Az alkohol fogyasztása, legyen szó alkalmi vagy rendszeres, mélyreható és sokszor visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat az emberi szervezetben. Különösen az emésztőrendszer van kitéve e káros hatásoknak, melyek közül a gyomor károsodása az egyik leggyakrabban előforduló és legkorábban jelentkező probléma. A huzamos nagy mennyiségű alkoholfogyasztás következtében majdnem minden szervben és szervrendszerben átmeneti, később maradandó károsodások alakulnak ki. Az idegrendszer mellett leggyakrabban az emésztőrendszer és a szív-ér rendszer károsodott. Az alkohol drámai hatással van az emésztőrendszerre, és ez a hatás a gyomron kezdődik.
Az Alkohol Útja a Szervezetben és a Gyomor Elsődleges Érintettsége
Amint az alkohol bejut az emésztőrendszerbe, átjut a véráramba. A máj azonnal elkezdi az etanolt acetaldehidnek nevezett anyaggá alakítani, amely egy rendkívül mérgező és rákkeltő vegyület. Tehát az alkohol vagy az acetaldehid felelős az emésztőrendszer minden elemének károsodásáért. Az első rendszer, amely közvetlenül érintetté válik, a gyomor. A gyomor normális működése során gyomorsavat termel az élelmiszerek megemésztésére, valamint a baktériumok és kórokozók elpusztítására. Az alkohol azonban károsítja ezt a rendszert az emésztési útvonalak leállításával és a sósav felszabadulásának fokozásával. Az alkohol kortizol felszabadulását okozza a szervezetben, ami lényegében leállítja az emésztési utat.
Az elfogyasztott alkohol normál körülmények között 15-90 perc alatt szívódik fel a gyomorból és a vékonybélből. Éhgyomorra ennél még gyorsabban jut el a vérrel a szövetekbe. A máj hivatott lebontani a szervezet számára mérgező anyagok, így az alkohol nagy részét is; ő a beépített detoxikáló. Kapacitása azonban véges, ezért a mértéken felül fogyasztott etilalkoholnak lassan "megadja magát".
Az alkohol fokozza a sósav termelését a gyomorban, ami károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját. Ezenkívül az alkohol csökkenti a természetes nyálkahártya szintjét, amely megvédi a gyomrot a saját savas fermentációjától. Az alkoholtól irritált gyomor különböző módokon jelentkezhet. A tipikus tünetek közé tartozik a hányinger, hányás, gyomorégés vagy általános diszkomfort érzés a hasi területen. A gyomor savakat termel az étel emésztéséhez; az alkohol azonban növeli ezek termelését és irritálja a gyomor nyálkahártyáját. Számos oka van annak, hogy az alkohol irritálja a gyomrot. Először is, az alkohol közvetlenül irritáló anyagként hat a gyomor nyálkahártyájára, ami a gyomorsavak túltermeléséhez vezet. Másodszor, az alkohol lelassíthatja az étel mozgását az emésztőrendszeren keresztül, ami gyakran puffadáshoz és kellemetlen érzésekhez vezet.
További Emésztőrendszeri Károsodások: Epehólyag és Hasnyálmirigy
Az alkohol nem csak a gyomrot érinti, hanem az emésztőrendszer más kulcsfontosságú szerveit is súlyosan károsítja. Az epekövek és az epehólyag eltávolítása nagyon gyakori az alkohollal élőknél. Az epehólyagot gyakran eltávolítják, és ez tovább súlyosbítja a táplálék emésztését, mivel az epehólyag epét termel, amely a zsírok emésztéséhez szükséges.
A hasnyálmirigy egy másik szerv, amelyet súlyosan károsít az alkohol. Az akut hasnyálmirigy-gyulladást szinte mindig az akut alkoholmérgezés okozza. A hasnyálmirigy felelős az enzimek felszabadításáért a cukrok, szénhidrátok és fehérjék megemésztésére az ételeinkben. A rendszeres, nagy mennyiségű italozás ártalmai nem múlnak el a másnapi rosszulléttel, fejfájással. A hasnyálmirigy gyulladása (pancreatitis) az alkoholbetegség egyik legsúlyosabb következménye, amely gyakran jár elviselhetetlen fájdalommal, kórházi kezelést igényel, és hosszú távon cukorbetegséghez, valamint emésztési zavarhoz vezet.
