A magyar gasztronómia és kultúra egyik kiemelkedő pontján, a lenyűgöző panorámával büszkélkedő Aranybástya étterem és kávéházban különleges összefonódás zajlik: a magyar vendéglátás a francia pezsgőkultúra egyik meghatározó alakjával, a Philipponnat champagne házzal. Ez az együttműködés nem csupán egy újabb exkluzív márka megjelenését jelenti a piacon, hanem egy mélyebb kulturális és kulináris párbeszéd kezdetét is. Az Aranybástya, amelynek falai történelmet és művészetet őriznek, tökéletes otthont ad a mintegy ötszáz éves múlttal rendelkező francia pezsgőház eleganciájának és hagyományainak.
Történelem és Művészet a Bástya Falai Között
Az Aranybástya épülete maga is a történelem része. Ezen a helyen állt egykor a törökkori védmű, a sokszögletű Aranybástya, amely 1686-ban, a vár visszafoglalásakor nagyrészt megsemmisült. Maradványai a mai napig fellelhetők a Bástya szinten, emlékeztetve a múlt viharaira. Később báró Hatvany Ferenc birtokába került az épület, innentől kezdve pedig a budapesti kulturális élet egyik emblematikus pontjává vált. Rengeteg híres festmény és műkincs otthonául szolgált, falai pedig művészek és alkotók találkozóhelyévé váltak. Az étterem ma is folytatja ezt a hagyományt, falain keresztül adják vissza a művészetnek azt, amit az korábban adott nekik. A galéria is az Aranybástya falait erősíti, hiszen ez is egy alkotótér volt korábban, és hisznek abban, hogy a különböző művészetek jól megférnek egymás mellett. Számos művész megfordult már náluk, akik ezeket a falakat megtöltötték tartalommal. Som-Balogh Edina elsőként vette birtokba festményeivel ezeket a falakat, és festményeivel olyan mély mondanivalót adott át a vendégeknek, amely kifejezetten nagy érdeklődésnek örvendett. De Szax Olivér festő is megmutatta saját figuratív szimbolizmusát, Hegedűs Alexandra pedig gesztusokon alapuló absztrakt festészetet mutatott meg, de ugyanezen ágnak egy kötöttebb formáját láthattuk Borbás-Tóth Marica tolmácsolásában is.
Az épület teljes egészében több mint két évvel ezelőtt készült el, ám a kulturális "belakása" a mai napig folyik, folyamatosan újabb és újabb művészekkel gazdagítva a teret.
A Philipponnat: Több Mint Pezsgő, Egy Kultúra
Az, hogy egy francia champagne ház nagykövetnek választ egy éttermet, eleve csak néhány vendéglátóhelynek sikerül itthon. A Philipponnat esetében az Aranybástya az egyetlen. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Philipponnat termékei csak náluk kaphatók, ám a különleges kapcsolat miatt náluk találhatók meg kizárólag egyes különlegességek. Készülnek például egy különleges délutáni pezsgőcsomaggal, ami ennek az együttműködésnek köszönhetően lett összekombinálva az ételekkel, kis falatkákkal.
Az 1522-ben alakult Philipponnat champagne ház abban különleges, hogy egy igazi kultúrát építettek fel az évek alatt a pezsgőkultusz köré. Éppen ezért is hatalmas megtiszteltetés, hogy az Aranybástya a Philipponnat Ambassador háza lehet. Az immár ötszáz éves champagne ház képviselője, aki elhozza nekünk a francia pezsgőkultúra különlegességeit, Francois Philipponnat, aki a család 18. generációját képviseli. Ők nem csupán egy francia pezsgőforgalmazó cég, hanem egy igazi kultúra képviselői, akik immár 16 generáción keresztül űzik ezt hivatásként.
A Kulináris Élvezetek Új Arca: Szél Attila Séffel
Természetesen étteremként az Aranybástya a kulináris élvezeteknek is folyamatos megújulással kedvez. Erről Szél Attila séf gondoskodik, aki nemrég csatlakozott az étterem csapatához, hogy újabb, különleges kínálattal kápráztassa el a vendégeket. Az ő különlegessége, hogy kilenc évesen kezdett el festeni, és saját maga tanulta meg a festészetet, technikákat az internetről. Ez a fajta kreatív és önálló megközelítés jellemzi az Aranybástya konyháját is, ahol a hagyományok tisztelete mellett az innováció is fontos szerepet kap.
