Vaszary László szobrászművész, aki 1876. január 18-án született Hencsén és 1944. márciusában hunyt el Budapesten, nem csupán művészi alkotásairól ismert, hanem az életében betöltött szerepe, valamint az általa képviselt szellemiség is jelentős. Művészetének méltatása mellett érdemes megvizsgálni a korabeli társadalmi és gazdasági viszonyokat, különös tekintettel a hegyközségek és a szőlőtermesztés összefonódására, amely jelentős hatással volt a vidék életére.
Vaszary László művészeti pályafutása és személyisége
Vaszary László Hencsén született 1876. január 18-án. Élete során szorgalmasan fejlesztette szellemi tudását, eszes, értelmes és logikus emberként jellemezték. Gyermekkorában, hétévesen megsüketült, és a váci siketnémák intézetében nevelkedett. Ezt követően Stróbl Alajos mesteriskolájába került a budapesti Epreskertben, ahol szobrászatot tanult.
Művészi pályafutása alatt Vaszary sok értékes munkát alkotott. Munkái között szerepelnek emlékművek, portrémellszobrok és domborművek. Többek között az ő nevéhez fűződik a váci 1. világháborús emlékmű, amelyet 1930. október 12-én avattak fel. Ez az emlékoszlop, amelyen félgömbön álló bronz turulmadár látható, Vaszary László budapesti szobrászművész munkája. Emellett Budapesti Egyetem jogi kara, a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna emlékművek, valamint gróf Károlyi István és felesége, dr. Beatrix királyné szobrai is az ő alkotásai. Készített portrémellszobrokat is, például Perányi Péter és mások képmásait.
Vaszary művészetének méltatására számos alkalom nyílt. A váci intézet centenáriumára elkészítette I. Vaszary Lászlót. Munkásságát elismerték, és a koronás ezüst érdemkereszttel tüntették ki.
A művész életéhez egy érdekes művészettörténelmi esemény is fűződik, bár ennek részletei nem mindig világosak. Az életkörülményei és megnyilatkozásai egyaránt tanúskodnak egyedi személyiségéről.
A hegyközségek és a szőlőtermesztés szerepe a 19. században
A 19. század közepén Magyarországon jelentős társadalmi és gazdasági változások mentek végbe, amelyek mélyen érintették a szőlőtermesztéssel foglalkozó vidékeket is. Gyenesdiás község életében a század közepén meghatározó változások történtek. A korábbi két hegyközség, Gyenes és Diás, 1840-ben egyesült, majd 1846-ban különvált Keszthelytől. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb törvénye az áprilisi törvények 8. és 9. cikkei voltak, amelyek eltörölték a nemesi adómentességet és a jobbágyi szolgáltatásokat (robot, dézsma, pénzbeli kifizetések). Ez jelentette a jobbágyfelszabadítást, amelynek értelmében a nagybirtokos Festetics család gyenesdiási jobbágyai is szabad parasztokká váltak.
A törvények értelmében a jobbágyok földjeiket magukkal vihették, ellenértékét pedig az állam fizette ki a földesuraknak. Ezáltal a földdel bíró volt jobbágyok szabad kisbirtokos parasztokká váltak. Azonban azok a volt jobbágyok, akik nem rendelkeztek úrbéres telekkel, szabaddá, de nincstelenné váltak, és napszámosként kerestek megélhetést.
Gyenesdiás esetében a helyzetet bonyolította, hogy a jobbágyok kezén lévő földek szőlőbirtoknak minősültek, amelyek nem tartoztak az úrbéres földállományhoz, hanem elvileg a majorság részét képezték. Ebből következett, hogy ez nem vált tehermentessé, így a szőlőművelésből élő falvak helyzete nem rendeződött, ami elégedetlenséget szült. Az új magyar országgyűlés azonban 1848. szeptember 15-én végleg eltörölte a szőlődézsmát, és kimondta az irtványföldek paraszti tulajdonba adását.
A szabadságharc leverése után, 1849-ben az udvar visszaállította a földesurak részére fizetendő szőlődézsmát. Ez a rendelkezés ellenállásba ütközött, és a parasztság megtagadta a kifizetést. A jobbágyfelszabadítás végrehajtása körül maradt bizonytalanságokat az 1853-ban kiadott úrbéri pátens rendezte, amely az áprilisi törvényeket érvényben hagyta, de kimondta, hogy a szőlőhegyen lévő szőlők nem szabadulnak fel állami kártalanítással, hanem a bérlő parasztnak kell azokat megváltania.
A hegyközségi törvény és a bortermelés
A hegyközségek szerepe a szőlőtermesztésben és borkultúrában rendkívül fontos volt. A hegyközségi törvények szabályozták a szőlőtermesztéssel kapcsolatos kérdéseket, a termeléstől a kereskedésig. Az egyik ilyen törvény, az új hegyközségi törvény, amelynek tapasztalatait Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő, a Parlament Szőlészeti-Borászati Albizottságának elnöke ismertette, a bortermelők és a hegyközségek életében hozott változásokat.
A Balatonfüredi Szüreti Fesztivál 2013-ban is számos programot kínált, beleértve a borfalut, kézműves vásárt, szőlész-borász találkozót, valamint előadásokat a bortermelésről és a borfogyasztási propagandáról. A fesztiválon bemutatták a 2013-as évjárat előzetes értékelését, és szó esett a magyar borokról is.
A dokumentumokból kiderül, hogy a hegyközségi törvények és a bortermelés összefonódása jelentős hatással volt a helyi gazdaságra és társadalomra. Az 1938-39-es adatokból látszik a húsfogyasztás és a szállítási statisztikák, amelyek a mezőgazdasági termelés egészét tükrözik.
Vaszary László és a hegyközségek: Kapcsolat és párhuzamok
Bár a rendelkezésre álló információk nem mutatnak közvetlen kapcsolatot Vaszary László szobrászművész és a hegyközségek konkrét tevékenysége között, érdemes megvizsgálni a korabeli szellemiséget és a társadalmi folyamatokat, amelyek mindkettőjüket befolyásolták. Vaszary művészete a nemzeti identitás és a történelmi emlékek megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, míg a hegyközségek a helyi gazdaság és kultúra fenntartásában játszottak kulcsszerepet.
A szobrászművész alkotásai, mint például az I. világháborús emlékművek, a nemzeti összetartozás és az emlékezés fontosságát tükrözik. Ezzel párhuzamosan a hegyközségek a helyi közösségek összefogásával, a szőlőtermesztés és borkultúra ápolásával járultak hozzá a nemzeti örökség megőrzéséhez.
A rendelkezésre álló szövegekben megemlített "hegyközség" szó többször is előfordul, utalva a szőlőtermesztéssel és borászattal kapcsolatos szervezetekre és törvényekre. A Balatonfüred környékén zajló események, mint a 2013-as Szüreti Fesztivál, a hegyközségek és a bortermelés fontosságát hangsúlyozzák. A "Törvény született… Az új Hegyközségi törvény eddigi tapasztalatai" című előadás címe is erre utal.
Vaszary László szobrászművész munkássága, bár elsősorban művészeti értékeiről ismert, szervesen illeszkedik a 19. század végi és 20. század eleji magyar kultúra és társadalom nagyívű törekvéseihez. A nemzeti emlékek megőrzése, a helyi értékek ápolása és a közösségi összefogás mind olyan elemek, amelyek mind a művészt, mind a hegyközségeket jellemezték.
tags: #dr #vaszary #laszlo #hegykozseg