A gyomor-bél rendszer károsodása sem szokatlan: gyakori a gyomorhurut, a nyelőcső gyulladása, fekélyek kialakulása és az étvágytalanság. Az alkoholfogyasztás kerülendő az irritábilisbél-szindrómások számára, de azok is jobban teszik, ha ritkán néznek a pohár fenekére, akik túlsúllyal küzdenek, hiszen ezek az italok meglepően magas kalóriatartalommal rendelkezhetnek.
A Vékonybél és a "Szivárgó Bél" Szindróma
A második rendszer a vékonybél, melynek fő feladata a tápanyagok felszívása és kivonása az ételből. Az alkohol jelenléte a vékonybélben károsítja, kilyuggatja és alapvetően gyulladásban tartja azt. A vékonybélben az úgynevezett "szivárgó bél" szindróma fordulhat elő. Bár ezt a kifejezést a hagyományos orvoslás nem fogadja el könnyen, szakirodalom támasztja alá, hogy a vékonybél károsodása esetén szivárgó bél valóban előfordul. A szivárgó bélrendszert az alkohol és más méreganyagok lyukai és károsodása okozza.
A szivárgás lehetővé teszi a normálnál nagyobb élelmiszer-, baktérium- és méreganyagok bejutását a véráramba! Normális esetben ezek az anyagok a zárt emésztőrendszerben maradnak, majd kiürülnek, de szivárgásuk miatt átjuthatnak a nagyon sérülékeny véráramunkba. Ezek a nagyobb élelmiszerrészecskék a véráramban hozzájárulhatnak a hirtelen fellépő élelmiszer-érzékenység kialakulásához, (például glutén, tejtermékek, kukorica vagy szója), mivel a szervezet nem ismeri fel őket ebben a nagyobb formában. A krónikus túlzott ivás a súlyosabb állapotok, például fekélyek vagy máj károsodás kialakulásának kockázatával jár.
A Bélmikrobióma Felborulása és Következményei
A harmadik rendszer a vastagbél, ahol elsődlegesen megtalálható a "bélmikrobióma". A bélmikrobióma állítólag több millió különféle baktériumból áll, amelyek harmonikusan élnek, segítve a tápanyag-anyagcserét, sőt a hangulat kedvéért a szerotonintermelést is. Az egészséges bélmikrobióma előnyeit alátámasztó kutatások száma napról napra növekszik. Az alkohol lényegében sterilizálja vagy "megöli" a jótékony baktériumokat. A baktériumok nem tudnak túlélni mérgező környezetben. Gyakran a jótékony baktériumok elpusztulnak, és a mikrobiomot patogén baktériumok uralják.
Nem csak a korábban említett száj-mikrobiom sérül, ha alkoholt iszunk. Akár egy alkalmankénti sörözés is megváltoztatja a bél mikrobiom egyensúlyát és akár összetételét, ehhez már nagyivónak sem kell lenni. Az emésztőrendszer kényes egyensúlyt tart fenn, az alkoholfogyasztás pedig nem kicsit károsítja ezt. Ha az egyik szakaszán sérül az adott szerv (akár a szájüreg mikrobiomja, akár az epe vagy a bélnyálkahártya), egy másik ponton is megborul vagy összeomlik a rend. A kutatók szerint a legjobb, ha egyáltalán nem iszunk alkoholt, hiszen a szociális vonatkozásán kívül haszna nincs.
Hogyan uralják a baktériumok a testedet - A mikrobiom
Az Emésztőrendszeri Károsodások Hatása az Egész Szervezetre
Az emésztőrendszer károsodása az egész szervezetre kihat. Ha kevés a gyomorsav és károsodott az enzim- és epetermelés, akkor nem tudjuk megemészteni az ételt a megfelelő tápanyag-kivonás érdekében. A vékonybél nem képes sok tápanyagot kinyerni az élelmiszerből, és a nagyobb élelmiszerrészecskék átjutnak a véráramba, ami fokozza a gyulladást. A gyulladás hozzájárulhat a fáradtsághoz, a fájdalomhoz, az álmatlansághoz, a pajzsmirigy- és a hormonrendszer nem megfelelő működéséhez.
Az alkoholtól irritált gyomor megnyugtatásának megértése különbséget tehet egy kellemes társasági esemény és egy kellemetlen másnap között. Fontos nemcsak a tünetek megfelelő kezelése, hanem a megelőző intézkedések elfogadása is. Hallgasson a testére, és szánjon időt annak kiderítésére, mi a legjobb neki. Így nemcsak elkerüli a kellemetlenségeket, hanem általános egészségét is támogatja.