A Pezsgő Világa: Több Mint Csak Champagne
A pezsgő nem kizárólag Champagne-ból származhat. A világ számos pontján készülnek kiváló minőségű, tradicionális termékek, amelyek ízben, karakterben és izgalomban is simán felveszik a versenyt a nagy francia nevekkel. A legpatinásabb és legmunkaigényesebb pezsgőkészítési technika a "methode traditionelle", amelynek lépései a következők:
- Első erjesztés és alapbor készítése: A szőlőt leszüretelik, kipréselik, és csendes bort (az ún. alapbort) készítenek belőle.
- Második erjesztés a palackban: A borhoz liqueur de tirage-ot (cukor és élesztő keverékét) adnak, majd palackozzák és koronazárral lezárják.
- Seprőn érlelés (autolízis): Az erjedés után az elhalt élesztősejtek a palackban maradnak, és hónapokig, gyakran évekig érlelődnek a borral együtt.
- Rázás (rémuage): A palackokat fokozatosan ferdén lefelé állítják, majd apró mozdulatokkal rendszeresen forgatják.
- A végső cukortartalom beállítása (dosage): A hiányzó bort pótolják, gyakran egy kis cukrot tartalmazó borral (liqueur d'expédition).
Kivételesen szép pezsgők születnek többek között Burgundiában és a Loire-völgyében is. A Cava Spanyolország pezsgője, főleg Katalóniában készül, de más szőlőfajtákat (Macabeo, Parellada, Xarel·Lo) használnak a készítéséhez. Íze gyakran frissebb, gyümölcsösebb, kicsit kevésbé élesztős, mint a francia pezsgőké. Nagyon jó ár-érték arányú ital, a teljesen száraztól az édesig. A legtöbb minőségi Cava a Brut Nature, Extra Brut vagy Brut kategóriába esik, azaz szinte alig tartalmaz hozzáadott cukrot. A Brut Nature különösen népszerű a modern, száraz stílust kedvelők körében. Ünnepi vagy desszertkísérőként a Semi Seco és a Dulce típusok is előfordulnak, de ezek ritkábbak.
A Crémant a Champagne-n kívüli francia régiók pezsgője (például Elzász, Burgundia, Loire). Szintén palackban erjesztik, de a helyi szőlőfajták és kicsit lágyabb stílus különbözteti meg a híres Champagne-tól. Könnyedebb, virágosabb, néha frissebb ital, de mégis komoly minőséget kínál. Ha franciás pezsgőre vágyunk, de nem akarjuk kifizetni a champagne árát, tökéletes választás lehet egy Langlois-Chateau Crémant de Loire Rosé Brut vagy egy Arthur Metz Crémant d'Alsace Cuvée Prestige Brut.
Dél-Afrika prémium pezsgőit az MCC név alatt találod, amely szintén a hagyományos eljárásra utal. Többnyire ugyanazokból a szőlőkből (Chardonnay, Pinot Noir) készítik, mint Champagne-ban, de a melegebb éghajlat miatt kicsit érettebb, trópusi gyümölcsös ízek jellemzik. A dél-afrikai pezsgők nagyon karakteresek, egzotikusabb, vidámabb hangulatot hoznak. Remek alternatívák, ha valami újat kóstolnánk!
A német Sekt több borvidéken is készül, leginkább a Rheingau, Mosel, Pfalz, Baden és Franken régiókban. Az angol pezsgők az utóbbi években óriási népszerűségnek örvendenek, mivel a klímaváltozás miatt Dél-Anglia tökéletes pezsgőszőlő-területté vált. A krétás talaj és a hűvös klíma szinte "mini-Champagne-t" eredményez, sok angol pezsgőt vakteszteken már a francia vetélytársak elé soroltak! Finom, elegáns, citrusos, és néha egészen briliáns pezsgők készülnek itt. Pezsgőink egyre szebbek és több stílusban is készülnek: a klasszikus módszer szerint, palackban erjesztett és könnyedebb, tankos változatokban is elérhetők. A magyar pezsgő egyedi karaktert hoz, gyakran ásványosabb, és a helyi fajták (például a furmint) miatt különleges ízvilágot kínál.
