A kilencvenes évek Magyarországát sokan a rendszerváltás utáni bizonytalanság, a gyors meggazdagodás korszaka, de egyben a bűnözés felemelkedésének időszaka isként emlékeznek. Ebben a viharos évtizedben vált ismertté egy olyan figura, aki egyszerre volt rettegett bűnöző és a közvélemény által sokszor hősként tisztelt alak: Ambrus Attila, ismertebb nevén a Viszkis. Története nem csupán a magyar bűnüldözés egyik legemlékezetesebb fejezete, hanem egyben a társadalomról, a hősökről és a bűnözőkről alkotott képünk újragondolásának katalizátora is.
A Viszkis eredete: Gyermekkor Erdélyben és a menekülés Magyarországra
Ambrus Attila 1967-ben született Csíkszeredában, Erdélyben. Élete már gyermekkorában sem volt könnyű. Édesapja szigorú nevelésben részesítette, míg édesanyja mindössze másfél éves korában elhagyta a családot. Ezek a korai traumák és nehéz körülmények mély nyomot hagytak a fiatal Attilában. Tizenévesen, 1981-ben, már 14 évesen, lopásért javítóintézetbe került, ahonnan szabadulása után további két évet töltött munkatáborban. A romániai diktatúra végnapjaiban, 1988-ban, egy vonat alá kapaszkodva szökött át a határon, és érkezett Magyarországra, új élet reményében. Ekkor még nem sejthette, hogy hamarosan a magyar bűnüldözés egyik legkeresettebb személye lesz.
A Viszkis rabló első lépései Magyarországon: A kísérletezés és a módszerek kialakulása
Magyarországra érkezése után Ambrus Attila sportolóként próbált újrakezdeni. Jégkorongozott, megfordult a Ferencváros és az Újpest csapatában is, sőt, az Újpest kapusa is volt. Azonban a sportpályafutás nem tudta teljesen feledtetni a múltat és a nehéz anyagi helyzetet. 1993 januárjában követte el első jelentősebb rablását, egy budapesti postahivatalban, ahonnan több mint félmillió forintot vitt el. Ekkor még annyira izgult, hogy menekülés közben meg kellett állnia hányni. Ez a kezdeti bátortalanság azonban hamarosan átadta helyét egy kifinomultabb, ám annál veszélyesebb sorozatnak.
A kilencvenes évek közepére Ambrus Attila kialakította jellegzetes módszereit. Először postahivatalokat, majd utazási irodákat, végül pedig pénzintézeteket kezdett el rabolni. A legtöbb esetben taxival érkezett a helyszínre és úgy távozott, anélkül, hogy a taxisofőrök bármit is sejtettek volna. Ragadványnevét, a "Viszkis"-t onnan kapta, hogy a közbeszédben elterjedt: közvetlenül a rablások előtt, a helyszínekhez közeli kocsmákban vagy presszókban 1-2 deci whiskyt ivott. Ez a szokás hozzájárult ahhoz a képhez, hogy egyfajta "szabálykövető", mégis kiszámíthatatlan elkövetőként jelenjen meg a köztudatban.
A Viszkis taktikái: Terepszemle, álcázás és a rendőrség megtévesztése
Ambrus Attila rablásai nem voltak spontán akciók. Minden esetben alapos terepszemlét tartott, felmérte a bankfiókok biztonsági rendszerét, és kiszámolta, mennyi idő alatt érnek oda a riasztott rendőri egységek. Gyakran többször is visszatért ugyanazokra a helyszínekre, ám minden alkalommal igyekezett elváltoztatni a külsejét. Különböző parókákat, műszakállakat, szemüvegeket és ruhákat használt, hogy minél nehezebben legyen beazonosítható.
A viszkis rabló - Dokumentum film 2010. Teljes Film
Egy alkalommal még a nyomozó, Varju Lajos maszkjává maszkírozva követte el a rablást, hogy ezzel is bosszantsa a hatóságokat. Ezek a provokatív húzások tovább táplálták a róla szóló mítoszt, és egyre inkább egyfajta "szupergonosz" képét erősítették, aki képes kijátszani a rendszert.
A Viszkis pénze: Egzotikus utazások, luxus és a pénz elherdálása
Ambrus Attila hat év alatt összesen harminc pénzintézetet, postahivatalt és utazási irodát rabolt ki, és becslések szerint mintegy 200 millió forintot zsákmányolt. A befolyt összegeket nem takarékoskodásra vagy befektetésre használta, hanem az akkori viszonyokhoz képest rendkívül fényűző életmódra költötte. Egzotikus tengerpartokon múlatta az időt, járt Tunéziában, Thaiföldön, Dominikán, a Seychelle-szigeteken, a Holland Antillákon és számos más országban. Híres volt a nőkről, az autókról és a kaszinókról is, amelyekre jelentős összegeket költött.
