A Zempléni-hegység déli, délkeleti része a Hegyalja, vagy másképpen a Tokaj-hegyaljai borvidék. Ide tartozik a régió kapujának is nevezett Szerencs. Egykor jelentős ipari település volt, járási székhely, ahol most is 9300 lakos él. A cukorgyár megszűnt, a Nestlé kivételével nagyüzem nincs. amely az itteni egykori csokoládégyár nyomdokain halad. Érdekes a múltja, amelyet ápol, és amelyre támaszkodik.
1923-ban a helyi cukorgyár profitjából hozták létre, vegyészmérnökök, csokoládégyártó szakemberek alkalmazásával, és annyira sikeresen, hogy már a következő évben New Yorkban is árusították készítményeiket - tudtuk meg Dr. ügyvezető igazgatótól. - Az 1968-as rekonstrukció során 2800 dolgozója volt a cégnek és egy sor olyan terméke, amelyre ma is nosztalgiával gondolunk: a Boci csokoládé, a Balaton szelet, a cicás kakaópor, a Tibi innen indult. a drazsék, a tejkaramella, az ét - és tej csokis szaloncukor. 1991-ben a Nestlé megvásárolta és referenciagyárrá fejlesztette a céget, amely napjainkban már nem édességet készít, hanem italport. Így 1996-ban önállósodni tudott a kft, azzal a céllal, hogy megmentsük a régi recepteket, munkalehetőséget biztosítsunk az itt élőknek és újdonságokat is bevezessünk. Jelenleg három telephelyen, közel háromszáz termék készül, 150 dolgozó állítja elő ezeket. Célunk - folytatta az igazgató - a magas minőség és a hagyomány megőrzése mellett új termékek létrehozása. A turizmus fontos szerepet kap: interaktív műhelyben, másfél órás foglalkozás keretében próbálhatják a hozzánk érkező csoportok a különféle csokoládék készítését, formázását és díszítését, amit végül magukkal vihetnek.
Érdekes, amikor a vendégek találkoznak azzal a ténnyel, hogy a csokoládét edzeni kell, akár az acélt. valamint igen sok kézimunkával 1600 tonna édesség készült itt, a családi vállalkozásban. A széles választékban saját márkás termékek is szerepelnek. Jellemzi szakértelmüket és persze nosztalgiánkat, és a magas színvonalú terméket is, hogy 2015-ben a Szerencsi csokoládé bekerült a Magyar Értéktárba. 2018-ban Magyar Brand díjat nyertek el. Kézzel gyártják a bonbon meggyet, az egykori Melódia most Retro szeletként olvad el a szánkban. 15 féle szaloncukor, köztük olyan is, amely hozzáadott cukrot nem tartalmaz, kerül tőlük az üzletekbe. Mint Dr. És még egy jó hírünk van: A Szerencsi Bonbon Kft. lett a Szerencsi Csokoládé gyártásának a kizárólagos tulajdonosa. A Nestlé Hungária Kft átadta a védjegy használati jogát.
Méretét jól tükrözi, hogy a tokaji borvidék 5050 hektárnyi szőlőterület, a bortermelésének 35 százalékát ez a cég készíti a régió integrátoraként, miközben 67 hektáros a szőlőjük. Tulajdonukban történelmi dűlők is vannak, így a 36 hektáros Szarvasdűlő, amely mindig császári és királyi tulajdonban volt. Terméséből most is dűlőszelektált aszút készítenek. Fontos a mádi Kővágó, és a tolcsvai Szentvér dűlő. történik az érlelés. Irodájuk Tolcsván van, itt a 2013-as lett a minőségi megújulás kezdeti éve. Céljuk a világszínvonal elérése ipari méretben. Ehhez volt szükség a 17 milliárd forintos beruházásra, amely 2017-ben fejeződött be. A technológiai megújuláshoz felépült egy új tartálycsarnok, amelyben irányítható az erjesztés. Létesült új gépsorú palackozó. Mindezt követte az arculati megújulás, a 2014-es boroknál már más a címke, a külső kép. Míg a Grand Selection, a késői szüretelésű, valamint a klasszikus boraik megőrizték az eredeti címke koronáját, a Grand Tokaj száraz és édes borokon elegáns külsőben aranykulcs - igaz tetején ott a kis stilizált korona - díszíti a termékpaletta csúcsát képviselő borokat. főborásztól. Ő 2012-ben elnyerte „Az év bortermelője” megtisztelő címet. Mint 2014-ben, a Borakadémián elhangzott előadásában mondta, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a terület lehetőségeivel, jelentőségével. Leszögezte, Tokaj a világ egyik legjobb borvidéke, még