Ugyan a Prosecco a világ legismertebb (és legnagyobb mennyiségben eladott) habzóboraként (spumante), habzóitalaként ismert, de jó tudni, hogy Észak-Olaszországban is készítenek hagyományos eljárással pezsgőket, "Metodo Classico" vagy egyszerűen "Spumante Metodo Classico" néven jelölik őket. A felhasznált szőlőfajták, a Chardonnay és Pinot Noir - ugyanazok a fajták, mint Champagne-ban, de néha a saját klasszikus, a Glera (amit alapvetően a Prosecco-hoz használnak) is előkerül. Frissebb, gyümölcsösebb, kevésbé "briósos" vagy "kenyeres", mint a francia Champagne. Érdemes megismerni ezeket is, mert minden egyes korty új ízeket, kultúrákat és stílusokat hoz közelebb.
Dom Pierre Pérignon és a Pezsgő Mítosza
A világ leghíresebb pezsgőjének neve egy francia bencés szerzetes, Dom Pierre Pérignon nevét viseli. A valóság azonban ennél jóval összetettebb képet mutat, és a fent leírtak közül jóformán semmi sem igaz belőle. A francia szerzetes mindazonáltal megkerülhetetlen figura a borvidéknek, és tény, hogy Champagne nem lenne ugyanaz, ha nincs az ő újító, kísérletező munkássága.
1638 decemberének utolsó napjaiban, más források szerint '39 januárjának első hetében, a Champagne-régió határán álló apró városkában, Sainte-Menehould-ban, Pierre Pérignon hivatalnok és Marguerite Le Roy ötödik gyermeke, ifjabb Pierre Pérignon a világra jött. A kis Pierre gyermekkoráról nem sokat tudni, a Richelieu-fémjelezte Franciaország viszontagságaitól viszonylag távol, békében teltek ifjúságának évei. Sainte-Menehould City Hall. A források megemlékeznek az ifjú életének egy rendkívül fontos részletéről: a jezsuita vonal tanulmányai egészét végigkísérte. Miután kijárta Sainte-Menehould iskoláját, továbbtanulni Châlons-sur-Marne-ba ment, egy szintén jezsuiták által fenntartott iskolába. 13 évesen érkezett, és öt évvel később távozott, meglepő bejelentést téve: Pierre Pérignon úgy döntött, nem kíván apja nyomdokaiba lépve hivatalnoki pályán elhelyezkedni, hanem úgy döntött, hogy bencés szerzetesnek áll. 1657.
A helyszínválasztás egyáltalán nem véletlen, és jó képet ad a fiatal szerzetes jelleméről. A korban dühöngött a vallásháború, mely a reformáció megújításával kezdődött, az ellenreformáció katolikus megújulásával folytatódott, és Pérignon korára tökéletesen kialakultak az egymással szemben álló szekértáborok. A jezsuita nevelés és a református-katolikus vidék határán húzódó verduni kolostor választása is tudatos állásfoglalás volt. A megújulásért tevékenykedő, folyamatosan kutató, tanuló szerzetes képe szöges ellentétben áll a joviális, kulcsokat csörgető apáttal, akit a pincelépcsőn lefelé haladva ábrázolnak.
Az új címmel új feladat is járt, és Dom Pérignon-t átvezényelték a Hautvillers-ben álló ősi kolostor, a Saint-Pierre közösségébe. Az itt álló mintegy ezeréves kolostor épületét még Szent Nivárd püspök alapította valamikor a hatszázas évek derekán, és sokáig virágzó szerzetesközösség tevékenykedett benne. Az évszázadok során azonban elnéptelenedett, és Dom Pérignon idején már évek óta elhagyatottan állt. Ez a későbbi képeken gyakran ábrázolt vidám pezsgőkóstolgatásnál jóval komolyabb és összetettebb feladat volt. A kolostor Champagne-ban állt, nagy kiterjedésű birtok tartozott hozzá, és a szerzetesrend egyik bevételi forrását természetesen a bortermelés jelentette. Dom Pierre szinte hazatért a vidékre, és kezébe vette a pincemunkálatokat.