A gyomor egészségét hosszú távon támogathatjuk kiegyensúlyozott, rostban gazdag étrenddel, rendszeres étkezéssel és elegendő folyadékbevitellel. A stressz is jelentős szerepet játszik. A krónikus stressz megzavarhatja az emésztést és növelheti az emésztési zavarok kockázatát.
Az Alkoholbetegség és a Szervi Károsodások
A modern társadalmakban az alkoholizmus (alkoholfüggőség) az egyik első számú közegészségügyi probléma. Az alkohol "szociális" mértékű fogyasztása (alkalmak, ünnepek), a rendszeres ivás és a testi-lelki tünetekkel járó alkoholizmus között az átmenet folyamatos. Rendszeres alkoholfogyasztás esetén akkor beszélünk betegségről, ha testi-lelki tünetek jelentkeznek.
Magyarországon a felnőtt lakosság körülbelül 420 ezer főre tehető a nagyivók száma, ami a 15 éves és annál idősebb férfiak 9,3%-át, a nők esetében pedig mindössze 1,5%-át jelenti. Ezek az adatok a KSH 2019-es Európai lakossági egészségfelmérésén alapulnak. Az alkoholizmus férfiaknál gyakrabban fordul elő, a férfi/nő arány 4:1, azonban kutatási adatok szerint ez lassú kiegyenlítődési tendenciát mutat. A női és a fiatalkori italozás is egyre gyakoribb. Nőkön az alkoholfogyasztással járó károsodások hamarabb alakulnak ki, amely korábbi fázisban teszi lehetővé a kezelésüket. Napi 60 g alkohol (nőknél ennek a mennyiségnek a fele) tartós fogyasztása törvényszerűen vezet az alkoholbetegség és szövődményeinek kialakulásához. A típusos kezdet 16-30 éves korra tehető.
Az alkoholizmus kialakulásában több tényező játszhat szerepet. Genetikai háttérre utal, hogy alkoholisták vér szerinti gyermekeinél az átlagnál négyszer gyakoribb a betegség kialakulása, azonban a környezeti hatások szerepe is fontos. Egyes kultúrákban az ivás jóval elfogadottabb (Oroszország, Írország), ezekben az országokban az alkoholizmus előfordulása is magasabb, míg például az iszlám országokban kevésbé jellemző. A környezet, ahol a gyermek felnő, szintén jelentős, ha alkoholista van a családban, az otthon látott példát a gyermek is próbálja majd folytatni, és az ivást választja problémamegoldásra.
A rendszeres, nagy mennyiségű italozás ártalmai nem maradnak nyom nélkül. Az alkoholos májkárosodás leggyakoribb kezdő tünete a zsírmáj, ekkor a májsejtekben túlzott mennyiségű zsír halmozódik fel. Kialakulása a huzamos ideig tartó, állandó megterhelés következménye. A zsírmáj a szerv enyhe megnagyobbodásától eltekintve tünetmentes, de a májfunkció-vizsgálat már képet ad állapotáról. A májkárosodás mértéke egy bizonyos enzim, a gamma-glutamil-transzpeptidáz (gamma-GT) nevű, a máj, a vese és a hasnyálmirigy által termelt enzim vérbeli koncentrációjával jellemezhető, amit az alkoholos májkárosodás jellegzetesen megnövel. A májzsugor (cirrózis) diagnosztizálása és elkülönítése a zsírmájttól nem könnyű feladat. A vérben a gamma-GT 50-60 U/l értékig normális, 150-300-as érték már alkoholbetegségre utal. E fölött mindenképpen komolyan kell venni. Ezres értékeknél sem biztos még a májzsugor, ami ugyanakkor 300-as értéknél is kialakulhat. Ameddig a zsírmáj működik, remény van a gamma-GT szint visszaállására, a máj megmentésére. Nehéz megmondani, hogy a májszövet elfajulása mikor csap át visszafordíthatatlan májzsugorba, mert szövete olykor még 75%-os károsodás esetén is tud regenerálódni. A pontos diagnózishoz májbiopsziát is végeznek.