sincs 100 eurós borunk - ezen kíván változtatni. Számára három fajta, a Furmint, a Sárgamuskotály és a Hárslevelű az elfogadható. Az áttörésre a Furmint az, ami igazán alkalmas. Az akkor kóstoltatott 2014-es Furmint szőlőjét nyolc hegyközség kiváló termelőitől vásárolták a saját minőségi követelményeiknek megfelelően, az alapár mellé prémiumot is fizetve. Szüretkor asztalon, szemenként válogatták, majd a gyors feldolgozás után magyar hordókban végzett érlelés következett. is várja a turistákat. -A Tokaji már megtalálta a helyét mind a fiatalos, reduktív, mind az oxidatív borok terén. A TBFT, a Tokaji Borvidék Fejlesztési Tanács nemcsak a borászattal, hanem az idegenforgalommal, a turizmussal is foglalkozik. Szerencs a Hegyalja kapuja, ennek a városnak voltam a polgármestere nyolc évig, az országgyűlési képviselői megválasztásom előtt. Sikeres rendezvényünk lett a Csokoládéfesztivál, amelyet a borral összekapcsolva tartunk. Fontosak az attrakciók, hogy felkeltsék a belső keresletet is. A régió 4,5-5 milliárd forintot nyert TOP pályázaton. A Makovecz Imre által tervezett, egykori sevillai világkiállításra készült pavilont fel fogjuk állítani, épül szálloda, további összegből lesz Bormúzeum, felújítjuk a Katlan színházat, a tokaji zsinagógából kulturális központot alakítunk. Bodrogkeresztúron, ahová haszid zsidók települtek, megteremtjük a fontos és szükséges feltételeket. magába foglaló gyűjtemény mellett Fery Antal 3500 fametszéses technikával készült ex libris kisgrafikáját őrzik. A református templomban őrzik Rákóczi Zsigmond hamvait; kialakítjuk az útját a vártól, amelyhez a neve is fűződik, a pincesorig. Gyerekparadicsom is szerepel a tervek között, játékokkal, csoki múzeummal, csoki készítő műhellyel, mindezt másfél év alatt megvalósítanánk. További valóra váltásra váró ötletem Tiszaladány lovas jelenére épülne, innen postakocsis utakat indítanánk, élénkítve a falusi turizmust. Írta: Dr. Dr. Szerencsnek a történelem során gyakran változó nagyságú határa [1895-ben 3630 katasztrális hold, 1935-ben 4838 kh., 1942-ben 5013 kh. ] különböző jellegű földrajzi tájak érintkezésében fekszik. Északról és Északkelet felől a történelem során elhíresodott hegyaljai bortermő promontóriumok nyúlnak a „fejéig, derekáig", melyből a Berkeccel, az Előheggyel és más promontóriumokkal egy időben maga is részelt. Szerencset azonban inkább a Hegyalja kapujának nevezték. Ez többnyire arra utalt, hogy az Északról, Nyugatról, Északnyugatról érkező, a Hernád völgyén leereszkedő kereskedők és hadak Szerencsen keresztül érték el a Hegyalját, a tokaji átkelőt és a lúci révet, s az Erdélyből érkező és oda tartó hadak és kereskedők éppúgy a Szerencs mellett „elfutó" hadi utat, a „nagy országutat" járták, mint az Alföldről, a Tisza-mentéről, a Duna-Tisza közéről állatokat és gabonaféléket eladásra kínáló parasztok. Déli-, délkeleti irányból a Taktaköz húzódik Szerencs határáig, Nyugatról, Északnyugatról a Harangod vidéke határolja, amit lezár a Szerencsi dombság és a Hernád magas-parti sávja. A 16. század közepétől a 18. század elejéig a történelemben olykor-olykor fontos szerepkörre emelkedő települést, függően a hadjárásoktól, a törökök falvakat pusztásító sarcaitól, Mezőzombor, Rátka, Ond, Tállya, Monok, Bekecs, Taktaszada és a Szabolcs megyei Prügy szomszédolták. Vizei a Szerencs-, az Ond patak és a Takta folyó. Északra a határa hegyes, délre síkság, a hajdani Taktaföldvár környékén kiterjedt mocsarakkal. Közeli és távolabbi szomszédai, az egy Tállya kivételével - amely település határa csak olykor-olykor, Bekecs vagy Ond „futásakor", illetve a polgári korszak határrendezéseit követően - érintette Szerencs határát, olyan helységek, amelyek személynévi eredetű megnevezéssel vonultak be a históriába, mind-mind magyaros névadással. Kiss Lajos szerint ugyanez a névadási etimológia jellemzi Szerencset is.
