Angyalföldön is több szeszgyár és ecetgyár működött a XIX. században, ezek azonban a XX. század elejére, vagy az új évszázad első évtizedében sorra megszűntek.
Egy 1840-es keltezésű a szeszgyártáshoz kapcsolódó dokumentumban találkozhatunk először e terület nevének Angyalföld megnevezésére.
Hazai Likőr- Rum- és Szeszárugyár: Angyalföld első írásos dokumentummal említett szeszfőzdéjének pontos helye sajnos ismeretlen.
Viszont az erről a manufaktúráról hírt adó cikkben (1840. május 5-én) olvasható állítólag először nyomtatott formában az Angyalföld helységnév (Ueber dér Branntweinbrennerei zu Engelsfeld bei Pesth).
Ismert viszont az Első Budapesti Szesz- és Sajtolt Élesztőgyár pontos helye.
A kis üzemet az akkor még VI. kerületi Lehel utca 17. szám alatt alapította 1852-ben Aranyvári József, ami aztán egy bő évtized múlva, 1869-ben már Krausz Mayer és fiai tulajdonaként van bejegyezve.
A századforduló után már a Singer és Reichfeld cég a tulajdonos, akik nem tudni, mi célból, de egyszer csak 1910-ben elkezdtek telkeket vásárolni a Forgách utcában, a Lomb utca sarkán.
A területet attól az Eisele Józseftől vették, akinek nem messzire ide gőzkazán gyára is volt a Váci úton, illetve azt épp ez idő tájt értékesítette Láng László számára.
A feljegyzések tanúsága szerint több telek összevonásával tekintélyes földterület került a Singer és Reichfeld cég birtokába, és ezen a területen indult el a Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár története.
A szeszgyár alakuló közgyűlését 1910. október 8-án tartották, aminek tanúsága szerint:„Ezen részvénytársaság az 1910. évi október havi 8.ik napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott és az alakuló közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján az igazgatóság által kiigazított alapszabályok szerint keletkezett.Székhelye: Budapest.
A vállalat tárgya: a „Singer s Reichsfeld” budapesti cég üzletének, és a szeszárusítás és kereskedés körébe tartozó más üzleteknek folytatása.Tartama 50 év.
Az igazgatóság: 5-7 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjai megválasztottak: Gritentag Gusztáv - Singer Vilmos, Kerpel Vilmos, Radó Viktor és Radnai Arnold, kiknek ebbeli minőségük és cégjegyzési jogosultságuk, továbbá Singer Gyula társulati tisztviselőnek cégjegyzési jogosultsága bejegyeztetett.
A cég alkotmányos jegyzése akként történik, hogy az előirott, nyomtatott vagy címbélyegzővel előnyomott cégszövege alá két igazgatósági tag, vagy egy igazgatósági tag és egy cégvezetői jogosultsággal felruházott társasági tisztviselő bejegyzett névaláírásaikat írják.
Minden a társaság nevében kiadandó hirdetmény az „Az Est” czimű hírlapban fog közhírré téteni.
A Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár a korabeli pesti nagy likőrgyárak közül a 4. alapítású volt a Braun, a Zwack és a Gschwindt után.
1911-ben kiadott alapszabályának 3-4. paragrafusa szerint ”a részvénytársaság célja és tárgya a Singer és Reichsfeld budapesti cég üzletének és a szeszárugyártás és kereskedés körébe tartozó már üzleteknek folytatása.
A részvénytársaság alaptőkéje 600,000 korona, melynek beszerzése végett 600 darab bemutatóra szóló, 1000 korona névértékű részvény bocsáttatik ki.”
A hivatalos cégbejegyzést 1913-ban keltezték, és valószínűleg ekkor indult meg a Forgách - Lomb utca sarkán a gyár építése is.
A likőr és más szeszes italok készítésére az első meglévő bizonyíték 1914-ből származik. A gyár működésének első éveiből fennmaradt árjegyzék meglehetősen széles italkínálatot mutat.
Összesen ekkor 78 terméket forgalmaztak.
Ez a meglehetősen nagy kínálat az alábbi italkülönlegességekből tevődött össze: „consum” likőrök, finom asztali likőrök, finom „szalon” likőrök, legfinomabb „szalon” likőrök, legfinomabb „szalon créme” likőrök, Hollandi likőrkülönlegességek (Hollandi módra készített créme likőrök), Kávéházi Créme Likőrkülönlegességek.