Férfiaknál napi 60 g, nőknél napi 20 g alkohol rendszeres fogyasztása már elkerülhetetlenül ilyen vagy olyan tartós károsodást okoz, természetesen elsősorban, de nem csupán a májban. A magyar lakosság csaknem negyede szenved az alkoholfogyasztásnak tulajdonítható rendellenességek valamelyikétől, ezzel az ország világelső a korábban alkoholbetegségnek hívott jelenségben. Ez önmagában is problémás, ám nem elhanyagolható aspektus, hogy az alkoholfogyasztás a teljes emésztőrendszerre káros hatással van, mutat rá egy friss kutatás. Az emésztőrendszer egészsége pedig minden szervrendszerre, és a mentális egészségre kihatással van. Az alkohollal összefüggésbe hozható halálesetek több mint felét emésztőrendszeri betegségek okozzák világszerte.
Az Alkohol Hatása az Idegrendszerre és a Mentális Egészségre
Az alkohol közvetlenül és közvetve, azonnal gátolja az agyműködést, de közvetve is, miután a máj lebontása nem képes lépést tartani a bevitt mennyiséggel. Számtalan vicc szól az alkohol butító hatásáról, ami azonban a valóságban korántsem olyan derűs. Az idegrendszeri károsodás, egy nagyon meghatározott agyi terület zavara miatt a rövidtávú megjegyző emlékezet sérül. Az idegkárosodás már az ideggondozó felkeresését indokolja, B1-vitamin adagolása szükséges, a kezelés elmaradása miatt a kór végzetes lehet.
Az alkoholizálás hatására a megjegyző és a megőrző memória romlása, az intellektuális funkciók csökkenése, elbutulás figyelhető meg, melynek hátterében agysorvadás, agyi keringési zavar és degeneratív károsodások állnak. Az alkohol az idegrendszert is károsítja, így érzészavarok jelenhetnek meg (polyneuropathia), gyakori tünet a kézremegés, járászavar, agyi sorvadás, szellemi hanyatlás, ill. emlékezetzavarok.
A lelki tünetek már jóval azelőtt jelentkezhetnek, hogy a testi tünetek előtérbe kerülnének. A hozzátartozók észlelhetik a beteg magatartásának fokozatos megváltozását. Beszűkül az érdeklődése, megszokott örömforrásaitól eltávolodik. Egyre inkább az ivással kapcsolatos tevékenységek töltik ki az idejét, energiáját az alkohol megszerzésére és elfogyasztására fordítja. Érzelmi élete közönyössé válik, gyakran válik kötekedővé, agresszívvá. Gondolkodása sablonos lesz. Személyiségváltozás az alkoholizmus lefolyása során. A személyiségváltozás először az intim kapcsolatokra nyomja rá a bélyegét, megromlik a párkapcsolata. A folyamat előrehaladtával a munkája elvégzésében is problémák adódhatnak, munkahelyről munkahelyre vándorol, végül munkanélküli lesz. Egyre alacsonyabb szociális szintre süllyed. Baráti kapcsolatait elveszti, esetleg ivócimborákkal helyettesíti. Gyakran kér kölcsön, de adósságait általában nem tudja törleszteni. Súlyos esetben utcára kerül.
Az Alkohol és a Szív- és Érrendszer
Az alkohol emeli a vérnyomást. Hosszú távon pedig elősegíti mindazon betegségek - a többi között szívinfarktus, agyvérzés - kialakulását, amelyeknek a magas vérnyomás rizikófaktora. Ugyanez a helyzet a cukorbetegséggel is. Az alkoholtól kialakult enyhe, azaz tablettaszedéssel rendben tartható vércukorproblémák teljesen el is múlhatnak, de mindenképpen ellenőrizni kell és újra beállítani a szükséges inzulin-adagolást.
Az utóbbi évtizedek vizsgálatai szerint, egészséges egyéneknél, kis mennyiségű, napi 1-2 ital (maximum 20 g alkohol) elfogyasztása csökkentheti a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát. Mivel az alkohol emeli a vérnyomást, nagy mennyiségű italfogyasztás súlyos szívizom-elfajulást okozhat, és megnöveli az agyvérzés kialakulásának a veszélyét is. A szívizom is érintett lehet az alkohol közvetlen szívizomkárosító hatásának következtében, ez a szív megnagyobbodásához és szívelégtelenséghez vezethet. Magas vérnyomás-betegség is kialakulhat.
