Ősszel a talaj tápanyagtartalmát pótolhatjuk szerves trágya kijuttatásával, esetleg a törköly kiszórásával is. A törköly kijuttatása a sorok alá nemcsak a tápanyagpótlást segíti, hanem legalább 5-10 cm-es vastagságban kiterítve a gyomok csírázását is megakadályozza. A legtöbb gondosságot a fiatal tőke kialakítása kívánja, a termőre fordult szőlő metszése már valamivel egyszerűbb feladat. A szőlő fás szárú kúszónövény, amely a környezetében lévő fákra igyekszik felkapaszkodni, napfényhez, élettérhez jutni. A művelésmód megválasztásánál figyelembe kell venni a technikai, piaci, ökológiai, ökonómiai feltételeket, a talaj típusát, tápanyagkínálatát, a fajtát, a várható növekedési erélyt. Ezért a nagyobb tőkeszámot és az ahhoz kapcsolódó alacsonyabb egyedi tőketerhelést csak ott szabad választani, ahol nem várható ettől túlzott hajtásnövekedés. Ajánlott művelési mód a sor- és tőtávtól, a fajtától, tápanyagkínálattól és egyéb tényezőktől függően borszőlők esetében az ernyő, az alacsony kordon, Guyot, a Sylvoz, egyesfüggöny, Moser-művelés és a fejművelés változatai. A tőkeművelésmódok lehetnek támasz nélküli és támrendszerrel ellátott tőkeművelésmódok. A támasz nélküliek közé tartozik a gyalog-, a fej- és a bakművelés, amire elsősorban olyan szőlőfajták alkalmasak, amelyek rejtett rügyekből, sárszemből és a vessző első két rügyéből is képesek termést hozni, vesszőik merevek, felfelé állók és egymással összekötve körülbelül egyméteres magasságban megtartják egymást. A támasszal rendelkező művelésmódok lehetnek egyedi támaszok (vagyis karó), ide sorolható a fej-, a bak-, a combművelés, és lehetnek közös huzalos támasszal rendelkezők. A célszerű művelésmódot a következők határozzák meg: a művelés célja és intenzitása (díszítő jellegű, bortermő, csemegeszőlő; házikerti, üzemi termelő jellegű), a földrajzi és terepadottságokból eredő klimatikus viszonyok, a fajta adott művelésmódra való alkalmassága (hol hoz jobban termést: szálvesszőn, vagy rövid csapon is; milyen lombot nevel: sűrűt, merev vesszőjűt stb). Kialakítása igen egyszerű. A vesszőket évről évre a sárszemekig, egy világos rügyig metsszük vissza. Ennek következménye, hogy a rövid vagy sokszor nem is látható tőkenyakon bunkó, korong vagy gomba alakú törzs (tőkefej) képződik a tápanyagtorlódás következtében. Kialakítás után is kopasz metszésben részesítették a tőkéket a Móri borvidéken, de a hagyományos termesztésben elterjedt volt a szálvesszős metszés is, például a Soproni borvidéken.
A Metszés és a tőkeforma összehangolása
A metszésmódokA szőlőt évezredek alatt „szelídítette meg” az ember, vonta termesztésbe. Hamar rájött, hogy a szőlőt túlnövekedése metszéssel visszaszorítható, így a termés megbízhatóbb, minősége jobb lesz. A metszés a vesszők évenkénti visszavágását jelenti, ennek formai kivitelezése pedig a metszésmód. A metszésnek két fő célja van: a tőkeforma kialakítása (alakító metszés), a termőszőlő kiegyensúlyozott termésbiztonságának megvalósítása. A metszésmódok leírása előtt néhány alapfogalom ismétlésként: Biztosítócsap: alsó helyzetű, legtöbbször egyrügyes csap, mely utánpótlásul szolgál a letermett és levágott csercsapnak. Csercsap: kétéves vesszőn lévő éves vessző. Sárszem: az alapi rügyek közül a legfejlettebb. Simacsap: rejtett rügyből kitört fattyúvessző 1-2 rügyre visszavágva. Termőcsap: a csercsapon lévő rövid vagy hosszabb termővessző. Ugarcsap: a jövő évi vesszőt biztosító 1-2 rügyes rövidcsap.