A folyamatosan kutató és fejlesztésre törekvő Dom Pierre tökéletesen ellátta a rábízott feladatot. Célja az apátság által termelt (csendes) borok minőségének fejlesztése volt. Ennek első lépéseként az alapanyagot vizsgálta meg, és tanulmányozni kezdte a szőlőültetvényeket. Korabeli források említik, hogy Dom Pierre forradalmi változtatásokat vezetett be a szőlőművelésben. Nagy hangsúlyt fektetett az ültetvény fiatalon tartására, és komoly rendszer szerint frissítette azokat. Kiemelt szerepet kapott az új ültetvények trágyázása. Dom Pierre a kolostor istállóiból és a környék gazdáitól szerzett elsőosztályú istállótrágyával kezelte a soraljakat, sőt, feljegyezte, hogy érdemes óvakodnia a túltrágyázástól is, mert az túlzott, a minőség rovására menő növekedést is okozhat. A mennyiség helyett minőséget kereső hozzáállás a szőlőmetszésben is megjelent. Dom Pierre módszere a mai zöldszüret és hozamkorlátozás elődje.
A gondozott ültetvények szüretelése is kiemelt figyelmet kapott. Dom Pierre feljegyzésében megtalálhatjuk, hogy bevezettette a szakaszos szüretelést. Ami még ennél is lenyűgözőbb, meghagyta, hogy a lehető legrövidebb szárral, egyetlen, tiszta vágással szedjék a fürtöket, hiszen a hosszú kocsányból nem kívánatos keserűség oldódhat ki a préselés során. És az újításoknak ezzel még nincs vége. Kiemelte a kíméletes szállítás fontosságát, a tényt, hogy nem szabad agyonpakolni a szüretelőputtonyokat, hiszen az összezúzott állapotban pincébe érkező szőlő is minőségromlást eredményez. Meghatározta a tökéletes szüreti időpontot, a hajnali órákat tartotta a legmegfelelőbbnek, hiszen a hűvösebb időben a leszedett termés tovább eláll, frissebb állapotban kerül feldolgozásra. Kiemelte a gyors és kíméletes préselésben rejlő előnyöket, és leírta az összefüggést a héjon áztatás hossza és a bor színe között, gyakran kóstolta a különböző dűlők terméseit, hogy összeállítsa a megfelelő házasítást, és leírta, hogy a legnemesebb bor a pinot noir fajtából készíthető.
Dom Pierre Pérignon negyvenhét éven keresztül vezette az apátság pincéjét, és ez idő alatt a birtokot kétszeresére növelte, az általa termelt borok pedig országos hírnévre tettek szert. A későbbi utókor azonban egészen más módját választotta a megemlékezésnek. Mítoszokat kezdtek el gyártani Dom Pierre személye köré, mesterséges legendákat, melyek elég hamar el is terjedtek, és félrevezető tartalmukat sokan valóságként kezelik. Nem Dom Pérignon találta fel a pezsgőt, sőt, mindent megtett, hogy a korban óriási problémának, borhibának számító pezsgést száműzze a boraiból. Ezért nem szerette a fehérszőlő-fajtákat sem, megfigyelése szerint ezek hajlamosabbak voltak az újraindulásra, amikor a tavasz közeledtével a növekvő hőmérséklet reaktiválta a borban szunnyadó élesztősejteket. Végzett ugyan „vak” borkóstolásokat, de ő maga nem volt vak, ahogyan azt számos későbbi mítosz állította, és a cuvée fogalmát sem neki köszönhetjük. Ezek mind a Dom Pierre-t pincemesteri pozíciójában követő szerzetesektől származnak, akik szerették volna az általuk készített bort és a későbbiekben pezsgőt is a lehető legnemesebb legendákkal felövezni, nem létező hagyománnyal köríteni. Dom Pérignon a fentebb leírt újításai miatt önmagában, mítoszoktól mentesen megérdemli a figyelmet. Nem kell a felesleges romantika, nem kell a túlzó legenda a pezsgőt feltaláló, vak-zseni szerzetesről, hiszen az eredmények, ha nem is olyan látványosak, de igazán fontosak és megkerülhetetlenek.
