A művészet és a történelem gyakran fonódik össze váratlan módokon, új megvilágításba helyezve múltunk és jelenünk eseményeit. Egy 1996-ban Koppenhágában rendezett képzőművészeti kiállítás plakátja, amelyen José Antonio Dávila venezuelai szürrealista festőművész "Presence XIV" című alkotása szerepel, kiváló apropót kínál arra, hogy elmélyüljünk a művészettörténet és a kortárs magyar történelem, különösen a diktatúrák örökségének kérdéseiben. A plakát, mely Fábry József magyar-venezuelai fotográfus számára készült dedikációval, egyedi módon kapcsolódik a 20. századi magyar történelem kulcsfontosságú eseményeihez és az azokat kutató tudósok munkásságához, mint amilyen Borhi László történész is.
A Művészeti Esemény: Dávila Kiállítása és a Plakát Jelentősége
A "José Antonio Dávila venezuelai festő koppenhágai tárlatának színes reklámplakátja [1996.]" egy különleges dokumentum. A színes kőnyomat, melynek mérete 570x450 mm, összesen 200 számozott példányban készült. A plakát nem csupán egy kiállítás hirdetése, hanem egyben műtárgy is, amelyet Fábry József magyar származású fotográfus és műgyűjtő számára dedikált a művész: "87/200. Mi querida amigo Joseph Fabry. José Antonion Dávila 96." Ez a személyes érintettség és dedikáció emeli a plakát értékét, különösen, ha figyelembe vesszük Fábry József (1926-2012) kalandos életútját. Fábry a háború utáni Magyarországon a Chappy Big Band jazz-zenekar tagja volt, majd Németországban és Ausztriában zenélt, mielőtt 1950-től Dél-Amerikában telepedett le.
José Antonio Dávila (sz. 1935) maga is elismert venezuelai szürrealista festő, akinek munkássága Európa-szerte ismert. A koppenhágai tárlat, amelyen "Presence XIV" című festményével szerepelt, 1996. szeptember 17-30 között volt látogatható. A plakát alján található saját kezű dedikáció nem csupán a művész és a fotográfus barátságát tanúsítja, hanem összekapcsolja a latin-amerikai képzőművészetet a magyar diaszpóra egyik érdekes alakjával.
A Történelmi Kontextus: Nagy Imre Újratemetése és a Diktatúrák Öröksége
A plakáton szereplő művészeti esemény és annak dedikációja, valamint a rendelkezésre álló információk egy másik, mélyebb történelmi témához vezetnek: Nagy Imre és mártírtársainak újratemetéséhez, és az ahhoz kapcsolódó társadalmi és politikai folyamatokhoz. Susa Éva igazságügyi antropológus kulcsszerepet játszott az 1958. június 16-án kivégzett politikus földi maradványainak azonosításában. Ez az azonosítás tette lehetővé a rendszerváltás egyik szimbolikus eseményét, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését, amelyre pontosan 36 évvel azelőtt került sor. Susa Éva felkérése élete fordulópontja lett, hiszen ettől kezdve vált az a szakember, aki a jeltelenül elföldeltek nyomát kutatja. Ez a kutatómunka rávilágít a diktatúrák kegyetlenségére és az igazságkeresés fontosságára.
A diktatúrák örökségével foglalkozik Borhi László történész is, a bloomingtoni Indiana Egyetem professzora. Az általa megírt "A túlélés stratégiái - Élet és halál a náci és a kommunista diktatúrákban" című kötete kapcsán adott interjúban Borhi László felveti a magyarság önmagával szembeni kegyetlenségének kérdését, és elemzi a rendszerváltás utáni időszak politikai dinamikáit.
A diktatúrával való megbirkózás: Az Egyesült Államok és Magyarország, 1956-1989
A Rendszerváltás Politikai Dinamikái: Német Pártok és Magyarország
Az 1989-es év eseményei, amelyek a rendszerváltáshoz vezettek Magyarországon, rendkívül összetettek voltak, és jelentős nemzetközi szereplőket is érintettek. A rendelkezésre álló dokumentumok betekintést nyújtanak a nyugatnémet politikai pártok, különösen az SPD és az MDF álláspontjába a magyarországi folyamatokkal kapcsolatban.
