A kortárs magyar képzőművészet egyik érdekes és inspiráló színfoltja a Matéria Művészeti Társaság, amely nevéhez híven az anyag, a matéria művészi felhasználásával hoz létre különleges alkotásokat. A társaság tagjai az anyagközpontú felfogást képviselik, vagyis az anyag, a matéria segítségével találják meg kifejezési formájukat, amely révén rendre kilépnek a táblaképből, a síkból. Ez a megközelítés teszi lehetővé, hogy a művek ne csak vizuális élményt nyújtsanak, hanem tapinthatóvá, szinte érezhetővé tegyék a művész szándékát és az anyagok rejtett világát.
A Matéria Művészeti Társaság születése és fejlődése
A Matéria Művészeti Társaság létrejötte egy 2006-ban, Szekszárdon, a Művészetek Házában rendezett csoportos kiállításhoz köthető. Ezen az eseményen Bartl József, Gáll Ádám, Serényi H. Zsigmond és Dréher János (a továbbiakban az idézett szövegek alapján Dréher Jánosként azonosítva) már együtt állítottak ki. Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy össze kellene gyűjteni azokat a művészeket, akik hasonló, anyagelvű technikával dolgoznak.
Az ötlet hamarosan valósággá vált, és 2009-ben a Szentendrei Régi Művésztelep Galériában (mai nevén Mank Galéria) már nyolc fővel rendeztek csoportos kiállítást, amelyet Novotny Tihamér művészeti író nyitott meg. Ebből az eseményből datálódik a Matéria Művészeti Társaság hivatalos létrejötte. Az ekkor kiállító nyolc művész tekinthető a Társaság alapító tagjának: Bartl József, Birkás István, Dréher János, Gáll Ádám, Kis-Tóth Ferenc, M. Novák András, Paizs László és Serényi H. Zsigmond.
Ugyanebben az évben, 2009-ben, a Budapest Galériában egy nagyszabású kiállítást rendeztek, amelyet Grecsó Krisztián író nyitott meg. Ekkor a társaság létszáma tovább bővült Haraszty István (Édeske) és Jovánovics György művészek csatlakozásával. A Társaság létszáma folyamatosan növekedett, és 2018-ra már 21 főt számlált.
A Matéria Művészeti Társaság egyik fontos küldetése az is, hogy ápolja azon művészek emlékét, akik már nincsenek közöttünk. Ezt kiállításaikon keresztül valósítják meg, gyűjtők és rokonok bevonásával egy-egy elhunyt tag munkáját is bemutatva. 2018-ban egy jubileumi kiállításuk, "Anyag és szellem" címmel, egészen februárig volt nyitva.
Novotny Tihamér művészeti írót tekinthetjük a Társaság első teoretikusának. Írásaiban Novotny Tihamér mélyrehatóan elemezte és jellemezte a társaság művészeti törekvéseit. Egyik írásában így fogalmazott: „Szinte érezni, látni, tapintani, hallani, ízlelni, megszagolni lehet mindazt, amit a Matéria Társaság tagjai a létbe és a lét fölé hajolva, az életbe merülve és az életből merítve az anyagok nyelvén, viselkedésén, alkímiáján, szövetén és rétegein egyenként és összességében megszólaltatni képesek. És a szólásra bírt anyagok egyenként és külön-külön is nagyon-nagyon beszédesek! Ahogy a füst látványából képesek vagyunk következtetni a rejtőzködő tűzre, úgy az anyagokon elkövetett minden nyomból minden műveletre.” Ez a leírás tökéletesen megragadja a Matéria Társaság tagjainak alkotói módszerét és az anyagok iránti mély tiszteletét.
A Matéria Művészeti Társaság szellemisége és működése
A Társaság szellemiségét a művészek barátságon túli, közös alkotói elvek kötik össze. Mint a Matéria Társaság elnöke, Dréher János véleményt formál a többiek műveiről, de a végső döntések közösségi alapon születnek. A Társaság tagkörének bővítése mindig is beérett, elismert művészekkel történt, biztosítva ezzel a folyamatos magas művészi színvonalat.
A kiállítások helyszíne spontán módon jelölődik ki. A helyszín adottságait néhányan, mint kurátorok, megvizsgálják, majd közösen döntenek arról, hogy minden tag hány művet adjon be, és ebből a mennyiségből, a rendelkezésre álló helyszűke figyelembevételével választják ki a kiállítandó alkotásokat. Ha egy nagy kiállításról van szó, akkor az anyagot be kell gyűjteni. Dréher János, aki kertes házzal rendelkezik, gyakran otthonában fogadja a művészeket, ahol leadják az anyagot, és eközben kötetlen beszélgetésekre is sor kerül. Ez a személyes kapcsolat és a közös munka teszi lehetővé a Társaság gördülékeny működését.
