Egri Bikavér Olasz szemmel és a borvilág ízlése

Amikor 25 éve elkezdtünk Olaszországba járni persze először Toszkána volt az úticél. borait megismerni annál nehezebb. Igyekeztünk mindent megtenni ennek érdekében, de a feladat embert próbáló. Ezért amikor éttermekben ettünk, mindig más bort kértünk, hogy szélesedjen látókörünk. Az első szerelem a Montepulciano-i borok voltak, ami nagyrészt Sangiovese szőlőfajta és 25 éve még inkább az volt. Imádtuk a kicsit animális, nagyon ásványos borokat és különösen a Poliziano fogott meg bennünket. Toszkán világú borokat nem lehetett még itthon találni és mára Toszkánában sem feltétlenül divat már a ma klasszikusnak nevezhető stílus. Ma sokkal inkább a nemzetközi ízlésvilágnak megfelelő elegáns borok dívnak. Ha ma egy ilyennel találkozunk hozzá is teszik, hogy ez a klasszikus stílus. Akkor azonban még simán belefért akár az erősebb bőrös, istállós illat, nagyobb tannin, amit ma ritkábban találunk, de nekünk ettől szép a Sangiovese. A Poliziano akkor ezt adta nekünk és imádtunk, mert nagyon más volt, mint a magyar borok. Amikor aztán elmentünk Montepulciano faluba végképp levett bennünket a lábunkról. A magaslatra épült kisváros még a hasonló Toszkán városkák között is különleges. A Poliziano jelenlegi borászat még nem volt kész, de még a régi is különleges volt a legtöbb magyarhoz képest. Az igazság az, hogy amikor Toszkánában barangoltunk szinte soha nem mentünk a Chianti régióba. A Chianti egy tipikus olasz bor a magyaroknak amely egy rafiával becsavart tömegbort jelentett. Azt gondoltuk, hogy azt mi nem szeretjük. Ez ki is tartott jó ideig, amíg úgy kb. jutottunk el Montemerano nevű településre a Caino nevű két Michelin csillagos étterembe, ami nem csak életvidám szakácsnőjéről és a 13 századi épületről híres, amiben található, hanem hihetetlen borpincéjéről is. Az apró 20 férőhelyes étteremnek egy közel 30 ezer palackos borospincéje volt, ami az egész város alatt kígyózott labirintusként. Amikor a férjtől, aki a sommelier az étteremben megkérdeztük, hogy mit ajánlana, Chiantit javasolt. Mi kicsit húztuk a szánkat, mondván azt nem szeretjük. Mire ő felhorkant. - „Hogy mondhatjátok ezt? Több ezer féle Chianti van, hányat kóstoltatok? Két bort hozott, az egyik a La Pergole Torte volt, egy nagynevű drága ismert pincészettől. A másik egy Verrazzano, ami igazi klasszikus, nagytestű animális bor. A poént persze már lelőttük. Rájöttünk, hogy Chianti nélkül nem érdemes élni. Azóta legalább 200 at megkóstoltunk és ugyan nem mindegyik tetszett, de ma már nem tennénk olyan kijelentést, hogy a Chiantit nem szeretjük. Sőt, egyre több értéket találunk benne. Azóta sokat voltunk a Chianti régióban és felfedeztük szépségeit, amit mindenkinek ajánlunk. Gyakran mondják egy-egy régebbi nagytestű borra, hogy olyan, mint a nagymama lekvárja. De csak azok, akik még nem ittak Pugliából Primitivot. Puglia nagyon messze van Budapesttől autóval és 20 éve még nem volt oda egyetlen közvetlen repülőjárat sem. 1600 kilométert pedig kevesen autóztak abban az időben, hogy megnézzék Olaszország e távoli vidékét. arrafelé, néhány elvetemült angolon és rajtunk kívül. Ez azonban olyan bor, amit ha először kóstol az ember tuti nem hagyja hidegen. Annyira elüt a többi vöröstől, hogy egy hosszú vakkóstoló sorból is ki lehet választani könnyedén. Tényleg egyfajta sokk éri az embert, amikor megkóstolja. Ez az igazi nagymama lekvárja. Szinte rágni lehet, de nem tanninjai miatt, mert azok általában alacsonyak, de olyan tömör, hogy szinte másfajta folyadék, mint a többi bor. Az illata pedig tényleg lehetne egy karácsonyi különleges lekvár. Tele fűszerrel, csokoládéval, fahéjjal, szegfűszeggel. Enyhén édeskés szilvával. Ha pedig eleget szagoljuk megtaláljuk benne a szivardobozt is. Szóval tuti így vagy úgy de hat rád ez a bor. Ez is olyan bor, ami tényleg szerelem első látásra. Ma már nagyon könnyű Pugliaba utazni. A Prosecco világsikere, mint más blogjainkból tudhatjatok nem olyan régi. Ez persze nem jelenti azt, hogy az olaszok ne ittak volna mindig is Proseccot, csak régen ez még a szőlőfajtát és a nem a DOC és DOCG területeken készült ital nevét jelentette. számára a legmeglepőbb jelenség Olaszországban, hogy ők állandóan boroznak, mégsem látsz szhaogy részeg embert és az alkoholisták száma is alacsony az országban, főleg a magyarhoz mérten. Ennek magyarázata azonban éppen az erős borkultúra, amivel közismerten jól lehet küzdeni az alkoholizmus ellen. Ugyan ebédre is rendszeresen isznak, de az ivás célja nem a berúgás, hanem a borok élvezete és a laza közösségi élmény, ami egy-két pohár után olyan természetesnek tűnik. Ehhez kötődik a legszebb élményünk. Egy észak-olasz kisvárosban vacsoráztunk és aludtunk egy apró hotelben péntek este. Ébredés után reggelizni