A metszés formai elemei
Aszerint, hogy metszéskor hány világos rügyet hagyunk, a visszavágott vessző lehet: rövid csap: 1-2 világos rügy; hosszú csap: 3-5 világos rügy; félszálvessző: 6-8 világos rügy; szálvessző 9-15 világos rügy. Metszésmódok Kopaszmetszés: ha a világos rügyeket nemhagyjuk meg, kopaszmetszésről beszélünk. Rövidcsapos metszés: ha 1-2 világos rügyet hagyunk, rövidcsapos metszésről beszélünk. Hosszúcsapos metszés: - amikor 3 - 5 világos rügyet hagyunk - leggyakoribb módja a csercsapos váltómetszés >>> a termőalapon kétrügyes csapot hagyunk, majd a második évben a felsővesszőt hosszúcsapra, az alsót pedig 2 rügyes ugarcsapra metsszük. A következő évben a hosszúcsapot levágjuk és az ugarcsap felsőállású vesszőjét az előzőévihez hasonlóan hosszú-, míg az alsót 2 rügyes ugarcsapra metsszük. Félszálvesszős metszés: 6-8 világos rügy meghagyásával mettszük a vesszőt; Szálvesszős metszés: 9-15 világos rügy meghagyásával alkalmazhatjuk.
A tőkeforma kiválasztása
A tőkeforma - röviden tőkeforma - a szőlőtőke föld feletti idősebb, fás részeinek arányát, nagyságát, térbeli elhelyezését jelenti. Metszéssel és zöldmunkával alakítjuk ki. A tőkeforma megválasztását több tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak: környezeti adottságok (talaj, klíma stb.); a fajta tulajdonságai (növekedési erély, fürtátlagtömeg); a termesztési technológia (kézi, gépi); a termesztési cél (bor-, csemegeszőlő stb.). A tőkeformák csoportosítása termesztési cél és mód szerint:
- Hagyományos tőkeformák
Fejművelés: ahol télire rendszeresen takarják a szőlőt. A fejművelésre a bunkószerűen kialakított tőkefej jellemző. Kopaszmetszésű fejművelés, Csapos metszésű fejművelés, Szálvesszős metszésű fejművelés.
- Bakművelés: hegyvidéki szőlők klasszikus művelésmódja. Jellemzője a tőkefejen kehelyszerűen kialakított 3-5 bak vagy szarv. Sor- és tőtávolsága 100-120 x 100 cm. Legyezőművelés - egysíkú bakművelés, ahol a két szarv kb. 45°-os szögben áll. Hajtásokat 2-3, egymástól 40 cm-re lévő huzalpár feszíti.
- Guyot-művelés
A középmagas művelés tipikus példája. Jellemzője a 40-50 cm magas törzs (comb). Sor- és tőtávolsága: 150-200 x 100-120 cm. Alacsony vagy középmagas vízszintes kordonművelés - egy és kétkarú változatban is kialakítható. Sor- és tőtávolság 160-200 x 100-120 cm.
- Intenzív tőkeformák
Kordonművelés: Az intenzív tőkeformákra a kordonművelés jellemző, mely az a tőkeművelésmód, amikor a tőketörzs különböző magasságban (50-100-120-180 cm) vízszintes, ún. kordonkarban folytatódik. Ezen a karon rövidcsaposhosszúcsapos vagy szálvesszős metszést is folytathatunk. Bor és csemegeszőlőnek egyaránt megfelel. Moser-féle magas művelé: A tőke egy 120-130 cm magas, függőleges törzsből és egy vagy Two karból áll (3. ábra). Sor- és tőtávolsága: 300 - 350 x 100 -120 cm. Kialakítása: 1.év: egy rügyre metsszünk; 2.év: a legerősebb rügyet 1-2 rügyre metsszük, a többit a tőből eltávolítjuk; 3.év: kialakítjuk a törzset, szorosan a karóhoz kötve; 4-5.év: évente 30 cm-el növeljük a vízszintes kart.