Szeifert Judit művészettörténész a társasággal kapcsolatban a következőket írta: „A Matéria csoport művészeinek alkotásaiban az is közös, hogy faktúráikkal (azaz mesterségesen általuk alakított) felületeikkel természetes folyamatok által létrejövő textúrák hatását érik el képeiken. …Műveik fő képi értékeit a faktúraképző anyag formázása révén keletkezett gyűrt, benyomott, kiemelkedő-bemélyedő, bekarcolt téglalap szerkezetbe komponált felületek redőzései által létrejövő fény-árnyék hatások és azok változatos dinamikája adja. A textúra mint a benne rejlő szöveg szintén megjelenik egyes alkotásokon… a képek az organikus és geometrikus, a szerves és mesterséges, a természeti és az ember alkotta dualitását hordozzák… A valamennyi műben benne rejlő transzcendens tartalom egyes alkotásokon szakrális utalásokkal egészül ki…, illetve a kialakított felületek másik közös jellemzője az idővel való kapcsolat. …Az idő az örök mintakép és alkotótárs. Töredékek, fragmentumok, csonkok, sebek, falak, jelek, írások, (kép)nyomok. A végtelen pillanat kimerevített monumentumai.” Ez a leírás kiemeli a Matéria tagjainak alkotásaira jellemző textúrahasználatot, a fény-árnyék hatások dinamikáját, valamint a képekben rejlő szimbolikus és idővel kapcsolatos tartalmakat.
Novotny Tihamér szerint a Társaság anyaghasználata négy fő csoportra osztható:
- Akik főleg vakolásos technikát alkalmaznak.
- Akik vastag festékmasszát alkalmaznak.
- Akik a fogyasztói társadalom hulladékanyagait használják fel.
- Akik a 20-21. század anyagainak és technikáinak segítségével hozzák létre műalkotásaikat (konceptuális, minimalista, kinetikus művek).
Ezek a kategóriák jól mutatják a Matéria tagjainak sokszínűségét az anyaghasználat terén, miközben mindannyian az anyag szellemiségét igyekeznek megragadni és kifejezni.
Dréher János művészete: Falak, rétegek és idő
Dréher János, a Matéria Művészeti Társaság egyik meghatározó alakja, különleges utat jár be a kortárs képzőművészetben. Munkásságát a falak, a rétegződés és az idő múlásának vizuális megjelenítése jellemzi.
Kezdetek és az anyag iránti vonzalom
Dréher János eredetileg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára járt, biológia-rajz szakra. Bár a képzőművészet volt a végcél, a szülei nyomására választotta ezt az utat. Utólag nem bánta meg, mert Szeged, mint egyetemi város, rengeteg élményt és lehetőséget kínált számára. Később, a főiskola befejezése után jelentkezett a képzőművészeti főiskolára. Művészeti szempontból bár nem közelítette meg tanárait, Bráda Tibort és Kokas Ignácot, emberileg nagy hatással voltak rá.
Dréher János így vall művészetéről: „Munkáimban a különféle festékeken túl az anyag, a matéria s így természetszerűleg a faktúra játsszák a főszerepet. Képeim az egymásra hordott rétegek által erős színredukción mennek keresztül, míg végül egy visszafogott, monokróm állapot jön létre, ahol a szürkék, fehérek, homoksárgák dominálnak. Ezekkel a fehér, monokróm faktúrákkal az emberi építészetet és annak korszakait próbálom megidézni, visszaadni az idő építő-romboló munkájának metodikáját.”
Az antik világ inspirációja és a tanítás
Görögország és Olaszország utazásai nagy hatással voltak rá, különösen az antik világ építészeti maradványai, romjai. Ezek a falmaradványok, amelyek évszázadok során változtak, rétegekkel gazdagodtak, és hordozzák a múltat, inspirálták Dréher János művészetének anyagszerűségét és építészeti vonzalmát.
A képzőművészet mellett Dréher János 35 évig tanított a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajz tagozatán. A tanítás és a művészet számára jól kiegészítette egymást, a fiatalsággal való folyamatos találkozás pedig megújította őt. Bár a tanítás miatt nem volt túlzottan termékeny, ez az irány számára járható maradt.
A falak, mint a művészet középpontjában
Dréher János alkotásai gyakran idéznek egy-egy területről készült légi felvételt, ám ő maga inkább falakat fest. Műveiben a falak, illetve azok töredékei, jelei válnak a főszereplővé. Az egyik ilyen sorozata a "Pólusfalak" címet viseli, amely egy Budapesten található, negyven méter hosszan húzódó kő betonfal inspirációjából született. Órákat töltött a fal megfigyelésével és fényképezésével, ami a művei alapjául szolgált.