A környező falvak, a közeli kisebb-nagyobb vizek neveinek hasonló metódusú kialakulása arra enged következtetni, hogy a honfoglalás idején lakatlan, vagy csak nagyon ritkán lakott volt ez a táj, s a beérkező honfoglalók népesítették meg. Ők nevezték el földrajzi és társadalmi képződményeit. A régészeti leletek tanúsága szerint a neolitikus és rézkori kultúrák emberei, a bronzkori társadalmak közösségei, majd a szkíták, kelták és a honfoglaló magyarok kedvelték az itt található természetföldrajzi környezetet. Szerencset - pontosabban e vidéket - a mitológiát a tényekkel bátran keverő, a kronológiai pontosságot és a történetiség követelményeit alig-alig ismerő, a népi fantázia szabadasszociációs szabályait követve etimologizoló Anonymus említette először. Az 57 fejezetre osztott Gesta Hungarorumban egy fejezet egészében Szerencsről szól: „Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort, a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet."
Földrajzi nevekkel jól körbe is határolta az ismeretlenségbe rejtőzködő nótáriusunk ezt a „szerencsés" helyet. Megnevezte körülötte Tarcalt, a Takta vizét, Sóvárt, a Sajót, a Bodrogot, a Tiszát, Hímesudvart, a lúci révet. Innen indította harcba Szabolcsot, Tast és Tétényt, akik győzelmeik után a Meszesi kapunál jelölték ki az Uraság határát, gyepűt építve ki a meghódított területek védelmére. Győzelmüket jelentették Árpádnak. A jó hírre Árpád vezér és főemberei pogány módra áldomást csaptak. Egy egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s majdnem minden nap megittasodtak. Egyszersmind aztán a jó hírre Árpád vezér és övéi kivonultak Szerencsből, és a Sajó folyó mellett ütöttek tábort, a Tiszától egészen a Hernád vizéig.
A 31. fejezetben ismét visszaképzelgi Árpádot Anonymus Szerencs tájára, hogy onnan költöztesse tovább: „átkeltek a Sajó folyón, azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Héjő vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Ernődig, s egy hónapig maradtak ott"3. Ha naiv is Anonymus etimológiája, abban nem tévedett, hogy a honfoglaló magyarság gazdálkodásához, megélhetésének szervezéséhez ideális volt ez a környék. A lovakkal könnyen átgázolható patakok, folyók és azok árterületei vizet, a porongos helyek legelői füvet biztosítottak a magukkal hozott és a harcok során szerzett állatoknak. A folyók s az áradások táplálta tavak bővelkedtek halban, víziállatokban, madarakban. Az Erdőalja fái biztosították a nemezsátrakhoz, jurtákhoz, karámokhoz, szélfogókhoz, pásztorszállásokhoz a rúdfát, sütéshez, főzéshez, melegedéshez az energiát. Az erdők és patakvölgyek ideális vadászterepnek bizonyultak. Az embereket, állatokat Sóvárról könnyen elláthatták sóval. Talán a mai Sóstófalva sós vizeit, szikes térségeit is felhasználták az állatok „sózásához". A Szerencsi-dombvidék és a Hernád-part magaslatai megfigyelő állásoknak sem bizonyultak rossznak. A Tarcal hegyéről pedig beláthatták a Bodrogközt, a Taktaközt, a Nyírség nagy részét, s ráláttak az Erdőaljára is. A közeli lúci rév pedig összekötötte a Nyírséget a Duna-Tisza-közével, a Bükkaljával és a Zempléni hegyvidékkel. Természetes útvonalak vezettek ide és innen a meghódítandó új szállásterület számos vidékére. Alkalmas terepként kínálkozott a harci zsákmány elosztására, a törzsszövetség vezérének bemutatott hódolatra. Könnyen hozzá lehetett itt jutni a hegyvidék és a síkvidék minden kincséhez, termékéhez. A nyírségi gyepvasból, a gömöri, szepességi érckövekből kovácsolt kengyelhez, zabiához, lópatkóhoz, nyílhegyhez, szántóvashoz, fémszerszámokhoz ardók.
A többféle szerepkör befogadására alkalmas terület korai birtokbavételét látszik bizonyítani, hogy Nováki Gyula feltételezése szerint Szerencs határában erődítményt emeltek a honfoglalók. Megépítették Taktaföldvár. Ellentmondani látszik, hogy a környék településeinek a nevei - néhány kivételével - viszonylag későn, a 13. század közepén-végén tűntek fel az oklevelekben. Amit indokolhat az is, hogy a környék állattenyésztésre alkalmasabb volt, mint szántóvető foglalkozásra. A pásztorszállások, a vándoroltatható jurták, sátrak akárha századokig kedveltebbek maradtak a szabad honfoglalók számára, mint a földbe vájt, sárból megépített házak.
