Blaufränkisch néven az osztrákok, míg Kékfrankos néven a magyarok ismerik ezt a sötét bőrű, sötét gyümölcsökre épülő bort adó fajtát, amely az Osztrák-Magyar monarchia idején közös kultúrkört jelentett és ma is a hazai szőlő- és borkészítés egyik legkiemelkedőbb jelképe.
„Dark-skinned, dark-fruited Austro-Hungarian variety increasingly well grown and vinified, gaining ground” - olvasható a Wine Grapes könyvben, és a közhiedelem szerint a Kékfrankos az egyik legígéretesebb magyarországi őshonos szőlő, amely Ausztriában is kiváló borokat ad. A történelmi kapcsolatok következetesen megjelennek a borvidékekben és a fajta elnevezésében is: a Soproni-kultúrkörben például Blaufränkisch a neve, míg Magyarországon Kékfrankos a használatbeli elterjedtebb megnevezés.
A fajta azonosítása és terjedése
A Kékfrankos egy őshazájában Magyarországon és a környező régiókban vadon és ültetvényeken egyaránt jelen van; a magyarországi ültetvények közül a legelterjedtebb fekete színű szőlőfajtaként tartják számon. Ausztriában Blaufränkischként az ország egyik legfontosabb vörös fajtája, a klíma és talaj adottságai által kínált feltételek között fejlődik igazán érett, dús borokat adva. A klónok közti különbségek jelentősek lehetnek: Magyarországon a szőlő bő termésű, ugyanakkor ultramediális aromatikájú és élénk savakkal rendelkező borokat adhat, míg Ausztriában a Blaufränkisch gyakran szigorúbb szerkezetű és az érett gyümölcs aromái kifejeződnek.
Termőterületek és regionális adottságok
- Magyarországon a Kékfrankos a leggyakoribb fekete fürtű szőlő, legkiemelkedőbb területei közé tartozik Szekszárd, Eger és Sopron, de Sopron közel az Osztrák Burgenlandhoz is összefügg a Blaufränkisch névvel.
- A magyar borrendek között a Kékfrankos gyakran dominál Bikavér keverésekben, különösen Szekszárd és Eger évjárataiban.
- A Villányi Franc a Cabernet Franc helyett vagy mellett is megjelenik a régióban, ahol a Kékfrankos megbízható, gyümölcsös és savban élénk bort ad.
Tokaj kivételesen az ország egyik leghíresebb borvidéke, ahol a száraz fehér borok és a aszú épp úgy részét képezik a kínálatnak, mint a Kékfrankos helyei az északi és déli határokon belül. Eger területén a Bikavér (Egri Bikavér) és az Egri Csillag fehér keverékei bizonyítják, hogy a régióban a Kékfrankos is fontos szerepet játszik, különösen a Bikavér domináns összetevőjeként, és a minőség magas szinteket ér el főként a klasszikus és Grand Superior szinteken.
Érdekességek és technikák a winemakingben
Állandóan beszélnek a „Hamburger-módszerről” a kékszőlőknél és a fehér szőlőknél egyaránt: a teljes veszőbogyókat kézzel lándzsázva, majd teljes fürttel fedve és végül egy aprólékos kézzel zúzott, destemelt réteggel koronázva érhető el egy félig‑szénsavas, karcsú tannin-szerkezetű bor. A borkészítés során a borkészítők gyakran érintik a bogyókat a minimális oxidáció érdekében, a skenelés hosszú érési időkkel és a hordóból származó hordók használatával támogatva a komplex aromatikát. A vörösboroknál a savak élénkek, a gyümölcsös jegyek frissítőek, miközben a tanninok általában középkategóriában maradnak. Az olaszrizling és Hárslevelű társulások a fehér szőlőknél is gyakoriak a régiókban.
Tokaj és a többi terület rövid áttekintése
Tokaj az ország legikonikusabb borvidéke, ahol a botrytises Aszú és a száraz fehérborok egyaránt meghatározóak; a borvidék területein a különböző termőhelyek (dűlők) jelölése a címkén feltüntethető. Egerben a bikavér-blendek domináns összetevője a Kékfrankos, miközben a terület más fehér és vörös fajtákat is termeszt. Szekszárdon a Bikavér jellegzetes, a Kékfrankos és Kadarka domináns összetevőjével készített változatai találhatók, ahol a strapabíró, komplex borokat kedvelik.
Badacsony a Balaton északi partján vulkanikus talajokkal, különleges mineralitással és Olaszrizling, Szürkebarát, valamint Juhfark gazdag kínálatával kínál érdekes fehér borokat; Somló pedig a Juhfark és hasonló, vulkanikus talajokra jellemző borokról ismert, amelyek kiemelkedő savakat és karakteres mineralitást mutatnak.
Historikus áttekintés és a jelenkori megközelítés
Az 1900-as évektől a rendszerváltozás utáni időszakban Magyarország jelentős változásokon ment keresztül a szőlészetben és borrá válásban. A kommunista időszakban az állami gazdaságok domináltak, és a kistermelők elveszítették jogaikat, ennek következtében sok ősi fajta háttérbe szorult; a rendszerváltás után a gazdálkodók visszaszerezték földjeiket és újraindult a modern borászati ipar. A Kékfrankos ma Magyarországon a leggyakoribb fekete szőlő, és a fajtából készített borok az ország számos régiójában megtalálhatók, például Szekszárdon, Egerben és Sopronban is. Ausztriában Blaufränkisch a második legelterjedtebb fajta, mintegy 3000 ha területen, és a régiók közül Burgenland mellett Sopron is köthető a fajta történetéhez.
Összegzés a fogyasztásról és a jövőről
A Kékfrankos/Blaufränkisch a közép-európai borikingek egyik ékköve, amely gazdag aromatikával, élénk savakkal és változatos stílusokkal jelenik meg a bodorkutatók és a hétköznapi borfogyasztók számára egyaránt. A fajta klónjai és a területi adottságok hatására a borok közt jelentős különbségek mutatkoznak: a Balaton melléki régiókban a gyümölcsös, húsos karakterek dominálnak, míg Sopron és Burgenland tájain inkább a fűszeres, strukturált, csersavban gazdag stílus jellemző. A magyar-osztrák történelmi kapcsolatok tovább élnek a szőlő- és borvilágban, és a Kékfrankos hozzájárul ahhoz, hogy közös hagyományainkat kortárs, kiemelkedő minőségű borokban ünnepeljük meg.
tags: #bott #frigyes #kekfrankos