Egyéb Hatások és Különbségek
Az alkoholizálás hormonális és anyagcsere-változásokat idéz elő, megnöveli a csontritkulás, a fertőzések, a vérszegénység kialakulásának veszélyét. A nők szervezete bizonyos értelemben lassabban bontja le az alkoholt, mint a férfiaké. Terhesség alatt egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani, mert maradandó magzatkárosodást, fejlődési rendellenességet okozhat: a baba szellemileg visszamaradott, kis súllyal, igen gyakran beesett arccal vagy szájpadhasadékkal születik. Természetesen a terhesség egész korai szakaszában elfogyasztott egy pohár szülinapi pezsgő miatt nem kell magzatkárosodástól tartani, de ez tényleg a maximum. Aki pedig tudja magáról, hogy nehezen áll ellen a további poharaknak, az vigyázzon, hogy ne essen teherbe.
Az alkohol általános sejtméreg, tehát nincs olyan szerv, amire ne hatna, és nincs olyan betegség, aminek kialakulásának ne kedvezne a májnak problémát okozó mennyiség. A mértéktelen ivászat köszvényes rohamot, hasnyálmirigy-gyulladást, szívritmuszavart és szívizom-elfajulást is okozhat. A szervi betegségek kialakulása nem csak a függőség esetén fenyeget, bizonyos mérték fölött minden korty alkohol közelebb visz hozzájuk. Ezért a fent említett betegségek a nagyivókat éppúgy megtámadhatják, bizonyos veleszületett májrendellenességek pedig amúgy még ártatlan mennyiségek elfogyasztása esetén is vezethetnek májkárosodáshoz.
Az alkohol hatékony a hideg érzet ellen, a központi idegrendszerre kifejtett gátlást oldó hatása miatt mégsem ajánlható hidegben tartózkodóknak, mivel a józan ítélőképesség alkoholos állapotban kárt szenved, így növekszik a fagyásveszély. Az alkohol önmagában is rendelkezik bizonyos fájdalomcsillapító hatással, más fájdalomcsillapítók felszívódását gyorsítja és összeadódik a fájdalomcsökkentő hatás. A központi idegrendszerre kifejtett tudatmódosító hatása azonban veszélyt rejt, mert elfedhet súlyosabb sérülések vagy betegségek fájdalmát, amivel szövődmények kialakulását okozhatja.
Az alkohol mint gyógyszer: Külsőleg alkalmazva az alkohol hűsíti a bőrt, a pórusokat összehúzza, gyulladást csökkent és fájdalmat csillapít. Pattanásos arcbőr lemosására kifejezetten ajánlott. Alkalmas szoptatáskor a mellbimbók edzésére. Belsőleg alkalmazva a szájban növeli a nyálelválasztást, a gyomorban fokozza az emésztőnedvek, elsősorban a sósav elválasztását, ezzel fokozza az étvágyat. Elősegíti az emésztést, gyorsítja a gyógyszerek felszívódását. A simaizmokat képes elernyeszteni, amivel csökkenti a simaizomgörcs által okozott fájdalmakat. Izgatja a légzőközpontot, fogyasztása emeli a vérnyomást.
A gyógyszerszedőknek csak alapos mérlegeléssel fogyaszthatnak alkoholt. Az alkohol szinte valamennyi gyógyszer felszívódását, hatását, hatékonyságát megváltoztatja. Mivel az alkohol leginkább a központi idegrendszerre hat, így hatása a központi idegrendszer által befolyásolt szervrendszerekre, azaz az egész szervezetre hat. Fokozza az emésztést, ez által gyorsítja a gyógyszerek felszívódását, ezen keresztül befolyásolja a hatásukat. Ez különösen akkor jelent gondot, ha az alkalmazott gyógyszernek meghatározott idő alatt kell felszívódnia és kifejtenie hatását. Leginkább a nyújtott hatású, napi egyszeri alkalmazású, szív- és érrendszerre ható, a vérnyomást, szívritmust vagy a vércukrot, vérzsírszintet szabályozó gyógyszerekre igaz ez. Ugyanakkor a központi idegrendszerre kifejtett hatása miatt az altatók, nyugtatók és egyéb idegrendszerre ható gyógyszerek, mint amilyenek a kedélyjavítók, antidepresszánsok, szorongásgátlók hatása kiszámíthatatlan mértékben változhat, ezért ezen szerek alkalmazása alatt kifejezetten kerülni kell az alkoholfogyasztást.