indultunk, amiről kiderült, hogy az a hotel bárjában van. A csendes folyosó végén állt a bár ajtaja. Amint kinyitottuk vidám hangzavar ömlött be rajta. Az emberek előtt már üres kávéspohár, a kezükben Prosecco. Így beszélgettek jó hangosan az asztaloknál és a pultnál láthatólag nagyon vidám hangulatban. Mindezt szombat reggel 9.30 kor. Ez az igazi olasz könnyed közösségi élet, szombat reggel a kisváros együtt Proseccozik. Az élmény annyira pozitív volt, hogy a reggeli mellé mi is elfogyasztottunk egy-egy pohár Furlan Proseccot. Innen az ismeretség ezzel a névvel. Toszkána legkevésbé híres és legkevésbé ismert része a tengerparton helyezkedik el a déli részeken. Ezt a területet Maremmanak nevezik és átnyúlik Lazioba is. Az itteni városkák és borok nem olyan híresek. Pedig érdemes lenne odafigyelni rájuk. A legkedvesebb tengerparti város Castiglione Della Pescaia ebben a régióban. Kellemes homokos strandok és szép történelmi belváros. Az egyik tengerparti teraszon vacsoráztunk, a La Terazza nevű étteremben. Először két pohár fehérbort rendeltünk a helyi Vermentino fajtából és a Mazzei Belgurado pincészet borát hozták. Addig nem ittunk ebből a fajtából bort, mert ezt kimondottan a toszkán szigeteken és tengerparton termesztik leginkább. A bor olyan erőteljes sós utóízzel bírt, amit addig nem tapasztaltunk. Tudjuk mondják, hogy sós a bor, de ez sokszor inkább csak egy szimbolikus kifejezés és nem a valóságos sós íz. A maremmai Vermentinok azonban tényleg sósak. Talán valóban belekerül a szőlőbe az tengeri szél által a partra hozott víz permet. Végül is mindegy. Olyan különleges érzés volt, amitől a Vermentino örökre belopta magát a szívünkbe. Ez a fajta soha nem lesz világsztár. Íme öt történet öt borról, ami megváltoztatta a borokhoz való hozzáállásunkat, ezen keresztül kicsi az életünket is. Az Egri Bikavért nem véltelenül tartjuk számon az ikonikus magyar borok sorában: évszázadok óta a hazai és a nemzetközi borkedvelők kedvence. De honnan is ered a kifejezés, mikortól beszélhetünk valódi bikavérről, és mit is kell keresnünk a borlapot böngészve? A 19. század elején a kifejezés még nem fedett egy konkrét terméket, csupán a mély színű, erős vörösbort hívták így a köznyelvben. Az egyik legismertebb legenda szerint a 16. században, az egri vár ostroma idején a várvédők vörösbort fogyasztottak, hogy erőt merítsenek a török túlerővel szemben, így a helyiek szemében a vörösbor az erő és a bátorság szimbólumává vált. Az első tudatos bikavér-készítő a kísérletező kedvű Grőber Jenő volt a 20. század elején. Ő volt az, aki a bikavér alapanyagát képező szőlőfajták összetételét és a borkészítési technológiát is kifejlesztette. Az egri bikavér egy borházasítás, aminek különlegessége, hogy nem lehet fajtajelleges, azaz nem dominálhat benne egyetlen szőlőfajta sem. 2009-ben három szigorúan szabályozott borkategóriát vezettek be, a védett eredetű Classicust és Superiort, valamint a Grand Superiort. Kóstoló közönségként érdemes tudnunk a kategóriákról, hogy a védett eredetű Classicus borokat hagyományos szőlészeti módszerekkel termesztik, és csak azokat a szőlőfajtákat használják, amelyek az adott területen őshonosak. A Superior borokat ugyanúgy készítik, mint a Classicus borokat, de a szőlőnek magasabb minőségi követelményeknek kell megfelelnie, a bor pedig több időt tölt érlelésen és általában gazdagabb ízű. Eger központjától pár percre, a Losonczy-völgyben elterülő Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok kínálatában megtalálhatjuk a két legmagasabb minőségi kategóriába sorolt bikavért. A Bolyki és Bolyki bikavér superior illatban intenzív, elsősorban meggy, szilva, ami étcsokoládé ízjegyeket visel, míg az Öreghegy Egri Bikavér Grand Superior igazi ínyencség minden borkedvelőnek, a borászat sok éves kísérletezésének gyümölcse. A Rege Birtok szintén az egri borvidék szívében található, több mint 100 hektáron terül el, kóstolóterasszal, látogatóközponttal kiegészülve. A 2009-ben alakult szőlőbirtok, az Almagyar-dombon lévő kivágásra ítélt, 100 éves érseki dűlő megmentésére született. A családi vállalkozás a biodinamikus szőlőtermesztés és borászat elveit követi: a borokat hagyományos technológiával készítik, spontán erjesztéssel, mellőzve a technológiai beavatkozásokat. A borászat repertoárjában található Egri Bikavér Superior, szintén a hagyományokból merít, a tételbe tudatosan emelték be a száz évvel ezelőtti bikavérek fűszerét, a menoirt, a selymes kerekségről pedig a pinot noir gondoskodik. A bikavér nemcsak az egri borvidék egyik kiemelkedő bora, hanem a magyar borkultúra egyik ikonikus képviselője is, mára a világ számos országában ismerik és fogyasztják. A bikavér azonban ennél is több: magában foglalja a hagyományok tiszteletét, az összetartozást.