Volker Rühe, akivel Nyers Rezső találkozott, aggódott az állampárt, az MSZMP sorsa miatt. Tartott attól, hogy az ellenzék demagóg, nacionalista szlogenekkel fogja megnyerni a tömegeket és megbuktatni az MSZMP-t. Az MDF vezetői azonban megnyugtatták Rühe-t, hogy az MSZMP reformerei helyet kapnak majd az új kormányban, és a párt tiszteletben tartja az ország szövetségesi kötelezettségeit. Rühe meggyőződése volt, hogy az MSZMP reformerei nélkül nem történtek volna radikális változások, és nélkülük nem alakulhattak volna meg más pártok sem.
Az SPD elnöke, Hans-Jochen Vogel még határozottabban állt ki az állampárt mellett. Nyers Rezső figyelmeztetéseit meghallgatva a destabilizálódás és a pártszakadás küszöbönálló veszélyeiről, Vogel leszögezte, hogy más körülmények között nem üdvözölne egy kommunista pártot, de Magyarország esetében ez nagyon jól jönne. Támogatta az átalakulást, de csak úgy, hogy az ne vezessen káoszhoz. Ez a német álláspont mögött valószínűleg Mihail Gorbacsov félelmei húzódtak meg.
Helmut Kohl kancellár biztosította Gorbacsovot, hogy az NSZK nem fog beavatkozni más államok belügyeibe, legyen szó Magyarországról vagy Lengyelországról, hogy ne taszítsa vissza Európát a bizalmatlanság és feszültség légkörébe.
Amikor Németh Miklós magyar miniszterelnök 1989. augusztus 5-én Gymnichben találkozott Kohl-lal, bizonytalannak mutatkozott Magyarország Varsói Szerződésbeli szerepét illetően. Kifejtette, hogy a semlegesség nem része pártja terveinek, de bármilyen külföldi beavatkozás arra késztetné, hogy felülvizsgálja álláspontját. Megjegyezte azt is, hogy a lengyel események gondot jelentettek Gorbacsovnak, aki nyomást gyakorolt a lengyel pártra, hogy őrizze meg hatalmát. Németh elpanaszolta Alan Cranston kaliforniai szenátor kijelentését, miszerint az amerikai segítség feltétele egy koalíciós kormány megalakítása. Kohl megnyugtatta Németh-et, hogy George H. W. Bush amerikai elnök nem így vélekedik, és jelezte, kérni fogja az amerikai elnököt, támogassa Magyarországot. Továbbá megerősítette azt az álláspontját, hogy a reformok nem lehetnek elhamarkodottak. Lengyelország számára hasonló német intelmeket kézbesítettek.
A Magyar Tudományos Akadémia Szerepe és az Akadémikusok Munkássága
A rendelkezésre álló információk rávilágítanak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szerepére is a tudományos kutatásban és a közéleti diskurzusban. Számos akadémikus és kutató neve merül fel, akiknek munkássága különböző területeken jelentős.
Kutatás az ókori Brigetióban: Egy régész, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán dolgozik, kiemelkedő eredményeket ért el az ókori Brigetióban (ma Komárom/Szőny) végzett régészeti feltárásokkal. Eredményeit 2013 óta 37 konferencián, 8 könyvben és 27 cikkben tette közzé. Kiemelkedik a "Die Römer in Ungarn" (Darmstadt, 2014) című könyve. Módszere az általa közzétett feliratos forrásokból és tárgyi leletanyagból kibontakozó lokális történelem pannoniai és római birodalmi kontextusba helyezése. Vezetője egy MTA által támogatott kutatócsoportnak. 2015-ben az ELTE BTK dékánja, 2017-ben az ELTE rektora lett. 2018-tól az MRK társelnöke és a CELSA elnöke.
Diszlexia kutatása: Egy kutatóprofesszor, aki az MTA TTK-ban dolgozik, és a BME és a Pannon Egyetem egyetemi tanára, számítógépes szűrővizsgálata feltárta a diszlexia genetikai és kognitív tényezőit. Kimutatta, hogy a magyar nyelvi szabályos szóhangsúly merev reprezentációt alakít ki, míg a szavak jelentésének megjelenéséig bármilyen hangsúlymintázatra kialakítható a reprezentáció. Az atipikus fejlődési mintázatok idegtudományi elemzésének sikerét mutatja a 2018-ban elnyert Marie Curie Training Network pályázata. Kutatásainak közvetlen közoktatásai jelentőségük és alkalmazhatóságuk van.
Külkapcsolatok és emigráció kutatása: Egy termékeny kutató, akinek brit és amerikai történeti tanulmányai jelentek meg, amerikai történelmi tankönyv társszerzője, és új kötete az "Az orosz birodalom születése". Érdemben hozzájárult Magyarország 19-20. századi külkapcsolatainak, az emigrációba szorult magyarok többlépcsős útjának sokoldalú megismeréséhez.