Az Alkoholmérgezés és az Elvonási Tünetek
Ha valaki hirtelen, viszonylag rövid idő alatt nagyobb mennyiségű alkoholt juttat a szervezetébe, kialakul az úgynevezett alkoholmérgezés, mely ellátását tekintve, a sürgősségi orvostan keretei közé tartozik. A szervezetbe bekerülő alkohol felszívódása már a szájüregi (!) nyálkahártyákon keresztül megkezdődik, s folytatódik a gyomor, majd a vékonybélrendszeren is. 1.5-2,5 ezrelékes véralkoholszint esetén indul a következő fázis, a részegség. Itt már kezd eltűnni az addig töretlen jókedv, sokan inkább álmosodnak, meglassulnak, esetleg befelé fordulóvá - vagy éppen ellenkezőleg, kifejezetten agresszívvé - válhatnak. Hányinger, hányás jelentkezhet sápadtsággal, verejtékezéssel, a beszéd akadozóvá válásával. 2,5 ezrelék felett beszélünk alkoholmérgezésről: az illető eszméletlenül terül el, pupillái beszűkülnek, sokszor fényre nem reagálnak. Paradox módon, az alkoholmérgezés szempontjából általában nem az alkoholista egyének veszélyeztetettek; sokkal inkább azok, akik csak alkalmanként fogyasztanak alkoholt. Az alkoholmérgezés viszonylag könnyen felismerhető a jellegzetes tünetekről, az illető alkoholos leheletéről. Mivel akut, életveszélyes állapotról van szó, mindenképpen minél hamarabb orvosi segítséget kell kérni, az illetőt tilos magára hagyni. A szakorvosi kezekbe kerülő alkoholmérgezettnél rendszerint gyomormosás történik. Ezt csak és kizárólag szakemberek végezhetik, laikusok, barátok, rokonok nem. Sőt, az eszméletlen beteget hánytatni sem szabad, mert állapotából eredően hiányzó garatreflex híján könnyen gyomortartalom kerülhet a légutakba, ami akár fulladásos halált is okozhat.
Az elvonási tünetek nem társult bajok, hanem az alkoholizmus betegség részeként jelennek meg és kezelendők. A legenyhébb tünetek az alkoholszomj, a kézremegés, izzadás, feszült lelkiállapot. Akkor jelentkeznek, amikor az alkohol már kellőképp kiürült a szervezetből, rendszerint az utolsó pohár alkohol elfogyasztása után 12-48 órával. Gyakran éjszaka zajlik, amikor alvás közben biztosan nem fogyaszt a beteg újabb adag alkoholt. A hiányt zavaros rémálmok is jelzik, amikre a beteg fölriad. Kiszámíthatatlan, hogy az egyre erősödő elvonási tünetek mikor csapnak át az életveszélyes, lázas, tudatvesztéses delírium tremens nevű állapotba. Akár egy ártatlannak látszó külső inger is kiválthatja. Ha például a súlyos elvonási tüneteket mutató beteg szobájába betéved egy kismacska, a terráriumban megnézi a gyerek hörcsögét, vagy félhomályos helyen nem tudja kivenni a tárgyakat. Többnyire nem azonnal, hanem az utolsó adag alkohol után 1-2 nap elteltével jelentkezik, sokszor teljesen tünetmentes időszakot követően. A delíriumos hallucinációk tipikus elemei az apró mozgó lények, egerek, patkányok. A beteg elveszti a kapcsolatát a környező világgal. Idegrendszere, anyagcseréje, immunrendszere teljesen felborul. Kezének remegése az egész testre kiterjedhet, viselkedése kiszámíthatatlan lesz. Mindenképpen mielőbbi orvosi segítségre van szükség, a beteg pszichiátriai vagy belgyógyászati intenzív osztályra kerül. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel 12-24 óra után állapota stabilizálódik. Az alkoholizmus halálos betegség, de maga az elvonás, az alkoholhiány is lehet hirtelen halálos.
A hirtelen abbahagyás súlyos megvonási tüneteket okozhat. Enyhébb esetben remegés, izzadás, szorongás, álmatlanság jelentkezik; súlyosabb esetben görcsroham, hallucináció, életveszélyes delírium tremens is kialakulhat. Ezért fontos, hogy a leszokás orvosi felügyelet mellett történjen.
