A sörgyártás és a szeszipar során keletkező melléktermékek jelentős potenciált rejtenek magukban, amelyek nem csupán hulladékcsökkentést eredményezhetnek, hanem értékes alapanyagként is szolgálhatnak a mezőgazdaságban, állattenyésztésben és akár a talajjavításban is. Ezen melléktermékek, mint a malátacsíra, sörtörköly, sörélesztő, szeszmoslék és a pálinkafőzésből származó cefremaradék, sokféle módon hasznosíthatók, hozzájárulva ezzel a körforgásos gazdaság elveinek érvényesüléséhez.
Sörgyári Melléktermékek és Felhasználásuk
A sörgyártás alapját a tavaszi árpa képezi, amelynek keményítőjét az alkoholos erjedéshez használják fel. A sörgyártási folyamat során több értékes melléktermék is keletkezik.
Malátacsíra
A malátacsíra a kicsíráztatott árpa (maláta) cérnavékony gyökere. Táplálóanyag-tartalma nagymértékben függ attól, hogy mikor szakították meg a csírázás folyamatát, és milyen hőfokon szárították (pörkölték) a malátát. Nyersfehérjetartalma elérheti a 25%-ot, amelynek egyharmada amid, és gazdag lizinben és metioninban. Nyersrosttartalma 10-15% között változik. Emellett jó forrása a foszfornak, cinknek, kobaltnak, valamint a B-vitaminoknak.
A malátacsíra takarmányozási célokra is kiválóan alkalmas. Fejőstehenekkel napi 3 kg-ig terjedő adagban etethető. Kisebb adagban a hizómarhák, juhok és hízósertések takarmányozásában is szerepet kaphat.
Sörtörköly
A sörtörköly az édes cefre leszűrése után visszamaradó melléktermék. A cukorrá lebontott keményítőn kívül a teljes maláta őrleményt is tartalmazza. Szárazanyag-tartalma körülbelül 24%, amelyben ugyanennyi nyersfehérje és nyersrost található. Laktagóg hatású, így a teheneknek napi 15-20 kg-os adagban adható.
A friss sörtörköly gyorsan romlik és penészedik, ezért szárítják vagy erjesztéssel tartósítják. A szárított sörtörköly a kérődzők, a ló és a sertés abrakkeverékének értékes komponense.
Sörélesztő
A sörélesztő az érlelés során leülepedett és leszűrt élesztőtej besűrítése után kapott termék, melynek szárazanyag-tartalma 20-25%. Mivel igen romlékony, ezért 90% szárazanyag tartalomra szárítják, így kerül kereskedelmi forgalomba szárított sörélesztőként.
Igen értékes, fehérjében és lizinben gazdag takarmány. A B-vitaminokból is sokat tartalmaz (kivéve B12). Minden állatfajjal etethető, de gazdaságossági okok miatt elsősorban a sertés és a baromfi abrakkeverékében használják fel, 2-5%-os arányban.
Szeszipari Melléktermékek és Felhasználásuk
A szeszipar a szénhidráttartalmú mezőgazdasági terményeket vagy melléktermékeket használja fel szeszgyártásra.
Szeszgyári Moslék (Vinasz és Sűrített Kukoricamoslék)
A szeszgyári moslék a lepárolt cefre. Mivel a koncentrált oldatban a cukor nem erjed maradéktalanul alkohollá, a cefrét szükség szerint vízzel hígítják, így a friss szeszmoslék csak kevés, legfeljebb 6-8% szárazanyagot tartalmaz. A gabonaalapú szeszmoslékok kedvezőbb étrendi hatásúak, mint más nyersanyagokból (burgonya, cukorrépa, gyümölcs) származók. A friss moslékot elsősorban hízómarhákkal és tejelő tehenekkel etetik, megfelelő szálastakarmány mellett.
Mivel a híg moslék szállítása költséges, állítják elő a sűrített szeszmoslékot. A melaszalapú szeszgyártás során keletkező híg moslékot 70% szárazanyagra besűrítve "Vinasz" néven forgalmazzák, amit elsősorban a kérődzők takarmányozásában hasznosítanak. A kukorica szeszipari feldolgozása során keletkezett híg moslék 25-30% szárazanyag-tartalomra besűrítve "sűrű kukoricamoslék" néven kerül forgalomba.