1. Chianti és Verrazzano nélkül nem érzi magát teljesnek az olasz utazó élménye, de a történet rávilágít a borok sokszínűségére.
2. A Puglia-próbák egyedi karaktereket adnak: a Primitivo vagy a Negroamaro erőssége és különleges krémessége felhozza a ritkán látott borvilágot.
3. A Vermentino a tengeri sós utóízzel és a maremmai borok jellegzetes hangján tündököl.
4. A chianti-sztorikból kiderül, hogy a sokféleség keresése vezetett izgalmas felfedezésekhez.
5. A borkultúra itáliai oldala az ebéd- és vacsora-időket is felöleli, ahol a társaság és a kóstolás élménye egybevág.

Olaszországban mindennapi a borozás célja: a borok élvezete és a laza közösségi élmény, amelynek része a reggeli Prosecco is. A történet öt borát bemutató út rávilágít: Toszkána árnyoldalai mellett a déli tengerparton, a Maremmán és Pugliban is különleges élmények várnak. Az Egri Bikavér pedig nemcsak egy bor, hanem a hagyományok tisztelete és az összetartozás szimbóluma, amely a magyar borkultúra ikonikus jelképeivel és narratíváival kapcsolódik össze.

Az összeállításban a már meglévő történeteket sorakoztatjuk fel:

Az Egri Bikavér története egy olyan ikonról szól, amely évszázadok óta él a boros kultúrában: a vörösbor, amely erőt és bátorságot szimbolizál, és amelyet Grőber Jenő fejlesztett ki a 20. század elején a bikavér alapanyagának megalkotásával. A három kategória, Classicus, Superior és Grand Superior, segíti a borokat a megfelelő érlelés és őshonos fajták kiválasztása mentén. A Bolyki Pincészet, a Rege Birtok és az Almagyar-dombon lévő területek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a bikavér sokféleséget mutasson: intenzív illatok, gyümölcsösség és a selymes kerekség találkozása. A bikavér így nemcsak magyar borrá válik, hanem a világon ismert és elismert ikon legyen, amely tiszteletben tartja a hagyományokat és összetartozást sugall.

tags: #egri #bikaver #olaszul