Ernyőművelés: A 140-150 cm-es törzsön ernyőszerűen leívelt szálvesszőket hagyunk, és ezeket segédhuzalhoz kötjük. Sylvoz-művelés: Támberendezése, sor- és tőtávolsága megegyezik a Moser-féle művelési módnál megadottakkal. A különbség annyi, hogy a kordonkarok szálvesszőit lehajlítjuk és egy 50-80 cm magasságban kifeszített segédhuzalhoz kötjük. Egyesfüggöny -művelés: Jellemzője a 170-180 cm-es törzs, amelyet 2-3 év alatt alakítunk ki (4. ábra). A karokon 20-25 cm-ként neveljük ki a termőalapokat. A termőalapokon a metszést a fajtának a megfelelően rövid- vagy hosszúcsapos metszéssel végezzük. Kettősfüggöny-művelés: lényege egy aránylag magas törzs (170-180), melyen a karokat 120-140 cm-esszélességben felváltva szétterítjük. A két csüngőlombfalat a napfény mindkét oldalról éri.
A szőlő hajtásai valamilyen támrendszert igényelnek, mert maga a tőke és a vesszők sem alkalmasak arra, hogy önállóan növekedjenek. Nagyon meleg és csapadékszegény termőhelyeken - és általában ott, ahol erős a szél is - gyakran láthatunk ma is földön kúszó szőlőnövényeket is. A csüngő hajtást himbálja a szél, a sérülő fürtökre nézve ez komoly veszteséget jelenthet. Fontos megjegyeznünk, hogy a földből kiálló részt a tőke törzsének nevezzük, amely nemegyszer csak 10-20 cm magas (bakművelés), máskor eléri az 1,5 métert. A kordonművelésnél a törzsből kar(ok) ágaznak ki, ezeken van a termőalap, azaz innen nőnek ki az aktuális évben termést hozó hajtások. A tavaszi metszéskor eltávolítják az előző évben nőtt hajtásokat.
SloeBro’s - Görbe út ( OFFICIAL MUSIC VIDEO) “New Style Album”
Ez a rövidvesszős művelésmód az olyan melegebb vidékeken népszerű, mint a Rhône-völgye, Rioja vagy Ausztrália régebbi ültetvényei. Mivel a levegőmozgás így gyenge, ez a megoldás nem megfelelő a nedvesebb éghajlaton, mert könnyen rothadás indulhat be. Főleg Burgundiában és Bordeaux-ban ismert. Itt a hosszú vesszőket párhuzamos/ oldalirányú drótokhoz igazítják, újabb termőágat létrehozva minden évben, egyet az egyes Guyot-nál és kettőt a dupla Guyot-nál. Ez ma világszerte a legelterjedtebb művelési mód, és alkalmazható szálvesszős váltómetszéssel vagy kordonkar/ termőcsap metszésmóddal is. A szálveszszőt (vagy a kordonkart) vízszintesen művelik (a szálvesszőket néha ernyőformára hajtják vissza, nehogy a törzs közelében lévő hajtások gyorsabban növekedjenek, mint a vessző végén lévők).
Ősi módszere ennek a szőlőlugas (pergola). Újabban - kevés napfénnyel, de gazdag termőtalajjal rendelkező vidékeken - új rendszereket fejlesztettek ki. A tőke törzsét vízszintesen növesztik, amelyen sok vessző növekszik mindkét irányban. Ez lehet alacsony kordon, az ún. Itt a tőkékből magas lugasokat alakítanak ki, ahol a szőlőfürtök kb. fejmagasságban helyezkednek el. A levelek lombozata itt védőárnyékként funkcionál a forró éghajlatokon. A szőlő ültetése megelőzheti a támrendszer kialakítását.
tags: #alternativ #szoleszeti #muvelesi #modok