Ott található a felsorolásban az orosz Allasch, a Curacao Triple sec, Triple sec (a la Cointreau), Pippermint, Menthe Glaciale, Chartreuse és a Zárda Likőr (a La Benedictine) is, csak úgy mint az Absynth, Kontuskovka, Jarzebinka és a Whiskey.
A gyár igazi specialitása volt a Millenium Keserű, amelyet étvágygerjesztő hatása miatt rendkívül jó gyomorlikőrként tartottak számon.
Az italt az Unicumhoz kísértetiesen hasonló gömb palackban forgalmazták, összetételét szigorú titok övezte.
A termék törvényesen bejegyzett védett terméke volt a Hazainak.
A belföldi rumok, finom tearumok, rumkülönlegességek, mint: Costa Rica Rum, Dock Rum, „California” Rum, eredeti Jamaicai Rum, mellett közvetlen angol és amerikai rumbehozatallal is foglalkozott a cég.
Cognacokat hatféle változatban értékesítettek, a hetedik pedig egy igazi különlegesség volt, a Hazai Gyógy Cognac.
A hirdetés szerint ez a „legfinomabb ó magyar cognac! Lábadozóknak különösen jó hatású erősítő szer.”
Az égetett szeszek között volt négyféle Törköly (Tokaji, Hegyaljai, Moóri, és Eredeti ó magyar), Szerémi-, Szilágyi-, Bánáti-, Boszniai- és Záda Szilvórium valamint Erdélyi- Hegyaljai- és Eredeti ó Seprőpálinka illetve Barackpárlat.
Szintén híres terméke volt az angyalföldi gyárnak az egyszerűen csak Boróka néven forgalmazott különlegesség.
Ahogy írták akkor „saját főzdénk különlegessége ezen valódi boróka párlat, amelynek valódi minőségét a gyár szavatolja.”
Speciális termék volt a Luna Sósborszesz, amelyet kifejezetten sportolóknak ajánlottak, a „Mindent gyógyít!” jelszavával.
Foglalkoztak még különféle spanyol borok forgalmazásával is, illetve készültek finom gyümölcsszörpök is a Forgách utcában citrom és kárpáti málna ízesítésben.
Császárkörtés díszhordó„Hazais” termékek az 1930-as évekbenMillenium gyomorkeserű Gourmand likőr Curacao Triple-sec Hazai Brandy.
A gyárépítő tulajdonosokat pár évvel később a Léderer család képviselői keresték fel vásárlási szándékukkal, akik a kor egyik legsikeresebb vállalkozói voltak.
Győrben lévő szeszgyáruk az ország akkori szesztermelésének mintegy 25%-át adta.
Az adás-vétel meg is történt, és az új tulajdonos részvénytársasági minőségben a megvásárolt telken hozzálátott a likőrgyár modernizálásához.
Erről a vásárlásról egy pár évtizeddel későbbi levelezésből értesülhetünk: a gyár tulajdonosa a Győri Szeszgyár és Finomító Rt, amely 1916-os adás-vétel után Budapestre telepítette a trencsényi gyárat, s Debrecenben és Tiszakécskén egységeket tartott.
A pesti gyár közben egyre jobban kivívta a maga elismertségét, jó nevű likőrgyárrá nőtte magát.
A harmadik bekezdésben leírtak szerint a gyár profilt bővítette: a korábbi Léderer-csoport érdekeltségéhez tartozó trencsényi gyár átkerült Budapestre, a Felvidéken pedig ezt követően már csak csökkentett termelés folyt.
Az 1930-as évek gazdasági válsággal terhelt korszakában valószínűleg ez a termékskála-növelés segített a gyárnak abban, hogy talpon tudott maradni.
Szigorúan és következetesen a piac igényeit kutatva az akkor divatos likőrök gyártását szorgalmazta és több hangulatos nevű, külföldön is sikeres terméket állított elő.
Rumok, brandyk, krémlikőrök és a híres Millenium gyomorkeserű jelentette a paletta fő színeit továbbra is.
A jó üzletpolitika nem csak a válságon segítette át az üzemet, de a három nagy versenytárs mellett is versenyben maradhatott a Hazai.
