A Budai Vár zegzugos utcái és évszázados épületei alatt egy elfeledett világ rejtőzik: a mélybe nyúló pincerendszer, melynek története egészen a középkorig nyúlik vissza. Ez a föld alatti labirintus nem csupán a múlt emlékeit őrzi, hanem a bortermelés, a kereskedelem és az emberi leleményesség évszázados lenyomata is. Engedjünk most a régmúlt idők hívó szavának, és fedezzük fel a Budai Vár pezsgő pincevilágának történetét, az Árpád-házi királyok korától egészen a pezsgőgyártás aranykoráig.
A Középkori Emlékek: IV. Béla és Mátyás Király Borospincéi
A Budai Várban tett régészeti feltárások során a föld mélyéből olyan leletek kerültek elő, melyek tanúskodnak a terület gazdag múltjáról. József főherceg a 19. század végén, 1900-ban négy középkori polgárházat vásárolt meg és bontatott el, hogy helyükön saját palotájához díszkertet alakíthasson ki. A bontás során a középkori házfalakat bedöntötték a pincékbe, így alakítva ki a kert alapját. A lerombolt házak alatt azonban a Buda környéki virágzó szőlőskertek borainak tárolására szolgáló pincék húzódtak. Ezeknek a pincéknek a feltárása szó szerint rengeteg föld és törmelék eltávolítását igényelte.
A feltárások során több késő Árpád-kori részletre is bukkantak a régészek. IV. Béla király uralkodása idején, amikor a Budai Vár falai a maiaknál néhány méterrel beljebb húzódtak, már megindult a több ezer ember életét tartósan megvédeni képes erődítmény építése. Ebből a korból származnak a legkorábbi pincék is, melyek nyomai több helyen fellelhetők a Várban. A középkorban a szőlő kiváló befektetésnek számított, mivel a dézsma megfizetésén kívül nem terhelték feudális járadékok. A szőlők adhatók-vehetők voltak, sőt, kölcsönt is lehetett rájuk kapni. A Buda környéki szőlők értékesek voltak mind a termesztés kedvező adottságai, mind Buda kiemelkedő kereskedelmi központ jellege miatt. A hegy, a síkság és a folyó találkozásánál fekvő városban a házaknak elengedhetetlenül rendelkezniük kellett bor tárolására alkalmas pincével.
A Budai-hegyet mészkőpaplan fedi, alatta pedig márgás az alapkőzet. Ez a geológiai adottság nemcsak a szőlőművelés szempontjából volt kedvező, hanem a lakhatóságot is biztosította. Az erősen agyagos márga jól tartotta a vizet, így kutakat lehetett ásni bele. A Pincemúzeumban egy Mátyás király korabeli pinceágának végén még ma is megtekinthető egy ilyen, a márgakőbe vájt kút. A régészeti feltárások során egy húsz méter mély kutat is találtak, amelyet egészen a 19. század végéig használtak.
A régészek számos építészeti emlékre bukkantak, köztük egy pinceajtóra, amelyen látszik a vasalás. Az ajtó mögött egy aknaszerű leeresztő nyílás szolgált az áruk fel- és lehúzására. A négy polgárház pincéje egykoron természetesen egymástól falakkal volt elválasztva. A bejárhatóság érdekében a feltárásokat követően átjárókat vágtak közéjük, így jött létre az ezernégyszáz négyzetméteres, egybefüggő pincekomplexum.
Mátyás király korában a Budai Vár jelentős építkezések színhelye volt. A király udvarában nem csupán a politikai és katonai élet zajlott, hanem a kulturális és gazdasági élet is virágzott. A királyi udvarhoz kapcsolódó bortermelés és borkereskedelem is kiemelt szerepet játszott. Az egyik feltárt pince Mátyás király sebésze, Ragusai István dalmát emberé volt, aki az egri püspökség boraival is kereskedett. A pince boltozata teljesen eredeti, hasított márgás palakőből készült. A szellőző aknán keresztül jutottak le a régészek a pincébe, ahol egy épen maradt reneszánsz pince tárult eléjük. Közelében állt Mátyás király Jakab nevű ágyú- és harangöntő mesterének pincéje és háza is.
A Budai Vár kevésbé látogatott részén
A Királyi Borház és Pincemúzeum: Borok és Ízek Utazása
A Királyi Borház és Pincemúzeum falai között a magyar borvidékekkel és az italkultúrával nem csupán elméletben, hanem testközelből is megismerkedhetünk. Bor-, pezsgő- és pálinkakóstolók keretében az érzékeket is megmozgató beavatásra kerülhet sor, szakemberek irányításával, akik magukkal viszik a látogatókat a világ borvidékeire.
Törley József és a Budafoki Pezsgőgyártás
A magyar pezsgőgyártás történetében Törley József neve elválaszthatatlanul összefonódik a minőséggel és a sikerrel. Törley József 1858-ban született Szabadkán. Apja, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban honvéd századosként vett részt, később magyarosította családnevét Törley-re. Fiát a grazi kereskedelmi akadémiára íratta, ahol a fiatal Törley megismerkedett Theophile Roederer francia pezsgőgyárossal.
Reimsben sajátította el a pezsgőgyártás mesterségét, ahol saját gyárat is létrehozott. Később, bátyja, Gyula anyagi támogatásával telket vásárolt a Duna menti településen, és megbízta Ray Rezső Lajost, a francia származású építészt a gyár terveinek elkészítésével. Ray Rezső Lajos a zürichi Polytechnikumban szerzett építészi oklevelet, és mestere Gottfried Semper volt.