Művészettörténeti kutatások:
- Egy 1940-ben Győrött született kutatóprofesszor, aki 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 2010 óta az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének nyugalmazott kutatóprofesszora. Korábbi munkásságával megalapozta szakmai tekintélyét. Munkái között fontos szerepet játszanak a korszak mecénásaira (különösen az Esterházyakra) vonatkozó, továbbá a kertművészetről szóló kutatások. Két, megszokott területétől különböző (Csontváryról és Markó Károlyról szóló) tanulmánya igazi mesterremekként megfelel egy iskolateremtő egyéniség módszertani bravúrjának.
- Egy 1955-ben Budapesten született kutató, aki 1974-1979 között az ELTE Természettudományi és Bölcsészettudományi Karain végzett matematikus-művészettörténészként, 2010-ben szerzett MTA doktora címet. 2013 óta az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos tanácsadója. Az egyik legszélesebb látókörű művészettörténész, akire ösztöndíjas tanulmányai, nemzetközi szakmai szervezetekben betöltött tisztségei is képesítik. Széles körű tudását műemléki szakemberként, épületkutatóként végzett tevékenysége alapozta meg. Műemléki vállalkozás a Lapidarium Hungaricum c. kőemlék-katalógus is. Jelenleg a műemlékvédelem történetének, metodikájának legjobb ismerője. A kőemlék-korpuszhoz kapcsolódó személyes munkája a középkori magyarországi síremlékek korpusza. A síremlékeknek és velük kapcsolatos történeti kérdéseknek közép-európai tekintélyű specialistája. További interdiszciplináris érdekű kiágazások: a Sárkányrend története, az ún. „vörösmárvány” mint jelentéshordozó a középkori és a reneszánsz művészetben.
- Egy 1946-ban Budapesten született kutató, aki a tudomány doktora, munkahelye az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Esztétika Tanszéke. Radnóti Sándor a művészetfilozófia területén alkotott maradandót. Az 1970-es években könyvet írt Benjaminról, majd a misztika és a líra összefüggéseiről. Ezután egy nagyobb projekt keretében rekonstruálta számos jelentős 20. századi művészettörténész (Riegl, Dvořák, Worringer, Panofsky, Kubler stb.) művészetfilozófiáját. Ezeknek a szerzőknek a magyar publikálása - mint ahogy Benjamin legterjedelmesebb magyar gyűjteménye is - az ő nevéhez fűződik. A művészethamisításról szóló filozófiai monográfiája 1995-ben jelent meg magyarul és 1999-ben angolul, s a téma egyik fontos hivatkozási pontjává vált. Ezután a művészetkritika elméletével, illetve múzeumfilozófiával foglalkozott. Eddig tizenöt könyve jelent meg. Számos filozófiai művet szerkesztett és válogatott. Jelentős irodalomkritikusi munkássága is. Az ELTE professzoraként ő szervezte meg és vezeti az egyetem esztétikai doktoriskoláját.
Addiktológia és fejlődéspszichológia:
- Egy kutató, akinek áttörő teljesítménye az addiktológia pszichológiai elmélyítése, korábban nem vizsgált populációk bevonása a kutatások látókörébe, a viselkedési addikciók úttörő tanulmányozása. Szakmai pályafutásának fontos fejleménye vezetői tisztsége a Magyar Addiktológiai Társaságban, az Akadémiai Díjjal honorált Journal of Behavioral Addiction folyóirat létrehozatala, nemzetközi konferenciák sorozata és az International Society for the Study of Behavioral Addictions társaság szervezése, melynek ő az elnöke.
- Egy kutató, akinek közleményeinek gazdagsága szembeötlő (impaktfaktora 367,5, a rá vonatkozó idézetek száma 4970, h-indexe 39). A pszichológusképzésben programfejlesztő, megújító szerepet játszik, melynek nyomán 2013-ban egyetemi tanár és 2014-ben az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának dékánja lett, a Pszichológiai Doktori Iskola vezetője.
- Egy kutató, aki a hazai látáskutatás és a megismerési folyamatok fejlődési elemzésének nemzetközi sikereket elért kiemelkedő kutatója. Az 1990-es években több mint egy évtizedig az Egyesült Államokban dolgozva feltárta a vizuális alakszerveződés integratív mechanizmusait. Hazatérve több műhelyt hozott létre (BME, PPKE) az észlelés és megismerés fejlődésének vizsgálatára. Jelenlegi kutatásai serdülők kognitív és idegrendszeri érését vizsgálják.