Az Alkoholizmus Kezelése és a Felépülés Útja
Az alkoholfogyasztás abbahagyásakor megvonási tünetek léphetnek fel, ezek kezelése után lehet megkezdeni a rehabilitációt. Nagyon fontos a betegek motivációjának kialakítása, melynek legfontosabb eleme a családi támogatás. Az alkoholbetegek jelentős részénél figyelhető meg más pszichiátriai betegség (hangulatzavar, szorongás), ezekre is külön kell figyelmet fordítani. Egyéntől, és annak körülményitől függően tud az orvos különféle pszichoterápiák közül választani (egyéni-, csoportos-, családterápia). Léteznek önsegítő csoportok is, ahol hasonló problémákkal küzdő emberek tudják megosztani tapasztalataikat.
A függőség természete: Az alkoholbetegség nem csupán a gyakori ivás következménye, hanem egy olyan testi-lelki folyamaté, amelyben az ember egyre kevésbé ura saját döntéseinek. A függőség kialakulásával párhuzamosan sokszor beszűkül a gondolkodás, az érzelmi reakciók tompulnak, és a beteg viselkedése fokozatosan eltávolodik korábbi énjétől. Ezt a változást a környezet többnyire jóval hamarabb érzékeli, mint maga az érintett, aki gyakran védekezik, relativizálja a problémát, vagy éppen másokat hibáztat.
Az addikció egyre nagyobb dózist követel: A betegség természetéhez hozzátartozik, hogy a szervezet egyre nagyobb mennyiséghez szokik hozzá - ezt nevezzük toleranciának. A hétvégi "kikapcsolódásnak" induló ivási mintázat így válik lassanként napi rutinná, majd kényszerré. Önmagában az is árulkodó, ha valaki titokban kezd el inni, elrejti az üvegeket, vagy következetesen kisebbíti a fogyasztott mennyiséget. Ezek mind a kontrollvesztés jelei.
Az alkoholbetegség egyik legnehezebb része, hogy nemcsak a testet, hanem az ember társas kapcsolatait, munkaképességét és életvezetését is rombolja. Gyakran először a családtagok érzik meg a feszültséget: a beteg ingerlékennyé, kiszámíthatatlanná válik, egyre gyakrabban kerüli a konfliktusokat vagy éppen ő maga generál veszekedéseket. A munkateljesítmény romlása sokszor csak később következik, de a koncentráció csökkenése, a feledékenység és a fáradékonyság már korai jelek lehetnek.
A kezelésben kulcsszerepe van annak, hogy a beteg mikor kerül orvoshoz. A függőség természetéből adódóan sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már súlyos testi tünetek jelentkeznek, vagy amikor a családtagok, a munkahely vagy a környezet bevonja őket valamilyen krízishelyzetbe. A diagnózis felállítása után a megvonási időszak biztonságos átvészelése elsődleges cél, mert ilyenkor akár életveszélyes állapotok is kialakulhatnak. A kórházi körülmények ilyenkor nemcsak a fizikai tünetek enyhítését szolgálják, hanem a beteg biztonságát is.
A hosszú távú felépülés azonban csak akkor valósulhat meg, ha az érintett valóban motivált, és megfelelő támogatást kap. A modern terápiás irányelvek hangsúlyozzák, hogy az alkoholbetegség kezelését nem lehet pusztán akaraterőre vagy egyetlen módszerre alapozni. A pszichoterápia, az önsegítő csoportok, a család bevonása, valamint szükség esetén a gyógyszeres támogatás mind olyan eszköz, amely jelentősen növeli a tartós józanság esélyét.
Az alkoholbetegség - bármennyire is súlyos, - kezelhető állapot. A felépülés útja olykor hosszú és hullámzó, de minden lépés, amely az ital nélkül töltött időt gyarapítja, valódi eredmény. A változás lehetősége mindig adott, és a terápiák célja éppen az, hogy visszaadják a beteg számára azt az életminőséget, amelyet az alkohol fokozatosan elvett tőle. A legsikeresebb felépülésekben közös, hogy az érintett nincs egyedül: szakemberek, családtagok és sorstársak együttesen segítik abban, hogy visszataláljon a kiegyensúlyozott, egészséges mindennapokhoz. Ezért érdemes tudnia: bár az alkoholizmus komoly és összetett betegség, de nem reménytelen - a gyógyuláshoz vezető út mindig nyitva áll.