A Dom Pérignon márkanév és az Hautvillers-i ültetvények 1927-ben kerültek a mai Moët-Chandon pezsgőházhoz, méghozzá hozományként. A brand korábban a Champagne Mercier mögött álló családhoz tartozott, és amikor a két família egyesült, a Moët-Chandon megkapta a nevet s az ültetvényt is. Különleges bort kívántak készíteni a területről, valami olyasmit, ami méltó Champagne nagy fejlesztőjéhez. Az első, 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba érkező szállítmány, amely háromszáz, 1926-os évjáratú palackot tartalmazott, azonnal óriási feltűnést keltett. Az amerikai társadalom krémje rögvest lecsapott rá, James Buchanan Duke dohánybáró egymaga azonnal százat rendelt belőle. A mindig évjáratos Prestige Cuvée szépen lassan a legjobb minőségű pezsgő szinonimája lett. Világszerte rajonganak az egyedi formájú palackba töltött, visszafogott, címerpajzs alakú címkével ellátott pezsgőért. Azt, hogy a pezsgő releváns tudott maradni az állandó, magas minőség mellett, annak is köszönhető, hogy bizonyos évjáratok különleges palackjainak megtervezésekor kortárs művészeket kértek fel, hogy segítsenek közvetíteni a Dom Pérignon életérzést.
Az Öt Híres Özvegy a Champagne Történetében
A champagne történelmében öt francia özvegy emelkedik ki, akik nem csupán megőrizték családi örökségüket, de gyökeresen átformálták az ipart is. Egy olyan időszakban, amikor a nők számára az üzleti élet ritkán volt elérhető, főleg egy férfiak uralta területen, mint a borászat, ezek az asszonyok kihívásokkal szembesülve is sikeresen vezették vállalkozásaikat, és tartós hatást gyakoroltak a luxus pezsgő bor világára.
Kétségkívül a legismertebb özvegy Barbe-Nicole Ponsardin, akit a világ ma Veuve Clicquot néven ismer. Miután 1805-ben, mindössze 27 évesen özvegyült meg, átvette néhai férje üzletét, akkor, amikor a champagne ipar még kezdeti stádiumban volt, és a nők vezetői szerepvállalása ritkaságnak számított. Veuve Clicquot tehetsége nemcsak üzleti érzékében rejlett, hanem technológiai újításaiban is. Ő fejlesztette ki a riddling eljárást (magyarul: rázatás), amely lehetővé tette, hogy a champagne tiszta, üledékmentes legyen. Ez az újítás kulcsszerepet játszott abban, hogy pezsgője finomabbá és nagyobb mennyiségben exportálhatóvá váljon. A napóleoni háborúk alatt Veuve Clicquot kihasználta az exportlehetőségeket, és champagne-ját Európa-szerte eljuttatta, ezzel a luxus és ünnep szimbólumává emelve azt.
Louise Pommery 1858-ban, férje, Alexandre Pommery halála után lépett be a champagne világába, és a sajátos stílusérzékével gyorsan átalakította azt. Ő vezette be a világba a brut champagne-t, egy olyan forradalmi stílust, amely átformálta a pezsgőfogyasztási szokásokat globálisan. Louise Pommery a szárazabb pezsgővel meghódította a nemzetközi piacot, és a Pommery márka a modernitás és a kifinomultság szimbólumává vált.
Mathilde Perrier 1887-ben vette át a Laurent-Perrier pezsgőházat, miután férje, Eugène Laurent elhunyt. A tradíciók és az innováció mesteri ötvözésével vezette a márkát, miközben a brit és amerikai piacokra koncentrálva terjeszkedett. Az ő vezetése alatt a Laurent-Perrier anyagi stabilitásra és nemzetközi elismertségre tett szert.
Apolline Henriot a 19. század elején vette át a családi szőlőbirtokot férje, Nicolas Henriot halála után. Ő hitt abban, hogy a kiváló champagne alapja a legjobb szőlő, és különös figyelmet fordított a régió legjobb területeinek művelésére.
Élisabeth Bollinger, akit gyakran “Lily Bollinger”-ként emlegettek, 1941-ben vette át a Bollinger birtokot férje halála után. Ő személyesen felügyelte a termelési folyamatokat, és híres volt arról, hogy rendszeresen bejárta a szőlőültetvényeket, hogy megbizonyosodjon a minőségről. Az ő idején alakult ki a Bollinger pezsgők testes, gazdag stílusa, amely a mai napig a márka védjegye.