Kommerz- likőrök, brandyk és egyéb termékek változatos kínálatával próbálta kielégíteni a piacot: kommersz rum-pálinka 11, kommersz likőr 10, krémlikőr 15, brandy 5 különféle ízben, mind állványüvegben, demizsonban, hordóban és palackos formában.
Az akkori termelés azonban a napi egy folyóvagont (10 ezer liter) nem haladta meg, ellenben a későbbi évtizedek 3-4 vagonjával.
A szeszes ital gyártás legtöbb művelete kézi erővel történt, ennek ellenére a Forgách utcai likőrgyár már az induláskor a legkorszerűbb technológiai színvonalat képviselte.
Bor, gyümölcsök, esszenciák és drogok lepárlására szolgáló készülékekkel, sőt még hydraulikus málnapréssel is rendelkezett.
A termelésnövekedés természetszerűleg együtt járt a gyár területének megnagyobbodásával is: a 30-as évek végére a Forgách u. - Lomb u. - Fáy u. - Teve u. által határolt tömb felét a Hazai foglalta el.
Az áruszállítás saját eszközökkel történt, amiben nagy áttörés volt, hogy 1940-ben a lovaskocsikat felváltották az első teherautók, amiknek fogadására a Fáy utcai oldalon megépült egy garázs.
Az épületbővítéseknek volt egy másik indoka is: 1941-ben megépült a Lomb utcai épület alá hatósági utasításra kötelezően az óvóhely.
A vészterhes korszakot jelezte az is, hogy az új tárolóblokk már a föld alá épült.
1945 januárjában több belövés érte a gyárat, romba dőlt az egyik istálló és elpusztultak az akkor nagy kincset érő lovak is.
Februárban átvonult a front, a készletek nagy része természetesen menthetetlen volt...
Angyalföldi Rum- és Likőrgyár Nemzeti Vállalat: A második világháború után újra indult a termelés.
Néhány vagon ravaszul elrejtett málnaszörp és finomszesz jelentette az induló vagyont.
A gyár régi vezetői nyugatra menekültek, és a kialakuló új társadalmi, politikai rend körvonalait észlelve végleg letettek hazajöveteli szándékukról.
Már csak azért is, mert 1948-ban, az utolsó hullámok egyikében sor került a Hazai államosítására is, és ezzel egy teljesen másfajta profilt vett fel a gyár.
Az államosítás célja a racionalizált és specializált nagyüzemi termelés kialakítása volt.
Ennek érdekében a gyárak nagykereskedelmi tevékenysége megszűnt és a szeszesitalipar termékeit önálló kereskedelmi szerv, a Szeszforgalmi Nemzeti Vállalat értékesítette.
A különböző likőrgyárak már nem ellentétes érdekeket képviseltek, ezért lehetővé vált a termelés gyárankénti szakosítása.
Az Angyalföldi Rum- és Likőrgyárban megszűnt a különleges italok előállítása és az ecetgyártás, 1950-től a bor- és gyümölcslepárlás, ill a palackozás is.
A gyár feladata a kommersz rum-pálinka, a kommersz likőr és kommersz brandy termelése és állványüvegben, demizsonban, valamint hordóban való forgalomba hozatala lett.
Az úgynevezett kommersz likőrök szesz + víz + festék+ esszencia keverékéből álltak össze.
A cukortakarékosság szem előtt tartása, valamint a fogyasztói ízlés változásának eredményeként a kommersz likőrök cukor-tartalma és alkohol százaléka korszakonként változott.
A gyümölcsszörpöket ezentúl a konzervipar készítette.
Az államosítás folyamatában a kisebb likőrgyárak fokozatosan megszűntek, s ezek berendezéseit, alap- és segédanyagait, többek között, az „új” gyár, az Angyalföldi Likőrgyár kapta meg, aminek segítségével elindulhatott a munka.
A szakosodást követően az üzem termelése ugrásszerűen megnőtt. (1949-ben még 114 folyóvagon volt a termelés, 1950-ben már 354,1951-1956 között pedig már 550-700 folyóvagon.)
Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a mennyiségi igényeknek kielégítése a minőség rovására ment.