Filozófia kutatása:
- Egy 1970-ben Budapesten született kutató, aki 2010 óta az MTA doktora filozófia tudományágban, 2012 óta egyetemi tanár a Közép-európai Egyetemen (CEU). Szűkebb szakterülete az elmefilozófia és ismeretelmélet a kortárs analitikus filozófiában.
- Egy kutató, akinek tanulmányai vezető nemzetközi filozófiai folyóiratokban és szerkesztett kötetekben jelentek meg. Kelemen Jánossal közösen írt "Nyelvfilozófia" c. könyve a tárgy tanításának alapműve Magyarországon. Tim Crane-nel közösen írt és szerkesztett "Metaphysics: A Guide and Anthology" c. kötete (Oxford Univ. Press, 2004) a kortárs analitikus metafizika meghatározó körképét adja. A CEU filozófia tanszékének alapító tagja, egy ideig tanszékvezetője volt. Fontos szerepet játszott a filozófia szak megteremtésében.
Középkori történelem kutatása:
- Egy 1952-ben Pécsett született kutató, aki 2003 óta az MTA doktora. A középkori történelem kutatásának kiemelkedő, Európában is jól ismert képviselője. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Történeti Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének professzora, az Akademie der Wissenschaften und Literatur (Mainz) levelező tagja.
- Egy kutató, aki munkájában szervesen kapcsolódik a medievisztika és a szláv filológia, ezért a magyar és kelet-európai történelmet a szláv és latin nyelvű forrásai alapján regionális összefüggésekben tudja kutatni. 17 könyve jelent meg, 65 folyóiratcikke itthon, 10 külföldön, 23 könyvet szerkesztett. A tudományos, tudománynépszerűsítő és tudománypolitikai vonatkozású előadásainak száma különösen magas. A független hivatkozásainak száma 816, h-indexe 12.
Fejlődéslélektan kutatása: Egy 1960-ban Budapesten született kutató, aki 2004 óta az MTA doktora pszichológia tudományágban. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Karának tudományos dékánhelyettese, a Pszichológiai Intézet intézetvezetője, az MTA-PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoport vezetője.
Ezen akadémikusok munkássága jól mutatja a magyar tudományos élet sokszínűségét és nemzetközi jelentőségét, hozzájárulva a történelem, a művészet, a pszichológia és más területek mélyebb megértéséhez.
A Diktatúrák Brutalitása és az Önmagával Szembeni Kegyetlenség Kérdése
Borhi László történész felvetése, miszerint "Miért ilyen kegyetlen a magyarság saját magával?", mélyen elgondolkodtató. Ez a kérdéskör érinti a 20. századi magyar történelem legsötétebb fejezeteit, beleértve a nyilas és a kommunista diktatúrát. A "Hogyan kerültek akasztott emberek csokoládészállító autókba?" kérdés egy olyan groteszk és borzalmas jelenségre utalhat, amely a diktatúrák abszurditását és embertelenségét illusztrálja.
A Jelcin-éra oroszrajongása, amelyet Borhi László nyugati önbecsapásnak nevez, arra utal, hogy a nyugati országok tévesen értékelték Oroszország politikai irányát a rendszerváltás után. Borhi szerint Moszkva már a kilencvenes években a sztálinizmus felé kacsingatott, Vlagyimir Putyin pedig mintaként tekint a diktátor külpolitikájára. Ez a történelmi párhuzam és analógia rendkívül fontos a jelenlegi geopolitikai helyzet megértéséhez.
A "Túlélés stratégiái" című kötet címe is arra utal, hogy az emberek hogyan próbáltak meg túljutni a náci és a kommunista diktatúrák embertelen körülményein. Ez a téma nem csupán történelmi, hanem mélyen emberi is, hiszen a túlélés, az ellenállás és az emberi méltóság megőrzésének küzdelmét mutatja be.
A rendelkezésre álló információk, bár sokrétűek és látszólag különböző területeket érintenek, egy közös szálon futnak: a történelem, a művészet és a tudomány összefonódása, valamint a múlt megértésének fontossága a jelenlegi kihívásokkal való szembenézéshez. José Antonio Dávila plakátja, amely egy koppenhágai kiállítást hirdet, Fábry József személyes dedikációjával, egyedi módon kapcsolódik ehhez a komplex képhez, emlékeztetve minket arra, hogy a kultúra és a történelem hogyan gazdagíthatja egymást.