A Törley-pezsgőpincészet gyárépületei a 20. század elején épültek fel Ray Rezső tervei szerint. Az első épület 1882-re készült el, ipari funkciójának megfelelően különösebb díszítés nélkül, piros téglahomlokzattal. A felszíni építménynél azonban sokkal fontosabb volt a pincerendszer. A jó pezsgő készítésének egyik alapfeltétele az egyenletes hőmérséklet, amit a budafoki mészkőbe vájt, mintegy húszezer négyzetméter alapterületű pincék remekül biztosítottak.
Törley eleinte a Franciaországban tanult eljárást alkalmazta, és az üzemet francia szakemberek szerelték fel. A magyar kreativitás azonban arra sarkallta, hogy a technikát folyamatosan fejlessze. Törley vezette be Magyarországon a fagyasztással történő seprőeltávolítást, gépesítette a gyártósorokat, teherautókkal végezte a szállítást, és nagy hangsúlyt fektetett a reklámozásra. A minőséget úgy garantálta, hogy a gépek ellenére is jelentős részben támaszkodott a munkások kézi erejére, így valójában egy pezsgőmanufaktúra jött létre Budafokon.
A remek természeti adottságok, az új technológia és a szorgalmas munka meghozta gyümölcsét: a Törley pezsgő a legvagyonosabb rétegek kedvenc itala lett. 1885-ben az Országos Kiállításon aranyérmet nyert, 1896-ban pedig a császári és királyi udvar szállítójaként jelent meg az Ezredéves Kiállításon. Ebben az évben az uralkodó nemesi címet adományozott a cégalapítónak. Ekkoriban már évi háromszázezer palack pezsgőt állított elő az üzem, a 20. század elejére pedig a milliós példányszámot is átlépte.
A sikeres vállalkozást reprezentatív építkezések is kísérték. Törley József a gyártól nyugatra, a lejtős domboldalba kastélyt építtetett, melyet fia, ifj. Ray Rezső Vilmos fejezett be 1904-ben. Az épület romantikusan aszimmetrikus elrendezésű, franciaországi gótikus, illetve reneszánsz várak hatását mutatja. A Törley-kastélytól délre építette fel Sacelláry György is a kastélyát Irén lánya részére, akit Törley József 1885-ben vett feleségül.
A Budai Vár Pincevilágának Újjászületése és Jelene
A Budai Vár épületei alatt húzódó többszintes barlang- és pincerendszer a középkori és újkori okleveles emlékek tanúsága szerint a budai polgárok egyik legfontosabb gazdasági tevékenységének, a szőlőművelésnek és a borkimérésnek állít emléket. A sziklára alapozott házak nagyméretű pincéiben tárolták a boroshordókat és a hűtést igénylő élelmiszerkészletet.
A 18-19. század során, a Várhegy környéki szőlők kipusztulása miatt a pincék elvesztették jelentőségüket. A legalsó szinten lévő mélypincék törmelék- és hulladéklerakó helyekké váltak, alámosva az épületek alapjait. Az állandó veszélyforrást jelentő vári mélypincék megmentésére csak 1932 és 1936 között került sor. Kadić Ottokár vezetésével a Magyar Barlangkutató Társulat komoly régészeti és geológiai eredményeket ért el a barlang pincék feltárásával. 1935-ben megnyitották az első Barlangtani Múzeumot, majd 1936-ban további két teremmel bővült a látogatható barlangrendszer.
A második világháború megakadályozta a teljes barlangrendszer kiépítését. 1943-ban a főváros megszüntette a Barlangtani Múzeumot, hadi célokra lefoglalta a barlangot, majd a Szentháromság tér alatti területet összekötötte más pincékkel, létrehozva a mintegy négy kilométer hosszú Nagylabirintust. A légoltalmi átalakítások során a Sziklakórházat is kialakították. Az 1950-es években a teljes labirintust modern óvóhellyé építették át.
1961 és 1975 között ismét látogatható volt a Nagylabirintus, felújították és megnyitották a Barlangtani Kiállítást és a Várbarlangot. Pénzügyi nehézségek miatt azonban 1975-ben ismét bezárták a mély pincerendszert.
A Budapesti Történeti Múzeum régészei 2023-ban a Budai Várban, a királyi palota lebontott északi szárnya, az úgynevezett A-épület helyén egy különleges középkori mélypincére bukkantak. A feltárás során a szakemberek egy 14-15. századi nemesi ház mélypincéjére leltek, melynek földrétegeiből számos értékes lelet, köztük egy 15. századi bronz fej, kék-fehér ónmázas kályhacsempék, valamint pénzérmék és Hunyadi János ezüstdenárja került elő. A mélypincét valószínűleg a 14. században alakították ki, és a 11-12 fokos állandó hőmérséklet miatt élelmiszer tárolására is alkalmas volt.
A Budai Vár pincevilága tehát nem csupán a múlt emlékeit idézi, hanem a jelenben is lehetőséget kínál a kikapcsolódásra és a kulturális élményekre. A Királyi Borház és Pincemúzeum, valamint a feltárások révén megismert középkori pincék mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogatók betekintést nyerjenek Buda gazdag történelmébe és az italkultúra fejlődésébe. A borvidék egykoron virágzó múltja ma is érezhető, és a különleges pincehelyiségek, a kóstolók és a tárlatvezetések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Budai Vár pincevilága ne csak a múlt, hanem a jövő számára is vonzó célpont legyen.