A gyár részben régi termékeinek felújításával - mint az Altvater és a Chartreuse - részben új különlegességi likőrökkel - Zöldnarancs és Borbolett - továbbá a különleges Paprikapálinkával járulhatott hozzá a vásárlók igényeinek kielégítéséhez, de alapvetően a kommersz italok termelésére szakosodott.
Az Altvater sötétbarna színű, eredetileg a Szudéta-vidékről származó, német eredetű keserűlikőr, amely 48 tf % körüli alkoholtartalommal bír.
Ettől érdekesebb színfoltot képviselt a paprikapálinka eredete.
A gyár legendája szerint az 1950-es évek első felében az illetékes szakminiszter Moszkvában járt, s hazatérve felháborodottan állapította meg, hogy bár Magyarország a paprika hazája, odakint nyílott először lehetőség paprikapálinkát kóstolni.
A feladat innentől kezdve adott volt: ki kellett kísérletezni nálunk is ennek a csípős italnak a gyártási technológiáját.
Azonban nagy siker-történetté nem vált az ital.
Az államosítás utáni kísérletezés másik „találmánya az Arató pálinka volt.
Ennek a gyártását az ’50-es évek elején indította el az Angyalföldi likőrgyár, ahogy a neve is mutatja, a nyári nehéz munka enyhítésére.
How to Make a Hemingway Daiquiri, the Boozy Rum Cocktail the Author Loved
Ebben a cikkben egy a szívemnek kedves "családi" vállalkozást szeretnék bemutatni és elkalauzolni téged egy csodálatos rum kóstolóra Gran Canariára!
1884. augusztus 9-én hivatalosan is megnyílt a Fábrica the San Pedro gyár Arucasban, Gran Canaria Kanári-szigetén.
Bár a cukor volt a fő termékük, cukornádpárlatot és rumot is gyártottak a modern Destilerías Arehucas szeszfőzdék elődjében.
1885-ben már megőrölték az első nagy mennyiségű cukornádat, nem kevesebb mint 5.619.540 kg cukornádat.
1892-ben, mindössze nyolc évvel a La Fábrica felavatása után, az Arucasban termelt rumot már az összes szigeten nagy csodálattal fogadták.
1909-ben elkezdtek a fejlesztésen ötletelni és ezért a párizsi Egrot et Grangé cégtől vásároltak egy új Guillaume-rendszert a rum minőségének javítása céljából.
A 20. Az 1940-es évek, akkor Alfredo Martín Reyes irányítása alatt, nagyszerű évtized volt a szeszfőzde számára, amikor megalkotta a Ron Arehucas felekezetet - amelyet a különböző címkéken Szent Péter szimbóluma miatt közismerten „kulcsosnak” neveznek.
1965-ben a La Fábrica nevét Destilerías Arehucas Distilleries-re változtatták, jelezve a terjeszkedés időszakát.
2006-ban a Destilerías Arehucas megvásárolta a Fábrica de Licores Artemit, aminek eredményeképp a Kanári-szigetek legnagyobb likőr- és szeszesital-csoportja jött létre.
A Destilerías Arehucas ma már több mint száz éves, és gazdag történelemmel rendelkezik.
Az Arucasban (Gran Canaria) található szeszfőzdét évente több mint 95 000 ember látogatja.
A főzdében még jobban meg lehet ismerkedni a történelemmel, a problémákkal amikkel szembe kellett nézniük és a tárlat végén természetesen alkalom van arra is, hogy végigkóstolhassuk a finomabbnál finomabb nedűket.
Az Arehucas szeszes italai minőségének és történetének köszönhetően bejáratott és tekintélyes védjegy.
Az Angyalföldi likőrgyár történetének rövid összegzése a 19-20. század fontos szakaszait mutatja be: a kezdeti üzemépítés, a gyors termelésbővülés, a háborús megrázkódtatások, majd az államosítás utáni korszak, amely a termelés profilját nagyrészt kommersz italok felé terelte.
Rumlikőrök: a rum alapokra épülő, édes és krémes jegyeket egyesítő italok sokrétű ízvilágot kínálnak, ahol a karamell, vanília, gyümölcsök és egzotikus fűszerek dominálnak, és ahol a sponge- vagy kókuszos tónusok különösen kedveltek.
tags: #angyalfoldi #likor #es #rumgyar