A település geográfiai elhelyezkedésének nem lebecsülhető fontosságát jelzi azonban, hogy a keresztény hit megerősödését követően előbb a Szent János-rendű keresztes lovagok, a johanniták alapítottak benne monostort. Ennek a monostornak és korai plébániájának köszönhette Szerencs, hogy esperességi központtá emelkedett. A történetírók között sokáig dúlt a vita arról, hogy Szerencs királyi vármegye székhelye, vagy legalábbis névadója lett volna. Az alsózempléni térséget magábafoglaló Szerencs vármegye mellett kardoskodók egy házi forrásokra hivatkozva feltételezték egy ilyen világi igazgatási szervezet létét, amíg Györffy György nem tisztázta, hogy az oklevelek a szerencsi esperesi körzetről tudósítanak, nem királyi vármegyéről. A tatárjárás után, de még 1247 előtt a Bogátradvány nemzetség Szent Péter és Szent Pál tiszteletére bencés apátsággal gazdagította a települést. 1393-ban a Monaky-család az itteni birtokát az apátságnak adományozta. A Monaky, a Rákóczi, a Morva-Izsépi, a Körtvélyesi és a Czékei család alapították az apátságot.
A hadaktól mentes időkben a település lakói élték köznapi életüket, gyarapodtak. Állatokat - lovat, szarvasmarhát, juhot, kecskét, bivalyokat, feltűnően sok sertést - tartottak. Az arra alkalmas határrészeken szántottak-vetettek. Bé kés időkben nem volt kitüntetett helye Szerencs a történelemnek. A Bodrog, a Hernád és a Sajó völgye vonzóbb és járhatóbb volt a kereskedőknek és a hadaknak, mint az Ond patak völgye. Taktaföldvár történelmi és társadalmi szerepe is leértékelődött még a korai Árpád-korban. Helyi jelentőségűvé szelídült, vagy meg is szűnt funkcionálni. A tatárjárásig Zemplén, Borsod és Szabolcs királyi vármegyék székhelyei voltak az államigazgatási, igazságszolgáltatási, katonai és gazdasági élet kitüntetett központjai. A tatárjárás után Tokaj, Patak, Újhely, Tállya, Regéc, Ónod várai ragadták magukhoz a szerepköröket. Szerencs, monostora ellenére is, csak másodlagos szerepkört töltött be. A monostora körül bizonyára megtelepedett egy-két fegyverkovács, takács, tímár, gyertyaöntő, sarukészítő, varga, nyeregkészítő stb. A bencés szerzetesek szellemi irányítása mellett bizonyára tanulta a betűvetést és a latint tucatnyi, a hadászathoz, a zajos világi élethez kevés vonzalmat érző ifjú. A 15-16. század fordulóján valószínűleg tartottak itt évenként egy-két országos sokadalmat, ahol fa- és fazekasáruk, gyertyák, viasz, különböző szövetek, az északabbra elterülő hegyekben, erdőkben elejtett vadak prémje, erdei termékek, a gömöri és szepességi bányásztelepülések által készített fémáru - ekevas, kasza, sarló, fejsze, balta, lópatkó, nyersvas - cseréltek gazdát a Tisza melléki falvakból és az Alföldről felhajtott állatokkal, ide szekerezett gabonaféleségekkel. A 15. század végéig Szerencs nem tett szert nagyjelentőségre. Betagozódott az átlagos magyarországi falvak sorába. Legfeljebb a délről alatta húzódó hadiúton vonuló bandériumok, telek katonaság egységei, a karaván-szerűén luxus- és délázsiai árukkal vonuló kereskedők jelentettek a lakosok számára a köznapi léten túl némi kuriozitást. Szerencs másodlagos szerepét jelzi az is, hogy betagozódott a tokaji uradalom ba, és sorsa összefonódott annak sorsával. A középkori lakóinak gazdálkodásában főszerepet az állattenyésztés, a juh-, a ló-, a szarvasmarha- és a sertéstartás játszotta. Ezt egészítette ki a bivaly, kecske, s a ház körüli szárnyasjószág.
A tokaji uradalomhoz fűződő korai kapcsolatok és a bencés monostor hatására viszonylag korán meghonosodott a szőlőművelés Szerencsen is. Ennek mértékéről és kedveltségéről a 16-17. századi forrásokból következtethetünk. A település történelmi karrierje a 16. század harmadik évtizedében kezdődött. Ennek előzménye volt, hogy Szapolyai Imre 1459-ben zálogba kapta az előtte már sok kézen megfordult tokaji uradalmat, s ezzel ura lett a szerencsi apátságnak is. A zálogbirtokot Szapolyai István gróf örökölte, akiről 1507-ben Szapolyai Jánosra, a korszak leggazdagabb földesurára szállt. Szerencset először egy 1490-ben kiadott oklevél, majd 1502-ben a monostor apátja nevezte oppidumnak. Ez aligha jelentett többet, minthogy a Szapolyaiak megengedte, hogy évenként egy-két vásárt tartsanak, mert a tokaji uradalom 1520-as urbáriumában ismét faluként szerepelt.