Pálinkafőzés Melléktermékei és Hasznosításuk
Magyarországon nagy hagyománya van a pálinkakészítésnek, amely történhet üzemi vagy háztáji (kisüsti) formában. A pálinka készítésének alapja a kierjedt cefre lepárlása. A pálinka csak gyümölcsből, szőlőtörkölyből vagy egyes borászati melléktermékekből (mint például a borseprő) készíthető.
Kifőzött Cefre (Cefremaradék, Slempe)
A kifőzött cefrét, más néven cefremoslékot, szeszmoslékot vagy slempe-t, legnagyobb mértékben talaj tápanyagpótlásra, kisebb mértékben állati takarmányozásra használják. A 2017-es adatok alapján közel 300 ezer tonna cefremaradékot kellett kezelni Magyarországon.
A mezőgazdasági célú hasznosítás nagy jelentőségű, de a termőföldre történő kezelések nélküli kihelyezés körültekintést igényel, és talajvédelmi terv alapján engedélyhez kötött. A kijuttatható dózist befolyásolja a cefremaradék pH-ja, tápelem-, só- és nehézfémtartalma, a befogadó terület nitrátérzékenysége, a felszín alatti vizek érintettsége, a talajfelszín hőmérséklete, csapadékkal borítottsága, valamint a termeszteni kívánt kultúra.
Erősen savas kémhatása (pH = 3-4) savanyú talajokra történő kihelyezésekor meszezést tehet szükségessé, hogy csökkenjen a toxikus elemek, elsősorban a réz felvehetősége. A cefremaradékok réztartalma nagy szórást mutat, átlagosan azonban 3,06-6,77 mg/l közötti értékekre vannak adatok.
Egy 12 hetes komposztálási kísérlet során vizsgálták a cefremaradék biológiai talajerő-gazdálkodásban történő hasznosíthatóságát. A kísérletben alma-cefremaradékot (pH=3,69) kerti komposzttal, kovafölddel és fahamuval kezelték. A vizsgálatok kimutatták, hogy a különböző kezelések hatására a cefremaradék kémhatása a semleges körüli tartományba tolódott, javítva ezzel a tápelemek feltáródását és a szerves anyagok képződését. A kovaföldes kezelés stabilizálta és egyenletessé tette a pH-t, harmonikus makroelem-egyensúlyt és alacsonyabb réztartalmat biztosítva.
A fahamu-cefremaradék kombináció figyelemre méltó nitrogénszolgáltató képességgel rendelkezett, és magas káliumtartalma révén alkalmas a talajok káliumpótlására. A kerti komposzttal kezelt cefremaradék (Kp + C) N : P : K aránya 3 : 1 : 1 volt, ami széles körű alkalmazhatóságát igazolta szerves trágyaként, elsősorban nitrogénpótlásra.
A kísérletek megerősítették, hogy a talajok termékenységének szempontjából a humuszképződés, a tápelem-szolgáltató képesség, a vízállóság és a kémhatás a legfontosabb tényezők. A cefremaradék réztartalmával kapcsolatos aggályok nem megalapozatlanok, mivel a savas kémhatású cefremaradék valamennyi keverékben növelte a felvehető réztartalmat.
A Cefre Előkészítése és Erjesztése a Pálinkagyártásban
A pálinkagyártás minősége nagyban függ a cefre megfelelő előkezelésétől és az erjedés nyomon követésétől.
Savbeállítás
A cefre savazásos pH-beállítása 2,8-3,5 közé történjen. Ez a technológia egyik legfontosabb pontja, amely a gyümölcs vad mikroorganizmusainak gátlását szolgálja. A pH-csökkentéssel a nem kívánatos tejsav-, vajsav- és ecetsavbaktériumok fejlődését akadályozzák meg. A mérést legegyszerűbben és legpontosabban elektródás pH mérőkkel végezhetjük el.
Amennyiben a gyümölcs nem étkezési minőségű, vagy a cefrét készen kaptuk, meg kell mérni az édes cefre pH-ját. Ilyenkor nagy valószínűséggel nem tudjuk megspórolni a savazási folyamatot, mert a cefrében savhiányos állapot állhat fenn, ami negatív folyamatokhoz vezethet az erjedés elejétől. A savazást mindenképpen a zúzás és pektinbontás után kell elvégezni.
