Szekszárdi borvidék Dél-Magyarországon, Tolna megyében található, Szekszárd városa körül. Területe kb. 2.500 hektár, dombvidéki jellegű, lankás dombokkal és völgyekkel. A klíma mérsékelten kontinentális, meleg nyarakkal és enyhe telekkel, ami ideális a teljes éréshez és a testes vörösborok kialakulásához. A borvidék területe 6000 ha, melyen főként vörösszőlők dominálnak, és a szőlőhegyek talajtaga agyag és homokkő, helyenként lösztakaróval fedettek. A szőlőtermesztés hagyományai a római korig nyúlnak vissza, és a középkorban helyi fogyasztásra, illetve pécsi piacokra termeltek. A modern kori bortörvények szerint a bikavér nevet kizárólag szekszárdi és egri pincészetek használhatják.
Vörösborokban a Szekszárdi borvidék testes, fűszeres, gyümölcsös stílusú, gazdag tanninnal és magas érlelési potenciállal bír. A fajták között meghatározó a Kékfrankos, Kadarka, Cabernet Sauvignon, Merlot és Cabernet Franc, utóbbiakból különféle házasítások és prémium dűlőszelektált tételek készülnek. Kadarka a tradicionális magyar vörösborok egyik zászlóshajója, míg a Kékfrankos a vidék emblémája, amelynek klónjai mésztűrőek és kiválóan megtestesítik a dűlők adottságait. Cabernet Sauvignon és Merlot is jelentős részt foglal el a szőlőállományban, és a helyi borászok gyakran készítenek belőlük zászlóshajókat és borvidéki cuvée-ket.
Szekszárdi borvidék jellegzetessége a vörösbor dominanciája és a magas minőség, különösen a Kékfrankos és Kadarka házasításokban. A környék turisztikai és kulturális jelentősége is nagy: Szekszárd központja, számos pince és borút, valamint a Kadarka Fesztivál népszerűsítik a helyi borokat. A borászatok szorosan kapcsolódnak a helyi turizmushoz, borkóstolási lehetőségek, pincelátogatások és borút-programok várják az érdeklődőket.
A Szekszárdi borvidék története gazdag és összetett. A római korban Alisca néven ismert Szekszárd környéke már Marcus Aurelius Probus római császár idején szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkozott. A török hódoltság idején a fehér bor mellett a vörös is honosodott; a kadarkát a törököktől elmenekülő rácok hozták ide, és a törökök kivonulásával a borkészítés jelentős bevételi forrássá vált. A 18-19. században a német telepesek érkezése és a szaktudás ötvöződése felemelte a borvidék minőségét, megkezdődött a héjonerjesztés, a pince-tárolás, a karózás és a trágyázás alkalmazása. A filoxéra-járvány következményei után a kékfrankos, a kadarka és más fekete szőlők rehabilitációja folytatódott, majd a 20. században a Cabernet-s Sauvignon és a cabernet-franc is megjelent a domboldalakon.
Napjainkban a Szekszárdi borvidék dinamizmust mutat: a közepes és nagyüzemi termelők korszerű technológiával dolgoznak, a családi borászatok pedig hagyományos és modern technikákat egyaránt alkalmaznak. A pincesorok és dűlők sokszínűsége lehetővé teszi rozék, siller-szerű borok és különleges dűlőszelektált tételek létrejöttét is. A szekszárdi bikavér nevet a magyar bortörvény szerint a vidék pincészetei használhatják, és a szekszárdi vörösborok nemzetközi hírnevet élveznek; a vidék vallja és hirdeti, hogy a kékfrankos és kadarka házasításai különösen kiemelkedőek.
Érdekességek és kultúra összefonódása a borvidéken: a Szekszárd-Kadarka kapcsolat évszázadokra nyúlik vissza, de ma a fajták közt sokszínűség figyelhető meg, és a vidéket a kadarka hazájaként említik gyakran. A vidék legendás borászatai közé tartozik a Tüske Pincészet, Takler Borászat, Királyudvar, Frittmann Pincészet és Pata Borház, amelyek mind a minőség és történelmi hagyományok tiszteletben tartásával dolgoznak. A Vidékjáró Terepjárós dűlő-kóstolótúrák során a látogatók bejárhatják a főbb dűlőket, és kóstolhatják az ott termelt borokat. A Szekszárdi borvidék egybefüggő és mégis sokszínű terület, ahol a dűlőkre jellemző talaj- és klimatikus adottságok a borok karakterét jelentősen formálják.
A talaj és klíma összességében hozzájárul ahhoz, hogy a Szekszárdi borvidék hosszú tenyészidejű, testes és érett borokat adjon, és hogyan alakul a fajták variációja a történelem folyamán, így a borvidék ma is a vörösborokra specializálódva, a világ minden táján ismert és elismert. A vidék központja Szekszárd, és a környék települései között megtalálhatóak Zomba, Várdomb, Szentgál-Szőlőhegy, Alsónána, Bátaszék, Báta, Decs, Harc, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd és Szálka.
- Szekszárdi borvidék történelmi múltja és a római kori szőlőművelés nyomai.
- Kékfrankos és Kadarka mint alap- és zászlóshajtók, továbbá Cabernet Sauvignon és Merlot jelenléte.
- A borvidék kultúrája és turizmusa: pinceutak, Kadarka Fesztivál, borkóstoló programok.
- A bikavér fogalma és a szabályozás a magyar bortörvény alapján.
Fontos fogalmak és történeti mérföldkövek: Alisca római település, 1267-es adományok, 1061-es adományok, a török hódoltság hatása a borvidékre, filoxéra, német telepesek érkezése, héjonerjesztés elterjedése, a bikavér és a kadarka hagyományai. A szekszárdi borvidék éghajlata és talaja kifejezetten kedvez a későn érő fajtáknak, és a napsütéses órák magas száma hozzájárul a hosszú tenyészidőhöz.