A falak megfigyelése során Dréher János nem a másolásra törekszik, hanem a falak által inspirált hangulatot, az anyagok viselkedését, a rétegzettséget igyekszik megragadni. Gyakran fotózik, és ezek a fotók inspirációként szolgálnak, nem pedig másolási alapanyagként. Szándékában áll, hogy egyszer majd saját fotóiból és festményeiből kiállítást rendezzen, hogy párbeszédet teremtsen a fotó és a kép között, hasonlóan Maurer Dóra munkásságához.
Idő, anyag és építészet: Dréher János módszere
Dréher János művészetének kulcsa az anyaghasználat és a rétegzettség. Vakolatszerűen rakja egymásra a különböző vastagságú rétegeket. Képei az egymásra hordott rétegek által erős színredukción mennek keresztül, míg végül egy visszafogott, monokróm állapot jön létre, ahol a szürkék, fehérek, homoksárgák dominálnak. Ezekkel a fehér, monokróm faktúrákkal az emberi építészetet és annak korszakait próbálja megidézni, visszaadva az idő építő-romboló munkájának metodikáját.
A művész számára a városi fal - legyen az lepusztult vagy újjáépített - az emberre gyakorolt hatása, az egységgé válás töredékei és jelei által, valamint az ebből kinövő gondolatiság, eszme, művészetet hordozó forma, önálló mű mind-mind fontos témát jelentenek. A rétegzettséggel próbálja úgy bemutatni a jelenségeket, hogy sejtetni engedi azt is, ami alatta van. Munkáit a falak, álfalak kompozíciói ihletik, egyre inkább finomabb, letisztultabb, konstruktívabb megoldásokra törekedve.
A művész munkásságát Novotny Tihamér is méltatta: „Festői nézőpontja tehát (metaforikus értelemben) közelre hajoló, mert nem a házra koncentrál, hanem a falra, s a falon keresztül inkább a vakolatra, és a vakolat segítségével az elvont részletekre, s a rétegrészleteken át magára az anyagra és arra a gyakorlati eljárásra, amely képes megszülni egy másik, az alkotószemélyiség belső forrásaiból, hangulataiból és tudatállapotaiból, emlékképeiből, valamint harmóniakészségéből és gondolataiból táplálkozó, a személyes asszociációk mezején járó, autonóm és individuális művet.”
A Matéria Művészeti Társaság kiállításai és a jövő
A Matéria Művészeti Társaság tagjai nemcsak egyéni útjukat járják, hanem közösen is rendszeresen bemutatkoznak. Például 2017-ben a Csikász Galériában, Veszprémben rendeztek közös kiállítást, amelyen részt vettek: Kalmár János, Budaházi Tibor, Hegyeshalmi László, Dréher János, M. Novák András, Mazalin Natália, Gáll Ádám, Záborszky Gábor és Serényi H.
A Társaság folyamatosan törekszik az anyag és a szellem, a természetes és az ember alkotta világának, az organikus és a geometrikus elemeknek az egyensúlyára. Munkáikban a textúra, a rétegzettség, a fény-árnyék hatások dinamikája, valamint az idő múlásának nyomai mind-mind fontos szerepet kapnak. A Matéria Művészeti Társaság alkotói ezzel a szemléletmóddal gazdagítják a kortárs magyar képzőművészetet, és új dimenziókat nyitnak meg az anyag és a művészet kapcsolatában.
A társaság tagjai - mint például Dréher János, aki egyedi módon a falak anyagszerűségét, rétegzettségét kutatja, és az építészettel való kapcsolatát dolgozza fel - folyamatosan keresik az új kifejezési formákat. Dréher János művészete a vakolatszerű rétegek egymásra rakásával, a színredukcióval és a monokróm dominanciával az emberi építészet és annak korszakainak megidézésére törekszik, visszaadva az idő építő-romboló munkájának metodikáját. A városi falak lepusztult és újjáépített állapota, azok töredékei és jelei által válnak gondolattá, eszmévé, művészetet hordozó formává. A rétegzettség segítségével a jelenségeket úgy mutatja be, hogy sejtetni engedi azt is, ami alatta van, ezáltal mélyebb értelmezési lehetőségeket teremtve.
A Matéria Művészeti Társaság tagjai által képviselt anyagelvű megközelítés nem csupán technikai újításokat jelent, hanem egyfajta filozófiai hozzáállást is: a művészet nem csak a formák és színek játéka, hanem az anyagok belső világának, történetének és potenciáljának feltárása is. Ez a fajta mélyebb, anyagszerű megközelítés teszi a Matéria tagjainak alkotásait különlegessé és elgondolkodtatóvá a kortárs művészeti színtéren.