Foszforsav használata javasolt, amely egyszerre csökkenti a savszintet és energiabombaként segíti az élesztők szaporodását. Tejsav is kapható kisebb kiszerelésben.
Erjesztés
Az erjesztés során a szénhidrátok (cukor) etanollá (alkohollá) bomlanak le. Ebben a folyamatban az élesztőknek van kulcsszerepük. Az élesztők szaporodásához vizes közegre van szükségük, ezért fontos, hogy a gyümölcsöt előzetesen feldarabolják és a cefre kellően lédús legyen.
A hagyományos módszer a vadélesztőkre bízza az erjesztést, de ezek kis mennyiségben vannak jelen, ami lassú erjedést eredményezhet, és teret adhat a baktériumoknak és penészeknek. Ezért javasolt fajélesztő hozzáadása.
Az erjedés optimális hőmérséklete 17-20°C, de mindenképpen 30°C alatt kell tartani, mert ennél magasabb hőmérsékleten az élesztők károsodnak vagy elpusztulnak. A főerjedés közben a felületen "bunda" keletkezhet, amely megakadályozza a gyümölcs folyadékkal való érintkezését és elősegíti a káros mikroorganizmusok megtelepedését. A cefrét hűvös, árnyékos helyen kell tartani és letakarni.
Az erjedés akkor fejeződött be, amikor megszűnik a CO2 termelődés, és a cefre nem buborékozik tovább. A kész cefrét minél hamarabb le kell főzni, hogy elkerüljük a káros mikroorganizmusok elszaporodását és a termék minőségének romlását.
Hogyan javítsunk meg egy elakadt cefrét
A Pálinka Lepárlása és Finomítása
A kiforrt cefre lepárlása célja az összes alkohol kinyerése a cefréből.
Alszesz Termelése
A cefre lepárlásának első lépése az alszesz előállítása. Egy helyesen vezetett erjesztés esetén az alszesz mennyisége általában a beöntött cefre 20-25%-a. A lepárlást addig folytatják, amíg a lefolyó alszesz szeszfoka 2-3% (V/V) lesz. Súlyosan fertőzött vagy penészes cefrét nem szabad lefőzni, mert ebből jó pálinka nem készíthető.
A cefre lepárlásának elsődleges célja minden alkohol kinyerése a cefréből. A kozmaolaj leválasztása ezután következik, amely papírzsebkendő vagy törlőkendő segítségével végezhető el.
Finomítás (Középpárlat és Utópárlat Elválasztása)
A finomítási művelet fő terméke a középpárlat vagy finomítvány, a tulajdonképpeni pálinka. Az előpárlat, azaz a "rézeleje", a legelső rész, amely sok rézvegyületet tartalmazhat, és zöld vagy kék színű lehet. Ezt el kell különíteni a középpárlattól.
Az előpárlat után következő rész tartalmazza a kellemes aromájú anyagokat. A középpárlat elvételekor lassú párlásra kell törekedni. Utópárlatra akkor váltanak át, amikor megjelenik a jellegzetes főtt, fazék-, üstíz. Az utópárlat többnyire savanyú szagú és némileg a moslékra emlékeztet.
Egylépcsős Pálinkafőző Berendezések
Az egylépcsős, gyümölcspárlat főző készülékek, mint például az Aroma tornyos berendezések, jelentős munka- és hőenergia megtakarítást eredményeznek. Ezek a berendezések egy desztilláló (erősítő) oszlopot használnak, amelyben több tányér található. Minden tányéron egy újabb desztilláció zajlik le, így a hagyományos eljáráshoz képest magasabb szeszfokú és tisztább végtermék párlatot biztosítanak.
Ezek a berendezések az előpárlati komponenseket nagyon koncentráltan választják el, ezért igen kevés mennyiség is elegendő. Általában az összes alkoholtartalomra vetítve 3% elegendő az előpárlat levételére.
A pálinka, törkölypálinka és bizonyos helyi változataik uniós eredetvédelmet élveznek. A "pálinka" elnevezést csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja. A pálinka készítésének története egészen a 13. századig nyúlik vissza Magyarországon, kezdetben gyógyszerként használták.
tags: #cefre #moslek #szallitasa