasználásáról meghatározott adattartalommal hitelesített papíralapú, vagy a jogszabályi előírásnak megfelelő számítógépes programmal, elektronikus nyilvántartást kell vezetnie. A papíralapú nyilvántartást az egyszerűsített adóraktár engedélyes székhelye (telephely, lakóhely) szerint illetékes állami adó- és vámigazgatósághoz kell benyújtani hitelesítésre.
A borpiaci év végén a szőlőbor-pincekönyv alapján elszámolást kell készítenie a vásárolt és a saját termésű szőlő, az előállított és kitárolt csendes bor, palackos erjesztésű habzóbor mennyiségéről, a készletváltozásokról, és a borpiaci év tényleges zárókészletéről. Az elszámolást a hegybírónak kell benyújtani a borpiaci év végét követő augusztus 15-ig.
Kisüzemi Bortermelői Státusz és Az Átmenet Feltételei
Az egyszerűsített adóraktár engedélyes, amennyiben megfelel a kisüzemi bortermelői feltételeknek, nyilatkozhat arról, hogy a tevékenységét kisüzemi bortermelőként kívánja folytatni. A nyilatkozatot elektronikus úton, a NAV_J31 „Kérelem a Jöt. szerinti tevékenységek engedélyezésére” nyomtatványon nyújtható be az állami adó- és vámhatóságnak. A nyilatkozat tételkor az állami adó- és vámhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján vizsgálja az engedélyes jogi és gazdasági függetlenségét, a tevékenység végzés ideje alatt előállított csendes bor mennyiségét, a palackos erjesztésű habzóbor készletét és a palackos fröccs mennyiségét.
A kisüzemi bortermelés feltételeként meghatározott csendes bor mennyiségének magállapítása a tevékenység végzésének idejétől függ. Ha a nyilatkozattétel a tárgy borpiaci évre vonatkozó elszámolás előtt történik, akkor a nyilatkozatban meg kell adni a tárgy borpiaci évben a nyilatkozattétel időpontjáig az egyszerűsített adóraktárban előállított csendes bor mennyiségét. Ha a nyilatkozat tételkor a tevékenység végzés ideje nem terjed ki három átlagolható borpiaci évre, akkor a megkezdett borpiaci évek előállított mennyiségének átlagát kell figyelembe venni.
A kisüzemi bortermelői feltételek teljesülése esetén az állami adó- és vámhatóság az egyszerűsített adóraktári engedélyt visszavonja. A kisüzemi bortermelőként a tevékenység az adóraktári engedély visszavonásakor kezdhető meg. Ez a folyamat lehetővé teszi a borászok számára, hogy fokozatosan átálljanak a kedvezőbb adózási és működési feltételekkel bíró kisüzemi bortermelői státuszba, amennyiben megfelelnek annak kritériumainak.
Az Általános Forgalmi Adó (ÁFA) Szempontjai az Adóraktárakban
Bár a fő hangsúly a jövedéki adón és a vámeljárásokon van az adóraktárak esetében, az általános forgalmi adó (ÁFA) szempontjai sem elhanyagolhatók. Az adóraktárba betárolt termékek, amennyiben nem harmadik országba kerülnek értékesítésre, hanem belföldön vagy más tagállamban kerülnek szabad forgalomba bocsátásra, az ÁFA fizetési kötelezettség alá esnek.
A Jöt. 2016. évi LXVIII. törvényben definiált fogalmak között nem szerepel közvetlenül az ÁFA-raktár, azonban a szöveg utal arra, hogy az adóraktár "régi nevén: áfaraktár" is lehetett. Ez arra utal, hogy a korábbi szabályozásban az ÁFA kezelése eltérő lehetett, vagy az adóraktár fogalma magában foglalta az ÁFA vonatkozásait is.
A jelenlegi szabályozás szerint, ha egy termék az adóraktárból belföldön kerül szabad forgalomba, akkor az ÁFA-t a szabad forgalomba bocsátás időpontjában kell megfizetni a vonatkozó ÁFA törvény (2007. évi CXXVII. törvény) szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásnak az ÁFA-tartalommal megnövelt áron kell értékesítenie a terméket, és az ÁFA levonási jogát is az ÁFA törvényben meghatározott feltételek szerint gyakorolhatja.
A kiadványok és jogszabályi magyarázatok gyakran kitérnek az ÁFA rendszerében adómentesség alá tartozó termékekre és szolgáltatásokra. Ezek lehetnek olyan tevékenységek, amelyekhez nem kapcsolódik ÁFA-levonási lehetőség (pl. oktatási, egészségügyi, szociális ellátások, pénzügyi szolgáltatások), vagy "valódi mentes" értékesítések és szolgáltatások, amelyekhez ÁFA-levonás is társul. Az adóraktárban tárolt termékek szabadforgalomba bocsátása általában nem tartozik ezek közé, hanem az általános forgalmi adóköteles ügyletek körébe esik, kivéve, ha speciális mentességi szabályok vonatkoznak rájuk.
A Központi Értékesítési Modell és az ÁFA Következményei
A korábban említett központi értékesítési modell esetében az ÁFA kezelése további komplexitást jelenthet. Ha egy multinacionális vállalatcsoport központi egysége végzi az értékesítést, és a gyártás Magyarországon történik, akkor a magyarországi leányvállalatnak (vagy a gyártó egységnek) az értékesített termékek után ÁFA-t kell felszámítania a központi egység felé, amennyiben az utóbbi Magyarországon ÁFA-regisztrált. A központi egység aztán továbbértékesítheti a termékeket, és az ÁFA levonási jogát a saját országában érvényesítheti. Ez a struktúra jelentős adminisztratív terhet róhat a vállalkozásokra, és körültekintő tervezést igényel az ÁFA-szabályok optimális betartása érdekében.
Adóraktár: Stratégiai Eszköz a Vállalkozások számára
Az adóraktár rendszere, különösen az egyszerűsített adóraktári szabályozás bevezetése, jelentős lehetőségeket kínál a vállalkozások, főként a borászati szektor szereplői számára. Az adófelfüggesztés által biztosított likviditásnövekedés, a rugalmasabb logisztikai megoldások és a központi értékesítési modellek támogatása mind hozzájárulhatnak a versenyképesség növeléséhez. Ugyanakkor az engedélyezési eljárások összetettsége és a folyamatosan változó jogszabályi környezet alapos felkészülést és szakértői tanácsadást tesznek szükségessé. A vállalkozásoknak mérlegelniük kell a lehetséges előnyöket és a működtetéssel járó költségeket és kötelezettségeket, hogy az adóraktár valóban stratégiai előnyt biztosítson számukra a dinamikusan változó gazdasági környezetben.
tags: #adoraktarban #adozatlan #parlat