Ez az öt özvegy, miközben személyes és szakmai kihívásokkal nézett szembe, kitartott, és jelentős sikereket ért el egy olyan világban, amely gyakran alábecsülte őket. Hatásuk túlnyúlik azokon a palackokon, amelyek ma az ő nevüket viselik. Ők voltak az elsők, akik felismerték, hogy a champagne a luxus és az ünneplés szimbóluma lehet, amely képes kultúrákon és határokon átívelni. Amikor ma felemelünk egy pohár pezsgőt, gyakran az ő örökségüket ünnepeljük, akár tudjuk, akár nem.
A Pezsgőgyártás Kezdetei és a Francia Innováció
A pezsgőgyártás kezdete Dom Pérignon francia szerzetes nevéhez köthető, akinek köszönhetően 1697-től készítik ezt a szénsavas italt a Hautvillers-i apátságban. A pezsgőgyártás itt, a Champagne borvidéken bontakozott ki, és innen terjedt el az egész világon. Jó ideje az ünneplés, az ünnepségek elmaradhatatlan kelléke a „gyöngyöző bor". Napjainkban már több mint 2000 cég készít pezsgőt csak a névadó francia régióban.
Ha a pezsgő keletkezésének történetét vizsgáljuk, akkor érdemes megemlíteni azt a történetet, amely szerint Pérignon atya, a Hautvillers-i apátság pincemestere, karácsony közeledtével, újborral szerette volna meglepni rendtársait. Ezért felnyitott egy új, még erjedetlen cukrot tartalmazó borral megtöltött palackot, és belekóstolt, nem vall-e szégyent vele. Ahogy nyelte a gyöngyöző bort, csodát érzett és látott, s akkor hangzott el az a nevezetes mondat, amelyet a pezsgő kapcsán máig felidéznek: „A csillagokat iszom." Persze ki tudja, vajon élvezhette-e volna a gyöngyöző bort, ha az nem jól záró, hosszú dugóval ellátott, vastag falú angol palackban erjed. A pezsgő létrejöttében tehát nem kevés angol hatás is közrejátszott.
A francia pezsgő buborékokon keresztül láttatja a világot! A históriás kötetek lapozgatása után nem maradhat más feladat, mint egy palack, finoman behűtött pezsgő elkortyolása.
A francia pezsgő megszületéséhez két forradalmian új találmányra volt szükség. Az egyik az erős, ellenálló üveg, melynek feltalálása a históriás kötetek szerint egy nyugalmazott angol admirális nevéhez köthető. Az angol úriember a történelemkönyvek porosodó oldalai szerint színes üveget szeretett volna létrehozni vas és mangán hozzáadásával, ám a kísérletezések közben rájött arra, hogy nem csak színt, hanem erőteljes fizikai vonásokat is nyerhet a végeredményként kapott üveg. Ám önmagában ez a felfedezés nem lett volna elegendő a sikerhez. A dugó sarkalatos kérdés, hiszen ennek minőségétől függ, hogy a borban képződő gázok el tudnak-e távozni, szökni. A XVII. században Angliában már erőteljesebb darabokat használtak, míg Franciaországban a gyengébb típusok hódítottak. Vagyis a technológia rendelkezésre állt.
A legendák ezen a ponton említik meg a csillagokat ivó Dom Perignont, akit a pezsgő atyjaként tartanak számon sokan, a mai napig. Mivel ízlésviláguk másra vágyott, így elkezdtek kísérletezni a hozzáértő szakemberek, hogy valami újat, jobbat alkossanak. Ekkor látott napvilágot a tény, hogy cukor és melasz hozzáadásával pezsgőbb bor nyerhető, ám nyilván erős üveg és megfelelő dugó nélkül a másodlagos erjedés (amit sokáig borrontó folyamatnak tartottak) nem eredményezhetett volna csodát. De mivel a technikai háttér adott volt, így megszülethetett az azóta is méltán kedvelt és óriási népszerűségnek örvendő francia pezsgő.
Champagne Kóstoló Lehetőség
Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy részt vegyen az október 31-i különleges pezsgőkóstolónkon! Az esemény során szakértőink megosztják Önnel a pezsgő készítésének titkait, valamint a különböző stílusok és ízek hátterét.
Helyszín: Kecskemét, Belle Époque BárIdőpont: 2024. október 31.
Rendszeresen rendezünk hasonló kóstolókat, ahol a francia pezsgő hagyományait és újdonságait egyaránt felfedezheti. Regisztráljon most, hogy biztosítsa helyét az eseményre!