A rabolt pénz nagy részét azonban nem tartotta meg. A pénz elherdálása, a folyamatos költekezés és a túlzott luxus hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrség végül elfogta, és hogy a vagyonából nem tudta magát anyagilag függetleníteni a szabadulása után sem.
A Viszkis elfogása és börtönévei: A történelem viharában
Ambrus Attila elfogása nem volt egyszerű. Többször is sikerült megszöknie a rendőrök elől, ami csak tovább növelte a róla szóló legendát. 1999 januárjában, egy budapesti utazási irodában elkövetett rablás után próbált meg elmenekülni. Egy társával együtt 18 millió forintot zsákmányoltak, és gyalog menekültek. A rendőrök szinte utolérték őket, ám Ambrus vakmerő módon leugrott a rakpartról, és eltűnt.
Végül 1999. október 27-én este fogták el az Erzsébet királyné útja és a Nagy Lajos király útja sarkán. Az elfogás dramaturgiája is hozzájárult a róla szóló történetekhez. A rendőrségnek végül egy leejtett telefonkártya segített azonosítani azt a férfit, aki rendszeresen ételt vitt Ambrus rejtekhelyére. Az elfogás során Ambrus bermudanadrágban, fegyverrel a matrac alatt nyitott ajtót a rendőröknek, de végül megadta magát.
A bíróság 17 év fegyházbüntetésre ítélte. Börtönévei alatt azonban nem tétlenkedett. Leérettségizett, angolul tanult, elvégezte a Dunaújvárosi Főiskola kommunikáció szakát, és kerámiázni kezdett. Ezek a tevékenységek segítettek neki abban, hogy a börtönévek után tiszta lappal kezdjen új életet. 2012. január 31-én jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezték.
A Viszkis öröksége: Kultusz, média és a valóság
Ambrus Attila története sokkal több, mint egy egyszerű bűnügyi eset. A kilencvenes években a rendszerváltás utáni társadalmi változások, a növekvő társadalmi különbségek és a reménytelenség közepette a Viszkis alakja egyfajta szimbólummá vált. Sokan a szegények Robin Hoodjaként tekintettek rá, aki szembeszáll a gazdagokkal és a rendszerrel. Ez a kép azonban nem teljesen fedte a valóságot. Ambrus nem osztogatott pénzt a szegények között, és bár igyekezett elkerülni a közvetlen erőszakot, több rablása során is volt, hogy a szerencsén múlt, hogy senki sem sérült meg komolyabban.
A média is jelentős szerepet játszott abban, hogy Ambrus Attila kultfigurává vált. Könyvek, dalok, sőt, még filmtervek is születtek a történetéről. Ganxsta Zolee 2000-ben rappelt róla, hogy "A csíki párduc a király, a Viszkis a legnagyobb tanár". A Rendőrség-történeti Múzeum külön kiállítást szentelt neki "Oda a Viszkis-legenda, avagy egy pénzsóvár sorozatrabló ámokfutása" címmel. 2017-ben Antal Nimród rendezésében be is mutatták az "A Viszkis" című filmet, amely Ambrus Attila életét dolgozta fel.
A kormány és a rendőrség képviselői ugyanakkor kritikusan viszonyultak a Viszkis körüli kultuszhoz. Fülöp Valter, a rendőrség akkori bűnügyi helyettese, aki részt vett Ambrus elfogásában, hangsúlyozta, hogy a bankrablás nem macsó dolog, és emlékeztetett azokra az áldozatokra, akiknek a fejéhez pisztolyt fogott, és akiknek az élete traumaként élt tovább.
A Viszkis a börtön után: Újrakezdés és a jövő
Ambrus Attila szabadulása után igyekezett elkerülni a média figyelmét, és tiszta lappal akart új életet kezdeni. Kerámiákat készít és árul, ezzel tartva fenn magát. Története azonban továbbra is foglalkoztatja a közvéleményt. Kérdés, hogy vajon képes lesz-e véglegesen elszakadni a bűnözés világától, vagy a jövőben újrakezdi-e, ha nehéz helyzetbe kerül. Története egyfajta figyelmeztetés is a fiatalok számára, hogy a bűnözés sosem vezet jóra, és hogy a hősök, akiket a médiában látunk, sokszor csak a valóság illúziói.
A Viszkis személye továbbra is vitatott marad: volt, aki durva és féktelen bankrablónak tartotta, mások pedig ünnepelt hősnek. Ez a kettősség teszi Ambrus Attila történetét igazán izgalmassá és elgondolkodtatóvá a magyar társadalom és a bűnözés természetét illetően.
tags: #bankrablasok #magyarorszagon #whiskys